Alyona Crower: Bárcsak igaz volnál

– A szív mindig tudja, merre van a helyes irány – zárta tenyere közé Rosemary Noah arcát.

Író: Alyona Crower

A mű címe: Bárcsak igaz volnál

Kiadás éve: 2021

Kiadta: Magánkiadás 

Oldalszám: 154 oldal

Rosemary mindaddig nem tudja, milyen a boldogság, míg egy éjszaka Noah meg nem látogatja őt álmában. Különös vonzalom alakul ki közöttük, de a sors csúfos játékot űz velük. Nem csak a távolság választja el őket egymástól, hanem a közöttük lévő kétszáz év is. Így csupán az álmaikban lehetnek együtt, míg nappal mindketten az életüket élik. Rosemaryt rettegésben tartja a férje, Charles, Noaht pedig igyekszik az ujja köré csavarni egy igencsak titokzatos lány. Idővel mindketten kénytelenek fontos döntéseket hozni, lavírozva a való élet és az annyira vágyott szerelem között.

☆☆☆☆☆

Már a fülszövegnél felkeltette az érdeklődésem. Mondanám egy kis nyári, könnyed olvasmánynak, bár tartalmilag nehezen feldolgozható volt. Már ahogy a fülszövegből sejthető Charles teljes terrorban tartja a 19 éves fiatal nőt. Az első idővonalon nekem a kedvenc karakterem Anne lett, aki mindig baj ellenére is kiállt a barátnéja mellett és ott segített neki, ahol csak tudott. Ahogy előttem oly sokan már megfogalmazták a Londoni 19. századi nyomor brutális volt. 

– Mert azzá teszed. Saját magad állsz a boldogságod útjába.

A másik idősíkon találkoztunk Noah-val, aki napjaink egyik menő vállalatának - egy parfümbiznisznek - a reklámtervezője. Ezen a síkon Ethan volt a maradéktalan kedvencem, könnyed volt és a humor szinte neki volt köszönhető. Örülök, hogy a végén kijárt neki egy kis happy end.

Noah sajnálta a nővérét, oly régóta kergette már a boldogság madarát, igazán kijárt volna neki az igazi, mindent elsöprő szerelem. Ahogy neki is.

Rosemarynek az akkori, Noahnak a modern világban kellett helyt állnia: a koruk problémáit kellett megélniük. Kettejük románca fájdalmasan bontakozott ki, tudva miről is lesz szó - hogy 200 év választja el őket egymástól - borzalmas volt. A beteljesületlen szerelem egyik keserédes története ez, ahol ha nem is úgy néz ki elsőre, de a happy end nem maradhat el.

És még csak annyit így, utószóul: a csattanót nagyon rég lehetett érezni, Dan megjelenésével. Akik olvasták, tudják mire gondolok, nem szeretnék spoilereskedni.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: a sztori haladtával kap értelmet ez különlegesen szép borító

Fülszöveg: szerintem lelövi idejekorán az egyik csattanót
Cím: mindig is tetszettek azok a címek, amik a sztoriban kapnak jelentést

Tartalom: 5/5 - kétszeri olvasásra olvastam  csak el, pici a sztori, első alkalommal is lett volna rá bőven pár órám, hogy elolvassam, de korán (40 oldal körül) félreraktam DE mivel ezt inkább a kései órának titulálom, nem vontam le ezért egy fél csillagot sem :)

Mélypont: Tócsni

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Anne, Ethan

Legutáltabb karakter: Charles

Kinek ajánlanám?: mindenkinek, pár óra alatt kiolvasható

Figyelmeztetés!: a rövidsége ellenére komolyabb témát boncolgat

Sarah J. Mass: Ezüst lángok udvara (Tüskék és rózsák udvara 4.)

– Saját magunknak is meg kell bocsátanunk.

Író: Sarah J. Maas

A mű címe: A ​Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara

Kiadás éve: 2021

Magyar megjelenés: 2021

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 864 oldal

Féktelen ​erő. Féktelen szenvedély. 

Nesta Archeron mindig is ingerlékeny és büszke volt, hirtelen gerjed haragra, és lassan bocsát meg. Mióta az Üstbe kényszerítették, és akarata ellenére főtündérré vált, nehezen találja a helyét a különös, veszedelmes világban, ahol él. Úgy tűnik, képtelen túllépni a Hybern elleni háború rémségein és mindazon, amit ott elveszített. 

És van valaki, aki mindenki másnál könnyebben feldühíti: Cassian, a sok csatát megjárt harcos, aki a Rhysand és Feyre uralta Éjszaka udvarában betöltött pozíciója miatt folyamatosan Nesta útjába keveredik. De Cassian nem csak a haragját szítja fel. Le sem tagadhatnák a kettejük közötti szikrákat – és a szenvedélyük fellángol, amikor kénytelenek egy fedél alá költözni. 

