Bosszúállók: BOOK TAG

Haló-haló Mindenki!

Lexa vagyok, és a mai nappal egy book taggel érkeztem hozzátok. Lassan másfél éve már készítettem egy taget Ellamara oldaláról, amit itt megtekinthettek. Abban a tündérmesék segítségével ástam magam bele a könyvek tengerében, a mai blogbejegyzésben pedig egy általam nemrég megismert világgal, a MCU-val fogtok ti is megismerkedni.

Be kell vallanom, nagyon sokáig húztam csak a szám, de két év folyamatos piszkálás után én is belekezdtem (és így én is kipipálhattam a szuperhősös filmek egy részét a listán, úgy mint a barátaim 70%a)

+ - 1.

Ismételten köszönöm a lehetőséget, és hogy kitölthettem a taged!

Akkor csapjunk is bele!

Ellamara bejegyzését: itt találhatjátok.

☆☆☆☆☆

1. Vasember: Egy könyv ami megnevettetett 

Tonyt mindenki megszerette. A beszólásai, a humora könnyen belopta magát mindenki szívébe.

Nagyon sok könyv volt képes mosolyt csalni az arcaimra, és olykor hangosan megnevettetni.

A legutóbb olvasott könyvem mondanám ide: Jennifer L. Armentrout: The Return - Visszatérés.

Seth beszólásain nagyon nevettem. Hiába, J.L.A. ért a karakterek megformálásához.

2. Amerika Kapitány: Egy könyv pozitív üzenettel

Nekem elég hűvös volt a karaktere, kimért. A mi világunkban elég elveszett volt. Így amikor az Endgame végéhez értünk mindenki elmorzsolt egy kis boldog könnycseppet érte.

Az első könyv ami eszembe jut ide, nem más, mint: Antoine de Saint-Exupéry

A ​kis herceg. Olyan gyönyörű gondolatok vannak benne a szeretetről, a hovatartozásról és az élet körforgásáról. Kiskoromban nem volt kötelező olvasmányom, de nem is bántam meg! Ez a könyv nem kisgyerekek kezébe való. Annyi idősen nem értik meg ezeket a gondolatokat, amik a könyvben vannak. A másik nagy felháborodásom okozója a Pál utcai fiúk.

Most komolyan.

Miért kell a gyerekeket ilyen nyomasztó olvasmányokkal traktálni?

3. Fekete özvegy: Egy könyv kick-ass női főszereplővel

Imádtam Natashat! Az egész karaktere lenyűgözött. 

Fel a kezeket Marvel fanok, ki várja még rajtam kívül a filmét?

Elsőnek Izzy jut eszembe, Isabelle Lightwood, A Végzet Ereklyéi sorozatból.

Még soha nem olvastam ennyire erős női karaktert. Nem hiába ő jutott elsőként eszembe. Ahogy a fantáborokat nézem a kinézett olvasnivalóimnál, sok ellenfele lesz majd az olvasmányaim során.

4. Sólyomszem: Egy alulértékelt könyv, amit szeretnél, ha többen olvasnának

Sólyomszem megtestesíti a csendes hős karakterét. Nagyon szerettem az ő karakterét is. Elvarázsolt a tehetsége, na meg, nem véletlenül hívják Sólyomszemnek.

Be kell valljam, itt segítségként kell kérjem a molyt. 

A választott könyvem pedig: Kimberly Derting: Eskü.

Ezt a könyvet mindössze 482-en olvasták.  Igen, tudom hogy itthon nem jelent meg a folytatása magyar nyelven a sorozatnak, de a bevállalósabbakat, ha elnyeri tetszésüket az első rész nem fogja érdekelni, hogy a folytatások eredeti nyelven, angolul vannak csak jelen. 

5. Hulk: Egy könyv, ami hihetetlenül feldühített

Hulk karakterét a végére megszerettem. Be kell vallanom, az önálló filmjét skippeltem. Nagy zöld szörnyike és bumm-bumm város. Nem láttam sok értelmét. Thor - Ragnörök filmjében pedig rengeteget nevettem rajta.

