Orosz Krisztián: Tanulságok ​II tárháza (Tanulságok tárháza 2.)

Író: Orosz Krisztián

A mű címe: Tanulságok II tárháza

Kiadás éve: 2025

Kiadta: Marshbook

Oldalszám: 180 oldal

Tíz történet. Tíz tanulság.

A Tanulságok tárháza visszatér – sötétebb, mélyebb és kegyetlenebb, mint valaha. Vajon a főhősök saját döntéseik áldozatai, vagy elkerülhetetlen tragédiák játékszerei?

A Halottak napja véget ér, de a gyász sosem múlik el.

A szerelem néha furcsább, mint maga a sors.

Az Ébererdőben a fák nemcsak susognak, figyelnek is.

A Mandrog-földek szomjaznak, de az öntözés nagy árat követel.

Terra-Magnetica világa csapdába zárja a gyanútlan vándorokat.

A Páthosz hengeres belsejében a tér forog, az idő áll.

Egy humanoid civilizáció atomjaira bomlik szét.

Az Európa jéghold magában rejti az ismeretlent, és valami még rosszabbat.

Az SH Corp. csak egyetlen törvényt ismer: a kizsákmányolást.

Az Ambrosia Motel & Bar ajtaja mindig nyitva áll… de nem vezet sehová.

☆☆☆☆☆

Még magamnak sem merem bevallani, hogy mióta halogattam a kötet elolvasását, de íme, itt vagyok az értékelőjével. És azt kell mondanom, ha egy jó kis (többnyire) sci-fi novelláskötethez nyúlnátok a legközelebb, ezt a kötetet szívből tudom ajánlani!

Tőlem megszokva, mutatom is a novellákat egyesével - mert nagyon is megérdemlik, hogy mindről szót ejtsek!:

A lelkem sírdogál

Nagyon szép novella az elmúlásról, arról hogy meg kell ragadni a pillanatot. Ez a kötetben a legrövidebb: tökéletes nyitány.

Érzem, ahogy belém kapaszkodsz

Szerkezetileg olyan, mint az előbbi novella.

A poént nem akarom lelőni, de számomra ez a novella kedvenc lett! Imádom az ilyen kétértelmű sorokat, amik rendesen megmozgatják a szürkeállományt <3

Esthajnal

Ez volt számomra az a novella, ami talán a  legkevésbé tetszett. Elsőre furcsa volt, aztán megértettem mi is történik, de még így is... Fura volt.

A Szertartás

Keserédes történet. Jaken egy nagyon szeretetrevaló főhős.

Edgar 67

Nagyon tetszett! Szívesen olvasnám hosszabban is.

Mozgáskényszer

Egyszerre szomorú és gonosz novella. Te mit áldoznál a bosszú oltárán? Mr. Maine-nek konkrét elképzelése van erről... 

Bomlás

Ismét visszatér a forma, ami az első két novellánál. Csak sokkal sötétebb módon.

Zavaros közeg

Ezt a novellát is nagyon szívesen olvastam volna tovább! Valahogy sejtettem, mire megy ki itt (is) a játék, de még így is nagyon élveztem.

Szívtelen

Nem volt rossz, de nem is ez tetszett a legjobban.

H.U.M.A.N.

Az eleje óta egyértelmű mi fog történni, de mégígy is a soraihoz láncolt.

Összeségében ez egy sokkal darkabb kötet lett, mint a korábbi - de meglepő mód épp ezért tetszett!

Végezetül pedig csak annyit mondanék: nem véletlenül Krisztián az egyik kedvenc magyar íróm. Brilliánsan forgatja a szavakat.

Mindig öröm olvasni.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: I-MÁ-DOM! az első borítóját is imádtam, és ezt is, nagyon szeretem ezt a keresztrejtvényes, scrabble megoldást

Fülszöveg: 10/10 nagyon kíváncsivá tett
Cím: tetszett, ahogy a borítónál is említettem, tetszett az elrendezése

Tartalom: 5/5

Kedvenc novellák: Érzem, ahogy belém kapaszkodsz

Kinek ajánlanám?: mindazoknak, akik egy kellemes kikapcsolódásra várnak, na meg szeretik a novellákat

Figyelmeztetés!: a 16-os besorolás tényleg figyelemfelkeltő - én szóltam!