Mindeközben az áruló emberkirálynők, akik az előző háború során visszatértek a kontinensre, veszélyes új szövetséget kötnek, és a vidék törékeny békéjét fenyegetik. A megállításuk kulcsa pedig azon múlik, képes-e Cassian és Nesta szembenézni az őket kísértő múlttal. 

Ők ketten belső és külső rémekkel küzdenek a bizonytalansággal teli világban, miközben elfogadást – és gyógyulást – keresnek egymás karjában. 

Sarah J. Maas gazdagon megálmodott, szenvedélyes sorozata Feyre tüzes nővérével, Nestával folytatódik. Kövesd a sorsát!

☆☆☆☆☆

Mindig ilyenkor bánom meg, hogy nem írtam végig a sorozat értékelését...

Halihó-halihó Mindenki! A mai nappal meghoztam nektek az egyik legkedvencebb írónőmtól az egyik legkedvencebb sorozatom, ami nem más, mint a Tüskék és rózsák udvara, Sarah J. Maas tollából.

Gigászi SPOILER feliratot is kiteszek, mivel ha az előző 3 részt (plusz egy kiegészítőt) nem olvastad akkor ne, ismétlem NE olvasd el a bejegyzésem, mivel írtó spoileres lehet Neked.

Nos, én szóltam...

Nos, nagyon örülök, ha itt maradtál velem, és fogadd szeretettel a kis értékelésemet:

Először is, nem mehetek el amellett, hogy a kedvenc szereplőm a könyvben a Szél háza lett. Ilyen ház nekem is kell... nagyon menő volt, ahogy nem csak kiszolgálta mindenki óhaja szerint a háza népét, hanem azért is, mert hatalmas jellemfejlődést vitt végbe Nestanál és erről talán csak a lány gondolataiban esik utalás. Hihetetlen, mennyire fontos karakter volt és senki szóvá se teszi...

Nesta gyűlölte a hasizomgyakorlatokat. 

Leginkább azért, mert képtelen volt megcsinálni őket.

Aztán természetesen nem hagyhatom szó nélkül Cassian x Nesta párosát. Ahogy Rhysand és Feyre szerelme barátságból csapott át szerelemmé, úgy sodorta el az új párosunkat a vágy, az érzelmeik pedig sokáig csak a háttérbe szorultak. Ha pedig ezt a szálat tovább boncolgatnám, nem csak a könyv, de talán ez a bejegyzés is megkapná azt a bizonyos karikát.

Rá is térnék Nesta jellemfejlődésére. Elsőnek látunk egy fiatal, megtört nőt, aki nem képes máshogy elviselni az emlékeit, csak önpusztítással. Majd ahogy az élete, a napjai szerves részeit képezik a harccal eltöltött reggelek, hirtelen kivirágzik a lelke. Képes újra nevetni és mosolyogni.

Ebben nem csak Cassiannak van szerepe, hanem a két legjobb barátjának: Gwynnek és Emerinek. Annyira szépen összekovácsolódtak, hogy öröm volt a részeiket olvasni, hiába tűntek első "látásra" teljesen különböző személyiségeknek.

Amren Nesta szíve fölé tette a kezét. 

– Ez a kulcsa a dolognak, nem igaz? Hogy tudjuk, a sötétség örökké ott marad, de az, ahogyan szembenézünk vele, ahogyan kezeljük… Az a lényeg. – Az elszáguldó csillagok felé intett. – Érdemes megküzdeni a sötétséggel, hogy ilyesmit láthassunk.

A könyv utolsó jeleneténél nőiesen bevallom elkezdtem pityeregni. A meghittség miatt is, hogy végre együtt van a három nővér, és amiatt is, hogy együtt látogattak el az apjuk sírjához. Na meg azért is, mert Nesta és Cassian sztorija happy enddel végződött. 

Szinte zavar, hogy ilyen rövid lesz ez a blogbejegyzés, de ahogy elülepszik bennem, úgy fogom ezt még megtoldani pár sorral. Nemrég fejeztem be a könyvet, kell idő még neki. 

Hiszen csak ezt kellett tennie: csinálni tovább. Egyszerre csak egy nappal, egyetlen lélegzettel törődni.

És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én alig várom Elain sztoriját. Nem fair, hogy a középső tesót eddig kihagytuk a bulikból. Nagyon nagy fejlődésen ment át ő is, pláne az az utolsó kis plusz jelenet... na igen. Kíváncsi lennék, mi fog történni vele. És ne kövezettek meg ACOTAR fanok, de...

Én azt hiszem jó párt alkotnának Luciennel, hasonlóan viráglelkűek, csak sajnos eddig a lapok nem az ő párosuknak kedveztek.

– A rettenthetetlen tábornok, akivel az allergia végzett. Cassian a kelleténél hangosabban szipogott, mire Rhys jól kinevette.

Azriel és Rhysand beszélgetése pedig ebben a kis részben szíven ütött... sosem hittem volna, hogy Rhys ennyire... uralkodóan képes a testvéreivel beszélni. Tudhatta volna, mekkora fájdalmat okoz Azriel szívében. Értem én, kötelessg, bizalom, nem hagyhatta, hogy belső viszály induljon. De akkor is, kissé több emberséget vártam volna tőle.

Ezesetben pedig nagyon várom még Az és Gwyn sztoriját is. Valami nagyon van a levegőben.

– Képtelen vagyok elaludni a kedvenc tőröm nélkül. 

– Minden növésben lévő gyereknek szüksége van valamire.

Hála Istennek, nem lezárt még ez a sorozat, nagyon várom a következő részt!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: merőben más, mint eddig bármelyik a sorozatból, de azt kell mondjam, nekem tetszik

Fülszöveg: megmondom őszintén, nem vettem figyelembe, tudtam régi hírekből, hogy Nesta kapja most a rivaldafényt
Cím: sokáig nem értette, majd rájöttem, hogy ennél jobb cím nem is lehet

Tartalom: 5/6*

Mélypont: az idős Archeron sírja...

Tetőpont: amikor Nesta visszafordul a tízezer lépcsőnél

Kedvenc szereplő: a Szél háza

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: ACOTAR fanoknak kötelező

Figyelmeztetés!: -

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei (Orisha legendája 1.)

A kötelesség fontosabb mint te. 

A királyság fontosabb, mint a király.

Író: Tomi Adeyemi

A mű címe: Vér és csont gyermekei

Kiadás éve: 2018

Magyar megjelenés: 2018

Kiadta: Maxim

Oldalszám:  510 oldal

Megölték ​az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Itt az ideje a felkelésnek. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől. 

A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát. Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

☆☆☆☆☆

Először nagyon megijedtem a könyvtől, majd ahogy a benne szereplő asé én is úgy éreztem, hogy szép lassan belém ivódik. Sok idő ugyan eltelt, amíg el tudtam olvasni, de nem burkulózhatok mindig az időhiánnyal. Kedvenc mondásom (amivel falra kergetem már a barátaimat): Arra van időd amire szeretnéd. Tehát tényleg nagyon-nagyon-nagyon lassan indult be a sztori, kellett idő amíg az új kultúrát megszokom, ami a könyv lapjain fogadott. Ez pedig olyan 50 oldal után indult be, amikor a kis csapatunk: Amari, Tzain és Zélie összekovácsolódtak. 

Megbotlik, és kislányosan vihog. Elfojtom a nevetésemet, hogy segítsek neki. Közben a mézes pálmabor illata csapja meg az orrom. 

– Egek, Zél, te részeg vagy? 

– Bár az lennék! Akárki főzte is, nem tudta, mit csinál.

A hármuk karaktere nagyon tetszett, tényleg el tudtam hinni, hogy nem csak három random karakter, akik szemben állnak a birodalommal, hanem ténylegesen három jóbarát, akik közös célért küzdenek. Aztán bejött a képbe a fekete bárány, Inan. Az ő karakterénél inogtam meg, hogy vagy nagyon szeretem, vagy nagyon utálom. A végére megleltem az arany középutat, bármennyire is ingott ki az inga egyik avagy másik irányba. 

[…] nem szabad elfelejtenetek, hogy a világ nem volt mindig ilyen. Volt idő, amikor mindenki ugyanazon az oldalon állt.

A másik érdekes kedvencem Roën volt. Na az ő karakterénél tényleg nem tudtam, hogy nagyon tenyérbe mászik, vagy pedig csak szimplán nagyon laza, ki-he-nem-én típusú srác. Szöges ellentéte volt Inannek.

Mintha nem lenne képes öt másodpercnél tovább komolyan viselkedni.

Úgy illik, hogy egy fantasy könyvnél a mágiáról is elmondom a véleményem.

Nagyon új, de nagyon izgalmas! Imádtam, ahogy nem csak létezik a mágia, hanem egész történelme van. Az ahogy Ég Anyával elmeséli Lekan a sztorit a mágiájukról nem mondok nagyot, ha kijelentem, hogy az volt a mágiával kapcsolatos kedvenc részem.

A mágia előtt hangyák vagyunk.

Egy szó, mint száz: tetszett a könyv és alig várom, hogy elkezdjem a második részét is :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon-nagyon tetszett, zsákbacicában jött, de a pakkból ez szúrt szemet legelőbb

Fülszöveg: kedvet ad olvasni
Cím: a végefelé kap értelmet, szeretem az ilyen címeket

Tartalom: 4/5, amiatt mert nem az eleje óta kötött le

Mélypont: -

Tetőpont: Amari szembenéz az apjával az erődben

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: annak, aki falja az afroamerikai kultúrát, aki szeret belemélyedni különféle vallásokba

Figyelmeztetés!:-