Sok ilyen könyv volt sajna. Címeket inkább nem mondok, de az utóbbi évben kerültek hozzám olyan könyvek, amik szerintem egy becsukott szemű kiadó előtt lettek kiadva. Annyira ordító helyesírási hibák, nyelvtani értelmetlenségek vannak benne, hogy...

Huu. Megint előjött belőlem a nyelvtan-náci. 

Hoppácska.

6. Thor: Egy könyves karakter, akinek csodálod az erejét

Az elején nem bírtam Thort. Egy beképzelt, elkényeztetett herceg volt, szinte alig vártam, hogy valaki jól bemosson neki és észhez térjen. Azonban ő volt az egyetlen karakter, személy véleményem szerint, aki nagy személyiségfejlődésen ment át. 

Az összes olyan karaktert idesorolnám, akik szörnyűségeken mentek át, de fel tudtak állni. Sok nehéz sorssal találkoztam olvasásaim során, de aki elsőnek eszembejuttt az Miles, Colleen Hoover: Ugly love - Csúf szerelem könyvéből. Teljesen nem emlékszek a történetre, csak az van bennem, hogy gyönyörű volt. Már, olyan értelemben, hogy Miles versei olykor szívszaggatóak voltak. 

Mert nem csak a jelent verselte el, hanem a múltját is.

7. Loki: Egy könyves csavar, ami meglepett

Áh, hát igen. A csínytevések istene. 

Lokit lehet nagyon utálni és nagyon szeretni. Én is így voltam vele. Az egyik pillanatban imádtam, utána meg utáltam. 

Hiába ezek az asgardiak... Ők varázsoltak el a legjobban.

Ahogy Ellamara is írta az ő blogbejegyzésében, a Smaragdzöld engem is teljesen elképített. Arra a csavarra senki, de senki sem számított.  AZONBAN, van még egy könyv ami számomra megfelelt azzal, hogy az állam a parkettán koppanjon. Nem volt ez más, mint: 

Jennifer A. Nielsen: The ​False Prince – A hamis herceg. 

Akkora... huha. A végén az a csavar teljesen megdöbbentett: csak néztem a szavakat, de egyszerűen alig dolgoztam fel. Azóta se érte el nálam egy könyv, hogy megdöbbenjek a végkimenetelen. A további részeit a sorozatnak még nem olvastam el, de ezt mindenképp be fogom pótolni.

☆☆☆☆☆

Nos, ennyi lett volna mára.
Nem ígérgetek, hogy hamarosan találkozunk, mert hamarosan elindul a következő okj képzésem, és lehetséges, hogy egy kissé el leszek foglalva. Munka meg suli...
Kívánjatok szerencsét!

Jennifer L. Armentrout: The Return - Visszatérés

Halihó blogolvasók, itt Lexa beszél!

A mai alkalommal az egyik kedvenc íróm könyvét hoztam el nektek, tartsatok velem. 

(Nem fogjátok megbánni.)

Rohadt jó, hogy csak úgy vonzom a bolondokat!

Író: Jennifer L. Armentrout

A mű címe: The Return - Visszatérés

Kiadás éve: 2015

Magyar megjelenés: 2018

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 478 oldal

A ​CSONTOS SEGGŰ VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…

Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.

Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére.

Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.

MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…

☆☆☆☆☆

– Zavart érzek az erőben – jelentette ki.

Idegesen sóhajtottam, és hunyorítva néztem vissza rá.

– Most komoly, hogy a Csillagok háborúját idézted?

Számomra Jennifer L. Armentrout neve együtt cseng azzal a szóval, hogy minőség. Már megismerkedtem vele egész régen a Luxen, majd a Várok rád sorozatában. Azóta kezdtem imádni a stílusát, azt amiben ír. Egész szabad a nyelvezete, nem a megszokott kimért stílus, hogy mindent virágnyelven ír le. Teljesen hétköznapinak, élő embereknek érzem a szereplőket, olyanoknak, akik talán még szembe is jönnének velem az utcán.

