Julia Redhood: Az örökség (A kiválasztott)

Író: Julia Redhood

A mű címe: Az örökség (A kiválasztott)

Kiadás éve: 2021 

Kiadta: Smashwords

Oldalszám: 104 oldal

Caleb Jamiesont apja halála után szörnyű álmok gyötrik. Egy nőt lát, aki meg akarja kaparintani őt. Caleb, egy ajándék révén, amit még apjától
kapott, rájön arra, hogy a világunk egészen más, mint amilyennek mi érzékeljük. Közben megismer egy lányt, aki segíteni akar neki abban,
hogy megtalálja saját helyét a borzalmak birodalmában.

☆☆☆☆☆

Direkt nem javítottam a fülszövegen is, így volt felrakva moly.hu-ra ahonnan kimásoltam.

Kezdeném ott, ami a legfrissebb számomra, hogy függővég lett.

Ki nem állhatom a függővégeket.

Aztán... áh. Nem tudok teljesen normális értékelést írni erről. Az volt végig az érzésem, hogy az írónő egyszerűen nem tudta belőni a korosztályt, akik számára írta a könyvet.

Gyerekkönyv? Miért van benne egy (Mamma Mia!-san fogalmazva:) pont-pont-pont jelenet?

Ifjúsági? Miért ilyen nyomasztó a hangulata olykor? 

Valamiért egyik szereplő se nyűgözött le. Talán Holly karaktere volt szépen összerakva. 

Nem tudom, mikor kezdett el írni az írónő, de azt gondolom... nem is. Nem akarok semmi negatívat mondani, mert én látom benne a lehetőséget.

Mindenesetre, nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam a könyvet!

Bárki számára elérhető Google Play áruházban. Ingyenesen letölthető.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ... egy vicc. Fiú a főszereplőnk  és egy... lány van a borítón?...

Fülszöveg: -
Cím: a cím alapján kerestem, hogy vajon egy sorozat része e a könyv ÉS a többi hat (6) könyvében az írónőnek sem stimmelnek a  főszereplők nevei/sztoriszál, hogy folytatása lenne e esetleg 

Tartalom: 2/5

Mélypont: Will 

Tetőpont: Holly és a csók 

Kedvenc szereplő: Holly 

Legutáltabb karakter: igazából annyira nem volt, talán Edgar  

Kinek ajánlanám?: - - - 

Figyelmeztetés!: ne. csapós, hogy ilyen rövid könyv ki tud kapcsolni - nálam nem jött össze 

Update 2022.01.14.:

Az imént vettem észre Google play áruházban az írónő következő könyvét.

Csakhogy. A cím stimmelt, a borító csak nem egyedül. Letöltöttem. És ahogy bele-bele lapozgattam, a könyv új, bővített kiadását vettem észre. Amint időm engedi, belekukkantok majd.

Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség

– Most ettől boldog vagy? Azt hiszed, ha ítélkezel a világ felett, akkor bűntetlenné válsz?

Író: Rosamund Hodge

A mű címe: Kegyetlen szépség

Kiadás éve: 2014

Magyar megjelenés: 2016

Kiadta: Menő Könyvek

Oldalszám: 422 oldal

Leonidas ​lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.

De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.

☆☆☆☆☆

Történetünk főhőse Nüx, akit a sors arra kárhoztatott, hogy az országát rettegésben tartó démonhoz menjen hozzá feleségül. A történet alatt Nüx jelleme jobban kibontakozik, és sikerül feldolgoznia a saját traumáit, sikerül választ adnia magának arra a kérdésre, hogy ki is az a Nüx Triskelion. Mi a célja, mi az ő saját sorsa. Nem akarok klisékkel élni, de ebben a könyvben talán az olvasó előtt is megmutatkozik az, ami talán az egyik legfontosabb tényező az életben: mindenki a saját sorsának a kovácsa. Történjen bármi is, sosem szabad feladni. 

– Mert ugye mindig hinned kell testetlen hangoknak az erdőben – motyogtam (…) 

A mű amellett, hogy sokszor engem is elgondolkoztatott, sokszor megnevettetett vagy könnyeket csalt a szemembe. Az írónő a komoly téma mellett képes volt megtalálni azt a finom egyensúlyt a humorral, ami a könyvet könnyen olvashatóvá tette és nem engedte, hogy az olvasót a komolyabb egzisztenciális probléma kizökkentse a regény további olvasásából.

Az egyik kedvenc regényműfajom a retelling (a szót - vagyis, hogy egyáltalán van neve ennek a műféleségnek - én is csak az értékelés előtti napokban tanultam meg, jelentése: újramesélés). Ahogy a fülszöveg is előrevetíti, ez a történet a Szépség és a Szörnyeteg fantasy köntösbe bújt változata, egy jó nagy adag ókori görög mintával megszórva.

Elérte, hogy mi is megszeressük a szörnyet, együtt gondolkozzunk el a szépséggel, hogy mitévők is legyünk Vele kapcsolatban. Alapjáraton, nem vagyok annyira oda a "régi" sztorikért, amik nem a mai világban játszódnak, viszont azt kell mondjam, hogy ez egy olyan könyv, aminek a második részét el fogom olvasni angolul ha törik, ha szakad. Teljesen a hatása alá kerültem. 

Végül is a démonok nem a könyvtárban laktak.

Vagy mégis?

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszett, mind a színek, mind pedig a sejtelmessége miatt. Egyszerre egy kétszínű rózsa és egy lépcső. Ahogyan pedig jobban a spirál közepébe nézek egy cipzár is eszembe jut. Valaminek a körforgását mutatja nekem, egy olyan lépcsőnek a képét, aminek a vége kifürkészhetetlen. És a kétszínű rózsa? Ahogy a szereplő is rájön, semmi sem fekete és fehér.

Fülszöveg: a lényeget foglalja össze, kicsit előrevetíti a főhősnőnk kegyetlen sorsát
Cím: teljesen leírta Nüx karakterét: egyszerre volt szép és ugyanolyan bosszúszomjas 

Tartalom: összesen három alkalommal volt a könyv a kezembe, mire észrevettem, hogy elfogytak a lapok - könnyen lehetett olvasni a nagyobb betűméret miatt

Mélypont: ...most spoiler lenne, ha elmondanám 

Tetőpont: a happy end 

Kedvenc szereplő: amilyen mérhetetlenül gonosz is volt, nekem Ignifex volt az 

Legutáltabb karakter: Asztraia. Kétszínűnek gondoltam

Kinek ajánlanám?: aki otthon van az ókori mitológiákban, akik szeretik a retelling meséket, és akik szeretik a fantasykat természetesen 

Figyelmeztetés!: -