Jeff Wheeler: The ​Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

Kocsit! Kocsit! Ezt az átkozott országot egy kocsiért! 

- Dominic Mancini, a Ribald ló kéme

 

Író: Jeff Wheeler

A mű címe: The Queen's Poisoner - A királynő méregkeverője

Kiadás éve: 2016

Magyar megjelenés: 2017

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 376 oldal

Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.

Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.
Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.

☆☆☆☆☆

A fülszöveg alapján, amit sebtében olvastam el a könyvtárban, abban reménykedtem, hogy a kezdeti, gyermeki narráció majd átcsap kamaszba, hiszen én csak 16-18 éves szereplőkkel találkoztam eddig a Vörös pöttyös KMK-s könyvekben.
De ezúttal más lett.

Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb embert könnyű meggyőzni valamiről, ám azután annál nehezebb megváltoztatni a meggyőződésüket. Azért az igazság egyszer mindig kiderül.

Tudniillik, nem vagyok oda a régi könyvekért. Így volt ez az első pár oldal után A királynő méregkeverője című könyvvel. Tehát, nézzük a felhozatalt: egy nyolc éves főszereplőjű könyv, visszaesve a középkorba, megspékelve az alaphelyzettel, miszerint fogságban kell élnie.
Hm... nem mondom.
Ilyen könyvet nem szívesen vettem volna a kezembe.
De, ha már itt tartunk: Vörös Pöttyös. KMK könyv. És még egy VP könyvben sem csalódtam eddig. És nem úgy tűnik, hogy most felreped a jég, és belezuhanok a nagy semmibe amit csalódásnak neveznek.

Tetszett.
Igen, tetszett a könyv.
Menthetetlenül falom a romantikus könyveket és kissé sajog a pici szívem, hogy ezúttal nem volt semmi ilyesmi a könyvben. Lap-lapot követett, én pedig azon kaptam magam, hogy nem unalmas. Megfeledkeztem arról, hogy a könyvben semmiféle romantikus szál sem lesz, és szinte (szinte) fellélegeztem, hogy akkor most nem fogok sírni.
Ámbár, néha még is kellett.

 Sokan állítanak olyasmit, amit maguk sem hisznek. Hazudnak és félrevezetnek. Néha mások előtt teljesen máshogy viselkednek, mint egyébként.

A szereplők hihetetlenül meg vannak válogatva. Okosak, ravaszak, agyafúrtak a karakterek. Ugyanakkor, meg volt a humor, ami a fantasyval és a romantikával a könyvek terén nálam a dobogón szoros versenyben harcolnak egymással.
A sort Owennel kezdem.  Ő a mi kis főhősünk. Továbbá: itt van Lord Horwarth, Észak-Cumbria hercege és a cserfes unokája: Elysabeth Victoria Mortimer. Maga a király: Severn Argentine és az unokahuga Elyse Argentine. Az Espion, a királyi kémszolgálat feje: Lord Ratcliff és a palotába a mű közepén érkező, Genevarban született  Mancini. Berwick, a főinas; Drew a favágó; és felesége Liona a szakács.
A műben a legszebb szeretetkimutatást a két gyermek, Owen és Evie barátsága alkotta. És, mint a folytatások hírét megtudtam, ez a szoros barátság évek múltán komolyabb kapcsolattá is forrhat majd.

Maga nem az a szörnyeteg, akinek az emberek látni akarják.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Gyönyörű. A rejtelemre, a titokzatosságra utal ami észrevétlenül belepi a könyvet.

Fülszöveg: Érdekesnek hangzó, bár kissé becsapós (kiindulva a saját helyzetemből).
Cím: A titok Őróla kering a könyvben, hogy kicsoda is a királynő méregkeverője. Meglepő módon, ez a jelző nem a főhőseinkre vonatkozik.

Tartalom: Rendesen megírt történet, a középkorba viszi el az olvasót. Ármánykodások és titkokkal tele. Jeff Wheeler-től ez az első olvasásom. Tetszik a stílusa, az, hogy hogyan tud minket rávezetni mindarra, amit egy nyolc éves kisgyerek lát. Szépek a leírásai, sokszor történt, hogy a sorok kiugrottak a könyvből és előttem filmként táncoltak.

Mélypont: Egy hozzám közel álló karakter halála.

Tetőpont: A két gyermek szoros barátsága.

Kedvenc szereplő: Mancini

Legutáltabb karakter: Ratcliffe 

Kinek ajánlanám?: Mindazoknak, akik szeretik a mágiákkal telefont középkori történeteket a lovagságról, különféle uralkodó házakról. Nem fogjátok megbánni.

Figyelmeztetés!: A történet főhőse egy kisfiú, de a tartalomból ezt észre sem venni. Mindenki bátran fogjon bele az olvasásba.