Több probléma van a fejedben, pszicho-fiú, mint Medúzának, márpedig ami az ő fejében van, ahhoz képest egy bolond macskás nyanyáéban is megnyugtató csönd honol.

Hiába, nem egy majdnem ötszáz oldalas könyvvel kellene visszacsöppennem a molyos életbe, az olvasásba, de amikor ráakadt a szemem a könyvére (és kedvet is kaptam az olvasáshoz, ugye), nem tudott érdekelni, hogy milyen hosszú is a könyv. Tőle bármikor szívesen olvasok. Általában az szokott a problémám lenni vele, hogy rövidek a könyvei. Olvasnám még, és még, de az oldalak rekord gyorsasággal fogynak el...

És nem volt másképp ez ennél a könyvnél sem.

– Úgy futsz, mint egy csaj.

Dühösen pillantottam Seth hátára, és fújtattam.

– Mert az vagyok.

– Ettől még nem kell úgy futnod!

Oh, Sethi.

Amikor a könyvről szeretnék írni, csak az ő neve ugrik be. Mitagadás, J.L.A. ért az álompasik kreálásához. Ott volt Daemon, Cameron... na, hát igen. Egyszerre kimértek, titokzatosak, ugyanakkor melegszívűek, és bármit képesek lennének feláldozni azért/azokért, aki(ke)t szeretnek. Ugynakkor (általában) a sztori elején az összes seggfej. Már pardon a kifejezésért.

(De akkor is.) És pont ez, amiatt később a szívünkhöz nőnek.

Jól van, de mivel megígértem már magamnak (meg elég sok mindenkinek, akinek épp eleget csipogtam Sethről már), hogy nem csapok át fangörl üzemmódba, így következzen a NORMÁLIS értékelésem.

Soha nem gondoltam volna, hogy egy mosolynak ilyen hatalma lehet.

A történet alapfelállásaként megismerünk egy lányt, egy elég nyomasztó múlttal, majd bejön a képbe Seth, és...

Na, ácsi-ácsi. Azt mondtam nem viszem át az értékelést egy zakkant rajongó írásába, de...

Sajnálom. De ez nem fog menni. 

Ebben a könyvben nekem egyértelműen ő lett a kedvenc szereplőm. A történet haladtával pedig a döntésem csak egyre sziklaszilárdabbá vált. Egy ilyen hős, egy ennyire összetett, tragikus és depresszív múlttal egy ennyire gondoskodó emberré vált... hát az hihetetlen. Nagyon nagyszerűen találta ki kedves írónőnk az ő háttértörténetét. Apránként adagolta az olvasónak, és a könyv fináléja előtt nem sokkal derült csak ki, ki is az a Seth, akiről mi olvasunk. 

– Még soha nem voltam senkinek az egyetlen.

Természetesen a könyv váltott szemszöggel íródott, így illene pár röpke mondatot Josieról is ejenem, aki a női főszereplő volt. Ahogy az előbb is írtam már, a kettejük múltja kissé hasonlít egymásra. 

Pocsék gyerekkor, barátok hiánya, kirekesztettség. Egy szóval nem mondom, hogy nem volt nehéz élete, de be kell valljam, most, itt ünnepélyesen:

Josie nem lesz a kedvenc női főszereplőm. Egyszerűen... untam. Fogalmam sincs miért volt ez, de simán félreraktam a könyvet még a történet elején. És erről nem az írónő tehet (vagyis, de, mert ő alkotta meg) hanem Josie. Régen emlékszek rá, hogy egy Luxen részt simán kiolvastam egy nap alatt, akár éjszakába nyúlóan is. Mert ott Katy is nagyon a szívemhez nőt. (Mi könyvmolyok és bloggerek tartsunk össze.)

De Josie... Valahogy nem tértem napirendi pontra felette. Olyan... érdekes volt. Általában a női főszereplőkkel nincs bajom, de az ő esetében akadtak. Olyan, nem is tudom pontosan megfogalmazni, mi volt vele a bajom.

