Mona Awad: Antilányregény - Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

 Egész délután arról ábrándozom, hogy a lány, akit utálok, annyira elhízik a sütiktől, hogy felrobban.

Író: Mona Awad

A mű címe: Antilányregény

Kiadás éve: 2016

Magyar megjelenés: 2017

Kiadta: Athenaeum

Oldalszám: 304 oldal

A ​könyv története titkos ajándékot rejt. 

Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. 

Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

☆☆☆☆☆

Én az az olvasó akartam lenni, aki megmutatja, hogy egy nehéz témát is fel tud dolgozni és minden sötétsége ellenére szereti ezt a könyvet.

Tényleg megpróbáltam...

Hogyan ess át a ló túlsó oldalára?

Honnan lehet tudni, hogy már egészségtelen a fogyókúra?

A fogyókúra is lehet szenvedélybetegség?

Ezek a kérdések kergették egymást a fejemben a könyv olvasása közben, mint rossz szalagcímek egy kiégett bulvárújságban. Tényleg kaptunk egy őrült barátnőt, aki hihetetlen kalandokba került. Egyszer nevettem, másszor pedig érdekesen pislogtam a könyv felett, mint egy hal a szatyorban.  És a könyv vége felé ez a kellemetlen érzés hatványozódott.

 

A történetek közül voltak tipikus történetek, amikbe szerintem nagyon sokan, vagy így, vagy úgy de bele tudtuk élni magunkat. Kettőt nem látó, érzelmekbe beletaposó nagy szerelmek, undorító "barátnők",a külsőségekre adó emberek, idegesítő kollégák, látszólag tökéletes életet élő kirakat Barbie-k és még sorolhatnám talán napestig. Ámbár voltak olyan történetek, amiknél tépkedtem a saját szemöldököm, hogy most-akkor-meg-mi-a-fene-folyik-is-itt?

Egyszer a jelenben voltunk, aztán a jövőben, majd ugyanonnan folytattuk le a sztorit ahol befejeztük a jövő mesélésével. Egyszerűen elmosódott a határ a jelen és a jövő között, nem tudom, hogy csak én olvastam-e mindig fáradtan, vagy direkt rendezte így az írónő, de nekem ez a folytonos kettősség (hármasság) borzalmas volt. Megmondom őszintén, nekem ez a kicsapongás elvette az olvasási élményt. Ha én egy könyvet veszek a kezemben, elvárnám, hogy vagy többet adjon magamhoz, vagy kapcsoljon ki egy nehezebb nap alatt. Itt egyiket se érte el írónőnk.

Az elején tényleg pörögtek a lapok, és csak egy-egy ilyen "kizökkenés" volt, majd ezek sokszorosódtak,  Az például, hogy mondjuk később azt ecseteli főszereplőnk, hogy milyen tragédia várható (direkt nem írom le, mire is gondoltam a spoilerek miatt) pont elvette a meghökkenésem két fejezettel arrébb, amikor valóban bekövetkezett. Elvette azt a katarzist, amikor is  ennek az egésznek le kellett volna csapódnia. Valahogy... nem tudtam átérezni így a lány fájdalmát, a veszteségeit, csalódásait. És pont ez az, ami miatt a könyvnek várnia kellett, hogy a blogra tudjon kerülni: egyszerűen ezt a hiányt nem tudtam megfogalmazni és ennél szebben már nem is tudom.

Csalódott vagyok.

Összegzésként én azt tudnám levonni, hogy a végén az én hőn szeretett kis mondásomat adta vissza könyv: hogy várod el, hogy szeressenek, ha te sem szereted önmagad? De miután Lizzienek,... Bethnek... Elisabethnek... Liznek nem esett le a tantusz a könyv végére...  

Senkit sem szeretnék bántani, sejtem, hogy önéletrajzi mű lehet - bár nem mélyedtem bele az írónő magánéletébe, nem láttam se a memoár, se az önéletrajz címkét a könyvnél - csak valahogy, egy ennyire pontos küzdelmes történet lapozgatása után nekem ez a véleményem. 

Ha már címke, nem tudom, én nem adtam volna az ifjúsági címkét a könyvnek, akkor már maximum New Adult. Értem én, hogy itt a kulcsszó, hogy Felnőtté válás, ahogy az alcím is mutatja, de a könyv több, mint háromnegyedében Lizzie fiatal felnőtt már és nem tini.

Sosem voltam abban az életszituációban, mint Lizzie. Mert igenis, ez a fiatal nő elég súlyos testképzavarral küzd: hiába fogyott le, a tükörben még mindig az akkori énjét látja, aki miatt sanyargatni kezdte a testét és a lelkét. Sosem elégedik meg önmagával.