Fanni Senkise: August

„Do you think we inherit dreams like we do eye colour and the shape of our nose?”

Író: Fanni Senkise

A mű címe: August

Kiadás éve: 2026

Kiadta: Fanni Literary Universe

Oldalszám: 252 oldal

Seventeen-year-old Rory is sent to summer school in Normandy to fix her French—and forget her ex. But between new friendships, beach picnics, and a box of love letters from a past romance, she finds herself drawn into a story that begins to mirror her own life. As the weeks go by, the line between past and present starts to blur, and Rory can’t shake the feeling that the people from the letters are somehow finding their way into her world.

August is a nostalgic coming-of-age story about female friendship, finding yourself, and the kind of summer that changes everything.

☆☆☆☆☆

Először is, szeretném megköszönni Fanni a megkeresésed és a bizalmadat, hogy olvashattam a regényedet! <3

Másodszor pedig nektek szeretném bejelenteni, hogy elhoztam az idei nyár olvasmányát! Tartsatok velem, hogy bemutassam nektek is a következő angol-olvasás élményemet, ami egy 17 éves lány kalandjait fogja elmesélni nekünk, és nem is akárhol: Franciaországban.

„I know that's how it feels now. You are in the middle of the forest so you can't see the path you're walking on, but believe me, you'll get out one day. Also, you're what, seventeen? The world has so much magic in store for you.”

Röviden: Aurora, akit mindenki csak Rorynak nevez izgalmas nyár elé néz. Méghozzá Franciaországban, Agon városkájában, Normandia partjánál. Egy nehéz szakításon van túl, ezért gondolták otthon, hogy talán ez a kis kiruccanás segíteni fog rajta: nyári iskolába fog járni, ahol franciaórái lesznek. Ez majd talán eltereli a figyelmét.

Segített is neki elterelni, de még hogy! Úgy éreztem ezzel a történettel csak én is több lettem, ahogy Rory én is vele értettem meg, milyen is igazán túllépni és elengedni azt, aki már nem tartozik hozzánk.

„[…] My friends were always jealous of my paper-perfect life. But it was nothing but an IKEA showroom: staged, pretty, and unlivable.[…]”

Imádtam, hogy a sztori egyszerre két idősíkban játszódott. Mivel a történet elején Rory leveleket talál, naplószerű bejegyzéseket egy valamikori lánytól, és egy nyárról, ami megváltoztatta az életét.

Mindig vártam, hogy elérkezzenek ezek a fejezetek. Vártam, még akkor is ha tudtam, hogy szívet tépő lesz: mivel a nyári lány múltidőben írt, olykor egy bizonyos fiúhoz intézve kérdéseket. 

Egy-egy részében a könyvnek én is magamra ismertem, hol Rory, hol pedig a nyári lány személyében.

Épp ezért volt üdítő, ahogy Rorynak Isabelle, a nyári lánynak pedig Évelyne volt a támasz. Mindkettejük barátsága csodaszép volt, nem is tudom, melyikükét választanám.

Ha állást kellene foglalnom, akkor Rory x Isabelle volt a szívemhez közelebbi páros.

Rory és Mr. Morel "apa-lánya" kapcsolata is nagyon tetszett! Volt a lánynak egy megjegyzése, ami engem is nagyon szíven ütött, amikor arról kérdezték, hiányzik-e az apukája: "I don't. [...] I don't miss him because I reckon even if he were around, he'd still be the asshole who left his young kid. But i miss having a father." - röviden: nem az apja személye hiányzik neki: hanem az, hogy egyáltalán legyen neki.

„Maybe I should just stick with my book? It doesn't care about what I wear…”

Nagyon szerettem, hogy a könyv minden egyes fejezete egyre jobban lökdöste a figyelmemet, hogy csak még többet akarjak tudni. A többiekről is szót ejtve: szerettem Rory baráti körét, meg azokat is akik később csatlakoztak. Nagyon tetszett a többi karakter, meglepő volt, hogy egy ekkorka regény hányat vonultatott fel. És Fanni nem veszett el közöttük, mindenkinek saját hangja és stílusa volt.

