Keresel valamit?

2026. augusztus 23., vasárnap

Becskei Gábor: Zombor ​1. (Zombor 1.)



Író: Becskei Gábor
Rajzolta: Vadas Máté
A mű címe: Zombor 1.
Kiadás éve: 2024
Kiadta: Zrínyi
Oldalszám: 26 oldal

Legújabb képregénysorozatunk a honfoglalás idején játszódik, melyben egy fiatal fiú, Zombor kalandokkal teli felnövekvés-történetét ismerhetjük meg. Az első epizódban nemcsak elődeink életébe pillanthatunk bele, de szerepet kap a varázslat is. A képregényt Becskei Gábor írta és Vadas Máté rajzolta.

☆☆☆☆☆

Képregényekről mindig nehéz gondolatokat összeszednem, de úgy gondoltam, mindenképp szeretném bemutatni és beszélni róla.Így gyors leszek itt is:

A történetben megismerkedünk Zomborral, aki kezdetben egy átlagos kisfiú. Egy kisfiú, aki igen kíváncsi és ezzel beindít egy olyan eseménysorozatot, ami mágiával ejti rabul az olvasóit. Táltosok, ereklyék, magyar mondavilág...
Kell ennél több?

A rajzolásnál talán csak az tetszett jobban, hogy a honfoglalás korabeli Magyarországot eleveníti fel ez a kis füzetecske. Mivelhogy, magyar alkotópáros készítette el!

Rég vágytam egy ilyen történetre már, és csak azt sajnálom benne, hogy ennyire rövid volt.
Szeretném majd folytatni, mindenképpen!

☆☆☆☆☆

2026. augusztus 16., vasárnap

Sariah Wilson: A ​Tribute of Fire – A tűz kiválasztottja (Az Istennő Szeme 1.)


Író: Sariah Wilson
A mű címe: A ​Tribute of Fire – A tűz kiválasztottja
Kiadás éve: 2024
Magyar megjelenés: 2026
Kiadta: Dopamin
Oldalszám: 568 oldal

Egy elátkozott nemzet sorsa múlik a hercegnőn.

Kénytelen túljárni a halálos ellenség eszén, és kibírni a halált megvető bátorságot igénylő szertartás próbatételét.

Lia Lokrisz hercegnője. A haldokló sivatagi népet évszázadokkal korábban elátkozta a földistennő – akinek továbbra is hódol Ílion virágzó és ellenséges nemzete. Ílion minden évben áldozatot ajánl fel az istennőnek: két lokriszi szűznek kell részt vennie az életre-halálra szóló üldözésben, amelynek a célja eljutni az istennő templomába.

Ezer év alatt egyetlen szűznek sem sikerült élve kijutnia Ílionból.

Ebben az esztendőben Lia az egyik üldözött.

A harci kiképzésnek hála Liának van némi esélye a túlélésre, ám a vártnál sokkal komolyabb próbatétel elé áll: imádott, de katonailag képzetlen nővére, Quynh élete veszélybe kerül. Ílion kanyargós utcái valóságos útvesztőt képeznek, tele megtévesztő elágazásokkal és zsákutcákkal. És ha a tét nem lenne elég nagy, a vonakodó Liában vonzalom ébred a lehengerlően megnyerő ílioni tengerész, Iaszón iránt. Nem akar megbízni benne, mégis úgy vágyik rá, mint előtte soha senkire.

A rituális próbatétel megkezdődött. Most Lián múlik, hogy megtörje az istennő átkát, helyreállítsa Lokrisz régi dicsőségét, és megváltoztassa minden fiatal nő sorsát.

☆☆☆☆☆

A könyv elején tökre ledöbbentem, hogy ennyire begyorsított a cselekmény: mert történt benne egy olyan dolog, ami a romantikus könyvekben csak a sokadik századik oldal után következik be. Virágnyelven írtam, de szerintem mind tudjuk mire gondolhatok.

Lia karakterét az elején szerettem. De a könyv felétől előbukkant belőle a Diem szindróma (ezt most már csak így hívom, egy korábbi könyvélményem után szabadon): ott voltak az orra előtt a dolgok, le is lettek narrálva, ő meg totál nem akarta összerakni.
Meg az is zavart, hogy sok volt benne a belsőhang, kevesebb a párbeszéd. Olyan helyeken is, ami indokolta volna a jelenet teljes bemutatását.

A másik meg ami folyamatosan kiakasztott... Azok a bizonyos álmok. Egyszerűen sok volt, nagyon random. Lia az istennőnek tett esküjét már abban a pillanatban elvesztette, ahogy lecsukta a szemét.
És ha már az istennő: valóban tetszett a világépítés, nagyon érdekesnek találtam. A szereplők közül Suri lett a kedvencem, őmiatta szeretném majd tovább olvasni a sorozatot.

Ionasz meg... nem tudom hova tenni, nekem közömbös lett. Egyszer nagyon kedveltem, aztán sok lett, majd tipikus book boyfriend. De valahogyan... na igen, Suri mellett miatta is majd olvasom a második részt, kíváncsi vagyok mi lesz a vége kettejüknek, Liával.

Őszintén? A fülszövege alapján nem ezt a történetet vártam, csalódott vagyok. Aki még itt van, és olvassa a posztjaimat remélem azért értékel, mert őszinte vagyok: nem tetszett ez a regény, a csavar a végén nem tudott meglepni. DE! Ez nem azt jelenti, hogy nem egy jó történet, mert azt meg kell hagyni, hogy egészen érdekes.
Sajnos, nekem ez most csak 3 csillag lett.

Side note, magamnak: talán én hiába szeretem a görög mitológiát, ha az nem szeret engem :(

Köszönöm Dopamin kiadó a lehetőséget, hogy ismét olvashattam tőletek!
Keresd a könyvet a kiadó webshopjában:
https://dopaminkonyvkiado.hu/termek/a-tribute-of-fire-a-tuz-kivalasztottja/

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon tetszett!
Fülszöveg: megfogott már első olvasásra is - aztán pofára ejtett
Cím: tetszett
Tartalom: 3
Mélypont: nem volt, egy karakter elvesztése az elején nem rendített meg: nem tudtam hozzá ennyi idő alatt kötődni 
Tetőpont: a libás jelenet vitt mindent xD
Kedvenc szereplő: Suri
Legutáltabb karakter: a főpapnő
Kinek ajánlanám?: fantasy rajongóknak, akik szeretik a bentlakásos sulik cselekményeit, történéseit
Figyelmeztetés!:  -

2026. július 4., szombat

Orosz Krisztián: Tanulságok ​II tárháza (Tanulságok tárháza 2.)


Író: Orosz Krisztián
A mű címe: Tanulságok II tárháza
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Marshbook
Oldalszám: 180 oldal

Tíz történet. Tíz tanulság.

A Tanulságok tárháza visszatér – sötétebb, mélyebb és kegyetlenebb, mint valaha. Vajon a főhősök saját döntéseik áldozatai, vagy elkerülhetetlen tragédiák játékszerei?

A Halottak napja véget ér, de a gyász sosem múlik el.
A szerelem néha furcsább, mint maga a sors.
Az Ébererdőben a fák nemcsak susognak, figyelnek is.
A Mandrog-földek szomjaznak, de az öntözés nagy árat követel.
Terra-Magnetica világa csapdába zárja a gyanútlan vándorokat.
A Páthosz hengeres belsejében a tér forog, az idő áll.
Egy humanoid civilizáció atomjaira bomlik szét.
Az Európa jéghold magában rejti az ismeretlent, és valami még rosszabbat.
Az SH Corp. csak egyetlen törvényt ismer: a kizsákmányolást.
Az Ambrosia Motel & Bar ajtaja mindig nyitva áll… de nem vezet sehová.

☆☆☆☆☆

Még magamnak sem merem bevallani, hogy mióta halogattam a kötet elolvasását, de íme, itt vagyok az értékelőjével. És azt kell mondanom, ha egy jó kis (többnyire) sci-fi novelláskötethez nyúlnátok a legközelebb, ezt a kötetet szívből tudom ajánlani!

Tőlem megszokva, mutatom is a novellákat egyesével - mert nagyon is megérdemlik, hogy mindről szót ejtsek!:

A lelkem sírdogál
Nagyon szép novella az elmúlásról, arról hogy meg kell ragadni a pillanatot. Ez a kötetben a legrövidebb: tökéletes nyitány.

