James Frey: Toborzás (Endgame 1.)

Ami lesz, az lesz.

Író: James Frey

A mű címe: Endgame - Toborzás

Kiadás éve: 2014

Magyar megjelenés: 2014

Kiadta: Libri 

Oldalszám: 528 oldal

Tizenkét fiatal játékos. Ősi nemzetségek leszármazottai. Évezredekkel ezelőtt választották ki őket. Életük minden egyes napján erre a megmérettetésre készültek. Erősek, kegyetlenek, szépek, kedvesek, hűségesek, okosak, lusták és gyávák. Olyanok, mint mi. Jók és rosszak. Ők a Föld örökösei, és rájuk vár a feladat, hogy megoldják a rejtélyt, különben mind elbukunk. A végjátékban egy szabály létezik: hogy nincs szabály. 

OLVASD EL A KÖNYVET. 

KÖVESD A NYOMOKAT. 

OLDD MEG A REJTÉLYT. 

A VÉGJÁTÉK ELKEZDŐDÖTT. 

Amit a kezedben tartasz, az nem csak egy könyv. Te magad vagy a főszereplő, és ha jól teszed a dolgod, akár a győztese is lehetsz. A sorsunk a te kezedben van. 

James Frey sikerkönyve több mint negyven országban jelenik meg egy időben, nagyszabású multiplatform játék társul mellé, és filmváltozat is készül belőle!

☆☆☆☆☆

Először is.. Film?!

Annyi hír van a könyvvel kapcsolatosan, hogy engedjétek meg, hogy az értékelésem után elhozzam nektek az én kis kutatómunkámnak az eredményét. Illetve, bocsánatot kérjek, hogy az olvasásom után ennyi időbe tellett, mire elhoztam nektek a bejegyzést :) No, de lássuk is:

Illetve előtte, hadd vessem le a köszönetemet SoulSeeker molynak (*virtuális integetés*), amiért sikeresen be tudtam szerezni Tőle a könyvet. A második részt megláttam egy boltban és nem volt szívem otthagyni, így elhatároztam, hogy az első részt asap be kell szereznem. És így is lett, az ötödik (kiszámoltam) napon meg is történt az adás-vétel. De ennyit a könyv beszerezéséről, itt a várt ömlengésem a könyvről:

Egy szóval tudnám leírni ezt a könyvet, ez pedig a zseniális. 

Nagyon komplex és brutál, még sosem lapoztam ennyire összeszedett író könyvét.

Rengeteg akció, rengeteg esemény, rengeteg szerethető és gyűlölhető karakter, rettentő sok finom részlet. Egyszerűen lenyűgözött, hogy az író mennyi részletre figyelt. Egyszerre éreztem, hogy írónk komolyan beleásta magát egyszerre több témába is, ezek pedig a következőek lennének:  küzdőharc, orvoslás, sportkocsik és maga a vezetés, számítástechnika, földrajz és még sorolhatnám napestig is.

Sokan a Battle Royalhoz (kívánságlistás nálam) és az Éhezők viadala szerelemgyerekének tartják. Éhezők viadalát ismerem, láttam filmben és azt kell mondanom igen: csak sokkal véresebb és sokkal kegyetlenebb.

Akkor esett le először az állam, amikor azt ecsetelte, hogy az egyik karakterbe fúródó golyó milyen utat tesz meg. Bocsánat a 18+ részletért, de nem lehet nem kihagyni (spoiler mentes részt kerestem, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kerestem több percig, hiába égett bele az agyamba, hogy a megfelelő idézet a bal oldalpár alján kell keresnem, mert mikor olvastam teljesen meghökkentett):

(...) A golyó átmegy a bőrén, a szegycsontján, az aortáján, a jobb tüdeje csúcsán, aztán lyukat robbant a hátán, miután szétroncsolja a T6. hátcsigolyát.

Ahogy egy korábbi bejegyzésemben már olvashattátok, a könyv olvasásában csupán az nehezített meg, hogy rettentő sok szálon mozog a történet, annál is több karakterrel. Pont emiatt lesz brutál jó játék (ha persze lehet úgy értelmezni, hogy ezen a puzzle játékon KÍVÜL lesz játék belőle) és brutál jó akciófilm is belőle. Ennyi volt csupán csak az én kis negatívumom a könyvhez kapcsolódóan, ezen kívül pedig totálisan levett a lábamról.

