Keresel valamit?

2018. szeptember 24., hétfő

Smolnicki Szilárd: Látásmódok

Négy Lélek, akár az égtájak:
Észak, Kelet, Nyugat s persze Dél.

Író: Smolnicki Szilárd
A mű címe: Látásmódok
Kiadás éve: 2018
Kiadta: Underground
Oldalszám: 142 oldal

A világ attól szép, hogy mindnyájan minden részletét másképp látjuk. Másként egy gyerek, egy felnőtt, egy orvos vagy egy mérnök. Mind a nagy Egész egy apró Részét emeljük ki, de valami közös: mindnyájan azt keressük, hogyan lehetünk boldogok.
Az sem mindegy, hogy szellemünk miként ítéli meg a környezetét. Hisz mást lát a Szív, a Szem, a Lélek és az Agy. Egyenként mind kicsit önfejűek, saját igazukat mindennél előbbre veszik, azonban, ha az embernek sikerül őket összehangolni, akkor egymás hibáit kiegészítve eljuttatnak minket a helyes útra.

Ezt a helyes utat keresik úgy szintén a kötetben szereplő versek.

☆☆☆☆☆

"Ezt a helyes utat keresik úgy szintén a kötetben szereplő versek."  És én ezt meg sem cáfolom.

Kezdetként leszögezném: nálam rosszabb kritikust még nem hordott hátán a Föld.
Vagy tetszik egy vers vagy nem tetszik. És most értékelést írok, egy olyan kötethez, akinek ismerem majdnem-személyesen az íróját... Vicces lesz. 
Előre elnézést mindenkitől, hogy csapongok a megszólítandók közt, de valahogy. máshogy nem ment volna. Hiszen ismerem a szerzőt, nem állhatok neki a blogbejegyzésnek, mint egy vadidegen író/költő könyvéhez.

Nevetve nézzük, ahogy az érzelem vész el.

Pont akkor kerültél képbe,amikor már nagyban folytak ennek a kötetnek a munkái. Emlékszem, hogy nagyban gondolkoztál a borítón és aztán le is leplezted előttem, jóval, hogy megjelent volna, hogy mondjak róla véleményt.
Aztán egyre jobban megismertelek. Fél év még nem a világ, de jól tudjuk, hogy nekünk már most azt jelenti. Túl sok a közös pont, mint a szokásainkban, mint a múltunkban.


 Talán legendák zengik majd a jövőben,
Mi módokon voltál alkotó bensőmben.

Tehát, mielőtt itt elfolyna az értékelésem, - hatalmas zárójel bezár - ezzel a nosztalgiával azt akartam elővezetni, hogy a versek, amiket a kötetbe gyűjtöttél déjávu élményeket adott. 
Mert ezeket ától-cettig már áttárgyaltuk, a verseidet megpróbáltam kritizálni (amiből dicsőítés lett sokszor). Természetesen, voltak olyan versek is, amiket nem ismertem, de ezek is olyanok voltak, amiket cím szerint például nem tudok megnevezni. Mert egy-egy beszélgetésben elhangzott egy-egy szó, egy-egy olyan dolog, ami miatt egy-egy vers ismerősnek tűnt, bár sose olvastam még ezelőtt. Ezek a versek Te vagy. Olyan versneveket, olyan virtuóz rímképeket olvastam, hogy hihetetlen. Teljesen azt éreztem, mint ha a versek húznának magukba. Ezek röpke másodpercek voltak, majd jött az újabb kaland, az újabb vers és megint teljesen új szituációban találtam magam:

Eltévedt jámbor legény siet, 
Keresi éppen célját a földeken, 
A szürkeségben ugyan eltévedt, 
De egy angyal segített lelkemen. 

Én voltam ugyanis az a legény, 
Én, ki oly bőszen kerestem irányom, 
S az angyal gyorsan odajött elém, 
Majd szemembe súgta minden álmom.
- Ha elmúlik a sötétség - 

És még Te mondod azt, az én szárnypróbálgatásaimra, hogy jó? 
Kishitű vagy, ahogy mindig is mondtam/mondom.
Tehát a versek tetszettek.


