Sarah Fine: Sanctum

– A barátságért mindent.

Író: Sarah Fine

A mű címe: Sanctum

Kiadás éve: 2012

Magyar megjelenés: 2014

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 408 oldal

Egy ​hete a tizenhét éves Lela Santos legjobb barátnője megölte magát. Ma, annak köszönhetően, hogy a búcsúztatási szertartás félrecsúszott, Lela a paradicsomban van, és egy óriási, elkerített várost néz a távolban – a poklot. Senki nem megy át saját jószántából az Öngyilkos Kapukon egy olyan helyre, amelyet beborít a sötétség, és hemzseg a lecsúszott teremtményektől. Lela azonban nem akárki, ő eldöntötte, hogy megmenti legjobb barátja lelkét, még akkor is, ha ezzel feláldozza örök síron túli életét.

Miközben Lela megpróbálja megtalálni Nadiát, elfogják az Őrök, ezek az óriási, nem éppen emberi lények, akik a város sötét, végtelen utcáin járőröznek. Túlságosan is emberi vezetőjük, Malachi minden tekintetben különbözik tőlük, egyet kivéve: halálos hatékonyságát. Amikor találkozik Lelával, Malachi saját tervet dolgoz ki: kijuttatni Lelát a városból, még akkor is, ha maga mögött kell hagynia Nadiát. Malachi tud valamit, amit Lela nem: a sötét város nem a legrosszabb hely, ahova kerülhet az ember, és mindent megtesz azért, hogy a lány elkerülje ezt a még rosszabb sorsot.

☆☆☆☆☆

Nem véletlenül várt majdnem egy évet a könyv a polcomon. Nagyon nehéz és szívbemarkoló témát boncolgat, már a fülszöveg elolvasása után is ez egyértelművé válik. A történet elején még meg van a feszültség. Megismerjük a két lány barátságát, és tudat alatt így fel tudunk készülni az elkerülhetetlenre. Amikor megérkezett a könyv (egy szeretetpéldány volt, a karácsonyi rendeléshez) még emlékszem is, hogy elcsodálkoztam azon, hogy a Könyvmolyképző a gondozásába vette a könyvet a nem épp hétköznapi története miatt. Talán még sose olvastam tőlük ilyen komoly témában.

Az egyetlen személy, akitől függhetek, én magam vagyok.

Nagyon tetszett, hogy ennyire pörögtek a lapok és könnyen haladtam vele. Lela karaktere könnyed volt, ugyanakkor egy belevaló kiscsaj ,aki a végsőkig képes elmenni azokért, akiket szeret. A másik nagyon-nagyon megszeretett karakterem egyértelműen Malachi volt. 

A legviccesebb párbeszédek a főhősnőnk és Malachi között zajlottak. Ezek miatt gördülékennyé vált a sztori. És persze amiatt a finom kapcsolat miatt, ami kettejük közt alakult ki. 

A feszültség mindig fennmaradt. Amikor lankadt volna a figyelmem jött egy újabb csavar, ami miatt muszáj volt tovább haladnom a sztorival. Olvastatta magát a könyv. 

– A test test elleni küzdelem a következő. 

Lefagytam a lépés közepén. 

– És melyik szadista hozta magával ennek a rendszerét? 

Lehajtotta a fejét és elvigyorodott. 

– Én.

És, ha már kapcsolatok. 

Nekem a történet előrehaladtával egyre visszataszítóbbá vált az a baráti kötelék, ami Lela és Nadia között volt. A sztori elteltével egyértelmű lett számomra, hogy Nadia nem érdemli meg ezt a rajongó, őszinte, odaadó barátságot, amit Lela tanúsított az irányába. 

– Túlságosan hiszel bennem – mormogtam.

Jobban belegondolva, ez volt a célja az írónőnek. Az egész történetet teljes egészében láttuk Lela szemeivel, az összes hibáját, a tragikus múltját. Hiába csóváltam a fejemet én is a könyv második felétől, ugyanakkor szomorú is voltam épp ezek miatt. Nem voltam képes rá haragudni, akkor se amikor bak után is bakot lőtt. 

Úgy nézett rám, mintha én lennék a legcsodálatosabb dolog, amit valaha látott, mintha nem csak érnék valamit, hanem megérnék bármit.

Hű maradva önmagamhoz, már megint egy olyan könyvet kezdtem el kiolvasni, ami egy elkaszált sorozat része, Az utóbbi időkben rendszeresen ilyen könyvekbe botlok. Így, ahogy már akkor is hangoztattam, a folytatás felkerül az angol-könyv-listámra. Mindenképpen folytatom a sorozatot, mert annyira függővéges lett a számomra, hogy a falat kaparom tőle. 

Na, jó. Túlzok. De egy olyan vége lett, ami akarja, hogy folytassam a második résszel.  

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Lela a fejemben nem így néz ki. Az arcvonásai stimmelnek, de a bőre a fejemben egy kissé sötétebb árnyalatban él, na és a haja? Hát igen... a könyvben göndör, egészen afrofrizurát képzeltem el neki 

Fülszöveg: Nyomasztó, de a nyomasztósága ellenére is kedvet ad az olvasásra. 
Cím: Egy egyszerű kis szó, ami a történetben kap jelentést. 

Tartalom: 5/4 csillag. Van, hogy elkalandozott a figyelmem.

Mélypont: az a bizonyos utolsó nagy Mazikin-csata

Tetőpont: ... hát, itt nagyon spoileres lennék, így ez az én titkom marad 

Kedvenc szereplő: Lela, Malachi ééés Raphael

Legutáltabb karakter: Juri

Kinek ajánlanám?: aki valami újat keres, valami új szemszögből akar olvasni egy ilyen másvilágos-poklos könyvet 

Figyelmeztetés!: