Tamara Ireland Stone: Klikk (Klikk 1.)

Neveztek már téged Allie-gátornak?

Író: Tamara Ireland Stone

A mű címe: Klikk

Kiadás éve: 2017

Magyar megjelenés: 2017

Kiadta: Maxim 

Oldalszám:  288 oldal

Allie Navarro alig várja, hogy megmutathassa a legjobb barátainak az alkalmazást, amit a ProgramozóLányok táborban csinált. A CLICK'D összepárosítja a felhasználókat az érdeklődési köreik alapján, és elküldi őket egy bulis kincsvadászatra, aminek a végén egymást találhatják meg. És minden úgy is lesz, ahogyan számít rá; az iskola második napján már mindenki erről beszél. Allie nagyon élvezi a dolgot, és azt is, hogy sikeresebb, mint Nathan, a suli zseni programozója. Azonban amikor egy kis hiba csúszik a rendszerbe, és megvan az esély arra, hogy minden apphasználó összes titka kiderüljön, Allie-nek rendbe kell hoznia a dolgot, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell osztania a számítógéptermet Nathannel.

☆☆☆☆☆

Ismét egy olyan könyv volt, amit ha a zsenge tinikorom hajnalán olvasok imádtam volna:

A történet egyből a lényeggel kezdődik: Allie kitalálta a játékát és mindenkit elsőre lenyűgöz. Belegondolva, engem is lenyűgözött, hogy egy általános iskolás lánynak mit sikerült összehoznia egy nyár alatt. 

Ismétlem, egy nyár alatt.

Ahogy később az igazgató is megjegyzi, ez a teljesítmény BÁRKITŐL is hatalmas lenne, nem hogy még egy ennyire fiatal programozótól.

Nemsokára elkezdődik az első iskolai hét és tulajdonképpen ezen kísérjük végig Alliet és a Klikk nevezetű játékát. Mivel a játékot barátszerzés miatt fejlesztette ki természetesen a barátság a fő szál lesz a történetben. Ahogy a Klikkben is adódnak kissebb- nagyobb hibák pontosan így párhuzamosan a barátaival is lesznek nézeteltérései.

– […] Egyszerűen menj oda hozzá és mondj neki valamit! Például, hogy: „Hiányzik az arcod… a barátságfőlistámról”.

Viszont engem nem ez a baráti kör fogott meg, hanem Nathan.

A fiú egy számtech zseni, és a történetben ő a lány ellenfele. Ő is programozó és még miaz hogy programozó! Az ő játéka azon alapul, hogy ha az emberek házakat építenek, minden elkészült ház után a  támogatóknak 1-1 dollart kell ajánlani egy bizonyos humanitárius szervezetnek. A végletekig az ő játékának drukkoltam. A kettejük barátsága tetszett a legjobban: egy kicsit enemies to lover feelingem volt, de természetesen ifjúsági könyvhez mérten egy pici fuvallata sem volt a romantikának, amit én, mint a romantika nagykövete hiányoltam.

- Tudod, gondolkodtam… – szólalt meg Nathan, a fejhallgatót a nyakába ejtve. 

- Abból semmi jó nem származhat – jegyezte meg Allie, de nem nézett fel a monitorról.

A finom kis csipkelődés a páros közt tetszett, illetve, hogy a humort Allie szolgáltatta. Nem éreztem erőltetettnek, szimplán illett a bohókás lányhoz. Valamint tetszett miss Slade és a vicces fülbevalói amik mindig a megfelelő időpontban viselt:

Csak mosolygott, és a füléhez emelte a kezét; megmutatta Allie-nek a lengő fülbevalót: két jel a billentyűzetről: Ctrl és Z betű. 

– Tudod mit jelentenek ezek? – kérdezte miss Slade. Allie előbb az egyikre, aztán a másikra; próbálta összerakni. A Ctrl billentyű. A Z betű. Maga elé képzelte a billentyűzetet. Ctrl+Z. – Allie érezte, hogy szája mindkét sarka felfelé görbül. – A Ctrl+Z a visszavon parancs. 

Miss Slade lassan bólintott. 

– Látod, ezt szeretem a kódolásban. Bármit megpróbálhatsz. Kockázatot vállalhatsz. És látványosan bukhatsz. Tudod miért? – tette fel a kérdést, mire Allie a fejét ingatta. – Azért, mert bármikor használhatod a Ctrl+Z parancsot. Bármikor visszavonhatod a parancsot és újraírhatod. – Kicsit közelebb hajolt, mintha titkot mondana el. – Előfordul, hogy azt kívánjuk, bárcsak a való életben is lenne Ctrl+Z parancs lehetőségünk, ugye?