Na és a sok lélekmelegető sor... idéztem sokat molyra, de nem hiszem, hogy mindent kiírtam amit akartam.

És a vége... Rendesen sokkolt, ahogy a kis puzzle darabkák a helyére kerültek és megtudtam ki-kicsoda is pontosan. De ezután kis meglepetést hagyott nekünk az írónő: olyat, amit kevésszer látok regényekben, de én imádom! <3

És ha már plusz: kapunk a végére egy kis függeléket a francia szavakhoz, kifejezésekhez amik megbújnak a könyvben.

Köszönöm Fanni, hogy olvashattalak! Minden egyes szavát imádtam!

u.i.: meg akarom kóstolni a crêpes-t!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: imádtam! igazán festményszerű

Fülszöveg: utána csak nyújtottam a kezem, hogy nekem ez a sztori kell!
Cím: egyszerű de nagyszerű

Tartalom: 5/5

Mélypont: hívatlan vendég a partin

Tetőpont: az utolsó levél

Kedvenc szereplő: Isabelle, Evélyne

Legutáltabb karakter: a kis bastard - Jake

Kinek ajánlanám?: nyári románc kedvelőknek, akik szeretik az apró kis rejtélyeket

Figyelmeztetés!:  -

Ismerd meg az írót! - Monos Anett

 

☆☆☆☆☆

Egy név, akivel már többször találkozhattatok nálam: ebben az interjúban szeretném bemutatni nektek Monos Anett írónőt, akit már van szerencsém két éve ismerni a könyves berkekből. A rajongásom az első regénye iránt és az emiatti beszélgetés hamar átformálódott barátsággá. 

Olyannyira, hogy idén minden hónapban olvasunk egyet közösen és ezt közös poszt formájában elhozzuk az instagram oldalunkon Nektek.

A személyében nem csak egy kedvenc új írómat, hanem egy új barátot is felfedezhettem.

Antológiákban találkoztam először a nevével, aztán amikor szembejött velem, hogy kiadta az első regényét teljesen ingyen, ebookként, tudtam hogy olvasnom KELL!

A többi meg már... Történelem 😁

... gyertek, ismerjétek meg Monos Anett munkásságát!

☆☆☆☆☆

Mesélj kicsit magadról!

Anett vagyok, nincs és nem is volt írói álnevem. A Harry Potter hatására kezdtem írni 8 évesen, majd 2014-ben feltöltöttem az első történetemet blogra. Aktív blogos voltam, 2016-ban született meg a Gyűlöllek szeretni sorozat első két része, amit aztán sok átírás követett. Számos antológiában jelentek meg novelláim, és közreműködő is voltam bennük, szerkeszthettem, más írókkal dolgoztam együtt, láttam, hogyan születik meg egy könyv. 2021-től írástechnikai kurzusokra jártam, szerkesztést tanultam autodidakta módon (és azóta is tanulom). 2024-ben pedig megjelent a Gyűlöllek szeretni 1. a Skarlát Kiadónál, amit Sárközi Nillával együtt alapítottunk. A Szenvedélyes hadviselés debütáló regénye volt a kiadónak, akkor még ingyenes e-bookként.

Mióta foglalkozol írással?

8 évesen kezdtem írni, 10 évesen fejeztem be az első fantasy regényemet (vállalhatatlan lett, de még megvan! :D) Ez már huszonhárom éve történt.

Kik inspiráltak az írói szakmára? Vannak hazai vagy akár külföldi példaképeid?

Hogyne! J.K. Rowling és Stephen King (tudom, unalmas, mindenkinek ők a kedvencei :D). A Harry Potter indított el ezen az úton, Kingtől pedig sok technikát tanultam.

Hogyan fogadták otthon, amikor megtudták, hogy megjelentél? 

Anyu mindig is támogatott, ő maga is ír néha. Ezért nagyon büszke volt rám, az első dedikálásomra szalagszakadt lábbal jött el és lépcsőzött, annak ellenére, hogy direkt megkértem, hogy ne tegye. <3 Apu sajnos már nem élhette ezt meg, de ő is biztosan büszke lenne, bár neki nem sok köze volt a könyvekhez.

