JÁTSSZ AZ ÉLETEDÉRT!
Író: Jason Segel és Kirsten Miller
A mű címe: Otherworld
Kiadás éve: 2017
Magyar megjelenés: 2020
Kiadta: Maxim
Oldalszám: 352 oldal
Másvilág szinte észrevétlenül ejt csapdába. Olyan élvezetekben részesít, amelyekben nem lehet részünk a való életben, vagy mert nem megengedettek, tiltottak, vagy azért, mert nincs merszünk a kipróbálásukhoz. Aki egyszer ebbe belekóstolt, soha többé nem akar lemondani róla. Itt nincsenek korlátok, megszorítások. A játékba belépő valamennyi érzékszervét elárasztják az addig elvetendő ingerek: lát, hall, tapint, szagol és ízlel. Itt nincsenek törvények, megszegni való szabályok. Ezért ejt rabul és tesz megszállottá a Másvilág nevű virtuális valóság. És aki egyszer megízleli, nem akarja majd abbahagyni, mert ez egy tökéletes világ! A tizennyolc éves Simon azonban rájön, hogy egyeseknek valójában ez a vég. Mikor a Másvilág rabul ejti a számára kedves lányt, Katet, rögtön elhatározza, hogy megpróbálja megmenteni őt. De közben olyan titkok tárulnak fel előtte, amelyeken már az emberiség sorsa is múlhat. Vajon Simon képes lesz kiszabadítani barátnőjét? És mit tehet, hogy megállítsa a katasztrófát?
☆☆☆☆☆
Ennyi kihagyott idő után visszatértem közétek! Ja, ha valaki elfelejtette volna, Lexa vagyok.
A mostani kihagyásomra jó mentségem van, de nem szeretnék szabadkozni, legyen elég annyi, hogy visszatértem, egy plusz szakmával a kezemben.
A mai nappal egy ifjúsági disztópiát hoztam el nektek, ami a nem is olyan távoli jövőt festi le.
Mindannyiunk nevében beszélhetek, ha azt mondom, hogy nem. Ne ez a jövő jöjjön el...
De eleget fecsegtem, nézzük is a könyvértékelésem:
− A Másvilág célja olyan életforma volt, amihez nem juthatott hozzá a játékos a valóságban – mondja. – Szörnyekkel küzdhet meg, új tájakat fedezhet fel, kincset gyűjthet, szexelhet. Akár csincsillafarmot is alapíthat, ha épp ez a mániája. Minden rajta múlik. A Másvilág a menedékemmé vált. Azzá lettem ott, akivé lenni akartam. Felszabadított.
A történet eleje nekem nagyon nehezen indult be, bár tudtam, hogy amilyen lassan indul be, olyan nehezen fogom elengedni a sztorit. Voltaképp... ez félig lett csak igaz. Nagyon sok hullámvölgy volt a könyvben. Volt amikor éjjelig fent maradtam, mert nagyon izgalmas lett a könyv, de volt olyan nap amikor egy fejezetet is alig tudtam elolvasni.
Szerintem, ha azzal a szóval írom le a könyvet, hogy brutál, pont eleget is mondok. Egyrészt, rémísztő, hogy a VR világ már itt kopogtat a mi ajtónkon is, másrészt, hogy mennyire elvetemült lehet az ember, ilyesmiket létrehozni.
– (…) Vannak gazdagok a való világban, akik elvennék egy lelenc malacperselyét. Többségük eleve így tollasodott meg. El tudod képzelni, milyen elvetemültek az itteni gazdagok!
A döbbenet, az undor és persze a kíváncsiság a sztori befejezése miatt keveredett végig bennem, mikor olvastam. Ezért is haladtam a könyvvel, úgy ahogy. Nehezen emésztettem meg sorokat. Az egyik pillanatban még egy aranyos rész volt, utána pedig jött a jéghideg-víz-a-tarkóra effektus.
Pont ezek miatt, nem érzem annyira igazi ifjúsági regénynek, mert oké, hogy tizenévesek szereplőink, de amin keresztül kell menniük... az nem épp gyerekszemnek való.
Tudom, most lehurrogtok, hogy hát mit beszélek itt, ha én is csak a húszas éveim elejét taposom, hogy hiszen én is gyerek vagyok - ami természetesen igaz -, de itt most az ifjúság alatt a 14-16 éves korosztályt veszem alapul, akiknek azért ez a történet nem egy A kis herceg vagy Pál utcai fiúk.
Visszatérve. Ha valaki animés (sziasztok), akkor a könyvet egy az egyben a Sword Art Online animéhez tudnám hasonlítani: adott egy világ, ami VR fejlesztésen alapul. Adott egy fiú, aki egy bétateszter. És adott egy baleset, aminek folytán nem tudnak kijelentkezni, illetve csak is akkor hagyják el a játékot, ha meghalnak benne. De egyúttal, a való életben is eltávoznak az örök vadászmezőkre ezek a játékosok.
A folytatásokban pedig... be kell vallanom valamit, de a folytatás nem nyűgözött le. Nem jöttem lázba attól, hogy Simon végre IRL találkozott Kattel. Nagyon... laposra sikeredett a befejezés. Olyan érzésem volt, mint ha az utolsó 50 oldalra sűrítették volna le egy komplett könyv sztoriját.
Mindenesetre, várom a sorozat (mert bizony az) további részeit.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: Borító: Egészen megdöbbentett, mert elsőre nem is vettem észre, hogy egy elmosódott, pixeles tájképet rejt el magában.
Fülszöveg: Felkeltette az érdeklődésem a mű olvasására.
Cím: Olyan kis... semmilyen. A játékot írja le igazából, szóval voltaképpen még találónak is lehet hívni.
Tartalom: Hát... Ha szőrösszívű akarok lenni, akkor is 4 pontot adnék. Annyira nem volt rossz, de már maga az, hogy nem olvastatta magát a könyv nekem levon egy pontot. Érdekes volt a sztori, tetszett a világlefestés, és a szereplők is, de az utolsó oldalak miatt nem kúszik fel öt csillagos értékelésre. Lehetett volna pedig... de a finálé... hát. Nos. Pocsék lett. Arról nem is beszélve, hogy kissé függővég (spoiler alert).
Mélypont: Nem akarok spoileres lenni, de az egyik karakter önfeláldozó halála érintett meg a legjobban. Majd utána, amikor kiderült ki is volt a való életben.
Tetőpont: Milo pálfordulása.
Kedvenc szereplő: Egyértelműen Simon. Vegyes érzelmeim voltak vele kapcsolatban a mű elején, de Kat balesete után egyre szimpatikusabbá vált a szememben. Nem adta fel, végig kiállt a küldetése mellett. A sztori előrehaladtával azt vettem észre, hogy egyre bátrabb lett.
Legutáltabb karakter: Wayne Gibson. Az eleje óta.
Kinek ajánlanám?: Elsősorban azoknak, akik nézik a Sword Art Online animét. De cakonpakk, az összes gamernek.
Figyelmeztetés!: Ha utálod a függővégeket, vagy azt, hogy előre meg tudod jósolni ki lesz a kis sunyi gonosz akkor ez nem a te könyved.