Amikor elolvasgattad az idézeteim molyon, ezt mondtad: ezek új versek, új dolgokat tudsz meg rólam. Én pedig azt válaszoltam, hogy: amit eddig is: szeretem a verseid. 
(Nagyon durva volt, mert olyan transzba estem néha, mint ha valamelyik híres költő: Ady, Petőfi, Kosztolányi eddig publikum elé nem került verseit olvastam volna.)
És ismét bocsi, hogy ennyit idéztem, de hát szóltam: az én idézetkihúzás sémám elég... Őrült.

Hihetelen dolog, hogy ismerek egy költőt.
Mert nem kérdés, hogy Te az leszel.
Mitagadás; már most az vagy.


Köszönöm, hogy olvashattam! 
Egy élmény volt, amit többször is át akarok majd élni. Úgyhogy rajta!
Hol az a második kötet? 


u.i.: Kihasználva az ismeretségem, készítettem a szerzővel egy mini-interjút. 
Ez megtalálható a blog végén.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:

Borító: Első blikkre egyszerűnek hathat, de miután én is felfedeztem, hogy a szokásos észak-dél-kelet-nyugat helyett más címkék vannak egyből nagyszerűnek gondoltam. Minimalista, ugyanakkor egész pofás.
Fülszöveg: Szerintem okot ad az elolvasásra. Okééé, a fülszöveg nélkül is elolvastam, volna, mert na, de... Valami újat akar mutatni. És minden emberben ott a kíváncsiság, az új felfedezésének a hajlama.
Cím: Tökéletes.
Tartalom: Azt kaptam, amiket el is vártam.  
Mélypont: ...miért csak 142 oldal? :c 
Tetőpont: A versek miatt az egész kötet egy hullámvölgy volt a számomra: elszomorodtam, boldog voltam. És again. 
Kedvenc vers(ek): Nagyon sok van... Pár kiemelkedő: Libri-kaland, Imbolygó szívek armadája, Csillagvizsgáló, Zavaros zakatolás, Hajtóvadászat, Mindenki könyvet ír, Görbe tükör, Régen minden jobb volt!, Bioritmus-zavar
Kinek ajánlanám?: Mindenkinek. De komolyan.
Figyelmeztetés!: Zsepit bekészíteni! Nem lehet tudni, kinek hogyan is fognak hatni a versek.

☆☆☆☆☆

+ MEGLEPI: INTERJÚ A SZERZŐVEL


A családod, barátaid hogy fogadták a köteted? 
Nagyon meglepődtek, hogy egy gépészmérnöknek tanuló srácnak hogy pattant ki a fejéből az, hogy verseket írjon. Szerintem viszont ebben nincs semmi meglepő, egyáltalán nem zárja ki az egyik a másikat. A vers, vagyis az alkotás, - ahogy mondjuk az olvasás is -, minden ember egyetemes igénye, vagy igénye kéne legyen, míg a mérnöki vonal egy munka.

Mióta írsz komolyabban? 
Komolyabban 2016 tavaszán kezdtem el verseket írni. Előtte is írtam néhányat, de azokat még a kezdetleges verseknél is kezdetlegesebbnek tartom. Viszont a kötetben ezek a versek is szerepelnek, teljesebb képet mutatva, honnan is indultam el. Emlékszel mi miatt, ki miatt vagy egyszerűen csak mi indított el ezen a pályán? Persze. Az igazat megvallva, az emberek ezt gyakran szeretik túlmisztifikálni. Nem álmodtam meg, hogy verseket kell írnom, de még egy kapucnis alak sem jött oda hozzám az egyik este azzal a szöveggel, hogy ,,figyelj, neked verseket kell írni". Mindig egyszerűbb, mint az gondolnánk, de nekem épp ettől különleges: a nyelvtan könyvben voltak olyan feladatok, ahol verseket kellett írni. És gondoltam, miért ne. Ezek a versek is megtalálhatóak a kötetben, ilyen a Változás, az Álom, és a Rossz választás. 

Hogy születik meg nálad egy vers? 
Nagyon sok dolog tud ihletet adni, ilyenkor eszembe jut egy-két gondolat, talán az első pár rím is, és folyamatosan körvonalazódik a nagy egész, a teljes vers. Azon az elven vagyok, túl sokat nem érdemes ülni fölötte, ha nem jön az ihlet, akkor abbahagyom, és folytatom máskor, de ilyen szerencsére ritkán adatik meg, ha elkezdek egy verset, azt általában még aznap befejezem. Valamint az is elvem, hogy miután elkészült, nem javítgatom órákon keresztül, párszor átolvasom, de a túlzott rágörcsölés csak lerontja a vers milyenségét. 