Kis spoiler, nagy spoiler: lesz a történetben egy szerelmi háromszög két fiú és egy lány között. Alapvetően nem vagyok értük oda, de itt nagyon erősen drukkoltam az egyik félnek, hogy a lány jól válasszon. Finoman megmutatkozott az erotika fuvallata, de kúlturált környezetben, nem telinyomva a könyvet.

De pocsék kritikus lennék, ha nem ejtenék szót a nyereményjátékról, mivel igen, azt is takar a könyv: megmondom őszintén nem fogott meg, kihagytam a nyomkutatást, mivel már lejárt a nyeremény, így nem éreztem kihívást, hogy megfejtsem. De ettől eltekintve, ez egy szuper megoldás, hogy lekössék a fiatalokat (inkább fiatal felnőtteket) az olvasásra. Egyszer, amint több időm engedi biztosan nekiállok csak a hecc kedvéért megfejteni :)

A filmmel kapcsolatosan semmilyen infót nem találtam, hiába kerestem mindenhol, nem leltem csupán annyit, hogy a Fox kezei közül fog megérkezni.

Majd.

Valamikor...

Valószínűleg emiatt fogom updatelni majd a blogbejegyzésem, hogy naprakész infót hozhassak.

A játékkal kapcsolatosan annyi hírt találtam, hogy több mint 20.000 ember fejezte be az első könyvet, illetve annak megfejtését.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: egyszerűen megvett kilóra mikor először megláttam, olyan, mint ha csak egy aranytömb lenne, belevésve rengeteg nyelven írt kódokkal

Fülszöveg: tetszett
Cím: igazándiból semmi különleges

Tartalom: 5/4,5 mivel nem mindig olvastatott, pláne az elején

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Jago #teamJagonotChristopher

Legutáltabb karakter: Bajcsakán, Christopher (sorry, de idegesített a gyerek)

Kinek ajánlanám?: Battly Royal, Éhezők viadala fanoknak

Figyelmeztetés!: ha nem bírod a véres könyveket, ez nem a tiéd

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna (Anna 1.)

 Minden megváltozott és már tudom, hogy így kellett lennie. Nem véletlenül jöttem ebbe a városba.

Író: Kendare Blake

A mű címe: Vérbe öltözött Anna

Kiadás éve: 2011

Magyar megjelenés: 2012

Kiadta:  Geopen

Oldalszám: 284 oldal

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket. 

Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

☆☆☆☆☆

Ha már a küszöbön kopogtat a Halloween akkor nem hagyhattam ki, hogy ezekben a borongós napokban ne olvassak el egy ízig-vérgi para történetet, illetve, hogy ne mutassam be nektek. Ez pedig nem lenne más, mint Kendare Blake Vérbe öltözött Anna című regénye.
Előjáróban azt szeretném elmondani, hogy a regény egy első rész, viszont jó hír, hogy egy duológia első része, aminek a második kötete is megjelent kicsi hazánkban is.

Nem akarom, hogy sóvárogjak valaki után, és azt sem, hogy bárki is sóvárogjon utánam.

Végre egy olyan könyv érkezett a mancsaim közé amit élvezettel olvastam el.
Nagyon tetszett a könyv, szerettem olvasni, és összesen talán csak 4 alkalommal vettem a kezeim közé hiszen olvastatta magát, hamar pörögtek a lapok és ennek csak az időhiányom szabott gátat.
Tetszett a barátság kibontakozása és a paranormális romantika is.

Kutass, vadássz, ölj!

Megmondom őszintén, kicsit orra buktam, mert a kezdetektől fogva (és innen számítva most sajnos spoileresnek kell lennem, hogy el tudjam mondani a gondolataimat) azt hittem, hogy jön Cas, akinek sose rabolták el a szívét még és nem akart kötődni sehova, ennek ellenére találkozott egy jófej lánnyal és lett egy barátja is. Azt gondoltam, talán ez a lány lesz majd az a nagy Ő, de tévedtem.

… mert a szívük mélyén az emberek nem akarják tudni az igazságot.

És tudjátok mit? Ez így sokkal jobb lett!
Imádtam Cas és Anna minden közös részét.
És imádtam azt is, ahogy Cas és Thomas ennyire jól egymásra tudott hangolódni.

A képzelet csodálatos dolog, nem igaz?