Érzem, ahogy belém kapaszkodsz
Szerkezetileg olyan, mint az előbbi novella.
A poént nem akarom lelőni, de számomra ez a novella kedvenc lett! Imádom az ilyen kétértelmű sorokat, amik rendesen megmozgatják a szürkeállományt <3

Esthajnal
Ez volt számomra az a novella, ami talán a  legkevésbé tetszett. Elsőre furcsa volt, aztán megértettem mi is történik, de még így is... Fura volt.

A Szertartás
Keserédes történet. Jaken egy nagyon szeretetrevaló főhős.

Edgar 67
Nagyon tetszett! Szívesen olvasnám hosszabban is.

Mozgáskényszer
Egyszerre szomorú és gonosz novella. Te mit áldoznál a bosszú oltárán? Mr. Maine-nek konkrét elképzelése van erről... 

Bomlás
Ismét visszatér a forma, ami az első két novellánál. Csak sokkal sötétebb módon.

Zavaros közeg
Ezt a novellát is nagyon szívesen olvastam volna tovább! Valahogy sejtettem, mire megy ki itt (is) a játék, de még így is nagyon élveztem.

Szívtelen
Nem volt rossz, de nem is ez tetszett a legjobban.

H.U.M.A.N.
Az eleje óta egyértelmű mi fog történni, de mégígy is a soraihoz láncolt.

Összeségében ez egy sokkal darkabb kötet lett, mint a korábbi - de meglepő mód épp ezért tetszett!

Végezetül pedig csak annyit mondanék: nem véletlenül Krisztián az egyik kedvenc magyar íróm. Brilliánsan forgatja a szavakat.
Mindig öröm olvasni.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: I-MÁ-DOM! az első borítóját is imádtam, és ezt is, nagyon szeretem ezt a keresztrejtvényes, scrabble megoldást
Fülszöveg: 10/10 nagyon kíváncsivá tett
Cím: tetszett, ahogy a borítónál is említettem, tetszett az elrendezése
Tartalom: 5/5
Kedvenc novellák: Érzem, ahogy belém kapaszkodsz
Kinek ajánlanám?: mindazoknak, akik egy kellemes kikapcsolódásra várnak, na meg szeretik a novellákat
Figyelmeztetés!: a 16-os besorolás tényleg figyelemfelkeltő - én szóltam!

2026. június 19., péntek

Fanni Senkise: August

„Do you think we inherit dreams like we do eye colour and the shape of our nose?”



Író: Fanni Senkise
A mű címe: August
Kiadás éve: 2026
Kiadta: Fanni Literary Universe
Oldalszám: 252 oldal

Seventeen-year-old Rory is sent to summer school in Normandy to fix her French—and forget her ex. But between new friendships, beach picnics, and a box of love letters from a past romance, she finds herself drawn into a story that begins to mirror her own life. As the weeks go by, the line between past and present starts to blur, and Rory can’t shake the feeling that the people from the letters are somehow finding their way into her world.

August is a nostalgic coming-of-age story about female friendship, finding yourself, and the kind of summer that changes everything.

☆☆☆☆☆

Először is, szeretném megköszönni Fanni a megkeresésed és a bizalmadat, hogy olvashattam a regényedet! <3

Másodszor pedig nektek szeretném bejelenteni, hogy elhoztam az idei nyár olvasmányát! Tartsatok velem, hogy bemutassam nektek is a következő angol-olvasás élményemet, ami egy 17 éves lány kalandjait fogja elmesélni nekünk, és nem is akárhol: Franciaországban.

„I know that's how it feels now. You are in the middle of the forest so you can't see the path you're walking on, but believe me, you'll get out one day. Also, you're what, seventeen? The world has so much magic in store for you.”

Röviden: Aurora, akit mindenki csak Rorynak nevez izgalmas nyár elé néz. Méghozzá Franciaországban, Agon városkájában, Normandia partjánál. Egy nehéz szakításon van túl, ezért gondolták otthon, hogy talán ez a kis kiruccanás segíteni fog rajta: nyári iskolába fog járni, ahol franciaórái lesznek. Ez majd talán eltereli a figyelmét.
Segített is neki elterelni, de még hogy! Úgy éreztem ezzel a történettel csak én is több lettem, ahogy Rory én is vele értettem meg, milyen is igazán túllépni és elengedni azt, aki már nem tartozik hozzánk.

„[…] My friends were always jealous of my paper-perfect life. But it was nothing but an IKEA showroom: staged, pretty, and unlivable.[…]”

Imádtam, hogy a sztori egyszerre két idősíkban játszódott. Mivel a történet elején Rory leveleket talál, naplószerű bejegyzéseket egy valamikori lánytól, és egy nyárról, ami megváltoztatta az életét.
Mindig vártam, hogy elérkezzenek ezek a fejezetek. Vártam, még akkor is ha tudtam, hogy szívet tépő lesz: mivel a nyári lány múltidőben írt, olykor egy bizonyos fiúhoz intézve kérdéseket. 
Egy-egy részében a könyvnek én is magamra ismertem, hol Rory, hol pedig a nyári lány személyében.

Épp ezért volt üdítő, ahogy Rorynak Isabelle, a nyári lánynak pedig Évelyne volt a támasz. Mindkettejük barátsága csodaszép volt, nem is tudom, melyikükét választanám.
Ha állást kellene foglalnom, akkor Rory x Isabelle volt a szívemhez közelebbi páros.

Rory és Mr. Morel "apa-lánya" kapcsolata is nagyon tetszett! Volt a lánynak egy megjegyzése, ami engem is nagyon szíven ütött, amikor arról kérdezték, hiányzik-e az apukája: "I don't. [...] I don't miss him because I reckon even if he were around, he'd still be the asshole who left his young kid. But i miss having a father." - röviden: nem az apja személye hiányzik neki: hanem az, hogy egyáltalán legyen neki.

„Maybe I should just stick with my book? It doesn't care about what I wear…”

Nagyon szerettem, hogy a könyv minden egyes fejezete egyre jobban lökdöste a figyelmemet, hogy csak még többet akarjak tudni. A többiekről is szót ejtve: szerettem Rory baráti körét, meg azokat is akik később csatlakoztak. Nagyon tetszett a többi karakter, meglepő volt, hogy egy ekkorka regény hányat vonultatott fel. És Fanni nem veszett el közöttük, mindenkinek saját hangja és stílusa volt.
Na és a sok lélekmelegető sor... idéztem sokat molyra, de nem hiszem, hogy mindent kiírtam amit akartam.

És a vége... Rendesen sokkolt, ahogy a kis puzzle darabkák a helyére kerültek és megtudtam ki-kicsoda is pontosan. De ezután kis meglepetést hagyott nekünk az írónő: olyat, amit kevésszer látok regényekben, de én imádom! <3
És ha már plusz: kapunk a végére egy kis függeléket a francia szavakhoz, kifejezésekhez amik megbújnak a könyvben.

Köszönöm Fanni, hogy olvashattalak! Minden egyes szavát imádtam!

u.i.: meg akarom kóstolni a crêpes-t!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: imádtam! igazán festményszerű
Fülszöveg: utána csak nyújtottam a kezem, hogy nekem ez a sztori kell!
Cím: egyszerű de nagyszerű
Tartalom: 5/5
Mélypont: hívatlan vendég a partin
Tetőpont: az utolsó levél
Kedvenc szereplő: Isabelle, Evélyne
Legutáltabb karakter: a kis bastard - Jake
Kinek ajánlanám?: nyári románc kedvelőknek, akik szeretik az apró kis rejtélyeket
Figyelmeztetés!:  -

2026. június 13., szombat

Ismerd meg az írót! - Monos Anett

 


☆☆☆☆☆

Egy név, akivel már többször találkozhattatok nálam: ebben az interjúban szeretném bemutatni nektek Monos Anett írónőt, akit már van szerencsém két éve ismerni a könyves berkekből. A rajongásom az első regénye iránt és az emiatti beszélgetés hamar átformálódott barátsággá. 

Olyannyira, hogy idén minden hónapban olvasunk egyet közösen és ezt közös poszt formájában elhozzuk az instagram oldalunkon Nektek.

A személyében nem csak egy kedvenc új írómat, hanem egy új barátot is felfedezhettem.

Antológiákban találkoztam először a nevével, aztán amikor szembejött velem, hogy kiadta az első regényét teljesen ingyen, ebookként, tudtam hogy olvasnom KELL!

A többi meg már... Történelem 😁

... gyertek, ismerjétek meg Monos Anett munkásságát!


☆☆☆☆☆


Mesélj kicsit magadról!