Aki viszont idáig eljutott, kapott útravalóul egy intelmet, hogy ne erre a sorsra jusson. Mert igenis, a lány példája elég elrettentő és tudom, hogy egyszerűen csak nem én vagyok a célcsoport, aki istenítené ezt a könyvet. Gyönyörűen kivetíthető a mai társadalomra Lizzie példája (direkt nem nőket írtam, nem akarom diszkriminálni innen az Urakat) ahol a napi szinten látott modellek és sportolók látványától görcsbe ugrik minden XS méretnél nagyobbat viselő hölgy, valamint úr gyomra.

Summa-summárum, 2 csillagnál többet nem szeretnék még így se a könyvnek adni, nem éreztem azt, hogy fogom még lapozgatni, de már tudom is, hol lesz szerető helye egy könyvespolc biztonságában  :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon-nagyon imádom! az évben szerintem ez az első kedvenc borítóm (ismétlem, nem könyv: borító)

Fülszöveg: félrevezető, bohókás fülszöveg, homlokegyenest eltérő a tartalomtól (már hangulatra, tartalmilag rá kell nekem is bólintanom, hogy igen - de ez olyan mint a fánkon a máz, azt hogy a fánk éppen milyen krémmel lett töltve csak akkor tudjuk meg, ha megkóstoljuk)
Cím: nagyon tetszett

Tartalom: 5/2, igen, tisztában voltam a rengeteg értékelés után, hogy kemény könyvet rejt ez a cuki borító... hát nem is egy kemény könyvet kaptunk, hanem egy már-már unalmas sztorit, rettentő csapongó idősíkokkal, sokszor kizökkentem a könyv olvasása közben és sokszor tettem félre a könyvet, és hetekig hozzá se szagoltam

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: China

Kinek ajánlanám?: -

Figyelmeztetés!: problémákkal küzdő fiataloknak

Sara Pennypacker: Pax (Pax 1.)

– […] Talán egymagad vagy… De magányos sosem leszel többé.

Író: Sarah Pennypacker

A mű címe: Pax

Kiadás éve: 2016

Magyar megjelenés: 2017

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 248 oldal

„‒ Külön, mégis együtt. Elválaszthatatlanul. Szóval… néhány napja biztosan tudtam, hogy Pax evett. Éreztem. Múlt éjjel megláttam a holdat, és tudtam, Pax is épp azt nézi, ugyanakkor. Gondolod, ha érzem, hogy Pax él, úgy is van? 

‒ Igen.” 

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. 

Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. 

Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. 

Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.

☆☆☆☆☆

A könyvvel a kalandjaim akkor kezdődtek el, amikor elhatároztam, hogy meglepem vele a páromat.  Tudni illik, ő bolondul a rókákért, így amikor szemet bökött nekem a rókás borító, na meg, hogy ez bizony egy rókás könyv, kérdés sem volt, hogy jön velem.

Aztán egy hónap sem telt, kiolvasta a a karácsonyi ajándékát és azt mondta nekem is mindenképp neki kell kezdenem. Ez fél éve történt, de végezetül én is itt vagyok, elolvastam ezt a picike kis csodát. Mert hogy megérte?

Teljes mértékig.

Először is kezdeném Peter vonalával. A könyv elején egy végzetesnek tűnő hibát követnek el édesapjával, de a kisfiúban a lelkiismerete hangosabbá kezd el vállni, mint a józan esze és elindul megkeresni a hátrahagyott barátját. Közben találkozik Volaval, aki az én kedvenc karakterem lett.

És ha már Vola:

az ő karaktere a kezdetektől belopta magát a szívembe, ő meg az ő három feltétele, amikkel igazából segített Peternek is, hogy megerősödjön és utat találjon. Nagyon szerettem a bölcseleteit. És az ő szála az, ami a könnyed ifjúsági regény felé viharfelhőket fúj: Vola megjelenésével párhuzamosan belecsöppen a regény a második világháborúba. Vola is ott volt, harcolt is, de ennek súlyos következménye lett. Az ő szemével meglátjuk azt (amit mi már tudunk az edukációnknak hála), hogy a háborúnak nincs győztese, nincs jó oldal, nincsen örömujjongás egyik oldalt sem.

Csak halál van, mindenütt.

Szívmelengető volt olvasni Pax minden egyes kis részét. Mert mondjon bárki bármit is, igenis a rókák nagyon okos kis teremtmények. Nagyon érdekes volt megélni, hogy a kisrókát hogyan fogadja be a társaság, hiszen emberszagú volt.

Hamisak ők is, mint akikkel én találkoztam?

És bizony jól láttátok: hazájában megjelent az írónő 2. kötete, így hivatalosan is sorozatról lehet beszélni. Én rettentően megörültem ennek és már alig várom!