Mikor jelentek meg Bálinték először a fejedben:? Mikor döntötted el, hogy ebből bizony könyvet kell írnod?

2016-ban egy poénból indult az egész, néhány blogos csajszival, aztán még aznap felcsaptam a Wordöt, és elkezdtem írni csak úgy spontán, nulla elképzeléssel és cselekménnyel. Rövid novellának indult, egy romkomnak, aztán egy milliós karakterszámra rúgó kézirathalmaz lett. (Amit öröm volt meghúzni, és normális dramaturgiát adni neki :D) Ha látjátok a féltégla könyvet, gondoljatok arra, hogy ez jóóóval hosszabb volt :D És nem akartam kiadni soha, mert azt hittem, a stílusa miatt nem piacképes. (Bálintot cenzúráznom kellett, mert sokkal mocskosabb a szája :D)

Mikor várható új könyv? 

Idén már semmiképp sem. Egyelőre a harmadik részt írom, rengeteg dilemmával, borzalmas időhiánnyal, energiadeficittel, úgyhogy… remélem, jövőre meg tud majd jelenni.

Az írói pálya mellett egy másik fontos tevékenységet is űzöl: mesélj kicsit a kiadódról! 

A Skarlát Kiadót 2023-ban kezdtük el tervezni Sárközi Nillával, és 2024. február 1-én indult. Olyan hagyományos kiadómodell volt a fejünkben, ahol mentorálni is tudjuk a szerzőket, fejleszteni az ígéretes kéziratukat, amit egyik kiadó sem tesz ilyen formában. Minél jobban belemélyedtünk a könyvszakmába, annál jobban láttuk a hiányosságait, és úgy gondoltuk, a kiadók nem foglalkoznak a szerzőkkel. Mi is írók vagyunk, ezért sokkal jobban átérezzük a többi író problémáit. Ezért készek leszünk mellettük állni, és segíteni őket ezen az úton. Nem csak a könyveik kiadásában vállalunk szerepet. Jelenleg több íróval is szoros kapcsolatot tartunk, folyamatosan dolgozunk a kéziratokon, hogy a legjobb minőségben kerülhessenek majd a boltok polcaira. Terveink szerint jövőre mindenképpen új írók hallathatják a hangjukat nálunk <3

Miért pont Skarlát? Mit szimbólizál?

 

A profilunk elsősorban a romantikus/erotikus könyvek, ami gyakran keveredik más zsánerrel, eddig fantasyvel. A skarlátvörös szín a szenvedélyt szimbolizálja számunkra. Legyen szó a romantikáról, vagy pedig a könyvek szeretetéről, hiszen a mottónk is ez: Szenvedéllyel a jó történetekért.

☆☆☆☆☆

Búcsúzóul pedig, lessetek rá az írónő munkásságára:

Anett instagram oldala

Skarlát kiadó weboldala

Skarlát kiadó instagram oldala

Czap Zsuzsanna: Benned ​kezdődik

Megmutatni, mi van legbelül… az a legnehezebb.

Író: Czap Zsuzsanna

A mű címe: Benned ​kezdődik 

Kiadás éve: 2026

Kiadta: Lumira

Oldalszám: 396 oldal

Karrier, túlhajszoltság, szerelem…

Kőrösy Domokos – akit mindenki DMK-ként ismer – Magyarország egyik legismertebb zenei ikonja: a hangja stadionokat tölt meg, az arca plakátokról néz vissza, mégis egyre nehezebb elviselnie a csendet, amikor a fények kialszanak.

Egy nap különös üzenetet talál: „Amikor már úgy érzed, minden szétesik, hívj fel.” A szám Németh Alizhoz vezet, egy vidéki szobrászhoz. Aliz különös, zárkózott nő: nem keresi a népszerűséget, mégis olyan hírességek járnak hozzá, akik elakadtak az életükben. Hallgatni, figyelni, teret adni – ez az ő veleszületett képessége.

Domokos eleinte idegen ebben a lassú világban, de a közös munka és az őszinte beszélgetések lassan visszahozzák a zenéhez való szenvedélyét, és valami mást is. Kettejük kapcsolata nem viharos vágyakból, hanem bizalomból és közös csendekből épül. De vajon vár rájuk közös jövő, vagy csak a pillanat hevében tűnhet úgy, hogy egymásnak lettek teremtve?

Ez a regény a hazatalálás története.

Arról, hogy a siker nem pótolja az önazonosságot.

Hogy a szeretet és a ragaszkodás miként alakul ki észrevétlenül.

És hogy az otthon ott van, ahol az a valaki, aki mellett végre önmagad lehetsz.

☆☆☆☆☆

Nem tudom elmondani nektek én mennyire vártam ezt a regényt.

De mindig a legmagasabbról lehet a legmélyebbre esni: és ebben a regényben ez a sor elég kétértelmű.

Ismét egy elsőkönyves szerző, Czap Zsuzsanna regényével és munkásságával ismerkedhettem meg a Lumira kör tagjaként, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! #recenzió

A hírnév közel sem sétagalopp: főleg ha az embernek megállás nélkül teljesíteni is kell.

DMK és Aliz kapcsolatát mutatja be a könyv: hogyan lehet kiégni és hogyan képes valaki kézenfogva végigvezetni a lelki gyógyulás ösvényén. Domokos kiégett popsztár, aki menekülni akar. Így jut Alizhoz, aki egy kis buborékban él, elzárva a külvilágtól. A lány szobrászként dolgozik, emellett viszont elég nagy neve van a szakmában: sokan hozzá fordulnak segítségért, ha gyógyulni szeretne a lelkük.

– És… mindig tudod, mit kell mondani?

– Nem mindig – hangzott a válasz ugyanolyan magabiztossággal, mint a telefonbeszélgetésben. – Csak legtöbbször nem számít, hogy tudod-e. Az számít, hogy úgy hangozzon, mintha biztos lennél benne.

Az eleje, úgy mint minden kapcsolatnak nem épp zökkenőmentes. De szép lassan ők is felismerik azt, ami az elejétől mi is látunk: olykor felfordulnak a pólusok és erősen vonzzani kezdi egymást a két ellentét.

– De nem fárasztó állandóan tartani magad? – kérdezte Domokos.

A lány egy pillanatra ránézett. 

– Az sokkal fárasztóbb, ha hagyod, hogy mások rángassanak.

És sajnos, jöjjön a fekete leves:

Gyors olvasónak vallom magam, aki ha leül addig nem is fejezi be a könyvet amíg ki nem olvassa. Nyilván ez időtől is függ, a történettől is, meg persze attól mennyire tudok a történetben lenni, mennyire tudok fókuszálni. Ennél a regénynél az első gondolatom az volt, hogy naná, max. 2 nap munka mellett, nem egy kódex méretű könyv, szép nagy betűkkel, amit nem kell bogarászni.

Meglesz.

– Mindenkinek van valami erőssége – jelentette ki –, a tiéd nyilván nem a háztartás.

Csakhogy, elérkezett egy olyan dolog, egy olyan akadály, amivel nem számoltam. A hibák.

Nem egy, nem kettő. Ezek pedig az elején folyamatosan kizökkentettek a történetből, aminek a sztorija tetszett. De emiatt borzasztóan lassan haladtam és volt amikor (elég sokszor) kétoldalanként becsuktam a könyvet és kizoomoltam a fókuszból. De szerencsémre, az első 100 oldal után megszűnt a probléma és szépen falogattam a lapokat.

Utána már csak az a bibi maradt meg, hogy hirtelen váltottunk nézőpontot, és nehezen jöttem csak rá, éppen kinek is a gondolatait olvasom.

A könyvben nagyon szép gondolatok kerülgették egymást, szép volt olvasni.

Vegyesek az érzelmeim, de sajnos 2 csillag felé nem kúszott a regény.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: egyszerű, valamiért retro benyomást kelt nekem

Fülszöveg: nagyon-nagyon felcsigázott! hasonló könyvet még nem is olvastam, így amit megláttam már nagyon várni kezdtem
Cím: nagyon szép, az egész történet elolvasása után pedig csak még szebb lett

Tartalom: 2/5

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: clear romantika kedvelőknek, akik hazai vizeken olvasnának

Figyelmeztetés!: sok belső monológ

Hiragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása

Író: Hiragi Szanaka

A mű címe: Az elveszett emlékek lámpása

Kiadás éve: 2019

Magyar megjelenés: 2024

Kiadta: Libri

Oldalszám: 240 oldal

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…

☆☆☆☆☆

Három lélekkel fogunk találkozni a lapokon, három történetet ismerhetünk meg.
Mindnek egy árnylámpát kell készítenie, egy szómatót, amit a japán hitvilág szerint azelőtt lát az ember, hogy a túlvilágra kerülne. Segítségül hozzá az életük képei lesznek, ezekből kell annyit kiválogatniuk, ahány év megadatott nekik az élők sorában.