Anett vagyok, nincs és nem is volt írói álnevem. A Harry Potter hatására kezdtem írni 8 évesen, majd 2014-ben feltöltöttem az első történetemet blogra. Aktív blogos voltam, 2016-ban született meg a Gyűlöllek szeretni sorozat első két része, amit aztán sok átírás követett. Számos antológiában jelentek meg novelláim, és közreműködő is voltam bennük, szerkeszthettem, más írókkal dolgoztam együtt, láttam, hogyan születik meg egy könyv. 2021-től írástechnikai kurzusokra jártam, szerkesztést tanultam autodidakta módon (és azóta is tanulom). 2024-ben pedig megjelent a Gyűlöllek szeretni 1. a Skarlát Kiadónál, amit Sárközi Nillával együtt alapítottunk. A Szenvedélyes hadviselés debütáló regénye volt a kiadónak, akkor még ingyenes e-bookként.

Mióta foglalkozol írással?

8 évesen kezdtem írni, 10 évesen fejeztem be az első fantasy regényemet (vállalhatatlan lett, de még megvan! :D) Ez már huszonhárom éve történt.

Kik inspiráltak az írói szakmára? Vannak hazai vagy akár külföldi példaképeid?

Hogyne! J.K. Rowling és Stephen King (tudom, unalmas, mindenkinek ők a kedvencei :D). A Harry Potter indított el ezen az úton, Kingtől pedig sok technikát tanultam.

Hogyan fogadták otthon, amikor megtudták, hogy megjelentél? 

Anyu mindig is támogatott, ő maga is ír néha. Ezért nagyon büszke volt rám, az első dedikálásomra szalagszakadt lábbal jött el és lépcsőzött, annak ellenére, hogy direkt megkértem, hogy ne tegye. <3 Apu sajnos már nem élhette ezt meg, de ő is biztosan büszke lenne, bár neki nem sok köze volt a könyvekhez.

Mikor jelentek meg Bálinték először a fejedben:? Mikor döntötted el, hogy ebből bizony könyvet kell írnod?

2016-ban egy poénból indult az egész, néhány blogos csajszival, aztán még aznap felcsaptam a Wordöt, és elkezdtem írni csak úgy spontán, nulla elképzeléssel és cselekménnyel. Rövid novellának indult, egy romkomnak, aztán egy milliós karakterszámra rúgó kézirathalmaz lett. (Amit öröm volt meghúzni, és normális dramaturgiát adni neki :D) Ha látjátok a féltégla könyvet, gondoljatok arra, hogy ez jóóóval hosszabb volt :D És nem akartam kiadni soha, mert azt hittem, a stílusa miatt nem piacképes. (Bálintot cenzúráznom kellett, mert sokkal mocskosabb a szája :D)

Mikor várható új könyv? 

Idén már semmiképp sem. Egyelőre a harmadik részt írom, rengeteg dilemmával, borzalmas időhiánnyal, energiadeficittel, úgyhogy… remélem, jövőre meg tud majd jelenni.

Az írói pálya mellett egy másik fontos tevékenységet is űzöl: mesélj kicsit a kiadódról! 

A Skarlát Kiadót 2023-ban kezdtük el tervezni Sárközi Nillával, és 2024. február 1-én indult. Olyan hagyományos kiadómodell volt a fejünkben, ahol mentorálni is tudjuk a szerzőket, fejleszteni az ígéretes kéziratukat, amit egyik kiadó sem tesz ilyen formában. Minél jobban belemélyedtünk a könyvszakmába, annál jobban láttuk a hiányosságait, és úgy gondoltuk, a kiadók nem foglalkoznak a szerzőkkel. Mi is írók vagyunk, ezért sokkal jobban átérezzük a többi író problémáit. Ezért készek leszünk mellettük állni, és segíteni őket ezen az úton. Nem csak a könyveik kiadásában vállalunk szerepet. Jelenleg több íróval is szoros kapcsolatot tartunk, folyamatosan dolgozunk a kéziratokon, hogy a legjobb minőségben kerülhessenek majd a boltok polcaira. Terveink szerint jövőre mindenképpen új írók hallathatják a hangjukat nálunk <3

Miért pont Skarlát? Mit szimbólizál?
 
A profilunk elsősorban a romantikus/erotikus könyvek, ami gyakran keveredik más zsánerrel, eddig fantasyvel. A skarlátvörös szín a szenvedélyt szimbolizálja számunkra. Legyen szó a romantikáról, vagy pedig a könyvek szeretetéről, hiszen a mottónk is ez: Szenvedéllyel a jó történetekért.