Valamint, gyönyörűen harmonizál a második rész borítója az elsőhöz!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: eszméletlen szép, imádom

Fülszöveg: róka és róka, naná hogy elolvasandó
Cím: egyszerű és nagyszerű

Tartalom: 5/5

Mélypont: a játékkatona elhajítása

Tetőpont: Pax ösztönei, ahogy feltámadnak

Kedvenc szereplő: Vola

Legutáltabb karakter: Peter apját mondtam volna, de később ahogyan a rókával bánik az picit megmelengette a szívem, így nem maradt senki ide

Kinek ajánlanám?: fiatalnak, felnőttnek... mindenkinek!

Figyelmeztetés!: -

Smolnicki Szilárd: A Képzelet levelei

Hol ér véget a valóság, s hol kezdődik az álom?

Író: Smolnicki Szilárd

A mű címe: A Képzelet levelei

Kiadás éve: 2020

Kiadta: Underground

Oldalszám: 138 oldal

Annyira képlékeny, kiszámíthatatlan a világunk, nincs benne egyetlen biztos pont sem: minden változik, minden változás, minden relatív, minden relativitás. Az univerzum minden egyes koordináta-pontja más és más jellemzőkkel bír, ráadásul az sem mindegy, milyen rendszerből figyeljük az eseményeket. 

Ezek után meglepődünk azon, ha az ember hajlamos a bizonytalan valóság helyett inkább a biztosnak tűnő képzelet ösvényein barangolni, melynek törvényeit ő maga alkotja meg? Inkább az lenne meglepő, ha nem így lenne, s ne akarna a képzelet üzenni Neked, Nekem, Nekünk, Nektek és még sok más címzettnek. S. Sz.

☆☆☆☆☆

Ki a jelenben él, a múltba ragad, S előre haladva zuhan hátra.

Először is, köszönöm, hogy olvashattam! Már én is teljesen belepirultam, hogy a megjelenés után csak 2(!) évvel tudott megérkezni hozzám a könyv, de mivel már elolvastam, 100%-osan tudom mondani, hogy minden pennyt megért Nekem.

Miért látszik néha vörösen az ezüst kékhold?

Nos akkor lássuk is, mit rejt ez a pici csoda:

Nagyon sok vers ismerős volt nekem, van amikor csak a cím, vagy egy két sors okozott dejavu érzést. Nagyon tetszettek a Haiku csokrok, szerintem nagyon jól feldobták a kötetet. Engedjétek meg, hogy pár kedvencem megmutassam Nektek:

ÖNBECSÜLÉS-TAN 

Nincs olyan rózsa, 

Mely azért nem nyílik ki, 

Mert fél, nem lesz szép

-

EMBERI SZÍV 

Nyomokban akár 

Még igaz szeretetet 

Is tartalmazhat.

-

EMBERI AGY 

Kacifántos szerv, 

Élni nélküle lehet, 

De nem ajánlott.

-

NÉMA DAL 

Dalold a legszebb Éneket. 

Most hang nélkül, 

Hogy még szebb legyen.

Nem nevezném magam nagy haiku fannak, az első haikukat is Szilárd mutatta meg nekem, illetve az ő egyik kedvenc költőjét, Fodor Ákos urat. De ezek a haikuk nagyon tetszettek! Volt ami humoros volt, volt ami elgondolkoztatott. Volt amitől összeszorult az én torkom is, mivel olyan életigazságok verődtek vissza a papírról amikbe bele sem gondoltam még, de mennyire igazak.

Természetesen ez az érzelmi kavalkád ugyanúgy a versekre is igaz lett.

Sok kedvenc idézetem lett, bár nem követtem el olyan ámokfutást molyon, mint az első kötetednél, most is elég sokat idézgettem, kedvenc versekből, sorokból.

Szögre akasztott optimizmus, 

Nullára redukáljuk a Reményt. 

Minden idea kusza labirintus, 

Hol bagatellizáljuk a véleményt.

Visszatérve, szerintem a haiku témába jobban el kellene indulnod (akár kiadni egy önálló kötetet nekik), nagyon erősen benned él a téma és tudom, hogy képes is vagy haiku alkotásra. De persze, ez csak egy olvasó véleménye :)

Nem találom magam tegnap 

És holnap között a mában.

Egy szó, mint száz, örültem, hogy ismét olvashattam ismét egy köteted.

Kívánom, hogy még sok-sok kötetet olvashassak egy új, formabontó költőtől, azaz Tőled :)

Igaz, hogy nem lett egy hosszú bejegyzés, de úgy gondolom ami jó, azt egyszerűen vétek ragozni.

