Séverine Vidal és Manu Causse: Bicebóca szívek

Néha a bátorságra kell hagyatkozni.

Író: Séverine Vidal és Manu Causse

A mű címe: Bicebóca szívek

Kiadás éve: 2017

Magyar megjelenés: 2018 

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 156 oldal

„– ​Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

 

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom. 

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát. 

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra tesz szert, akik szívvel-lélekkel mellé állnak, hogy megvalósíthassa álmát. 

Lou, a szép szőke Lou is ott van közöttük, csakhogy vele kapcsolatban Vlad többre vágyik, mint egyszerű barátságra… 

Egy friss hangú, szívmelengető történet szerelemről, barátságról, másságról, elfogadásról, amely bebizonyítja, hogy még ha két lábbal is (alig) áll az ember a földön, attól még elérheti a csillagokat.

☆☆☆☆☆

Egy KMK által meghirdetett raktárvásáron akadtam össze a könyvvel és ahogyan elolvastam a fülszöveget nem is volt kérdés, hogy nekem kell ez a könyv.

Eddig még nem olvastam SNI-s gyerekekről. Így a kíváncsiság is hajtott mikor megvettem a könyvet.

Egyszerűen... gyönyörű volt. Nem tudom jobban szavakba foglalni, amit adott ez a könyv. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen nem hétköznapi sztorit is olvashattam végre könyv formájában.

Mindig is, gyerekkorom óta érdekelt az ilyen gyerekek világa. Nagyon jó volt, hogy különféle betegségbe nyerhettem betekintést a szereplőink által. Nagyon tetszett a könyvben Flachard igazgatóhelyettes jellemfejlődése. Mennyire zárkózott el a HEIO-s gyerekektől és a könyv végére mennyire megszerette őket. 

A fogyatékosságod semmi amellett, hogy mit érsz. Semmi.

A végére én is szálló buborék lettem. Megszerettem ezt a könyvet, az összes szereplőjével együtt.

És ne felejtsük el a legfontosabbat, amit Vlad mondott:

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: odavagyok az oragamiért, így nagyon tetszett

Fülszöveg: nagyon érdekelt ez alapján is a könyv
Cím: nagyon édes kis találó

Tartalom: 5*

Mélypont: -

Tetőpont: amikor Mathilde bátorítja Vladot

Kedvenc szereplő: Vlad és Said, nagyon szerettem a karakterjeiket. A másik kedvenc pedig Mathilde lett, nagyon szerettem a jellemfejlődését.

Legutáltabb karakter: - 

Kinek ajánlanám?: M-I-N-D-E-N-K-I-N-E-K. Csupán csak 156 oldal a könyvecske, kár lenne kihagyni amikor az egyik legfontosabb témát dolgozza fel: az elfogadást. 

Figyelmeztetés!: -

Havas Katalin (szerk.): L'amour

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

Varró Dániel: sms #6

Író: Havas Katalin (szerk.)

A mű címe: L'amour

Kiadás éve: 2018

Kiadta: Holnap

Oldalszám: 118 oldal

A szerelem az egyik legcsodálatosabb dolog, amit az ember élete folyamán átélhet. Szerelembe esni, lángolni, megállapodni vagy épp csalódni és szakítani mind ennek az érzelmi szivárványnak színei. E színek legjobb festői a költők, akiknek munkájából nyújtunk most át egy nagy csokorral fiatal Olvasónknak. 

A klasszikusoktól a kortársakig, Arany Jánostól Kemény Zsófiig húzódó idővonal legszebb magyar szerelmes verseiből szedtünk egy nagy csokorral, bízva abban, hogy a szerelemhez hasonlóan a versolvasás sem megy ki a divatból! 

Nem csak nőknek!

☆☆☆☆☆

Amikor megkaptam a kis kötetet első látásra azt hittem egy magazint tartok a kezemben, mondjuk egy új Glamour számot vagy egy teljesen más csajmagazint. Nem kell mondanom szerintem, hogy kellemesen csalódtam  benne.

Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. 

Különös, titkos és ritkán mosolygó 

Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. 

Csak széttekint, és a szobánkban csönd lesz…

Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre

Idejét se tudom mikor olvastam utoljára verseket, mikor régebben odavoltam értük. Szerettem elmerengni a sorok és a költői képek között. Anno még verseket is írtam, próbáltam a kedvenc költőim példájára szántani a sorokat a papírra, de rá kellett jönnöm, hogy az egyedi a trendi és fel kell hagynom a "majmolással". Egy szó, mint száz ahogy ez a szenvedélyem abbamaradt, szép lassan a versolvasásaim száma is lecsökkent.

Valahol létezel, valahol én is 

valamit kérdezel, valamit én is 

néha vágy van benne, néha remény is 

valahol 

valamit 

te is 

én is…

Őri István: Valahol

De térjünk vissza a kötetre:

először is a gyönyörű külcsínt emelném ki. Annyira szép képek vannak benne, mind passzolva az adott vershez, versekhez. 

A csókod festi kékre az eget, 

szemed szinétől zöldülnek a fák. 

Nélküled üres minden képkeret 

és világtalan az egész világ.

Weöres Sándor: Adagio

Azonban, szembe mennék a blogom elveivel, ha most nem fogalmaznék meg egy kritikát sem.

Ezek pedig a versek összeválogatásai voltak. Úgy éreztem, némelyik vers helyébe én szívesebben olvastam volna az adott költő egy másik irományát. De jogos a felvetés, így volt talán értelme ennek az új kötetnek: szerintem szántszándékkal szerepeltek nem épp populáris versek.

Voltak versek amiket viszont nem találtam ideillőnek a kötetben. 

A kedvencem egyértelműen Varró Dani. Amióta csak rábukkantam imádom a stílusát, azt ahogyan ír.

Egy szó, mint száz: tetszett összeségében.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: megtévesztett, de nagyon egyedi

Fülszöveg: mindenképpen elolvastam volna a könyvet ettől függetlenül
Cím: csupán csak egy szó, de mindent leír

Tartalom: gyönyörű, és itt nem csak a versekre gondolok

Mélypont: Weöres Sándor: Fairy Spring /részletek/

Tetőpont: Varró Dániel: Email

Kinek ajánlanám?: minden versfalónak

Figyelmeztetés!: legyen egy bő egy órád, hogy szép lassan átrághasd magad a verseken, hagyd hogy beszippantson a hangulatuk

Violet C. Landers: Éjfél - 12 novella félelemre és romantikára éhezőknek

– Szerelem? Milyen ódivatú szó! A szerelem retró érzés.

Író: Violet C. Landers

A mű címe: Éjfél - 12 novella félelemre és romantikára éhezőknek
Kiadás éve: 2015

Kiadta: Publio

Oldalszám: 76 oldal

Amikor Éjfélt üt az óra, sokunkat elfog a borzalom, hiszen olyan misztikum lengi körül. Halál, kísértetek, gyilkosságok… a másik oldalon szerelem, szenvedély és romantika. Te melyiket választod? 12 novella szól most azoknak, akik szeretve akarnak borzongani és borzongva szeretni. Egyszer mindannyiunkért eljön… az Éjfél.

☆☆☆☆☆

Számtalanszor fogadtam meg, hogy Google Play könyveket nem olvasok. Nem akarok előítéletes lenni, de már a sokadik oldal van a hátam mögött, amiből levonhatom a következtetéseim. Illetve, nem lehetek ennyire szemtelen, amikor az írók nekem tettek szívességet, hogy irományaikat online tették közre, ingyenesen. Így elnézést szeretnék kérni ezért is, az ilyen irányú posztjaimmal nem szándékozok senkit sem megbántani, csupán az őszinte észrevételeimet nyilvánítom meg.

Elsőként: nem tudom elképzelni hogyan képes valaki ilyen munkát kiadni a kezei közül. Értem én, hogy a figyelmetlenség emberi dolog, én sem vagyok tökéletes. De amikor a szerkesztés közbeni gondolatjelek bent maradnak, arról nem is beszélve, hogy folyószövegként, egymás mellett van két párbeszéd...

Másodszer pedig az a problémám velük, hogy túl hamarnak érzem a kiadásukat. Még bőven lehetett volna dolgozni rajtuk. Hiszen nem is regények, ahol azért tudom mennyire macera lehet az egész könyv átbétázása, szerkesztése. De egy pár oldalas írásnál, erre illett volna időt szánni.

IVolt benne egy olyan novellaszál, amit én baromi szívesen olvastam volna hosszabb kiadásban. Ez nem volt más, mint Sára és Áron novellája a Halálos fenyegetés #1 és #2. Kiemelném, hogy nekem nagyon tetszett, hogy modern címekkel szerepeltek a novellák. Különösen a Retro érzés @ szerelem tetszett. 

Ez volt a kedvenc novellám is a kötetben. 

Harmadszor... kissé eltévedtem az azonos nevek miatt a kötetben. Volt itt Sára nevű fiatal menyasszony, Sára aki még kamasz, meg volt egy Sári néni is. Novellákról beszélünk, nem kisregényről, ahol okésak lennének az ismétlédő nevek. De még novellaláncról se beszélünk, ahol természetes, hogy mondjuk egy főszereplőnk van, akinek az apró kis történetei elevenednek meg egy-egy novella elejéig. Csak találgatni tudtam, hogy a Halálos fenyegetés Sárája azonos a Sára álma című novellában megjelent kislánnyal.

Nekem egy kicsit se füle- se farka volt ez a novellás kötet. 

Ezek ellenére is nekem tetszett és várom, hogy olvashassak új tollvonásokat az írónőtől. 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: olyan kis,,, egyszerű... a címre visszautal a baljós éjfél megjelenése

Fülszöveg: felkeltette az érdeklődésem
Cím: most kedvem szottyant novellákat olvasni, így egyből kiszemeltem

Tartalom: nagyon felemás érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, a novellák érdekesek voltak de a szerkesztések (és azok hiánya) kissé rossz szájízt eredményeztek nálam

Mélypont: Lángokba borult nyár - szomorú volt

Tetőpont: Retro érzés @ szerelem

Kedvenc szereplő: Sára (aki a Halálos fenyegetés novellákban van benne)

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: -

Figyelmeztetés!: ha egy kis szerelmes borzongásra vágysz

Mán - Várhegyi Réka (szerk.): Szeretlek - Hogyan mondjam el? (Ötletek, gondolatok)

 A szerelem egy pillantással kezdődik.

(Orosz mondás)

Író: Mán - Várhegyi Réka (szerk.)

A mű címe: Szeretlek - Hogyan mondjam el? (Ötletek, gondolatok)

Kiadás éve: 2002

Magyar megjelenés: 2004

Kiadta: Saxum

Oldalszám:  oldal

A szerelem és a szeretet szerves része életünknek, mégis úgy tűnik sokszor, mintha zavarba jönnénk tőle. Sokan szégyellik, ha szerelmesek lesznek valakibe, mások nem tudják, hogyan kezeljék szüleik iránti szeretetüket. Ez a kis könyv azt hirdeti, hogy ha szeretünk valakit, akkor azt mondjuk el neki, és ne tétovázzunk. Ötleteket adunk arra, hogyan valljunk szerelmet először és sok év együttélés után, hogyan szeressük jobban szüleinket és gyermekeinket.

☆☆☆☆☆

Ma egy számomra kedves kis könyvet hoztam el, amit a páromtól kaptam még ajándékba. 

A könyv a mindenki számára legfontosabb kérdéskört boncolgatja egészen 5 témán keresztül: Szeretlek - Hogyan mondjam el? Egy párkapcsolat egészét öleli fel.

Kezdve a szerelem vallástól, a házasságon át végig kísér minket egészen a gyermekekig.

Ne szégyelld azt, ha szerelmes vagy valakibe, az akkor sem alacsonyít le téged, ha a másik nem szeret viszont.

Ahogy egyre jobban tágul az ismeretségi köröm, ami természetes velejárója a felnőtté válásnak jövök rá arra, hogy mennyi félék is vagyunk és mennyi félén is szeretünk. Az interneten napjainkban már rengeteg féle teszt megtalálható, annak tekintetében, hogy ki hogyan is szeret.

Semmi kétség: 

bálványozhatnak ezrek.

De szeretni?

Erre csak az én szívem képes. 

(Jean-Jacques Rousseau)

Ezeket a teszteket, különösen egyet amit ide is linkelek, nagyon szeretek és fontosnak tartom, hogy az ismerettségi körömben, a családom körében mindenki töltse ki. Jó tudni, hogy kinek mi a szeretetnyelve. Például a páromnak az ajándékozás a szeretenyelve, addig nekem az érintés az.

Az elején kellemetlenül éreztem magam, hogy annyi apró kis ajándékkal eláraszt, ma már tudom, hogy ő így fejezi ki a szeretetét. Én pedig az a típus vagyok, aki legszívesebben egész nap csak pihenne vele az ágyban, lustálkodna, ami miatt szokott morgolódni is. De amióta megtudtuk miért is vagyunk olyanok amilyenek már más szemmel tekintünk erre a dolgokra. 

A vallomás kedves módja, ha aranyos játékot, például egy kis macit ajándékozol neki.

Nagyon elkalandoztam, térjünk is vissza a könyvhöz :)

Nagyon tetszettek a gondolatok benne, az összes kis tipp, ötlet. Néha viccesek voltak a sorok, másszor elgondolkodtatók. Talán ez is egy olyan könyv amit mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül át kellene lapoznia. Nagyon sok mindenre jöttem rá, miközben a lapokon haladtam. Megtanít a könyv hálásnak is lenni, azokért a dolgokért, amit mi el is felejtünk meghálálni: a családot, a barátainkat, a kapcsolatainkat és a szerelmünket. 

Szívből kívánom, hogy mindenkihez jusson el a könyvecske és legalább mindenki egyszer olvassa el.

Nos, én nem ilyen leszek. Felteszem a polcra, de tudom, hogy sűrűn lesz nyitogatva még az évek folyamán. 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagybetűkkel szerepel rajta a mű tételgondolata, a mű címe 

Fülszöveg: emiatt vette meg nekem, mint elmesélte és azért, mert olyan kis aranyos kis könyv
Cím: kedvet adott az olvasáshoz

Tartalom: nagyon édes, információ gazdag  

Kinek ajánlanám?: mindenkinek

Figyelmeztetés!: - 

Egy kis könnyítés az olvasóimnak

Szia-szia Mindenki!

Mint a környezetemben tudják, pár éve rendszeresen vezetek Bullet Journalt. Ott használok egy bizonyos jelölést az elolvasott könyveimre, ami abból áll, hogy az oldalszám felírása után mindig az adott oldaltartomány alapján színezem ki a könyveimet a lapomra rajzolt kis firkálmányokban.
Ezért úgy döntöttem, szeretném ezt a jópofa kis segítséget Nektek is megadni:
Az ezidáig olvasott könyveim megkapták az adott címkét is, így könnyebben tudtok majd navigálni aszerint, hogy milyen oldal hosszúságú könyvhöz van éppen kedvetek :) 

Ezek pedig:
-100
-200
-300
-400
-500

És majd így tovább.
Mit szóltok hozzá, fogjátok használni az új funkciót? :) 

Lexa

u.i.: Eleve plusz jelekkel akartam jelölni az oldalakat, de ez az a blogspotnak nem tetszett és nem sorolta be a blogbejegyzéseket az adott kategóriák alá.

Alyona Crower: A parasztleány aranya

Író: Alyona Crower
A mű címe: A parasztleány aranya
Kiadás éve: 2021
Kiadta: Magánkiadás
Oldalszám: 22 oldal

Dolját a kemény, szűnni nem akaró tél meggondolatlan lépésre sarkallja. Nem is sejti, azzal, hogy hazavisz egy élelemmel teli kosarat, mekkora veszélyt szabadít magára és a nővérére, Rudmilára.

Rudmila a húga aprócska bűne miatt olyan helyzetbe kényszerül, amiből veszélyekkel teli a kiút, ráadásul a rettegett boszorkány, Baba Yaga is bosszút forral ellene. A tél fagyos és könyörtelen, de vajon ez vagy a mindenki által olyannyira félt boszorkány jelent nagyobb veszélyt?

☆☆☆☆☆

Tartalmas kis egyszerű novella egy számomra új írónő tollából. Tetszett a novella és az írója stílusa is. Nem az utolsó kis írás amit tőle fogok olvasni.

A főbb szálat a testvéri szeretet és az eköré épített cselekményváz vitte el. Itt tudtam azonosulni Rudmilával, mint a nővérrel. Nekem is van egy húgom, akinek szintén falaztam gyermekkorunkban a csínyek elkövetésekor. Érdekesnek találtam továbbá a könyvben megjelenő mitológiai szálat. Szerintem nem mondok nagyot azzal, ha azt mondom, hogy a szláv mitológiával ezelőtt még nem találkoztam egy történetben sem. A kevésbé ismert mítoszok kezdenek a feledésbe veszni és ezért örülök ennek ennyire, hogy itt még is fel lett elevenítve ez a mondakör. 

Dazsbog karaktere tetszett. Őmiatta kaptam kedvet jobban belemélyedni majd a szláv mitológiába.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszik, egyből elvarázsolt

Fülszöveg: kedvet adott az olvasásra
Cím: az utolsó oldalon nyer jelentést

Tartalom: tetszett

Mélypont: a kemencés jelenet

Tetőpont: a finálé

Kedvenc szereplő: Dazsbog

Legutáltabb karakter: Baba Yaga

Kinek ajánlanám?: mindenkinek akinek kevés ideje van olvasni, de tartalmasat szeretne

Figyelmeztetés!: -

Melinda Bright: Káosz hajnala - Leyford örökség

Néha az igazság jobb, ha az árnyak között marad, még mielőtt béklyót tenne bármelyikünkre is.

Író: Melinda Bright

A mű címe: Káosz hajnala - Leyford örökség I.

Kiadás éve: 2021

Kiadta: Magánkiadás

Oldalszám: 269 oldal

Romneih ​országának törékeny békéje pengeélen táncol. A mágusok egyre nehezebb időket élnek az aragmita rend felügyelete alatt, mely sokszor elnyomásba fordul át. Egyetlen rossz tett a káoszba taszíthatja az országot. A csapás kezdetét veszi, amikor Frior városában megnyílik egy titokzatos kapu, mely sötét energiából fakad. Egy idegen lép át rajta és borzalmas veszedelmet terjeszt el. 

Yezebel fiatal mágusként egyedül járja az országot. Nagymamája példáját követi, ott segít, ahol tud. A lány a titokzatos események felkutatására indul, hogy válaszokra leljen. Lebilincselő kalandjai során melléje szegődik egy csalafinta lidérc és egy sármos fejvadász. Medzio bár elragadó férfi, nem épp az angyali természetéről híres. 

Hiába a rengeteg törekvés, a friori veszedelem könyörtelenül szedi az áldozatait. Vajon sikerül megálljt parancsolni neki? Meg tudják fékezni a titokzatos idegent, akiről azt mondják, nem is ember igazán. 

Merülj el Romneih országának varázslatos világában, ahol sosem tudhatod, hogy a sűrű vadonban egy szelíd erdőszellem, vagy épp egy vérengző bestia ólálkodik!

☆☆☆☆☆

Először is, úgy illik, hogy megköszönöm az írónőnek, hogy karácsony előtt engedélyezte az e-book könyvei letöltését díjtalanul. Az ő oldalát amúgy itt érhetitek el.

Másik történetét (Démonaink) szintén el tervezem olvasni a közeljövőben.

Az oldalán akadnak beleolvasók, érdemes elolvasgatni őket. 

Na, de akkor csapjunk is bele abba a bizonyos lecsóba!

Kezdjük ott, hogy az első fejezet első oldala kilóra megvett és tudtam, hogy ez egy jó könyv lesz:

– Mondja kedves, biztosan egyedül akar oda bemenni? – fordult felém a falubíró aggódó tekintettel. Pufók ember lévén, a kabátja vészjóslón feszült a pocakján: noha a gombok fáradhatatlanul tartották az anyagot, mégis tartottam tőle, már nem bírják sokáig és kiütik a szemem.

És, ahogy haladtam előre rá kellett jönnöm, hogy ismét igazam lett könyvek terén.

Humoros, komikus, kellemes kis olvasmány volt, igazi felüdülés. Nem voltak nehezek a mondatok, hamar követték egymást az események, a könyv fejezetei. Peregtek szépen a lapok és olyan jó érzés volt olvasni. 

– (…) Idővel, mint mindig, most is megoldást találunk majd rá.

Amikor felhangzott a Malachi név azonnal Sarah Fine: Sanctum című könyve ugrott be, ahol szintén így hívják az egyik főszereplőnket. És ha már a "kedvenceknél" vagyunk, én Sibilt az első színre lépése óta megszerettem. Nagyon jókat tudtam mosolyogni rajta. És ha már mosolygás, Medziot se felejtsük el. Tőlem már megszokhattátok, hogy anime párhuzamokkal jövök, így itt sem marad el: a Shingeki no Bahamut című animéből Favaro Leone karakterével tudtam azonosítani Medziot.Hosszú idő után egy humoros férfifőszereplővel találkoztam az olvasásaim folyamán. Nagyon sokat nevettem fel rajta:

A mellkasomhoz szorítottam a remegő kezem, s míg levegőért kapkodtam, Medzio lelkesen csapott a levegőbe. 

– Ez jó móka volt! Csináljuk még egyszer!

Ha már a Bahamutnál maradok... Yezebel pedig Amira karakterével mutatott egy kis rokonszenvet.

És ha már ott tartunk, hogy kiket szerettem meg: Yezebel is egy kedvenc karakter lett. Aki régebb óta követ, tudja, hogy általában a könyvben a mellékszereplőkkel tudok szimpatizálni - ahogy nagyon sokan vagyunk így ezzel. De a lány karaktere tetszett nekem. Humoros volt és merész. 

És az is tetszett, hogy a legkedvesebb drámám is megjelent benne. Ami nem más, mint a Rómeó és a Júlia. Enyhe volt az utalás, de én tapsikoltam örömömben miatta.

Hiszen, ha mi nem harcolunk, akkor ki teszi meg helyettünk?

Nekem nagyon tetszett a regény. Örültem annak is, hogy ilyen könnyen olvastatta magát. A hosszan tartó olvasásnak csupán csak az időhiány az oka, ha a kezembe került a könyv nehezen tudtam lerakni és párszor éjszakázott is velem egy-két röpke időre.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: először érdekesnek találtam, mert hasonló ötlettel még nem is találkoztam, de nekem nagyon tetszett, hogy így kaptunk egy kis segítséget ahhoz, hogy el tudjuk képzelni a két főszereplőnket a belső vásznunkon

Fülszöveg: kedvet adott a könyv elolvasására
Cím: megmondom őszintén, sokszor bajban voltam az elején, hogy melyik is a főcím

Tartalom: 5/5, felüdülés volt. A D&D játékvilágához tudnám hasonlítani a könyvet

Mélypont: -

Tetőpont: a kis levélvivő jelenete

Kedvenc szereplő: Sibil. Egyértelmű.

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: akik tényleg valami laza, egyszerű könyvre vágynak

Figyelmeztetés!: -

Genki Kawamura: Ha ​a macskák eltűnnének a világból

De jó volna, ha az életünket meg lehetne hosszabbítani úgy, hogy egy-egy dolgot gyorsan eltűntetünk.

Író: Genki Kawamura

A mű címe: Ha a macskák eltűnnének a világból

Kiadás éve: 2014

Magyar megjelenés: 2019

Kiadta: XXI. Század

Oldalszám: 144 oldal

A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet. És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…

 Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.

☆☆☆☆☆

Egyszerűen nem tudtam idézni a könyvből, azt a két idézetet leszámítva, amit az első húsz oldalról vadásztam. Mert utána tipikusan egy olyan könyv lett, aminek minden második mondatát kijegyzeteltem volna legszívesebben. Olyan életigazságok vannak benne, amik egyáltalán nem hangoznak klisésen. Igen, egy kissé filozofáló a könyv, elgondolkoztat az emberi léten.

Az Életen. Így, nagybetűvel.

Csináld azt, amit akarsz!

Na, de akkor lássuk a könyvet:

Főszereplőnk szinte azzal kezdi a sztoriját: elmeséli nekünk, hogy hamarosan meghal, napjai vannak csak vissza. Nem kertel a könyv, ha úgy tetszik, lelövi előre magát a csattanót. Így az olvasóiban kelt egy kezdeti feszültséget. Tudják mi fog történni. Akkor miért is olvassák tovább?

Miért van az, hogy az emberek olyasmit várnak el másoktól, amikre maguk sem képesek?

Azért, mert mi emberek úgy lettünk kitalálva, hogy (többnyire) érző lények vagyunk. Sajnálatot kezdünk érezni a főhősünkkel szemben. Vele akarunk lenni az utolsó egy hetében. Kíváncsiak vagyunk a hét kimenetelére. Hogyan dolgozza fel az elkerülhetetlent.

És így is teszünk. Feltűnik az Ördög, azaz Aloha és ultimátumot ad: 

- Ahhoz, hogy valamit kapj, valami mást el kell veszítened.

Szereplőnknek választania kell: minden tárggyal, ami eltűnik a világból plusz egy nap életet kap. És elkezdik a történet, ami ezt az őrült hetet lengi körbe. Nagyon megszerettem a könyv minden kis szereplőjét. Különösen Káposztát és Alohát. 

A Káposztával való sétálás volt a könyvben a legkedvencebb részem. Ez volt az az időpont, amikor nekem a könyv tartalma párhuzamot kezdett képezni A kis herceggel. Nem tudom megmagyarázni miért, talán a kiscica kíváncsisága volt nagyon rokonszenves a kis herceg jellemével. 

Nekem nagyon tetszett a könyv és a befejezése is, egyedül csak azt bánom, hogy nem egy ültő helyemben végeztem ki. 

+ 1: A blog utolsó simításai között szoktam megadni a könyvhöz kapcsolható címkéket - a könnyebb keresgélés végett - és ekkor vettem észre, hogy a könyvből egy filmadaptáció is készült. Kicsit kerestem a világhálón és meg is találtam a filmelőzeteseket. Azt hiszem bővül a lista az idén megnézendő filmjeimről:

És itt van ez, amihez nincs felirat, de ez az official trailer. Ez ad teljes képet a filmről, könyvről:

Nagyon várom már, hogy megnézhessem a filmet a párommal.

A könyv volt az első ajándékom neki. Egy bolhapiacon vettem, amikor barangoltunk az egyik első randinkon. Nagyon megtetszett nekem a borítója, neki pedig a sztorija. Pici, aranyos könyvnek tűnt, így megvettem. Majd odaadtam neki azzal az ürüggyel, hogy maradjon nála inkább. Ő azonnal elolvasta, 2020. szeptemberében. 

Hát, nekem csak most sikeredett.

Mindenesetre örülök, hogy ez a könyv volt számomra 2022 első olvasása.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: egyszerű, de nagyszerű, bár a könyvben Káposzta nem egészen így néz ki 

Fülszöveg: nagyon érdekesen hangzott
Cím: először meglepett, hogy milyen hosszú (általában a címek rövidek, frappánsak) de a könyv egy fő tételgondolatára utal

Tartalom: bár nem tudtam mindig annyit és úgy olvasni, ahogy szerettem volna, úgy gondolom, ha lett volna egy egybefüggő két órám bőven végeztem volna vele - 5/5

Mélypont: elég érdekes ezt mondani pont erre a könyvre, de számomra nem volt semmi mélypont benne

Tetőpont: Káposzta találkozása a virágokkal

Kedvenc szereplő: Aloha, Káposzta

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: nehéz témát boncolgat, de aki egy kis filozofálgatást szeretne az élet értelméről és a minket körülvevő világról, meg pláne ha macskabolond az illető - akkor tökéletes 

Figyelmeztetés!: zsepik legyenek bekészítve