A tolvajoknál jobban senki sem tudja, mi az a becsület. Ez az első szabály.
Író: Vivien Holloway
A mű címe: Mesterkulcs
Kiadás éve: 2014
Kiadta: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 78 oldal
„Gyerekkoromban számtalanszor hallottam a Mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A Mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
☆☆☆☆☆
Lassan egy éves blogszünet és egy majdnem fél éves olvasási válság után megérkeztem ismét közétek eme csodálatos univerzumba. Mellesleg, örök hálám üldözi egy kedves barátomat aki megdobott a könyvvel, hogy nesze olvasd, tetszeni fog. És lássunk csodát, tényleg így lett.
Mint láthatjátok nem egy olyan hatalmas könyvről van szó (bár nekem így is majd' egy hónapba telt kiolvasni), ha összeszámolom alig került pár órámba a történet. Rettentően olvastatja magát, és hát... Ez valami szuper volt.
"Az országok eladósodtak, az atomfegyverek rossz kezekbe kerültek, és nem volt olyan bunker, amely teljes biztonságot adott volna. Az emberek képesek voltak megölni egymást egy falat kenyérért."
Persze amint hozzám került a könyv, nem titkolom el, de egyből csekkoltam, hogy a molyoknak hogyan tetszett (szerintem azután, hogy fél év alatt összesen ha olvastam egy könyvet - persze több könyvből pár oldalt - ez nem is meglepő, hogy nem kívántam zsákbamacskát) és egyből a szemem azon akadt meg, hogy jelenleg 91%-on van a könyv, ami azért valljuk be, elég szép szám.
És mondjuk úgy, ez biztatott arra, amikor erőt vettem magamon, hogy ismételten belevágok egy könyvbe erre esett a választásom. Meg persze az oldalszám is elcsábított. Ismét a kispadra térve nem kellene egy 500+ oldalas könyvvel nyitnom.
"Ha túl sokat foglalkozol az üggyel, felfigyelnek rád – apa nyolcadik szabálya."
Egészen biztos voltam abban, hogy még sosem vettem a kezeim közé steampunk művet ezelőttig, de aztán Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek sorozata emlékeztetett, hogy ja, de. Mindenesetre, engem nagyon elvarázsolt a világ. A XXX. században járunk, főhősünk egy nagyon szerethető fiús-lány, akit gyerekkora óta tolvajnak neveltek ki. És ha már Winiere esett a szó, elég belevaló egy csaj. De tényleg. Fiúkat, férfiakat aláz meg rátermettségével és bátorságával. És (engedjetek meg egy icikepicike kis spoilert), ahhoz képest, hogy nem "nőnek" nevelték ki elég nagy karizmával rendelkezik. Olyannal, amivel bármely férfit egy tekintettel el tud némíttatni.
"Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem… nos, mint egy nővel."
A szereplők szerethetőek voltak, és olyan... igazi volt az egész. A saját kis filmvásznamon láttam az egész könyvet. Gyönyörűek a leírások végig. A Langton család pedig a szívemhez nőtt, már ennyi oldal után is. Elképesztő az összetartozásuk. Vivien Holloway aztán tud valamit, annyi szent. Rettentően jól ír. Humorral is bővelkedik a sztori, és a párbeszédek briliánsak.
"- Jó, majd szóba elegyedem ezzel a fikusszal - böktem meg a mellettem zöldellő növényt. - Olyan szimpatikusnak látszik."
Egyszóval? Nagyon tetszett. Igen, ez két szó, tudom. Amint ráveszem magam, megszerzem a folytatásokat és begubózok a szobámba. Addig is, élem a olvasásmentes kis életem, de egy ilyen könyv után szerintem ez nem sokáig marad így.
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: Nagyooon tetszik. Azt hiszem, megszerettem a steampunk stílust.
Fülszöveg: Nem ad zsákbamacskát, szépen felvezeti a történetet.
Cím: Találó, körbeöleli a sztori lényegét.
Cím: Találó, körbeöleli a sztori lényegét.
Tartalom: Csillagos hatos. És emberek. Azért legyünk büszkék a hazai íróinkra, mivel írónőnk bizony-bizony piros-fehér-zöld színekben ír. Mindenesetre, köszönöm ezt a könyvet Vivien Holloway. Külön büszkeséggel tölt el, hogy igen. Tudunk mi ilyen remekművet is alkotni.
Mélypont: -
Tetőpont: Az utolsó jelenet. És a leírása... gyönyörű lett.
Kedvenc szereplő: Winie (ofc)
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: Minden válságban szenvedő könyvmolynak. Ettől a könyvtől szinte éreztem, hogy felsóhajtott a lelkem könyvmoly része.
Figyelmeztetés!: - semmi. Úgyhogy irány olvasni!