Egy segítő fogja átvezetni őket a lámpás elkészítésén, Hiraszaka, akinek olykor nagyobb feladata is lesz: ha egy kép megfakult, vissza kell térniük az időben arra a napra, amikor az emlék elkészült: hiszen így lehet teljes a lámpás. Az emlékek ugyan nem, de a fotográfiák megfakulhatnak, ha valaki időről-időre előveszi őket.

A könyvnek szép nagy margói vannak, azt feltételeztem az elején, hogy hát akkor tök gyorsan kiolvasom. Csalóka volt, mert utána rá kellett jönnöm, hogy az ilyesféle könyvek nem úgy viselkednek nálam mint a romantikusok, vagy a fantasyk: nem tudom gyorsan olvasni, mert a történet igényli, hogy szép lassan haladjak vele.
Meg azért is, mert néha elég nehéz volt olvasni a sorokat: hiszen vissza kellett térnie minden halottnak az általa legszebbnek gondolt emlékbe. Nem is kell mit mondanom, szívszaggató volt.

Az utolsó oldalak különösen tetszettek, helyére kerültek a kirakós darabkái.
Gyönyörű történet!

Nagyon tetszettek benne a japán kifejezések, a kultúra megjelenése, a szokások leírása.
Ezeddig nem sok japán íróhoz volt szerencsém, de innentől már kicsit tudatosabban is fogom őket keresni. Jut is eszembe, van pár új megjelenés amire fáj a fogam...

Hogy kinek ajánlanám? Igazából mindenkinek, mert ez a könyv ismét megmutatja azt, ami a legfontosabb: az élet. <3 Japán fanoknak, különösen azoknak akik keresik az irodalmukat kötelező darab!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ez fogott meg elsőnek, nagyon megtetszett

Fülszöveg: nagyon-nagyon érdekesen hangzott, és nem is hozott csalódást
Cím: elég misztikus, elsőre nem jöttem rá, miről is lehet szó

Tartalom: 5/5

Mélypont: az erkély és a tűz

Tetőpont: amikor a végén minden összeállt

Kedvenc szereplő: Micuru, Hiraszaka

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: japán fanoknak, japán irodalom kedvelőknek

Figyelmeztetés!:  zsepit bekészteni!

Törteli Eszter: Szemtől szemben a halállal

Egy bűnügyi helyszínelő megrázó történetei

Író: Törteli Eszter

A mű címe: Szemtől szemben a halállal

Kiadás éve: 2026

Kiadta: Dopamin

Oldalszám: 368 oldal

Akit a Koponyák királynőjének hívtak

Megcsörren a telefon. Brutálisan kivégeztek egy fiatal nőt. Gyors öltözés, pakolás, és irány a helyszín. Kék villogók mindenhol. Órákon át tartó helyszínelés, majd egy jegyzőkönyv, ami mementóként őrzi egy újabb áldozat tragédiáját.

Öngyilkosságok, emberölések, balesetek elszenvedői és ismeretlen holttestek között éltem a mindennapjaimat. Tizenhat évig voltam rendőr, kezdetben rendkívüli haláleseti nyomozó, majd bűnügyi helyszínelő.

Önként mentem be olyan helyekre, ahonnan mindenki más kimenekült.

Több ezer haláleset ügyén dolgoztam, szembenéztem a legkegyetlenebb gyilkosokkal.

Mindez nem múlik el nyomtalanul.

Törteli Eszter kötete a rendkívüli halálesetek hátborzongató világába enged betekintést. A szerző visszaemlékezik a személyes karriertörténetét keresztező megrázó emberi sorsokra, megrendítő kihallgatásokra és megdöbbentő helyszínekre. Az olvasó nemcsak látni, de érezni fogja, milyen érzés ott állni: szemtől szemben a halállal.