A környezetedben vannak olyan emberek, akik noszogatnak? 
A versírásra nem. Arra viszont, hogy kiadjam, igen, kellett a támogatás, a visszaigazolás, hogy van bennük, lehet bennük potenciál. Számomra ez mindig is nagyon fontos volt, a dicsérő szavak
ugyanúgy, ahogy az észhez térítés is.

Vannak szerelmes verseid is, ők a Múzsáid? 
Igen, szinte kimaradhatatlan. Egyik is, másik is. Az életem bizonyos szakaszaiban több ilyen vers születik, máskor kevesebb. Múzsáim viszont nincsenek, csupán Múzsám. Aki mindig ihletet tud adni. Ez a Múzsa azonban az idő teltével változhatott. 

Gondolom, van kedvenc költőd. Ki(k) inspirált(ak)? 
Természetesen. Nehéz is lenne felsorolni, és meg sem próbálkozom vele. Mikor olvasok valakitől, utána nyomokban felfedezhető a stílusa a verseimben. Így például Ady, vagy Szabó Lőrinc, de Babits Mihály is idesorolható. Klasszikusainkon túl viszont néha a zene is inspirálni tud, így például a Rímbiózis nevű rap együttes dalai is képesek hatást gyakorolni a verseimre. Olyankor azok a versek dallamosabbak. 

Az életből is sok költő merít. Vannak olyan híresebb emberek, akik gondolataival tudsz azonosulni? 
Nem kell ahhoz híresnek lenni, hogy valakinek a filozófiája, a gondolkodásmódja megfogjon. De ilyen például Puzsér Róbert, aki igaz, hogy nagyon megosztó személyiség, de ez általában felszínes véleménynyilvánítás, én több témában egyet tudok vele érteni. De ha ezt a kérdést kicsit tágabb értelemben vizsgálom, akkor például Buddhát is ide tudnám sorolni.

Tervezel egy újabb kötetet megjelentetni? 
Persze, szeretnék. De a mostani időszak az alkotás fázisa, egyelőre nem gondolok erre különösebben, legfeljebb az első újrakiadásában. 

Drukkolok, hogy minél előbb sikerüljön az az új kötet.
Már várom. 
Köszönöm az interjút, Szilárd!

☆☆☆☆☆

ZÁRSZÓ A KÖNYVHÖZ:
Nem tudom, milyen egy könyvet kiadni (még), de azt igen, hogy hihetetlenül képes feltölteni az, ha a szellemi termékem többeknek tetszik, több emberhez ér el. 
A blogbejegyzésemmel szeretném, ha a könyvet többen is megismernék. Bátorkodtam (az író beleegyezése nélkül, #neöljmegnagyonSzili) idebiggyeszteni a megrendelés elérési útját:
http://undergroundbolt.hu/konyv/latasmodok
Köszönöm az Ő nevében is! <3



2018. szeptember 12., szerda

Sara Shepard: Pretty Little Liars

 Sose bízz egy csinos lányban
 

Író: Sara Shepard
A mű címe: Pretty Little Liars
Kiadás éve: 2006
Magyar megjelenés: 2012
Kiadta: Ulpius-ház
Oldalszám: 302 oldal

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.
Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.
Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.

Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!

☆☆☆☆☆

Főszereplőink: Spencer, aki áll: Hannah, aki ül: Aria és a jobb szélen: Emily
Ez a kép a sorozathoz készült.


Valamikor egyszer, belenéztem a sorozat első részébe… De olyan homályos volt az egész a fejemben, pedig pár részt láttam. Különösen a sorozat intrója… Alival. Na igen…Az beleégett a szemembe. 
Brr. Még mindig kiráz a hideg
Tehát úgy döntöttem, ideje elolvasnom a könyvet is. 
A filmekkel és a sorozatokkal mindig az az álláspontom: előbb a könyv, utána a film. De úgy gondoltam, mivel kiesett a nagy cselekménye már az első részeknél is, plusz az elején jártam a sorozatozással, most bűnözök és megcserélem a sorrendet, hogy nem olvasok tévé után könyvet. És ezt eszméletlenül jól tettem. 

