Sandra Schönthal: Békakirályok - Hányfélék a pasik?

Mert a bolond azért mindig a nő… a győztes pedig az örökké megújuló szerelem.

Író:  Sandra Schönthal

A mű címe: Békakirályok - Hányfélék a pasik?

Kiadás éve: 2012

Magyar megjelenés: 2012

Kiadta: Corvina

Oldalszám:  152 oldal

Ez a könyv nem a férfiakat akarja kiosztani. Igazából a nőkön mulat, amiért hajmeresztő kreativitással még egy idiótában is képesek meglátni álmaik hercegét. A szerelem – az elcsépelt frázissal ellentétben – nem vak. Inkább felnyitja a szemet: a szerelmes nő millió olyan tulajdonságot fedez fel a férfiban, amellyel az nem is rendelkezik.

Az olvasó a mennyországban kezdődő és pokolban végződő történeteket olvasva jókat derülhet, talán magára is ismer, és felidézi saját emlékeit. De nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is szól a könyv: ha megfelelő adag öniróniával rendelkeznek, és el akarják kerülni az életveszélyes hibákat, élvezettel fogják forgatni. Mert a bolond azért mindig a nő… a győztes pedig az örökké megújuló szerelem.

☆☆☆☆☆

Hová lett a büszkeséged?

Üdvözlet Mindenkinek, itt Lexa szól ismételten! 

A mai nappal egy olyan könyvet hoztam el nektek, amihez foghatót még nem olvastam soha. Egy tükröt állít a női társadalom elé, ahogy írja is a fülszöveg: "Ez a könyv nem a férfiakat akarja kiosztani. Igazából a nőkön mulat, amiért hajmeresztő kreativitással még egy idiótában is képesek meglátni álmaik hercegét." 

Végül összeszedi magát és előadja a szenzációt. Az édesanyja úgy véli, ideje megházasodnia. Jót tenne neki a házasság, ő pedig már szeretne unokákat. Kis hatásszünet után előrukkol az abszolút szenzációval: van egy lakás az édesanyja házában, oda költözhetnének mind a ketten.

A könyvet a nyári Líra vásáron szereztem be, de az olvasására csak az újévben tudtam sort keríteni. Sokat szemeztem vele, lopva bele-belelapozgattam ugyan. Amiért felkeltette az érdeklődésem a könyv, hogy történetekről volt szó, többről is, és úgy gondoltam, ideje lenne egy kis fejtágításnak, hogy milyenek is a pasik. Hiszen sose késő valami újat tanulni.

Zsenge kis éveim alatt is találkoztam már egy-két olyan típussal, amiket a könyv is felhoz. Volt olyan sztorim, ami a könyv szerint indult, és tényleg csalódás lett a vége. De ahogy a nagyok mondják: ez már történelem.

Nem vagyok boldog. 

Mert nem létező férfit szerettem. 

Mert egy illúzió özvegye vagyok.

(Dorothy Thompson)

A könyv szerkesztéséről ejtenék még pár szót: nagyon tetszett az, hogy a rajongás szemüvege után, láttuk a csúf valóságot is. Azt, hogy mi milyennek látjuk a Tökéletes férfit, majd hogyan kezdjük el belátni, hogy teljesen át lettünk ejtve/megcsalva/hazugságokkal dédelgetve egészen 15 sztorin át. És ilyenkor az összes nő kislányos ábrándjait legszívesebben magamhozölelgetném, és vígasztalnám őket, hogy majd lesz jobb hal is abban a tengerben még.

Jegyezze meg, kedves barátom, hogy a jó halász a kis halakat visszadobja a vízbe.

(Milan Kundera)

Ugyanakkor a kis békák, mint a nevezett békakirályok is nagyon ötletesen lettek illusztrálva. Az én személyes kedvencem a GYÁVA volt. Tényleg nagyon édes. 

Most mondjátok, hogy nem.

Azért is tetszett a könyv, mert kis kulcsszavakat/támaszpontokat adott arra, hogy minek kell a vészvillogónak lennie egy-egy pasitípusnál. Mire kell odafigyelni és... elmenekülni.
Összességében tetszett a könyv. Biztos nem kerül messzire, mert azért jó átolvasgatni néha, ha bekerül az életembe egy Békakirály.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Tetszenek rajta a kis békák.

Fülszöveg: Felcsigázott, hogy elolvassam.
Cím: Egyszerű, de nagyszerű.

Tartalom: Tetszett a kétféle látásmód, minden pasitípusnál. Humoros is volt, néha pedig szinte veszekedtem a könyvvel, hogy ne legyen ilyen buta, ne dőljön be a Békakirálynak.

Mélypont: A ZSARNOK.

Tetőpont: A GYÁVA. Azt hittem, na végre talán egy jó sztori kerekedhet ki...

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: A ZSARNOK.

Kinek ajánlanám?: Minden hölgynek, nőnek, csajnak, nagyvilági asszonynak. Jó kis útravaló minden nőnemű egyénnek.

Figyelmeztetés!: -

L. J. Wesley: 12 első randi

Az én szupererőm a lustaság, így az, hogy reggelente felkeljek és elmenjek futni, olyan erőfeszítéseket igényel, amikről azt hittem, hogy teljes mértékben elképzelhetetlenek.

Író: L. J. Wesley

A mű címe: 12 első randi

Kiadás éve: 2019

Kiadta: Mogul

Oldalszám: 176 oldal

Pam vagyok, és ez egyáltalán nem az én történetem.
Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.

☆☆☆☆☆

Halihó Mindenki, itt Lexa beszél! 

Meghoztam életem eddigi leghosszabb könyvértékelését. Amin én is eléggé meglepődtem, de ilyen az azt hiszem, mikor annyira elnyeri a tetszésük egy könyv, hogy nem tudunk leállni az értékelésével.

Nos, azt már mindenki tudja, hogy nekem nagyon tetszett, de ismerjétek meg Ti is, mennyire:

– Sam, nem tudom tovább nézni, hogy a legjobb barátnőm lassan bekattan, és macskás vénasszony lesz belőle.

– Szeretem a cicákat – szipogtam a takaró rejtekében.

– És allergiás vagy rájuk.

– Köszi. Emlékeztess rá nyugodtan, hogy még macskáim se lesznek vénségemre!

Amikor megkaptam a lehetőséget egy cover reveal-ra, gondolni se mertem volna, hogy fél év könyvmentes élet után megkapom a recenziót is az írótól, amit innen is rettentően köszönök neki! 

L. J. Wesley írói stílusával volt szerencsém már "találkozni" Brooke című könyvében, ami mai napig méltán foglalja el helyét a kedvenceim között (és már egy újraolvasást is megélt). Egyszerűen annyira laza stílussal írja meg a regényeit, annyira élet szaga van a lapoknak, hogy szinte sajnálom, hogy mindig hamar kiolvasom a könyveit.

– Ugyan, legyünk reálisak! Úgyse egy angol ficsúrral fogod eltölteni az életed hátralevő részét.

– Honnan veszed? Az angol akcentus szexi.

– Az csak az akcentusuk – legyintett Pam.

Imádtam ezt a két csajt! De komolyan. Sam és Pam nagyon összeillenek. Egyszerűen annyira humoros volt az összes párbeszédük. Egész végig, kettejüket olvasva a legjobb barátnőm ugrott be és jómagam :D Valamiért, (már nem pont ezek a párbeszédek) a beszélgetéseikben megláttam Magunkat. A barátságuk pedig nagyon különleges és szép.

– Ne essünk túlzásokba – nevetett rám. – Na, kihisztizted magad? Szeretném tovább bámulni Thor kockáit.

Tudjátok, még az tud megdöbbenteni, ha egy férfi író ennyire jól bele tud bújni a másik nem bőrébe. Én is megpróbálkoztam már az írással, és be kell vallanom, az ellenkező nem baromira nehéz. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit tegyen, vagy mit gondoljon. Mert tegyük fel, ha túl kedves egy pasikarakter - persze nem egy alkalommal, hanem feltűnően sokszor - az már vészvillogó lehet az ember fejébe, hogy nagyon elpuhult, esetleg már a saját ligájában játszhat. Ugyanakkor nem mondanám azt se, hogy a női karakterek ezerrel könnyebbek. Persze, megvannak a sztereotípiák, a nők "tipikus" jellemzőiről. De ha valaki így írja meg az ellenkező nemet, akkor végezetül egy hisztis hercegnőt kap, aki Vattacukor földön kergeti az unikornisát a naplementében.
Bár tény, hogy minden író a saját nemével tud a legkönnyebben azonosulni.

– Értesz a borokhoz?
– Nem, de remekül meg tudom állapítani, hogy ízlik-e, amit éppen iszok – vonta meg a vállát nevetve.

Visszatérve a könyvre: nagyon tetszettek benne a kis randik, mindegyik valamilyen érzést, legtöbbször nevetést váltott ki belőlem. Cameron még az egyik olyan szereplő, akit kiemelnék: ő egy olyan karakter, akit tipikusnak lehetne mondani, de még sem fogom ezt írni róla. Az ő sztorija az egyik, ami rendesen a szívembe mart. Mindannyiunknak ismerősek a világ, az egyház, a szüleink, vagy pedig éppen a saját magunk elé állított elvárások. Nehéz, ám nem lehetetlen ezeken túljutni, és megpróbálni egy olyan életet élni, amit végre nem más, hanem Mi irányítunk. Az ő személyiségéből ezt a tanulságot következtettem le: ne féljünk önmagunk lenni. Ezzel csak nyerünk hosszútávon, még ha nehéz is lesz az az út, amit végig kell járnunk, hogy boldogak lehessünk. Az újév első olvasásaként eléggé motiváló egy könyv volt, azt kell mondanom. Pláne, hogy megfogadtam, hogy: új év - új Lexa. Ez az éves mottóm.

Cameron lett idő közben a „kötelező” meleg barátom, így hivatalosan is egy rom-kom klisé lettem.

Persze az út megtalálásához nagyban hozzájárult, hogy végig ott volt mellette Sam, aki segített neki. Az ő barátságuk talán annyira különleges, mint Pammel. Ugyanakkor látjuk a kétfajta erős barátságot is: azt, ami évekkel ezelőtt köttetett, és egy olyat ami pedig hónapok alatt erősödött fel úgy, ahogy az előbbi. Persze, a barátságversenyben a srác még mindig nem veri Pamet, de azért megközelíti.
És ha már Samnél tartunk, a könyv haladtával egyre jobban megszerettem a karakterét. Pláne akkor, amikor kitalálta, hogy írni fog. Megszerettem a karakterét és tudtam azonosulni vele. Rengeteg gondolata volt, amire helyeslően bólogattam vagy épp megdöbbentem, mert egyrugóra járt az eszünk. Tud valami ez a L. J. Wesley, annyi szent.

Utálok magamról beszélni, és ez így egy nagyon finom kifejezés. Soha nem tudom, hogy mit kéne mondanom, mire kíváncsiak az emberek, így a teljesen alapinformációkat leszámítva,nem sokra lehet tőlem számítani.

És az tetszett még rettentően, hogy nem egy klisés romantikus sztorit olvashattam. Mondjuk igen, méltán kapta meg a chick lit műfajmegjelölést. A könyv egy humoros kis útmutató volt, minden randizókorú lánynak. Egy útmutató, amely megmutatta az tyúkeszű, nárcisztikus, bunkó... Egyszóval, a borzalmas randipartnereket. Minden kis buktatójukkal együtt Az fix, hogy ezzel a könyvvel már én is felfegyverkezve érzem magam, egy esetleges randimeghívás  mellett. És a végén a csattanó... Mindvégig sejtettem, de akkor is újdonságként hatott.

Még egyszer, nagyon szépen köszönöm a könyvpéldányt L. J. Wesley!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Ahogy itt is kiveséztem már egyszer, egyszerű, de nagyszerű. Nagyon tetszik a pop-art stílus.

Fülszöveg: Felkelti az érdeklődést a könyvre. Hiszen egy másik ember szemszögéből ismerjük meg a sztorit, Sam gondolatait, tetteit csak a könyvben ismerhetjük meg.
Cím: Találó. Szintén egyszerű, de nagyszerű.

Tartalom: Csillagos ötös. Volt benne minden: humor, romantika, összetartozás. És még több humor.

Mélypont: Augusztus. Sajnáltam a pasast :c 

Tetőpont: Június. Az elejétől tudtam, hova megy ki az egész, de frenetikus volt. Szegény Sam :D

Kedvenc szereplő: Meglepő, de Pam lesz az nekem. Mindig a főszereplő persze a number one, de Pam egy olyan karakterként lett összedobva, hogy le a kalappal. Megérdemli ezt a helyet, úgy érzem,

Legutáltabb karakter: Scott, Mr. Bunkó decemberben. A hideg futkosott a hátamon tőle, már az első paraszt megszólalásától.

Kinek ajánlanám?: A chick lit műfaj kedvelőinek, és mindenkinek, akik szeretik a romantikus-humoros könyveket.

Figyelmeztetés!: Vigyázat! Humor veszély!