Író: Lois Duncan
A mű címe: Locked in Time - időbe zárva
Kiadás éve: 1985
Magyar megjelenés: 2019
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 216 oldal
A fiatalság titkáért meg kell halni.
Nore Roberts nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?
☆☆☆☆☆
Nem szokásom ilyet mondani könyvekre, de...
Kezdjük akkor az elején, röviden tömören: nem tetszett. Terveztem az írónő más könyveit elolvasni, de ezután kétszer is meggondolom, bár már azt jól tudom, hogy nem egy könyv alapján kell megítélni egy írót. A cselekmény vontatott volt és rettentően idegesített, hogy a főszereplő orra előtt tettek utalásokat illetve mondtak ki konkrét dolgokat. Nagyon jó lehetett volna a sztori, de az volt az érzésem, hogy az írónő csak összecsapta, 200 oldalba sűrítette sztorit és már az elején lelőtte a poént.
Az igazi lényeges csavart számomra és egyúttal a könyv tetőpontját az utolsó 40 oldal adta meg, itt derült ki a sötét múlt, a karakterek eredettörténete és az, hogy ki miért ilyen.
Ha nem a főszereplő, akkor Gabe karaktere volt számomra a legborzalmasabb. Egyszer ezt mondta, egyszer meg azt, és sose lehetett előre tudni, hogy mit akar. Értem én, hogy az írónő ezzel a tinédzserek világát akarta lefesteni. Én is pontosan tudom, milyen szeszélyes időszak volt, a hormonok 120 százalékon dolgoztak, de ennyire drasztikusan nem változtak az érzéseim nekem sem: egyik pillanatban szerelem féleséget próbál vallani, a következőben pedig teljesen rideggé válik, azzal szemben aki elvileg ugye szeret.
Nem,... nekem ez a könyv nem jött be mint ahogy látszik az "értékelésemen" is
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: nagyon szép, emiatt is kezdtem el a könyvet. Ugyanakkor kísérteties. A borítóról a halál jutott eszembe, mint ha csak azt mutatná a nőalak, hogy fogytán az idő. A füst/köd mögötte még rejtélyesebbé teszi, már-már elmosódik az alak és olyan, mint ha a levegőbe olvadna. Egy szellem lenne. A nőalakot a kedves kis mostohával tudtam azonosítani.
Fülszöveg: teljesen elvarázsolt, alig vártam, hogy belevessem magam a sztoriba, de aztán csalódnom kellett... nagyon csalóka, teljesen más könyvet vártam végül
Cím: tetszetős
Cím: tetszetős
Tartalom: hideg-meleg, nem egy csillagra értékelem, mert viszonylag olvastatta magát, van stílusa az írónőnek, de a sztori... legyeen két csillagos, de nagy nagy jóindulattal
Mélypont: igazság szerint nem volt... ha csúnyán akarok fogalmazni, nekem az egész könyv az volt
Tetőpont: -
Kedvenc szereplő: Josie és Dave, Ők voltak azok a szereplők, akik az első mondatuk után sem lettek unalmas/visszataszító szereplők
Legutáltabb karakter: természetesen ezt a címet megnyerte Berge kisasszony
Kinek ajánlanám?: ha nem zavar, hogy már az első lapokon megtudod a csattanót
Figyelmeztetés!: -
