– Az, hogy nem látod, nem jelenti azt, hogy nincs is ott. A világ legcsodálatosabb dolgai közül sok egyáltalán nem látható. De ha hiszel bennük, az még erősebbé és csodásabbá teszi őket. Majd meglátod.
Író: Kelly Barnhill
A mű címe: The Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott
Kiadás éve: 2016
Magyar megjelenés: 2019
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 352 oldal
„A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”
A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.
Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.
☆☆☆☆☆
Így végig olvasva kijelenthetem, hogy rájöttem, miért nem hengerelt le teljesen a könyv: hiányzott belőle a romantika.
Na, de visszatérve a könyv egészen elejére:
Mint említettem már korábban instán és molyon is, a könyvre a KMK pécsi raktárvásárán akadtam rá. Egyszerűen elvarázsolt a mágikus borítója. Mágikus... tényleg nem tudok rá jobb szót: a szívárványszínű szárnyú sárkány, a kislány, aki a teliholdat nézi, körülötte pedig origami madarak repkednek. Tudtam, hogy mindenképp velem kell tartania.
És, ha jól emlékszek, jó akcióval hoztam haza.
Nem minden tudásunk az agyunkból indul ki. Van, ami a testedből, a szívedből, a megérzéseidből.
A történet E/3. személyben íródott, kicsit az összes szereplő fejében is járhattunk általa. Maga a világ lenyűgöző, rengeteg kreatív ötletet tartalmaz. Na és a cselekmény?
Szintén jó, egyszerűen csak borzalmas, hogy az emberek mennyire képesek hinni a pletykákban...
A felét sem értem annak, amit az emberek tesznek, és a másik felén is csak a fejemet csóválom.
Minden szépen a helyére került, mint a kicsi fogaskerekek, amikor elindul egy óra.
Meglátunk egy fiatal kislányt csecsemőből tinivé érni.
Megismertünk egy csodálatos nagymamát, aki képes volt mindenét az unokájának adni.
Találkozunk egy sárkánnyal és egy lápi szörnnyel, akikkel bizony kevesebb lenne ez a történet.
Megismerünk egy fiatal fiút, aki bátorságot vesz a szívére, hogy olyanra vegye rá magát, amit sose akart.
Megismerünk egy őrült, mágikus nőt, aki a gyászba belebolondult.
És megismerünk még valakit, aki nem teljesen az, akinek mutatja magát.
A kíváncsiság a bölcsek átka. Vagy talán a bölcsesség a kíváncsiak átka.
Bár a könyv kisiskolás gyermekekhez szól, felnőtt fejjel is elgondolkodtató tanulságokat tartalmaz.
De akkor miért is nem 5 csillag csak ez nekem?
Mivel nem olvastatott. Nem hozott izgalomba, nem tördeltem a kezeim a karakterekkel.
Na, de a vége... a vége megkönnyezett.
Emiatt (és a csodás világ miatt) pedig muszáj lesz 4 és fél csillagot adnom, márpedig én felet nem szoktam.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: egyszerűen meseszép
Fülszöveg: kedvet adott, hogy megvegyem
Cím: emiatt (is) akadt meg rajta a szemem
Cím: emiatt (is) akadt meg rajta a szemem
Tartalom: 4,5/5
Mélypont: Xan
Tetőpont: "varázslat"
Kedvenc szereplő: Glörk, a varjú
Legutáltabb karakter: Gherland
Kinek ajánlanám?: iskolásoknak és felnőtteknek egyaránt
Figyelmeztetés!: nem szokványos KMK betűkkel, hanem egyel nagyobakkal íródott, így azoknak is tudom ajánlani, akik látási nehézségekkel küzdenek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése