Író: Bara V. A.
A mű címe: Lehullott virágok
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Magánkiadás
Megjelenés: 2025.02.14.
Oldalszám: 127 oldal
Hogyan jut el egy kapcsolat a rózsaszín felhőktől, a szürke hétköznapokon át a kénköves pokolig? Meddig érdemes tűrni, alkalmazkodni és megbocsátani, és mikor kell kimondani: ennyi volt?
Misa és Flóra kapcsolata még a gimis padok között kezdődött. Négy év együtt – tele nevetéssel, boldogsággal, veszekedéssel, féltékenységgel, és azzal a kérdéssel: vajon elég erős-e az első szerelem, hogy mindent túléljen? Az idő múlásával azonban minden változik: a környezet, az emberek és az érzések is.
Most, hogy Flóra már csak egy fájó emlék, Misa kénytelen szembenézni önmagával, valamint azzal, hogy mit akar az élettől, és hogy valaha képes lesz-e továbblépni. A fiú humora és nyers őszintesége segít, hogy a nehéz pillanatok mellett mosolyogni is tudjunk, miközben vele együtt keressük a válaszokat.
Készen állsz, hogy újraéld a fiatalság legzűrösebb éveit?
☆☆☆☆☆
Először is, hálával tartozok az előolvasási lehetőség miatt az írónak, köszönöm Bara V. A., hogy olvashattam a regényedet! És amiatt is, hogy felkértél erre a nemes feladatra! <3
A tinikori szerelmet senkinek sem kell már bemutatnom: csalódások, félreértések és az a bizonyos rózsaszín szemüveg. Érdekes volt egy fiú szemszögéből megtapasztalni ezt a mindent elsöprő érzelmet, azt hogy igaz a mondás: a legmagasabbról lehet a legmélyebbre esni.
Írónk már a fülszöveggel is megmutatta, hogy itt nem lesz semmi hab és bab: bemutat egy kapcsolatot, ami már nem egészen olyan, mint amilyen hajdanán volt. Egy olyan kapcsolatot, ami olyan, mint egy virág: kezdetben gyönyörű, illatozik, majd szép lassan lehullatja a szirmait és csak úgy, mint az emlékek vagy épp ragaszkodás, a virág illata is elillan.
Egyébként imádom ezt a címválasztást, elsőre nagyon egyszerűen hangzik, de nagyon mély értelme van. Imádom a metafórikus címeket! Mert a végén bizony egyre több mindenre lehet gondolni a virágok alatt.
– Akkor mégis mit mondanál helyette?
– Semmi, szeretem hagyni, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Miért kell mindig mindent megnevezni?
De nem is fecsérelem tovább a szót, bemutatom a főszereplőnket, Misát.
Misa, azaz Mihályffy Áron, aki a becenevét egy gyerekkori barátjának köszönheti.
Csíntalan gyerek, az osztály oszlopos tagja, minden hülyeségben benne van. Félárva, az édesapját korábban elvesztette egy balesetben, így most az anyukája neveli. Tipikus nagymenő, akit mindenki szeret. Hívő suliba jár, de nem veti meg a káromkodást, a cigit és állandóan bajba sodorja önmagát. És ezzel a jó szokásával később sem hagy fel.
Továbbá azzal, hogy bármilyen helyzetben képes öniróniával élni és olyan vicces gondolatai voltak néha, hogy egy-egy résznél felnevettem:
Olyan volt a szája, mint egy húsevő virág. Na, nem egy Vénusz légycsapója, hanem inkább egy kancsóka. Bár még soha életemben nem smároltam kancsókával, de akkor valamiért mégis ez jutott eszembe.
Aztán megismerkedik Flórával.
Fló egy visszahúzódó, hívő család lánya, ahogy Misa többször hangoztatja, olyan mint egy animelány: nagy barna szemei vannak és sötét, hosszú haja. A szülei kiskirálylánynak kezelik, mindent megadnak neki és az öccsének. Orvos akar lenni, méghozzá baleseti sebész. Konzervatív, kevés barátja van, de őket is megválogatja. Misa az évfolyamtársa, de az érettségire készülő biosz-kémia fakt miatt összeterelik őket. És innen kezdődik el csak igazán a kettejük kapcsolata.
Tipikusnak mondható egy kapcsolat, de valahol olyan, mint amire minden lány titkon reménykedett: a nagymenő fiú egy csapásra megváltozik, amikor - Misa szavaival élve - megtalálja az igazi drágakövet. A fiú rajongó szeretete lassan elvakítja őt, szinte átformálja a személyiségét.
Utáltam, hogy Flóra rángatta őt, csak mintha marionett bábú lett volna.
Nála jobban csak az anyját utáltam. De őt nagyon...
Isten mentsen mindenkit ilyen leendő anyóstól!
– Nagyon cukik vagytok ezekkel a saját készítésű ajándékokkal! Az én pasimat ennyivel nem lehetne magamhoz láncolni, sajnos.
– Miért, mi a gond vele?
– Az, hogy egy elcseszett Nyilas, és mindig mindenki érdekesebb neki, mint én.
Érdekes szereplőkkel találkozhattunk, igazán visszautaztam az időben, amikor még én is gimis voltam. Az események nagyon retro érzést keltettek bennem: kirakni a telefonokat óra előtt (tudom, tudom, most mégjobban megszigorították), a gyermeteg veszekedések, kakaskodások a fiúk között, az iskolai légkör. A fiúk olyanok voltak, mint az én volt osztálytársaim, szerettem a barátságaikról olvasni. Nagyon megszerettem Balázs karakterét, ő volt a barátok között a kedvencem.
Szerettem a regény humorát és azt is, hogy mellette nem komolytalanodott el a szöveg: mély gondolatok voltak benne, nagyon szépen megfogalmazva.
A regényben központi részt kap a gyászfeldolgozás is, de Misa megreked benne: elfojtja az érzelmeit. Mire a végén előtörnek belőle az én lelkem is megkönnyebbült. Misa nagyon kedvenc szereplőm lett, imádnivaló egy srác! Az anyukáját pedig nagyon erős nőnek ismerhetjük meg, szerettem a kapcsolatát a fiával. És azt is, ahogy Misa át tudta érezni az ő veszteségét is és nem csak magára gondolt a gyászban.
Normális körülmények között biztosan nem emlékeznék rá, mit mondott aznap, legutoljára, mielőtt elindult. A jelentőségteljes napok emléke kiélesít minden apró részletet, amit máskülönben az agyunk egyből kidobna a kukába.
Bámulatos volt olvasni Misa felnőtté érését. A sok kisiklás, a kalandozások a rengeteg önmarcangolás, latolgatások és a döntések meghozatala. Valahogyan a túlzott erotika szokott általában zavarni a regényekben, de itt valahogy... valahogyan mindnek volt értelme. Nem taszított a fiú karaktere, csak jobban sajnálni kezdtem. Ő egy csupaszív karakter, akit csak szeretni lehet.
Ha kilépne a lapok közül úgy ölelgetném, hogy levegőt sem kapna, annyi szent!
Öröm volt nézni, ahogy a lapokon megérett érzelmileg. Még nem teljesen tökéletes, de jó úton halad.
Nagyon örülök, hogy olvashattam Bara V. A. tollából. Könnyed a stílusa, pont olyan, amit én nagyon szeretek. Tetszettek a leírásai, a sok magyar zenei hasonlat és hogy úgy kaptam hazai légkört, hogy egy pillanatra el is felejtettem sokszor, hogy Magyarországon játszódik a cselekmény. Egyszerűen üdítő volt. Újfent kedvenc magyar írót avattam!
A szembe szomszédéknál buli volt, üvöltött a Száz forintnak ötven a fele, még csukott ablakon keresztül is tisztán hallottam. Ha már ennyire mulatós kedvükben voltak, gondoltam, beteszem nekik a Kicsiny falum Leander-féle feldolgozását. Kinyitottam az ablakot és feltekertem a hangerőt, hadd halljanak valami normális zenét is a Pistáék.
Érkezik folytatása is a regénynek, amit már nagyon várok!
Kíváncsi leszek Misa további sorsára, drukkolok neki, hogy minden végre sínre kerüljön körülötte.
A megjelenés után az első részt itt Ti is beszerezhetitek, INGYEN:
https://joszorakast.wordpress.com/lehullott-viragok/
Megjelenés: 2025.02.14
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: aranyos
Fülszöveg: nagyon felkeltette az érdeklődésem
Cím: nagyon szép, mély értelmet kap később
Cím: nagyon szép, mély értelmet kap később
Tartalom: 5/5
Mélypont: Zita néni meg a rózsaolaj
Tetőpont: amikor Misa végre kisírja magát a Szúnyog-szigeten
Kedvenc szereplő: Misa, Misa anyukája, Balázs
Legutáltabb karakter: Zita néni, Flóra
Kinek ajánlanám?: minden nosztalgiázni vágyónak, olyanoknak, akik tudják, hogy az élet nem mindig végződik happy enddel és ezt a könyvekben is keresik, olyanoknak akik szeretnének fiú szemszögből olvasni
Figyelmeztetés!: nincs, vedd, vidd, olvasd!