Lehet az, hogy a srác elvette a fényét, és így rá kevesebb rivaldafény vetült. 

De az is lehet, hogy velem van a baj, de nekem a karaktere nem adta azt a pluszt, amit elvárnék egy főhőstől. Mindenesetre, megbocsájtok Jennifernek. Seth karaktere lenyűgözőre sikeredett.

– Te ettél valamit?

Nem. De téged felfalnálak. Az istenekre, a gondolataim megint tizennyolcas karikások lettek.

A mellékszereplők közül Deacon-t és Luke karakterét emelném ki. Nagyon szerettem a jeleneteket, amikor megjelentek.  Nagyon édesek voltak együtt, és most is, mikor kitaggeltem a címszavakat a bloghoz (a moly segítségével), vettem észre az LMBTQ jelzőt. Iiiigen, egy meleg párról van szó. De egyáltalán, még olyan se történt, ami miatt érezhető lenne a műfaj fuvallata. Csak a szavaikból tudjuk meg, hogy ők egy pár. Róluk még szívesen olvasnék többet. 

– Emlékszel arra az évadra, amiben a stulli temetőben harcolnak, mert az a pokol egyik kapuja? – kérdezte, halkan kuncogva. – A stulli temető az igazat megvallva tényleg az Alvilág egyik lejárata. Egy csomószor eltöprengtem már azon, hogy ki írhatja ezeket a részeket.

(J.L.A. és a Supernatural? Maga a mennyország!)

Ahogy kissé kutakodtam, észrevettem, hogy talán a következő könyvében Aiden és Alex sztorija is valamellyest napvilágot lát, hogy ők is a második rész oszlopos tagjai lesznek, és ennek nagyon megörültem. Ők a másik páros, akikről mindenképp tudni szeretnék többet. 

Így a végére pedig csak azt kérdezném...

Mire vársz még? Kezdj bele az olvasásba!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Hát, igen. Seth....

Fülszöveg: Ha az írónő neve nem is mondana semmit, akkor is belekezdenék a könyvbe.
Cím: A vén moirák, mi? Nos, igen. Ebben a látásmódban elég találó.

Tartalom: Csillagos hatos.

Mélypont: Kis kitérő a nagyszülők házához.

Tetőpont: Apolló megjelenése Hüperion előtt.

Kedvenc szereplő: Seth. És Seth és... Seth. 

Legutáltabb karakter: Nem utálom, de nekem Alexander nem ette be magát a szívembe. Olyan kis kimért egy hapsi és... túlontúl merev.

Kinek ajánlanám?: Minden J.L.A. fannak illetve romantikus, fantasy könyv kedvelőnek. Illetve akiknek tetszett a Percy Jackson könyvek. (Ezt még csak filmben láttam, de bakancslistán van a könyvsorozat.)

Figyelmeztetés!: -

Sütő Fanni: Csudapest világvége

Szia Mindenki!

Lexa vagyok, és ebben a blogbejegyzésben egy olyan könyvet hoztam el nektek, amihez egy nyereményjáték kapcsán kerültem hozzá. Ez a könyv volt az előfeltétele a játéknak, amire én is jelentkeztem. Ki nem szeretné a nyereményjátékokat, főleg ha egy-egy könyvről van szó?

Naugye.
A nyereményjátékot itt érhetitek el, a könyvet pedig a TBA könyvek és az írónő jóvoltából ingyen letölthetitek erről az oldalról. (Igen, a nyereményjátékhoz moly.hu-s profillal kell rendelkezned.)
Innen is szeretnék köszönetet mondani Nekik.

Na vágjunk is bele!

– (…) És tudja-e egy egyszerű fogaskerék, hova megy a vonat?

Író: Sütő Fanni

A mű címe: Csudapest világvége

Kiadás éve: 2020

Kiadta: TBA Könyvek

Oldalszám: 60 oldal

„Novellák ​és versek a város másik oldaláról. Színes szösszenetek, világok közötti várakozás, verses világvége, alliteráló apokalipszis. Ha nyomaszt a valóság, vessz el kicsit Csudapesten!”

