Író: Lisa Merrick
A mű címe: Rage and freedom
Kiadás éve: 2024
Kiadta: NewLine
Oldalszám: 384 oldal
Egy traumatizált főhősnő…
Egy mágikus világ…
Egy mindent elsöprő szerelem…
Egy letehetetlenül izgalmas kaland…
…mindez rengeteg nevetéssel
és szarkasztikus humorral megspékelve…
Hanna, a huszonnyolc éves, mérsékelten életunt főhősnőnk kérdéses mentális állapotban tengeti mindennapjait, egészen addig, mígnem egy random reggelen öt mágikus lény jelenik meg a hálószobája ajtaja előtt, azt állítva, hogy ő a démonkirály régóta keresett, elrejtett lánya.
Hanna, mivel semmiféle értelmét nem látja létezésének, találomra velük tart a Mágikus világba, ám ekkor még nem is sejti, hogy az igazi élete még csak most kezdődik…
Hanna egy közülünk, egy személy, aki átment sok mindenen, egy olyan fantasyrajongó, aki sokszor kívánta már azt, bár valaki kiszakítaná a hétköznapi életéből, és igaz lenne mindaz, amiről a könyvekben olvasott. Hanna vágya végül megvalósul…
Vajon miben hazudnak és miben mondanak igazat neki a mágikus lények?Hogyan sikerülhet magára találnia egy számára ismeretlen világban?
☆☆☆☆☆
Nagyon vegyes érzelmekkel indultam neki az olvasásnak, de így a könyv végeztével már rájöttem, hogy én azoknak a táborát erősítem, akiknek nem tetszett a könyv.
Viszont mielőtt népharag érne, szeretném leszögezni, hogy megértem mindkét tábort: azokat is akik szeretik, mi több imádták, és azokat is akik inkább el is felejtenék, hogy valaha olvasták. A bejegyzés - ahogy ezen a blogon ez mindegyikre igaz - NEM az írónő személyének szól.
De kezdjünk is bele az értékelésembe:
Az elején persze bennem is rengeteg kérdés volt: valahogyan furcsa volt Hanna reakciója, hogy megjelentek nála. Persze a pszichés állapota és hogy alapból is azt szerette volna, hogy rabolják el őt egy fantasy világban valahogy segíthetett ezen. Egyébként ő a főszereplőnk, aki 28 éves. Érdemes lesz ezt az infót a későbbiekre elraktározni, mert a cselekményben inkább hasonlít egy szárnyát bontogató dühös tinire.
Sokszor nem tudtam eldönteni milyen is az emberi világ. Egyszer magyar nevekkel találkoztunk, másszor külföldiekkel. Valamint engem nagyon érdekelt volna a két világ különbségei: példa okáért, hogy hogyan használnak a démonok is telefonokat, honnan van náluk is emberi étel és ilyen kis apró dolgok. Meg autók. Bár az elején a varázsló meg is jegyezte, hogy elég nagy hatalmuk van, hogy átemeljék ezeket a vívmányokat, de valahogy... hiányzott valami, hogy el tudjam képzelni ezt az egészet.
Néha hiányoltam Hanna emberi reakcióit. Az elején is, éppen elhozták az emberi világból, de nem döbben meg azon, hogy épp megöltek egy veszélyes lényt mellette?
Akkor is, amikor Hanna majdnem megölte a tréning közben az egyik "tanárát". Próbáltam szofisztikált maradni, hogy tanárként utaljak erre a démonra, de nem éppen azt gondoltam róla amikor az első párbeszéd lezajlott vele. De visszatérve: Hanna egy pillanatra sem érzett bűntudatot. Nem, az ő helyében én nem így viselkedtem volna, nem ez a norma: ugyanúgy visszaordítottam volna, de nem próbálom meg megölni, a jó istenit :D Hiába mondták el neki, hogy nem lehet őket elpusztítani, de egy friss démonnak - aki a napokban még halandó volt - sem az lenne az első, hogy elkezd azon görcsölni, hogy mit csinált? És hogy ennek milyen következményei lehetnek? Ha gyűlöli adott illetőt, ha nem.
Másodszor ami szemet szúrt (és a legjobban ez nem tetszett), hogy kinyírta a szemem a sok halmozott írásjel. Még a '?!' egy elmegy kategória (én is használom), de amikor 4 kérdőjel (vagy több) van egymás mellett... értem, hogy érzékelje az olvasó a karakter kiakadását, de nem tartom indokoltnak, hogy ezek így jelenjenek meg. És akkor a csupa CAPS LOCKRÓL nem is beszélve.
Valahogyan... csúnya volt tőle a szöveg. Továbbá a háromnál több magánhangzó, amikor a karakter elnyújtva beszélt. Ezután pedig a központozás hiánya csak hab volt a tortán.
Hater commentek megelőzése, part II.: nem vagyok szerkesztő, sose tanultam annak, nem is tervezek. Amiket elmondtam évek és tapasztalat. Amióta pedig saját könyvet írok, csak jobban ráfeküdtem a témára. Egyszerűen bántja a szemem az, ami nem a séma.
Itt erősen elgondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a könyvet, mert ezek számomra elvették a figyelmem a történetről. Egyszerűen ezek mellett nem tudtam rá koncentrálni.
Viszont maga a világ érdekelt, egypár szereplő is, ezért tovább olvastam, éjszakába nyúlóan.
Mélységesen fel vagyok háborodva, mert ez a könyv nem kapott, mi több nem vett részt komoly szerkesztésen. Ha a regény szépen át lett volna dolgozva és a sok obszcén nyelvezet, központizás ki lett volna javítva én is imádtam volna.
Na és akkor a következő fájó pontom: a sok káromkodás.
Igen, tudom, hogy ezzel is újjít a könyv a piacon, igen látom a molyon ráaggatott címkéket, tudtam mire vállalkoztam. Viszont már nekem is sok volt. Nem vagyok álszent, én is káromkodok, meg persze, ha a helyzet azt kívánja a karakter nyugodtan káromkodja el magát, mélységet is adhat neki és ettől igazán hangzik emberi reakciónak. Viszont amikor a derült égből kerülnek a lapra... Na akkor én is furcsán nézek. És feldühít, mert ilyenkor mindig arra gondolok, hogy azt csak töltelékszónak lett odabiggyesztve. Mennyivel szebb lett volna pár mondat...
Visszatértve a történetre: bátorság volt Hannától, amit a végefelé meglépett. Nem tudom, ha én lennék a démonkirály palotájában a foglyainak még gondolatban se minősítenén az uralkodójukat. Mert nem hiába mondják, hogy a falnak mindig füle van. És sokszor a lány tapasztalhatta is már a kiképzése alatt.
Nem tudom, ezek után szeretném-e a második részt olvasni. A két srác (Philo és Tiberius) miatt lehet elgondolkozok a beszerzésen.
De jöjjenek pozitívumok is:
- szép borító
- borzasztóan nagy világ, fantáziadús
- érdekes lények
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: a borító gyönyörű, de ez az obszcén tartalom...
Fülszöveg: ígéretesnek hangzott
Cím: végérvényben Hanna dühe hozza el a lánynak a szabadságot, szóval teljesen király, jól hangzik
Tartalom: 5/2
Mélypont: -
Tetőpont: Philo és Tiberius a Tündérklubban
Kedvenc szereplő: Tiberius, Kai
Legutáltabb karakter: Kirigan, Hunter, Ben
Kinek ajánlanám?: akik nem tántorodnak el a mocskos nyelvezettől
Figyelmeztetés!: rengeteg obszcén elem, káromkodás, fiatalabb olvasóknak semmiképpen sem ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése