Julie Fison: Legyen, ​ahogy akarod! – Álom vagy valóság (Te döntesz 3.)

Író: Julie Fison

A mű címe: Legyen, ​ahogy akarod! – Álom vagy valóság

Kiadás éve: x

Magyar megjelenés: 2016

Kiadta: Manó Könyvek

Oldalszám:  256 oldal

Phoebe Wright és legjobb barátnői, Annabel és Kimmi meghívást kapott az év bulijára! Ám Phoebe-nek rá kell jönnie, hogy a buli épp egybeesik a szívéhez olyan közel álló Vadállatokért Csoport adománygyűjtő moziestjével, és ettől totál kikészül… 

1.: Phoebe az adománygyűjtő est mellett dönt, de közben Annabel flörtölni kezd a Vadállatokért Csoport egyik dögös tagjával, Liammel, ami fura érzéseket kelt Phoebe-ben. Oké, Liam irtó jó pasi, de ők ketten csak barátok, nem igaz? 

2.: Phoebe úgy érzi, nem hagyhatja cserben a barátnőit, akik odavannak a buliért. Ráadásul Annabel és Kimmi összeismertetik Phoebe-t a Highgrove gimi egyik szívtiprójával, Saiával… de biztosan úgy végződik a buli, ahogy a lányok szeretnék?

☆☆☆☆☆

A könyvet a húgomtól kaptam még, bolti szerzemény.

Kicsit megijedtem először, hogy ez egy harmadik rész, de utána, ahogy kissé utánaolvastam, megláttam, hogy gond egy szál se, nem függnek össze a részek.

Régóta szerettem volna elolvasni egy ilyen "lapozós" könyvet, és most íme.

Ahogy a címkéket gyűjtögettem, feltűnt a pontos megnevezése ezeknek a könyveknek.

Mivel nekem is új volt, gondoltam megmutatom Nektek is:

"A lapozgatós játékkönyv egyfajta egyszemélyes szerepjáték. A hagyományos regényekkel ellentétben a könyvet nem lineárisan kell olvasni, hanem előre-hátra lapozgatva, a könyv utasításának vagy a véletlen (például kockadobás) hatásának megfelelően…" - a forrás a moly.hu-ról van.

Egy szó ami elsőnek eszembejut, ha erre a könyvre gondolok, az a: cukor.

Eszméletlen édes volt, és egyből eszembejutott a Thomas C. Brezina könyvek, amiket zsenge kis molyként egy nap alatt kiolvasgattam. Jó nosztalgia volt és a sztorija és elég cuki.

Persze, nem egy felnőttnek, azt be kell látnom nekem is, hogy nagyon a tinikre fókuszál a könyv, de még az ilyen koravén gyerekeknek is tökéletes, könnyed olvasmány.

Ahogy a fülszöveg is sejteti, én is kettő nagy részre tudom cincálni a könyvet: van a moziest és van a buli. Mindegyiknél több sztoriszál fut, így ténylegesen olyan érzése van az embernek, mint ha több tinidrámát olvasna egy könyvben.

Az első storyline amit átolvastam az volt, amikor Phoebe a moziest mellett dönt, majd beszél Annabellel és Liam mellett marad és nézi a filmet. A szívemre hallgattam itt, azt a sztorit követtem, amit tényleg olvasni akartam, és minél előbb. A bulis is érdekelt, de ez a mozis valahogy jobban. Nekem nagyon tetszett ez a sztori, élveztem, hogy szinte én mozgathattam a karaktereket. Nyilván a happy ending felé vittem a sztorit. Annabel karaktere idegesített, viszketett tőle a tenyerem. #TeamLiam voltam, vagyok ez már tuti. Lehet emiatt is volt unszimpi a csaj. Az egyetlen cuki tette az volt, amikor Phoebenek adta a felsőjét meg a cipőjét, hogy abban menjen el a moziestre.

Majd ezután elkezdtem visszamenni a sztoriban, és újra megnézni, mi lett volna, ha...

Előbb azt választottam, ahogy Phoebe nem mer beszélni Annabellel. Jó volt, hogy ez a sztorirész is kissé happy volt és végülis, örültem a kimenetelének - bár Annabelt még mindig nem csipázom -. Majd ha már itt voltam, akkor a 3. sztorinál is megnéztem a másik végkifejletet: amikor Phoebe visszamegy a bódéhoz, Liam helyett. Ez nem tetszett, már nem a sztori miatt, hanem mert csak nyomokban tartalmazott Liamet :D

A második sztoriszál, amin elindultam az volt, amikor Phoebe is a buli mellett teszi le a voksát. Itt 100%-ban arra indultam, amikor a csajok bulizni mennek, és hanyagolják a moziestet. Valahol kellemetlen volt így haladni, mert Phoebe helyében én is maradtam volna a moziesten. Valahogy a személyiségéből is kiindulva jobban passzolt hozzá a mentőakció, mint egy átbulizott traccsparty a barátnőivel. Így hiába fájt, de tovább lapoztam, amikor a Phoebe elindul a buliba, otthagyva a srácokat a bódénál. Majd ahogy megtörtént az ominózus eset, arra mentem rá, hogy ezt Poebe beszélje meg Kimmivel. Nem szeretem a hazugságokat, hiába tudom mennyire meg fogom bántani az illetőt én is inkább elmondom, hogy mit láttam, mi történt. 

Ezzel vége is lett ennek a szálnak, így visszafelé haladtam: azzal kezdtem, amikor Phoebe nem mondja el Kimminek az igazságot. Hiába számítottam arra, hogy hatalmas leégés lesz ez a részecske, de nem lett. Tetszett a három lány összetartása.

Végezetül pedig jött az a rész, ami kissé keresztezte a kettő: Phoebe a buliba indul, de a srácokkal marad a moziesten. Nagyon édes volt, és valahol szerintem ha csak egy szálon futott volna a történet, akkor ennek is benne kellett volna lennie.

Biztosra állítom, hogy beszerzem a többi részét a sorozatnak, nagyon imádtam ezzel a könyvvel haladni, hiába nem én vagyok a célközönsége.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon tetszett, szeretem az ilyen kis minimalista dizájnt

Fülszöveg: amikor megkaptam egyből felkerült az olvasandó könyveim listájára
Cím: nagyon kis tinis címe van

Tartalom: imádtam, hogy egy könyvben mennyi kis sztori bújt meg

Mélypont: hogy a bulit kellett választanom a könyv kiolvasása miatt :D

Tetőpont: sellővár építés

Kedvenc szereplő: Kimmi, imádtam, igazi jó barát volt

Legutáltabb karakter: Annabel

Kinek ajánlanám?: tiniknek, koravén tiniknek, akik keresik az ilyen játékkönyveket

Figyelmeztetés!: -

Tomi Adeyemi: Erény és bosszú gyermekei (Orisha legendája 2.)

Ez a háború velem ér véget.

Író: Tomi Adeyemi

A mű címe: Erény és bosszú gyermekei

Kiadás éve: 2019

Magyar megjelenés: 2020

Kiadta: Maxim

Oldalszám: 400 oldal

Vérre menő versenyfutás után Zélie-nek és Amarinak végre sikerült visszahozniuk Orisa földjére a mágiát. Csakhogy a szertartás a vártnál félelmesebb erőket szabadított fel, és nemcsak a mágusok képességeit adta vissza, de a mágus-ősöktől származó nemesség varázsló örökségét is feltámasztotta. Zélie most egy olyan országban küzd a mágusok egyesítéséért, ahol az ellenség ugyanolyan hatalmas, mint ők. Mikor a királyi udvar a hadsereggel szövetkezik Orisa uralmáért, Zélie harcba száll, hogy támogassa Amari trónigényét, és megvédje az új mágusokat a zsarnokság dühétől. A polgárháború fenyegetésétől pattanásig feszült helyzetben Zélie rájön, hogy vagy módot talál az ország egyesítésére, vagy végig kell néznie Orisa széthullását.

☆☆☆☆☆

Nem tudom illik-e ilyet mondani, de a második rész az elsőnél is jobban untatott. 

Viszont a várva várt belerázódás a sztoriba elmaradt, így pedig még a könyv felétől se jött el hozzám a nagy AHA élmény, és a könyvet szabályosan utáltam olvasni.

– Mi felségek vagyunk. – Lenézően horkant. – Mi szenvedünk, hogy mindenki más mosolyoghasson.

De hogy így mindent is lezúdítottam, lássuk mik voltak a problémák:

A csapat (Tzain+Amari+Zélie) lassan úgy éreztem, szétcincálódik. Már nem éreztem azt a lendületet, mint az első résznél, és ahogy egyre jobban telt az idő eltávolodtak egymástól. Inan (akit én nagyon bírtam) kiesett konkrétan, a végén volt csak egy kis interakció a csapattal, az ő szemszögei elég passzívak voltak.

Roën karakterét, akit sokan utálnak én megszerettem. Az elején én is #TeamInan voltam, de a könyv végére megváltozott ez bennem. A vége felé a balesetnél (többet nem írok, mert nagyon spoileres lenne már) végképp megszerettem.

Még egyszer nem tudom összevarrni széttépett szívemet

Viszont, azért azt mindenképp előjáróban elmondanám, hogy annyira nem volt borzalmas, mint az a könyv, amit-nem-nevezek-nevén... A sztori maga izgalmas volt, csak valahogy a szereplőknél laposodott el a könyv lelke. 

Igen, csalódott vagyok.

Többet vártam a könyvtől, de a függővég kissé felvidított.

Várom a folytatást :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszett, bár sokéig azt hittem Amari, majd utána esett le, hogy ezek Zélie "tetkói" :D

Fülszöveg: szépen megfogalmazza, miről is lesz szó
Cím: az előző cím nekem jobban tetszett

Tartalom: 3/5. Szerettem volna szeretni, de ez nem jött össze.

Mélypont: Inan vs Zélie

Tetőpont: bálnavadászat és a Zïtsōl jelentése <3

Kedvenc szereplő: Roën

Legutáltabb karakter: Nehanda

Kinek ajánlanám?: -

Figyelmeztetés!: -

Kovács Eszter: Let's kifli

Hogy is oldhatná meg bárkinek az életét, ha még a sajátját is folyton vakvágányra tereli?

Író: Kovács Eszter

A mű címe: Let's kifli

Kiadás éve: 2015

Kiadta: Athenaeum 

Oldalszám: 192 oldal

Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli! 

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

☆☆☆☆☆

Kezdenék azzal, hogy a könyvet egy négy órás vonatúton végeztem ki, így bátran ajánlom mindenkinek, aki egy pár órás kikapcsolódást keres.

A könyvet még a pesti Líra raktárvásáron szereztem, az idei évben. Ahogy felvettem, elolvastam a hátulját és belelapoztam már tudtam, hogy annyiért, amennyit kérnek érte vétek lenne otthagynom, így jött szépen velem haza.

Az a sok birka. Azokról kellett volna balladát írni, nem a bárdokról, biztos, hogy több volt belőlük. A walesi birkák.

Amíg nem kezdtem el írni a blogot nem tudtam, hogy megkapta a memoár címkét, bár így belegondolva, hogy ha nem lett volna rajta, akkor én tettem volna fel rá. Ebben a könyvben senki se keressen nagy sztorikat. Tényleg arról szól, amit hirdet: egy lány hétköznapjait mutatja be, aki Londonban próbál szerencsét. Nem nagyzol el semmit, vagy színesít ki.

Különféle szerzetekkel találkozunk, akik megszínesítik a történetet.

Kaptunk humort is, amitől még gyorsabban teltek a lapok, illetve, azt még el is felejtettem mondani, hogy nagyok a margók, tényleg gyorsan lehet lapozni a könyv oldalait.

Nekem tetszett, úgy gondolom, hogy tényleg egy fiatal lány hétköznapi cselekményeit olvastam, nem pedig egy olyan memoárt, ami vagy úszik a cukorban, vagy pedig kamuszagú. 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszik, egyből szemet szúrt, és külön tetszik, hogy olyan szép a hátulja

Fülszöveg: lényeget írja le
Cím: nagyon aranyos, de a regényt olvasva szomorú jelentéssel bír

Tartalom: 5/5, könnyen olvasható és könnyed

Mélypont: Let's kifli

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: zenész

Kinek ajánlanám?: könnyed olvasmányok keresőinek, illetve, aki gondolkozik külföldön szerencsét próbálni

Figyelmeztetés!: tényleg ne keress benne meghökkentő csavarokat: ez csupán egy regényecske, egy lány hétköznapjairól