Úgy tűnik, hosszabb bejegyzéseket a többször el nem olvasós könyvek kapnak, innen is látszik, hogy ez mennyire ott volt. A második részt is mindenképpen szeretném még olvasni, lehetőleg még idén.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon tetszett, ez vett rá a vásárlásra

Fülszöveg: ide-nekem-most-azonnal
Cím: rejtélyes és misztikus

Tartalom: 5/5

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Cass, Thomas, Anna

Legutáltabb karakter: Chase

Kinek ajánlanám?: igazi csemege a dark fantasy x romantika kedvelőinek, vagy csupán annak aki egy lájtos kis borzongatásra vár

Figyelmeztetés!: -

Baji Anikó: Egy triage naplója

 Tulajdonképpen olyan, mintha kánont énekelnének az újságírók. Mindenhol ugyanaz folyik, csak pár perc csúszással.

Író: Baji Anikó

A mű címe: Egy triage naplója

Kiadás éve:  2020

Kiadta: Alexandra

Oldalszám: 256 oldal

A ​COVID-19 világjárvány az ismert hatásain túl egy új műfajt is életre hívott: a karanténnaplót. És talán a legismertebb magyar karanténnapló éppen az, amit az olvasó a kezében tart. 

Baji Anikó sürgősségi triage (osztályozó nővér) az általa létrehozott, több mint 60 ezer ember által követett AKUT Szakasz oldalon tette közzé naplófeljegyzéseit. Ez a karanténnapló azonban nem kényszerű bezártságról és hómofiszról szól, hanem a koronavírus (a mindent elárasztó, mégis a mai napig rejtélyes és isme-retlen koriviri) elleni harc frontvonalában végzett mindennapi kemény munkáról. Vajon mi lesz, ha a járvány ránk rúgja majd az ajtót? Elképzelhető egyáltalán, hogy nálunk is úgy elszabadulnak az események, mint Észak-Olaszországban, Bergamóban? Meddig lehet élni személyes, napi kapcsolatok, nagycsaládi ünnepi étkezések, érintés és ölelés nélkül? És meddig érdemes? Ez a könyv a tavaszi, első hullám naplóbejegyzéseit foglalja kötetbe. A folytatást, az őszi második hullámot és a naplóját már írja az élet.

☆☆☆☆☆

Még csak a könyv közepe-vége felé járok, de már most szerettem volna kiírni a gondolataimat, mivel egy olyan rész jött a könyvben, ami nem kevés emberben gerjeszthet felháborodást, különösen a mostani rezsi helyzetben. Ismételten felhívnám mindenki figyelmét, a blog nem politizál (jómagam is tartózkodok tőle), de nem leszek az a blogger aki csukott szemmel fog elmenni egy-egy aktuál hír mellett, ha egy kicsit is a történetbe vág. És  tudom, hogy ezzel a bejegyzéssel nem is fogok nagy népszerűségnek örvendeni.

Ez a bejegyzés kissé rendhagyó lesz, a könyv mellett a saját tapasztalataimat is szeretném kiírni magamból Nektek. Bocsánat, hogy ajtóstól rontottam rá mindenkire ezzel a bejegyzés indítással, de íme a töréspontot okozó szösszenet:

"Vannak, akik tízmilliókat buktak az elmúlt hat hétben a védekezés miatt, és az a legnagyobb gondjuk jelenleg, hogy áll az üzlet és a megszokott gondtalan élet. Velük szemben ott állnak azon súlyos terhet cipelők, akik csak 50-60 ezret buktak havonta, de ez kieső összeg azt jelenti számukra, hogy a hónap vége már folyó hó 10-én rájuk köszön, és a legnagyobb gondjuk az, hogy nem jut parizer a kenyérre. Kevesen veszik észre a szerencsét a szerencsétlenségben. Mert igenis szerencse, hogy a járvány nem tizedelt meg minket. Hogy nem kell a szomszédból átszűrődő hangos zokogásra ébrednünk reggel, és gyászjelentésekkel teli oldalakat nézni könnyes szemmel. Mi ez, ha nem szerencse?"

Nem tudom, hogyan képes valaki ilyen kijelentéseket leírni, amikor a "korona" megjelenésével sorra dőltek be az üzletek, több száz ember lett egyik napról a másikra munkanélküli, vagy egyszerűen az oltás-nem-felvétele miatt kirúgták a munkahelyéről.

Bár utóbbival kissé elrúgaszkodtam, az a történet kezdetén még csak gondolatban volt jelen.

Igenis, lehet súlyos teher csupán csak 50-60 ezer havi bevételcsökkenés. 

És mondok még jobbat, Magyarországon a mai napig vannak olyanok, akiknek már egy 10ezer forintos kiesés is súlyos következményekkel járhat. Köztük vagyok én is.

Igen, én értettem, hogy itt arra világít rá írónk, hogy ennél van nagyobb baj is egy világjárvány közepén, de senki, SENKI se vesse össze, hogy melyik rosszabb érzés: ha a karod vagy a lábad vágják le. 

Mint a pénz egy olyan lételemünk lett - sajnos - mint az, hogy egészségünk legyen vagy boldogságunk. Tipikusan az az eset, hogy pénzen nem lehet egészséget, boldogságot venni.

De ha épp szükséges gyógyszert venni?

Mert valaki mondjuk autoimmun beteg?

Nos?

Nem egy és nem is kettő közeli ismerős hunyt el a covid első hullámában. Én is pontosan tudom, miféle undorító, láthatatlan szörnyeteggel álltunk szemben. Tudom, hogy a legnagyobb fájdalom egy szeretett ember elvesztése. Én is izgultam a szeretteimért, volt idős a családban. Hozzá ráparancsoltam a családomra, hogy csakis maszkban járhatunk, én pedig (eü dolgozóként, félve, hogy odaviszek valamit) csak az első hullám leszálló ágán, az enyhüléskor látogattam meg.

Hiszen én is ott voltam.

Patikában dolgoztam, egészen tavaly (2021 - ezt azért írom ide, hogy könnyítsek azokon, akik majd pár év múlva olvassák el a bejegyzésem) szeptember végéig. Pontosan tudom mi történt, mekkora összefogást éltünk át MI is, mennyire semmibe vették a patikában dolgozókat, mivel úgy sem csinálnak semmit, nem megy oda covidos. Ezzel ellentétben kikérték a covigyógyit, majd utána derült ki, hogy épp koronás az illető, saját magának váltotta a vényt.

 

A munkánk honorálása tekintetében nem panaszkodhattunk. Mi egyszer kaptunk pizzát, volt aki tojást ajándékozott a dolgozóknak, vagy csokit hozott netán virágot. És nem, nem irigykedem, mert tudom, hogy a kórházi kollégák megérdemelték a tortákat, különféle édességeket. És a figyelmet.

A legjobb tudásuk szerint jártak el, ezzel nem is vitatkoznék.

Nekem is van egy-két ismerősöm, sokan a könyvben is említett Vörös Zónában dolgoztak. Pont ezért vettem a könyvet a kezembe. Arra vágytam, hogy az akkor megélt történéseket átfogóan elolvashassam, külső szemmel átélhessem. Egy olyan belsősebb (úgy értve - direktbe megélhettem az ő szemén keresztül mi történt, mint ha csak történetekből hallottam volna) szemmel, aki teliben ott volt a történelemben, nem csak a kispadról nézhette végig és retteghetett minden óra minden percében. De nem így történt.

Ahogy korábban olvastam mások értékeléseiben, a könyv egy ctrl c + ctrl v az írónő blogjáról.  És most nem is Őt akartam megszólni. Tisztelem a munkáját, ex-eüsként ismerős volt a neve is. Szimplán csak csalódott vagyok. Nem egy ilyen könyvet vártam. Amikor megvettem, azt hittem talán egy délután és kiolvasom. Az eleje még tetszett is, majd ide érve, a bejegyzés elindító rész döbbentett rá, hogy nem.

Már bánom, hogy pénzt áldoztam rá.

És ami még roppant idegesített, már a vége felé haladva, hogy a "szerencsés" helyzetünk annak köszönhető, hogy a magyar többsége csóró és nem ruccant ki a velencei karneválra és ezzel nem jutottunk az olaszok sorsára? Nem kell sok matek hozzá, hogy Olaszország nagyobb a mi kis hazánknál.

Úgy párszor.

Hogy elolvasnám a második hullám alkotta csodát?

Biztosan nem.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: aranyosak a kis bacifoltok

Fülszöveg: -
Cím: -

Tartalom: szerintem fentebb mindent elmondtam a műről, tovább nem szeretném ragozni, egy csillagot adok neki, egye-fene, az elején még érdekelt meg mondhatni tetszett is a könyvecske

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: 

Kinek ajánlanám?: - 

Figyelmeztetés!: -