A könyvet nagykorú olvasóknak ajánljuk.

☆☆☆☆☆

Felkavaró. 

Lehengerlő.

Garantáltan veled maradnak a történetei!

Első amit kiemelnék, hogy Törteli Eszter brutál jól ír! Teljesen magához láncolt a stílusa, csak úgy suhantam a szöveg felett. És ennél a könyvnél az sem tántorított vissza, hogy egy memoárról van szó - én pedig azokat nem igen szeretem.

Szerettem Robi, Feri és Zsolt doki karakterét is, üdítőek voltak a történetben! Annyira szép volt, ahogy a történet megmutatta ennek a szakmának az igazán emberi oldalát is, ami mindegyiküket a felszín felett tartotta ebben a cudar melóban. A kedvencem viszont az volt, ahogy Eszter minden halottól elköszönt.

Imádtam a könyv humorát - tudom, morbid dolog talán ezt kiemelni benne, de úgy érzem, ha nem lett volna, nagyon száraz, és sokkal ijesztőbb lett volna olvasni.

Imádtam Eszter kihallgatásait, a kedvencem az volt, amikor elkezdett körmöt reszelni, mert nem akart neki színt vallani egyhamar a gyanúsított. Nagyon szeretek erős nőkről olvasni, akik nem engednek a sztereotípiáknak, és férfiasnak mondott munkakörben is helyt tudnak állni - és még hogy! Le a kalappal!

Ugyan csak csendes megfigyelője vagyok a témának, és az eddigi rendőrségi ismereteim kifutottak a több tucat true crime ügyben, amit podcastekben vagy youtube videókban hallgattam, de meg kell mondanom, hogy az ő szakmaisága kérdést sem hagyhat maga után.

Ittam a szavait! Lenyűgözőek voltak a vallató módszerei, ahogy ezeket bemutatta nekünk.

A bűnesetekről pedig... Nem is tudom, melyik hökkentett meg jobban, melyik volt az első amikor becsuktam a könyvet és kértem magamtól egy kis időt, hogy folytassam. 

Próbálok csak címszavakkal utalni a történetekre, mert szeretném, ha ezt a könyvet Ti is olvasnátok! Lássuk is, mennyire leszek képes virágnyelven fogalmazni:

Az iskolai zaklatós eset volt számomra a legnehezebb. Nem csak akkor Eszter, de az olvasás közben nekem is felvillantak a múlt képei. Nekem is hányingerem lett és ott muszáj volt kicsit mást csinálnom, hogy utána rendes olvasmányként tudjam kezelni a történetet.

De ez csak a hideg zuhany előtti kis sokk volt, mert utána ezerszer durvább sztorik érkeztek.

A nejlonzacskós eset meg... Még mindig képes vagyok megdöbbenni az emberi - hogy is írta Eszter? - egyszerűségen, de ez aztán... Nem is tudom mit írhatnék, de az első félhangos mondatom nyomdafestéket nem tűrne, az tuti.

Összeségében, mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, aki fogékony a rendőrség vagy éppen a bűnügyek kapcsán. Úgy érzem ezzel a történettel csak gazdagabb lettem, köszönöm Eszter és Dopamin kiadó, hogy olvashattam!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: elsőre furcsa volt, de aztán nagyon megtetszett

Fülszöveg: felcsigázott
Cím: nagyon baljóslatú - megfogott

Tartalom: 5/5

Mélypont: Nejlon zacskós eset, Hamburgerező klotyóján a drogos incidens, iskolai zaklatás

Tetőpont: amit kiemelnék a könyvben, az a humor volt

Kedvenc szereplő: Eszter, Feri, Robi és Zsolt doki

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: true crime fanoknak

Figyelmeztetés!: igazán nagykarú olvasóknak ajánlott! megrázó jeleneteket tartalmaz

Ellyne: Run ​Rabbit Run (Green Falls Szörnyek 2.)

