Susanna Cahalan: Lángoló agy - Egy hónapig őrült voltam

Egy hónapig őrült voltam

Író: Suzannah Cahalan

A mű címe: Brain on Fire - Lángoló agy 

Kiadás éve: 2012

Magyar megjelenés: 2014

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 342 oldal

Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát, most pedig saját tapasztalatainak megírásával bepillantást enged az agykutatás fantasztikus tudományába.

Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Néhány hete még egészséges, életteli huszonnégy éves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő karrierrel.

Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Kiderült ugyanis, hogy autoimmun kórról van szó, melynek során a szervezet megtámadja az agyat. Ez magyarázatot adhat a történelmen végigvonuló „démoni megszállásokra”…

☆☆☆☆☆

A könyv első találkozáskor megvett magának. Nem tudom, hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy a múltban hasonló betegségen estem át én is (nem kell megijedni, természetesen nem ilyen súlyosan).

"Minden a fejemben játszódik le"

Aztán, mint ha zseblámpával a könyvre világítottak volna - mellesleg, tetszik a borító piros árnyalata ez is hozzájárulhatott, hogy - egyből megláttam a régi könyvek mellett.
Fájó szívvel vettem észre, hogy mennyire lent van az olvasásátlag molyon a könyvnek.
Oké, értem én, hogy 187 (jelenleg ennyi olvasáson van + én) is egy szép kis szám, meg azzal is tisztában vagyok, hogy nem épp könnyű témát dolgoz fel a könyv.
(Illetve, hogy nem minden könyvmoly van fent molyon.)

"Amikor az agy a visszaemlékezésen munkálkodik, az idegsejtek hasonló mintázatban sülnek ki, mint ahogy az eredeti esemény érzékelésekor tették. Ezek a hálózatok összefüggnek, és valahányszor elővesszük őket, mindig erősebbé válnak és egyre jobban kapcsolódnak egymáshoz. Működésükhöz azonban megfelelő előhívójelekre – szavakra, illatokra, képekre – van szükség, hogy visszajöjjön az emlékkép."

Tehát, akkor a könyvről is illene mondani valamit, mert ez eddig üres fecsegés:

Egy szó: megdöbbentő. A történet Susannah elbeszélésével indul, majd nagyon hamar átcsap tudósításba, amikor a nő egy hónapig megőrül.
Hihetetlen dolgokra képes az agy: elhitet velünk téves képzelgéseket, láttat velünk különféle dolgokat. Az agyunk, mint a testünk irányítórendszere képes olyan dolgokat tenni és mondatni velünk, amik adott esetben kifordítanak önmagunkból.

 "Azután nemsokára első kézből tapasztaltam meg, hogy ez a fajta betegség gyakran kiújul, majd alábbhagy; elhiteti az emberrel, hogy a legrosszabbnak már vége, pedig csupán egy pillanatra visszakozik, mielőtt újra lecsap."

Az első momentum a könyvben, amikor csak kikerekedett szemmel olvastam az volt, amikor Susannah az édesapjáéknál volt és mindenféle tévképzelgést játszott le az agya. A Saját apját látta szörnynek, aki csak elrabolta őt, nem engedi haza és fogva tartja.
Az meg hab volt csak a tortán, mikor bekerülve az orvosok keze alá azt hitte, mindenki kispécizte magának, figyelik és a gondolataik csúnya dolgokat mondanak neki. Illetve, hogy a tévében is ő a vita tárgya.
A dolgok onnan kezdtek elborulni a lány fejében, amikor - mint valami hipochonder - mindenféle betegséget elhitet önmagával. Ő biztosan skizofrén, biztosan bipoláris zavara van.
Természetesen, ezeket mind kiguglizta.
(Gyors kitérő: az érettségimen a nyelvtan tételemnél épp erről beszéltem, és a vizsgáztató tanáromat is sikerült megmosolyogtatnom.)

 "Egy másik weboldal hosszan listázta azokat a hírességeket, akikről azt gyanítják, hogy bipoláris zavarban szenvednek: Jim Carrey, Winston Vhurchill, Mark, Twain, Vivien Leigh, Ludwig van Beethoven, Tim Burton. (…)
Még csak azt sem akartam, hogy „meggyógyítsanak”. Most már egy kreatív emberekből álló exkluzív klubhoz tartoztam."

Illetve többszörös személyiségzavara van (ismertebb megjelenítése a Széttörve c. filmben). 

A trailer itt tekinthető meg a filmhez.

Kicsit eltértem a tartalomtól, így inkább folytatom:
Mikor kiderül mi húzódik a betegség hátterében, tehát, hogy lángol az agya, a könyv valahogy fellélegzik és vele együtt az olvasó is. Innen mesébe illó módon a történet felfelé kezd ívelni. Ahogyan ő is megjegyzi, igen, neki sikerült. De mi van azokkal az emberekkel, akiket félrediagnosztizálnak? És a rossz diagnózis miatt meghaltak? Ő szerencsés embernek tekinti magát, és hálás az orvosainak. Többek közt dr. Najjart emeli ki.
Hát, igen. Ez a pasas... Őt az égiek is orvosnak teremtették.

"Szeretem elhinni, amit Friedrich Nietzsche mondott: "A felejtés létezése sohasem nyert bizonyítást: csak annyit tudunk, hogy vannak dolgok, amelyek nem jutnak eszünkbe, amikor fel akarjuk idézni őket."

A harmadik részben visszakapjuk Susannaht, azt a zavart nőt, aki válaszokért kutat ismerősöktől, orvosoktól, hogy az eltűnt idejét visszakaphassa.
Én a harmadik részt olvasva szinte végig mosolyogtam. Azt a kitartást, amit ő mutatott... Lenyűgöző.

 "Miután annyi mindent túlélsz, végül készen állsz a viszonzásra, s arra, hogy segíts bárkinek, aki hasonló megrázkódtatáson mehet keresztül."

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Elsőre, azt mondanám, hogy nem tetszik, hogy ennyire életlen a fotó. Aztán, ha visszagondolok, hogy ez a könyv az írónőnek mennyi energiájába került, és abba, hogy az egész könyv egy memoár, akkor azt kell mondanom, hogy a szemcsés kép archív is lehetne akár, így ez tökéletesen bepasszol a műhöz. Meg, az egész történethez: hisz a nő ezt mind csak másodkézből hallotta/látta. Így olyan érzést kelt a kép, mintha mi is az egyik kimerevített felvételt néznénk: egy zavart nő üres tekintettel bámul a kamerába.
Illetve, a piros és az arany szép harmóniában van. Lángoló.

Fülszöveg: Teljesen megfogott. Jött szépen haza velem a könyvtárból. (Az igazság az, hogy hetekkel előbb kinéztem már magamnak, egy kihívás miatt a molyon ezt az Arany Pöttyös könyvet, aztán BUMM, ott szemezett velem a könyvtár egy eldugott polcán.)
Cím: Tetszik. Jobb címet nem is tudnék elképzelni.

Tartalom: Csillagos hatos. Mindenképpen keresni fogom ezentúl a hasonló témákat feldolgozó könyveket. És a könyv mögötti rengeteg munka még mindig felfoghatatlan nekem. Szeretem, ha egy fejezet rövid. Nem is tudom, talán jobban kienged szakadni magából, a világból, ha pár oldalanként új "téma" kezdődik el benne. Praktikus, hiszen nagyon sokszor buszon olvastam a könyveket, suliba menet/jövet, és nagyon rossz volt, mikor a fejezet közepén, egy izgibb jelenetnél kellett abbahagynom az olvasást. Plusz, a könyvben, számozással Susannah kiírt internetes linkeket, a forrásait, amit a könyv végén össze is szedett, így minden egy helyen megtalálható.

Pozitívum/Negatívum: A memoárban olykor kórlapok, és kisebb feljegyzések is szerepelnek, természetesen a keletkezésük nyelvén, angolul. (szerintem ezek a kis ábrák rettentően közelebb hozzák az olvasóhoz a történéseket, és a megrögzött regényfalóknak is leesik, hogy ezek Megtörtént események.) DE! minden angol szó, ami a könyvben szerepel alatta át van fordítva magyarra. Szóval, ez a negatívum inkább pozitívum is (illetve, az angolul értőknek, tanulóknak ez a fajta megoldás szuperül is jön).

Kinek ajánlanám?: Minden olyan embernek, aki szereti a pszichológiát, szeret pszichés-mentális betegségekről olvasni. szereti az adatokat is látni egy-egy könyv története mellett, érdeklődik a téma iránt vagy csak szereti a memoárokat.

Figyelmeztetés!: Mint említettem, elég kemény a téma. Aki nem bírja az ehhez hasonló tartalmakat (orvosi vizsgálatok, betegség), esetleg hipochonder, azoknak nem ajánlanám.

+ A FILMRŐL

A könyvből film is készült Chloë Grace Moretz (Ha maradnék Miája) főszereplésével.

Ha tetszett a könyv, mindenképpen csekkold le:

Brain on Fire trailer 

Igen, a trailer angol, de a film megtalálható magyar nyelven is.

 

A filmről vélemény:

Nagyon akartam szeretni a filmet... Komolyan. De egyszerűen... olyan összecsapott lett. Az eleje döcögősen indult be, aztán ahogy jelentkeztek Susannah rohamai, kettőt pislantottam és vége is lett. A harmadik rész egy az egyben nem is volt a benne a filmben. Jó, egy icipici kis jelenet volt, de akkor is...  Nekem most ez a film egy kicsit csalódás. Mindenesetre, ahogy mondani szokták: film good, but book is better.

Most sem sikerült rácáfolnom.