Sütő Fanni tehetségéhez kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek, dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél izgalmasabb dolgokat alkosson.

A Csudapest világvége egy különleges különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel. Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra szintén olyan helyszínekre lelhetünk, amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az urban fantasy zsánere.

☆☆☆☆☆

Először is ez a borító valami csodálatos, nagyon tetszenek ezek a vibráló színek. Nem áll messze tőlem a festészet, és ez a fröccsentett budapesti részletek nagyon is megtetszettek. 

Szaszkó Gabriella előszava megmosolyogtatott. Egy kicsit, mint ha a jövőt csíptem volna el (persze nem szeretnék ennyire nagyképűsködni): én is a legjobb barátnőmmel egy írós csoportban futottam össze. Mi ugyan nem egymást bétáztuk, hanem komplett sztorikat találtunk ki, majd írtunk meg közösen. Most mindkettőnk írói életében (főleg most az enyémben) ihletválság van, de nagyon reménykedek benne, hogy ezt majd valahogy képes leszek áthidalni. Idestova lassan 4 éve boldogítjuk egymást, és én is meg vagyok győződve róla, ha eljön a nagy napom, ő is méltó helyet fog képviselni a násznépben.

Na, de kissé elkanyarodtam a könyvtől... Nagyon megörültem, amikor az urban fantasy szavakat olvashattam. Ez az a műfaj amire mostanában kacsintgatok, mivel szeretném szélesíteni a berögzött romantikus-fantasy könyvfalásomat. A könyv három nagyobb fejezetre lett osztva, én pedig akkor így fogom kielemezni ezt a kis könyvet:

Anya mindig azt mondja, ha nem találsz valamit, valószínűleg ott van, ahol utoljára hagytad.

Csudapest - Trollbuszok, metrólidércek, magashegyi istenek:
Imádtam Mora történetét a Golyó szívbe című novellában. Már ebben a novellában szembe tűnik az,  hogy a szereplők, és a sztori mindegyik helyszíne, az összes kis apró részlet mind-mind a helyén volt. Öröm volt olvasni egy ennyire összetett sztorit.
Tudjátok, hogy van ez. Egy novelláskötetnél (illetve regényeknél is) mindenkiben benne van az a kis drukk, hogy jó legyen a történet.  Különösen egy ilyen felépítésű könyvnél nehéz ez a folyamat, hiszen minden novellánál egy új történet veszi kezdetét, egy új világot kell a belső szemünk elé tárnia az írónak/írónőnek. Voltaképp... Novellát írni nehéz. 
Mora egy belevaló kiscsaj. Tetszett a finom kis romantikus szál, és a főhősnőhöz illően, nem ment el nyálba egy cseppet sem. Az ő kalandjait szívesen olvastam volna még, ha nem is regény változatban, de novelláskötetben mindenképp. Tetszett a történet műfaja, a kevert világ. Valamint a finom kis humor a sztoriban.
Így tehát, Mora sztorija után (kissé már megnyugtatva magam, hogy nem kell izgulnom, jó lesz a könyv) belevágtam a következő történetbe is, ami az Árnyékjáték címet viseli. Nagyon tetszett, hogy egy korábban feltűnt szereplővel ismét találkozhattunk. Na, de az Árnyékpest valami zseniális lett. Rengetegszer (és nem csak ezzel a novellával, hanem az utánakövetkezőknél is) egy komplett film kezdett el forogni a fejemben. Olyan komplett részletlefestések voltak benne, hogy csak pislogtam, mikor muszáj volt visszatérnem a valóságban, mert szinte éreztem a napsütést és a szellőt a bőrömön. Szóval igen, ez is nagyon tetszett.
A Sorsvonalakban pedig egy kicsit az ezoterikus dolgok kifigurázását éreztem. De annyi szent: nem a horoszkóp fogja megmondani, kibe kell szerelmesnek lenned.