Ment is rá az öt csillag.

u.i.: Kihasználva az ismeretségem - ismételten - készítettem a szerzővel egy mini-interjút. 
Ez megtalálható a blog végén.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:

Borító: bevallom őszintén, az előző borítód nekem jobban tetszett, de lehet csak azért, mert szeretem a geometrikus formákat, minden esetre nagyon ötletes; hanyag elegancia a szó, ami eszembejutott róla

Fülszöveg: nekem nagyon tetszett
Cím: ötletes ismételten, a Látásmódok után nem is vártam mást!

Tartalom:  5/5
Mélypont: -
Tetőpont: amikor megtaláltam a versemet a kötetben :P
Kedvenc vers(ek): Utazórepülés, Tabula rasa, Múzsa ciklus,  Esőben, pola(nd)roid, Az este sötét oldala, Lélek-tréning, Ciklikusság

Kinek ajánlanám?: könnyed kikapcsolódásra vágyóknak

Figyelmeztetés!: -

☆☆☆☆☆

+ MEGLEPI: INTERJÚ A KÖLTŐVEL

Régen volt, hogy olvastalak, de a második kötet is tetszett. A líra mellett a próza felé is elindulsz majd a későbbiek folyamán?

Írtam már néhány rövidebb-hosszabb novellát korábban, de azokat nem éreztem elég átütőnek, hogy komolyabban foglalkozzam vele. Viszont írni szeretek, ha az idő- és ötlethiány egyszerre szűnne meg a jövőben, akkor biztosan jönnek majd még novellák.

Úgy hallani egészen kiforrt a mérnöki pálya előtted. Gondolom egyfajta szenvedély és elhivatottság is kell a szakmához, hogy szívvel tudd csinálni. Van amikor a munka inspirál?

Maga a munka konkrétan nem, viszont a mérnöki szemléletmód, a tudomány iránti szeretet és tisztelet gyakran megihlet. Szeretem azt, amikor szinkronba tudom hozni a fizikai világ működési sémáit az emberi lélek kérdéseivel.

A környezetedben lévő emberek úgy látom nagyban szoktak inspirálni, a Nektek ciklusban ilyen verseket olvashatunk. Ezek a versek megkeresésekre jönnek barátoktól, ismerősöktől, vagy spontán kiugranak a fejedből? 

Nehéz lenne úgy verset írni, ha én nem akarnék. Írni egy verset egy pályázatra nem lehet, ha nem volt meg már eleve a gondolat a fejemben, hogy én annak a pályázatnak a témájában írni szeretnék. Így van ez természetesen az ismerőseim, barátaim esetén is.

Híres költők is írtak bérbe verseket. Volt/van olyan versed, amit felkérésre írtál?

Nem gondolnám, hogy ez sikerülne, nem érezném magaménak azt a verset, amit én nem akartam volna megírni. Tehát ha volt is ilyen, akkor azt már korábban én is akartam.

Van olyan vers esetleg a kötetben, ami jobban a szívedhez nőtt?

Vannak "kedvencebb" verseim, ami általában azért kedvencek, mert jobban sikerültek érzéseim szerint, mint a többi, ilyen például a Képzelet.

Rég volt 2018. Azóta van olyan híres személy akinek a gondolataival tudsz azonosulni? Esetleg van-e újabb kedvenc író/költő a láthatáron?

Mostanában kicsivel kevesebbet olvasok, és már bevallom azt sem tudom, 2018-ban kiket mondhattam kedvenc írómnak/költőmnek. 😃 (Kosztolányiékat azért azóta sem utáltam meg.) De például Carlo Rovelli könyveit nagyon szeretem, ő egy olasz elméleti fizikus, a kvantummechanikáról ír érthető nyelven, rendkívül érdekes könyvei vannak.

És ami talán a legfontosabb kérdés: a Látásmódok 2018-ban, majd a második köteted 2020-ban jelent meg. Követni fogod ezt a két éves dinamikát, számíthatunk egy harmadik könyvre Tőled még idén?

Idén sajnos nem. Vannak már verseim a második kötet óta bőven, de egyelőre még nem olyan mennyiségben, hogy megtölthessenek egy harmadik könyvet. Van már hozzá egy címötletem is, illetve egy struktúrát is kitaláltam már hozzá nagyvonalakban, csak még a részleteket kell még megálmodni.

Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön az az új kötet.

Már nagyon várom!

Köszönöm az interjút, Szilárd!

☆☆☆☆☆

ZÁRSZÓ A KÖNYVHÖZ:

A blogbejegyzésem egyik célja az is, hogy a könyvet minél többen megismerjék. 

Amennyiben felkeltette a Te érdeklődésed is a kötet, én meleg szívvel ajánlanám:

A Képzelet levelei – Underground Bolt

VAGY amennyiben dedikáltan szeretnétek, kérlek jelezzétek itt a komment szekcióban és továbbítom a kérést a Költő úr felé.

Köszönöm, hogy támogatjátok egy szárnyaló ifjú szellemi termékét!