 – Szellemek küldhetnek sms-t?
Apja meglepetten, elképedve fölnézett
– Mi az az sms?

A könyv eleje azzal kezdődik, hogy az öt lány házibulit tart, majd az ötödik tagnak, Alison DiLaurentis (jegyezd meg a nevét, fontos karakter) nyoma vész. A négy lány egyedül marad, és a szálaik, ahonnan indul a jelenben a történet, két évvel a tragédia után indul.
És Alison? Nos, róla semmi hír.
Eközben pedig a lányok üzeneteket kezdenek el kapni -A-tól.
És, hogy ki az az -A?
Senki sem tudja.  

Hát
Ez
Valami
Hihetetlen
Volt
 
Voltak kisebb részletek, amikre hamarabb rájöttem, mint a szereplők. Nyilván nem arra, hogy ki is A  (azaz, megvan a teóriám, hogy ki lehet. De ez maradjon az én titkom.)
De az az utolsó nagy csavar… Te jó ég. Itt tévesen gondolkoztam.

TE JÓ ÉG!
És az utána lévő cselekmények… 
Hát én le vagyok nyűgözve, Sara Shepard.

Mindig is attól féltem, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülök, mint amilyenben a lányok vannak, különösen Aria került: én tudom, hogy igazam van, de más nem fog hinni nekem, mert hamis bizonyítékokat gondol igaznak. És amikor ez megtörtént… Nos…
Szegény Aria… Teljesen átérzem. 
Az össze lány élete egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szinte kiált a könyv a folytatásáért.

 – Tetszik ez a pasi, csak, hogy úgy mondjam… elérhetetlen. És kifogytam az ötletekből. Hogyan győzzem meg, hogy neki való vagyok?
– Légy önmagad! – javasolta Ella.

Az elején picit megijedtem a sok névtől, de a könyv olyan 20. oldala körül visszajöttek az emlékek a sorozatbeli karakterek arcairól. Vizuális típus vagyok, ilyenkor mázli. Nagyon tetszett a cselekmény, sokszor kivert engem is a víz, épp, mint a lányokat az üzeneteket olvasva. Humorral és aranyos jelenetekkel is tele volt.

 – Mi a neved? – A srác megdörzsölte a bilincseit.
– Ööö, Angelina. – A nagy túróst mondja meg az igazi nevét!
– Helló, Angelina – folytatta a gyerek. – Én Brad vagyok.

Alig várom, hogy elolvassam a második részt, és irány vissza, sorozatozni. Pluszpont, hogy nagyon sok és ez már zavarbaejtő párhuzamot fedeztem fel a szereplőkkel.
Ez a bejegyzés kissé zavarosra sikeredett, több nappal az olvasás után is teljes sokkban vagyok. Illetve, próbálok ezentúl spoiler mentesen írni a blogomra.

Nekem kedvenc lett a könyv.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:

Borító:Tetszett a játékbaba megoldás, a szín, ez a srága nekem elég harsány.
Fülszöveg: Megkapó, tuti levenném máskor is a könyvespolcomról.
Cím:Nem magyarosították, azaz a KMK-s kiadás Hazug csajok társaságára fordította át. Ezen a néven fut a sorozat is.
Tartalom: Ledöbbentett. Csak ennyi. Nem is értem mi a fene folyhat ott.
Mélypont: AZ a bizonyos vége. Nagyon nem szeretem a horrort és efféle finomságokat. m,ert vizuális vagyok (mint említettem) és.. ÁÁÁ.
Tetőpont: A négy lány ismételt egymásra találása. 
Kedvenc szereplő: Aria
Legutáltabb karakter: Mona. Nem bírtam a csajszit.
Kinek ajánlanám?: MINDENKINEK. Jó, azért nem. Mindenki az alatt értve, hogy mindenki, aki komálja a krimit, a thrillert. Ebből a szempontból én kiléptem a komfortzónámból, mert nem nagyon zsánerkönyveim a krimik és a thrillerek.
Figyelmeztetés!: Hát. Ha nem szereted, egyenesen idegesít, hogy rejtélyekbe ütközöl, amit nem tudsz megoldani, ez nem a te könyved.

2018. szeptember 3., hétfő

Szabó Illés: A tarot regénye

– De mi a Kő..?