☆☆☆☆☆


Búcsúzóul pedig, lessetek rá az írónő munkásságára:

Skarlát kiadó weboldala
Skarlát kiadó instagram oldala

2026. május 31., vasárnap

Czap Zsuzsanna: Benned ​kezdődik

Megmutatni, mi van legbelül… az a legnehezebb.


Író: Czap Zsuzsanna
A mű címe: Benned ​kezdődik 
Kiadás éve: 2026
Kiadta: Lumira
Oldalszám: 396 oldal

Karrier, túlhajszoltság, szerelem…

Kőrösy Domokos – akit mindenki DMK-ként ismer – Magyarország egyik legismertebb zenei ikonja: a hangja stadionokat tölt meg, az arca plakátokról néz vissza, mégis egyre nehezebb elviselnie a csendet, amikor a fények kialszanak.

Egy nap különös üzenetet talál: „Amikor már úgy érzed, minden szétesik, hívj fel.” A szám Németh Alizhoz vezet, egy vidéki szobrászhoz. Aliz különös, zárkózott nő: nem keresi a népszerűséget, mégis olyan hírességek járnak hozzá, akik elakadtak az életükben. Hallgatni, figyelni, teret adni – ez az ő veleszületett képessége.

Domokos eleinte idegen ebben a lassú világban, de a közös munka és az őszinte beszélgetések lassan visszahozzák a zenéhez való szenvedélyét, és valami mást is. Kettejük kapcsolata nem viharos vágyakból, hanem bizalomból és közös csendekből épül. De vajon vár rájuk közös jövő, vagy csak a pillanat hevében tűnhet úgy, hogy egymásnak lettek teremtve?

Ez a regény a hazatalálás története.
Arról, hogy a siker nem pótolja az önazonosságot.
Hogy a szeretet és a ragaszkodás miként alakul ki észrevétlenül.
És hogy az otthon ott van, ahol az a valaki, aki mellett végre önmagad lehetsz.

☆☆☆☆☆

Nem tudom elmondani nektek én mennyire vártam ezt a regényt.
De mindig a legmagasabbról lehet a legmélyebbre esni: és ebben a regényben ez a sor elég kétértelmű.

Ismét egy elsőkönyves szerző, Czap Zsuzsanna regényével és munkásságával ismerkedhettem meg a Lumira kör tagjaként, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! #recenzió

A hírnév közel sem sétagalopp: főleg ha az embernek megállás nélkül teljesíteni is kell.

DMK és Aliz kapcsolatát mutatja be a könyv: hogyan lehet kiégni és hogyan képes valaki kézenfogva végigvezetni a lelki gyógyulás ösvényén. Domokos kiégett popsztár, aki menekülni akar. Így jut Alizhoz, aki egy kis buborékban él, elzárva a külvilágtól. A lány szobrászként dolgozik, emellett viszont elég nagy neve van a szakmában: sokan hozzá fordulnak segítségért, ha gyógyulni szeretne a lelkük.

– És… mindig tudod, mit kell mondani?
– Nem mindig – hangzott a válasz ugyanolyan magabiztossággal, mint a telefonbeszélgetésben. – Csak legtöbbször nem számít, hogy tudod-e. Az számít, hogy úgy hangozzon, mintha biztos lennél benne.

Az eleje, úgy mint minden kapcsolatnak nem épp zökkenőmentes. De szép lassan ők is felismerik azt, ami az elejétől mi is látunk: olykor felfordulnak a pólusok és erősen vonzzani kezdi egymást a két ellentét.

– De nem fárasztó állandóan tartani magad? – kérdezte Domokos.
A lány egy pillanatra ránézett. 
– Az sokkal fárasztóbb, ha hagyod, hogy mások rángassanak.

És sajnos, jöjjön a fekete leves:
Gyors olvasónak vallom magam, aki ha leül addig nem is fejezi be a könyvet amíg ki nem olvassa. Nyilván ez időtől is függ, a történettől is, meg persze attól mennyire tudok a történetben lenni, mennyire tudok fókuszálni. Ennél a regénynél az első gondolatom az volt, hogy naná, max. 2 nap munka mellett, nem egy kódex méretű könyv, szép nagy betűkkel, amit nem kell bogarászni.
Meglesz.

– Mindenkinek van valami erőssége – jelentette ki –, a tiéd nyilván nem a háztartás.

Csakhogy, elérkezett egy olyan dolog, egy olyan akadály, amivel nem számoltam. A hibák.
Nem egy, nem kettő. Ezek pedig az elején folyamatosan kizökkentettek a történetből, aminek a sztorija tetszett. De emiatt borzasztóan lassan haladtam és volt amikor (elég sokszor) kétoldalanként becsuktam a könyvet és kizoomoltam a fókuszból. De szerencsémre, az első 100 oldal után megszűnt a probléma és szépen falogattam a lapokat.
Utána már csak az a bibi maradt meg, hogy hirtelen váltottunk nézőpontot, és nehezen jöttem csak rá, éppen kinek is a gondolatait olvasom.

A könyvben nagyon szép gondolatok kerülgették egymást, szép volt olvasni.
Vegyesek az érzelmeim, de sajnos 2 csillag felé nem kúszott a regény.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: egyszerű, valamiért retro benyomást kelt nekem
Fülszöveg: nagyon-nagyon felcsigázott! hasonló könyvet még nem is olvastam, így amit megláttam már nagyon várni kezdtem
Cím: nagyon szép, az egész történet elolvasása után pedig csak még szebb lett
Tartalom: 2/5
Mélypont: -
Tetőpont: -
Kedvenc szereplő: -
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: clear romantika kedvelőknek, akik hazai vizeken olvasnának
Figyelmeztetés!: sok belső monológ

2026. május 28., csütörtök

Hiragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása


Író: Hiragi Szanaka
A mű címe: Az elveszett emlékek lámpása
Kiadás éve: 2019
Magyar megjelenés: 2024
Kiadta: Libri
Oldalszám: 240 oldal

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…

☆☆☆☆☆

Három lélekkel fogunk találkozni a lapokon, három történetet ismerhetünk meg.
Mindnek egy árnylámpát kell készítenie, egy szómatót, amit a japán hitvilág szerint azelőtt lát az ember, hogy a túlvilágra kerülne. Segítségül hozzá az életük képei lesznek, ezekből kell annyit kiválogatniuk, ahány év megadatott nekik az élők sorában.

Egy segítő fogja átvezetni őket a lámpás elkészítésén, Hiraszaka, akinek olykor nagyobb feladata is lesz: ha egy kép megfakult, vissza kell térniük az időben arra a napra, amikor az emlék elkészült: hiszen így lehet teljes a lámpás. Az emlékek ugyan nem, de a fotográfiák megfakulhatnak, ha valaki időről-időre előveszi őket.

A könyvnek szép nagy margói vannak, azt feltételeztem az elején, hogy hát akkor tök gyorsan kiolvasom. Csalóka volt, mert utána rá kellett jönnöm, hogy az ilyesféle könyvek nem úgy viselkednek nálam mint a romantikusok, vagy a fantasyk: nem tudom gyorsan olvasni, mert a történet igényli, hogy szép lassan haladjak vele.
Meg azért is, mert néha elég nehéz volt olvasni a sorokat: hiszen vissza kellett térnie minden halottnak az általa legszebbnek gondolt emlékbe. Nem is kell mit mondanom, szívszaggató volt.

Az utolsó oldalak különösen tetszettek, helyére kerültek a kirakós darabkái.
Gyönyörű történet!

Nagyon tetszettek benne a japán kifejezések, a kultúra megjelenése, a szokások leírása.
Ezeddig nem sok japán íróhoz volt szerencsém, de innentől már kicsit tudatosabban is fogom őket keresni. Jut is eszembe, van pár új megjelenés amire fáj a fogam...

Hogy kinek ajánlanám? Igazából mindenkinek, mert ez a könyv ismét megmutatja azt, ami a legfontosabb: az élet. <3 Japán fanoknak, különösen azoknak akik keresik az irodalmukat kötelező darab!

☆☆☆☆☆


Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ez fogott meg elsőnek, nagyon megtetszett
Fülszöveg: nagyon-nagyon érdekesen hangzott, és nem is hozott csalódást
Cím: elég misztikus, elsőre nem jöttem rá, miről is lehet szó
Tartalom: 5/5
Mélypont: az erkély és a tűz
Tetőpont: amikor a végén minden összeállt
Kedvenc szereplő: Micuru, Hiraszaka
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: japán fanoknak, japán irodalom kedvelőknek
Figyelmeztetés!:  zsepit bekészteni!