Író: Ellyne

A mű címe: Run Rabbit Run

Kiadás éve: 2026

Kiadta: PublishDrive

Oldalszám: 120 oldal

Green Falls városában a hó elolvadt, a természet virágzik, és a húsvéti démon hajszája megkezdődik…

Elizabeth Lane évek óta nem járt Green Fallsban, de egy megörökölt nyaraló miatt úgy dönt, végre visszatér – és talán gyökeret is ereszt. Húsvét közeledtével azonban kénytelen megszállni a hegyek között, egy hátborzongató erdő mélyén álló házikóban.A helyszín tökéletesnek tűnik arra, hogy utánajárjon a várost övező kísértethistóriáknak.

Azt viszont nem tudja, hogy valójában nem maga a ház a kísértetjárta, hanem a hegyeket körbeölelő erdő, és annak mélyén lakozó világítószemű démon, aki igencsak ismerős a számára.

Nathan Cole tizenkilenc éves korában a fejébe vette, hogy a lány az övé lesz. Azóta csak várt és várt, hosszú évekig, amíg Lizzie vissza nem tért.

Most pedig itt van, és meglepő módon a kis kíváncsi, élesnyelvű fotós lány, igencsak kapó arra a játékra, amit kitervelt neki…Ez a húsvéti időszak más lesz, mint a többi.

E történet dala legyen a: Run Rabbit Run

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét húsvéti könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!

☆☆☆☆☆

IMÁDTAM!

De annyira, hogy perceket kellett ülnöm a billentyűzet felett, hogy bármi értelmeset is ki tudjak nyögni erről a könyvről. Szóval ebben a posztban csak hebegni meg habogni fogok, bocsi előre is!

Higgyétek el, ezt olvasnotok kell!

Az egész ott kezdődött, hogy a sorozat első része óta én teljesen Nathan történetének a függőjévé váltam. Adott egy cuki fiú, aki a jófiú a bandában. Egy ma született bárány... akit párosítunk egy sötét átokkal. Majd egy csipetnyi kis megszállottsággal.

És hogy mit kapunk?

Egy bookboyfriend materiált nekem. Mert hogy Nathan bizony oda került!

Adott egy lány, Elizabeth aki a nagyija halála után visszatér ebbe a zakkant kis városkába. És nem ő az egyetlen, aki már nagyon várta ezt a pillanatot... Az első részben megismert kávézó tulajdonos, Nathan Cole tinikora óta a lány megszállotja.

És mint szépen lassan kiderül, Lizzie sem volt éppen közömbös hozzá.

Green Falls tavaszodik, készülnek a húsvétra.

És ezzel együtt pedig Nate ünnepe is kezdetét veszi...

Ellyne történetvezetése, mondatai még mindig a kedvenceim közé tartoznak, alig pár órámba került, amíg Melodyval kivégeztük ezt a kisregényt. Ezúton is köszi a közös olvasást! <3

Mindig öröm elkezdeni a történeteit, mert azonnal magukhoz láncolnak.

Az általam mindig sokat emlegetett kameókon pedig hatalmasat nevettem! 

De a humor faktort nem csak ez adta. Nate és Elizabeth személyisége is nagyon jól hozta a könyv hangulatát. Erre meg csak rálapátoljuk, hogy én meg amúgy is szeretek visszatérni Green Falls utcácskái közé <3

Az utóbbi időszakban (ahogy sokan másoknál is) stresszesebb voltam és elég nyomott hangulatú. Na ez a történet egy olyan pluszt adott, amit könyv régen nem tudott elérni.

Nem életigazságokat tanított meg, hanem egyszerűen csak szórakoztatott. 

És az én lelkemnek most pontosan ez kellett.

Köszönöm Ellyne az ismételten feledhetetlen élményt!

Olvassátok csak, nem fogjátok megbánni!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszik

Fülszöveg: az első rész már rávett, hogy én ezt a könyvet akarni fogom, de a fülszöveg is nagyon tetszett
Cím: imádom, hogy zenecímeket kapnak!

Tartalom: 5/5

Mélypont: -

Tetőpont: a kameó xD

Kedvenc szereplő: Nate

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: MINDENKINEK, aki szeretne egy kicsit szórakozni

Figyelmeztetés!: ha nem szereted a pimasz, szókimondó, mocskos sorokat, ez nem a te könyved lesz