Író: Szabó Illés
A mű címe: A tarot regénye
Kiadás éve: 2002
Kiadta: Ulpius-ház
Oldalszám: 240 oldal

A tarot több, mint játék. A tarot misztérium és filozófia. A huszonkét lapban ott az egész emberi élet, a vágyak, az álmok, a jövő…
Az emberek évszázadok óta fordulnak a tarothoz, ha valamiért bizonytalanok, és a talányos figurák mindig választ adnak a feltett kérdésekre. A kártyákon felbukkanó alakok nemcsak figurák, hanem élethelyzetek, szerepek is egyben. Valamennyi lapnak történése van, olyan helyzetek, amelyek beleragadnak az ember tudatába, vagy inkább a tudatalattijában szólítják meg a lappangó titkokat. A festett lapok évszázadok óta formálják a sorsot, hol itt, hol ott bukkanva fel életünkben. Szabó Illés olvasmányos regényének hőse a tarot misztikus tájain kóborol. Ahogy végigjárja az egyes stációkat, a tarot újabb és újabb rejtett értelmezései tárulnak fel az olvasó előtt.

A kötet nem hiányozhat a tarottal foglalkozó ember könyvespolcáról sem, de azok is élvezettel forgathatják, akik csupán szórakozni akarnak.

☆☆☆☆☆
A tarot kártyák.

A könyv rövidsége miatt tettem le a voksot az olvasásra. Pár nap alatt ki akartam végezni, kényelmesen nagy betűs könyv, alig 240 oldal.
Tartalmilag úgy tűnhet, mint ha egy gyerekkönyv lenne, de olyan elgondolkodtató tartalommal bír, ami bárkit egy hoszabb-rövidebb átgondolásra meg tud állítani. A címkék közt ott az önismeret is, és miután valaki elolvassa a könyvet, rá fog jönni, hogy ez pontosan helyt áll.
Úgy látszik, mindenki csak a számára kijelölt úton haladhat, gondoltam.
A könyv a Tarot kártyákra épül rá. A főszereplő kisfiú egy ásatásról hozza el a Követ, ami varázslatos módon magába szippantja és itt kezdődik el a kaland. A 22 Tarot kártya közül 15(?) kártyával találkozhatunk, ezeknek a szereplői elevenednek meg. A főszereplőnk a Bolonddal találkozik elsőként, ő lesz az, aki kíséri az útján.


A könyvben voltak humoros részek. Egy alakot viszont kiemelnék: a Bolond. Bármi is történt, ő csak úszott szemben az árral, nem érdekelte mit gondolnak róla, ő csak egyvalakinek akart megfelelni: méghozzá saját magának. Ezért nem is véletlenül a Bolond vált a kedvenc szereplőmmé, ahogy a Keréknél mondja magáról: 

– (…) Hát persze, hogy gyűlöl [itt a Remetére gondol], amikor én semmit sem csinálok, mégis boldog vagyok!

Tanulság: mindenki bújjon a Bolond bőrébe, akár csak egy napra is.
És legyünk boldogak.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:

Borító:Meg kell mondanom nektek az őszintét... Nem tetszik. 
Tisztában vagyok vele, hogy egy régi, pontosabban 2002es borító ,de szerintem szebb borítót érdemelne. Értem én, hogy a tarot lapokat akarják megeleveníteni, de a regény cím+szerzőnél az a lovas a …pentagrammával? nem tudom kötni, kit is akar ábrázolni. Illetve elég „pixelesek” a kártyalapok.
Fülszöveg: Abból a szempontból megfogott, hogy azt ígéri a fülszöveg, hogy életre kelnek a kártyalapok. Se több, se kevesebb.Nekem pedig már ez elindította a fantáziám.
Cím: Egyszerű, lényegretörő.
Tartalom: Tetszett. Tetszett, hogy a főszereplő kisfiút mindig magukhoz akarták édesgetni a Lapok, de ez nem ment.
Mélypont: A Halál
Tetőpont: A Torony
Kedvenc szereplő: A Bolond
Legutáltabb karakter: A Főpap.
Kinek ajánlanám?:Gyerekeknek azért, mert egy érdekes mese. felnőtteknek azért, mert jó kis könyv annak, aki magába akar nézni. Elgondolkodtat.
Figyelmeztetés!:-