Ez a ház, amikor az éj közeledtével lehunyta zsalugátereit, a reményről álmodott.

Felhővonatok - Másvilági állomások, szoborlányok, reményablakok
Az Északi pályaudvar összetört. A sok vidám történet után ez szíven ütött. Egyszerre hökkentett meg és nyűgözött le a mű, ahogy a végkifejlet felé haladtam vele. Ez volt az egyik kedvenc történetem.
A ciklus következő novellája Máli születésnapja volt. Egészen addig ameddig megszökött, nem is gondoltam arra a bizonyos szoborra, ami a középiskolámnak helyt adó városban található:

Kiskirálylány:

A szobor alkotója, Marton László (1925 - 2008) Tapolcán született. 

Én erről  - a Tapolcán fellelhető - szoborról beszéltem, ám még két testvére él a világban: 

az egyik Budapesten (a képen ez a szobor látható),

a másik pedig Tokióban üldögél a korlátján.

A remény az ostobák ópiuma.

Világvége Diszkó - Apokalipszis, posztapokalipszis, űr-zűrök:
Az első novella (Éden Zoo), meg kell mondanom, összezavart. A főhős kilétét a végén sikerült összemozaikoznom, de azt is úgy, hogy kimondták mi is ő.
A kötetben a következő vers Az utolsó fesztivál a kedvencem lett. Nagyon tetszenek a versátiratok, és ez borzasztóan jó volt. Egy nagyon komoly témát feszeget, amire nem szabadna csak legyintenünk.  Sok lúd disznót győz, de ha a ludak össze se fognak, nem fognak győzni.
A nagy csend pedig ugyanúgy hatott érzelmileg rám, mint az Északi pályaudvar. Persze, mindkettő a maga módján. Ez is egy olyan történet volt, amit még olvasnék tovább is. Ismét leforgott a képzeletbeli filmem a képzeletbeli mozitermemben. Sajnos egy elég aktuális, riogató jövőképet láttat itt velünk a kedves író. Reméljük ezek a sztorik, és hasonló társaik csak fikciók maradnak.
A puszta tündére is ismét egy szívbemarkoló történetet mesél el a szerelemről, és a várakozásról. Nagyon szép egy mese volt, ezt is besorolom a kedvenceimhez.

Ismét szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet.
Az írónő fényes jövő előtt áll, az írói stílusa nagyon egyedi és a történetek olvastatják magukat.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Csillagos ötös.

Fülszöveg: Felkeltette az érdeklődésem a könyvre.
Cím: Érdekes. Budapest egy vidékinek maga az álom, de akik Ott élnek, tudják, ismerik a város árnyoldalait is. Akkor is látják a várost, amikor nem minden csudijó benne.

Tartalom: Különféle életszituációk, fantasztikus dolgok keveredése a mai világgal, gondolatok elültetése az emberek fejébe. Szerintem megkapja tőlem is az X-et. Igen! Olvassátok csak.

Mélypont: Északi pályaudvar és A nagy csend (érzelmi mélypontok)

Tetőpont: Golyó a szívbe, A puszta tündére

Kedvenc szereplő: Mora

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: Szokták mondani és egyre több helyről hallom (ahogy fentebb is említettem), hogy Pest csak a vidékieknek csodahely, az ott élők máshogy élik meg a főváros forgatagát. Elsősorban én nekik ajánlanám ezt a kis kötetet, hogy kicsit kizökkenjenek a szürke hétköznapjaikból, vesszenek el a gondolataikban, és talán kikötnek Árnyékpesten, ahol minden lehetséges. Az olvasásom közben én is elgondolkoztam azokon a helyeken, ahol a történetek játszottak. És azt kell mondanom, kedvet kaptam arra, hogy felfedezzem magamnak Budapest eddig nem látott részeit. Kiváltképp megkeresem a Kiskirálylányt.

Figyelmeztetés!: Vigyázat! Beszippant.