A könyv nekem tetszett, bár olvastatni nem olvastatta magát. Volt hogy napokra hanyagoltam, mert nem éreztem a késztetést, hogy elolvassam. Bár való igaz, az utolsó 50 oldallal éjszakáztam, mivel itt érkezett el a tetőpont.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszett az egyszerűnek mondható grafika

Fülszöveg: megvett az elolvasásra
Cím: egyszerű és lényegretörő

Tartalom: 5/4 csillag, aranyos volt, de nem kötött le teljesen

Mélypont: hiba

Tetőpont: amikor a végén Allie beszélget Nathannel

Kedvenc szereplő: miss Slade, Nathan

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: fiatal programozó palántáknak, olyan lányoknak/fiúknak, akik szeretnek elmélyedni a számítógépben, ezt olvasva meglátjátok, hogy nem szabad feladni az álmaitokat, bármit elérhettek :)

Figyelmeztetés!: esetleg késztetés programozásra ;)

Anne Sheehan: Hosszú, hosszú álom (UniCorp 1.)

Addig fogok kapaszkodni az álmaimba, ameddig csak bírok.

Író: Anne Sheehan

A mű címe: Hosszú, hosszú álom

Kiadás éve: 2011

Magyar megjelenés: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 368 oldal

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt. Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá. 

Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

☆☆☆☆☆

Az elején nagyon nyögvenyelősen indult a könyv, sok idő kellett, mire megszerettem, és ez is valahol csak a 100. oldal után kezdődött el. Akkor, amikor kiderült miért ilyen Rosa.

Na, de kezdjünk is az elején: ahogy a fülszövegben is olvasható, adott egy lány, aki majdnem száz évvel azután kel fel, hogy hibernálták. A világ körülötte megváltozott, és ettől szinte sokkos állapotba kerül a legelején. Szép lassan tud csak feloldódni, amikor elkezd barátokat szeretni, de nagyon, nagyon nehezen tud élni, ebben a világban.

– Tényleg azt gondolod, hogy furcsa vagy? 

– Mégis hogy nevezne egy százéves tinédzsert?

Voltam szeretem meg utálom karakterek is, meg rengeteg semleges, akit igazából sehova se tudtam rakni. Értem én, hogy az UniPrep krémje Bren barátai voltak, de róluk igazán semmit se lehetett megtudni. Kivétel Otto, aki szép lassan Rosa barátja is lett. 

Bár a középpontban Xavier maradt Rosa exbarátja. Egy idő után engem idegesített ez a sok sztorizgatás... értem én, hogy szerelmesek voltak, de mikor Rosa felébred nem akarja elfogadni, hogy ez már a múlt volt, a jelenben kellene élnie. Igazi tinikönyv ez, talán még tanítani is próbál minket az elengedésre, arra hogy a múlt elmúlt és nem szabad, hogy a múltunk foglyai legyünk, mert sosem leszünk így boldogok a jelenben.

Persze, lehet ez csak a bennem rejtőző felnőtt pszichológus válasza éppen :)

Te örülnél, ha a lányod egy kék bőrű űrlénnyel járna? 

Ha az az űrlény olyan cuki lenne, mint te, akkor biztos.

A történet egészen a 200. oldalig nem nyűgözött le, konkrétan azt vártam, hogy mikor olvasom ki és jöhetek nektek a bejegyzésemmel per kritikámmal. Aztán történt valami...

Megismertük Rosa múltját és egy karikacsapásra megértettem mi is történt vele, miért ilyen kis ilyen, amilyen. Ezután pedig már jobban tetszett a könyv, de a végeztével nem kapartam  a falat a folytatásért.

Nos, ilyen se-veled-se-nélküled kapcsolatom volt ezzel a könyvvel.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: annyira nekem nem tetszett, semmi extra nem volt rajta

Fülszöveg: régóta szemeztem vele pont a fülszövege miatt
Cím: találó

Tartalom: 5/3 csillag. A nagyon végén indult be a cselekmény, én nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de nem jött össze :(

Mélypont: Xavier

Tetőpont: Otto és Rosa barátsága

Kedvenc szereplő: Otto

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: szerintem ha én a könyvet akkor olvasom, amikor kiszemeltem, tehát olyan 5 éve, nekem is tetszett volna :) igazi YA könyv

Figyelmeztetés!: -