Keresel valamit?

2025. augusztus 28., csütörtök

Aux Eliza: A ​könyvek városa (Írósuli 1.)

Mi baj lehet abból, ha az ember régi, poros könyveket olvasgat a szabadidejében?


Író: Aux Eliza
A mű címe: A könyvek városa
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Eleven kiadó
Oldalszám: 380 oldal

Dixy ​a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

☆☆☆☆☆

Először is szeretném megköszönni az Eleven kiadónak, hogy recenzió formájában olvashattam a regényüket!

Az előzmény novella után izgatottan merültem el a történetben. Adott 3 testvér, akiknél egyik napról a másikra kiderül, hogy ők is írók.
Jó, most kérdezhetnétek, írók... ebben mi az izgi? Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy mutatok nektek most egy olyat könyvet, ahol újragondolják az írók világát?
És a kezükbe mágiát adnak.

Aux Eliza A könyvek városa c. könyvében ezt tette. Kaptunk egy varázsvilágot, ahol varázslók helyett írók, pálcák helyett pennák voltak. És talán itt is jött az első bökkenőm, ami miatt vagy rohantok a boltba az értékelőm miatt, vagy pedig... vagy pedig nem tudjátok mit gondoljatok a regényről.

Ebbe a kategóriába tartozok én is.

Nem tudtam szemet hunyni afelett, hogy a lapok, minden egyes lapja a regénynek J.K.Rowling nagyszerű világát jutatta eszembe. Ugyan csak a hetedik meg az első részt olvastam el, én inkább a filmeken nőttem fel, de még így is nagyon sok minden összecsengett. Egy régebbi posztomban kifejtettem, hogy az ilyenre három emberi reakció létezik: 1., aki nagyon imádni fogja, hogy mint egy fanficben, újraélheti a cselekményt. 2., aki szintén szeretni fogja, mivel sosem olvasta az "előzményt", és a 3., aki pedig meg fogja gyűlölni a könyvet, mert nem szereti a fanficeket.

Nem szeretném ezekkel a vádakkal illetni a könyvet, csupán csak gondolkodóba ejtett, hogy igazán, hogyan is értékeljem. Mert ebbe az utolsó kategóriába sorolnám jómagamat is.
Így hát inkább a jóra fókuszálok:
Ha szeretnél egy olyan könyvet olvasni, ahol az írók kezébe hatalmat adnak, ahol szavakkal csatáznak - szó szerint -, ahol ereklyékre vadászunk, akkor ez a Te könyved lesz!

A három tesó közül Era lett a kedvencem. A beolvasó után azt hittem Kardex lesz és többet kap a rivaldafényből, de sajnos ez nem így lett és ezt nagyon sajnáltam, mert megszerettem a karakterét. De Era is nagyon érdekes volt. Drukkoltam a kis lamourjának :3
Lia olyan semleges volt nekem.
Dixy meg... Utáltam. Utáltam és folyamat rázogattam volna, hogy ne legyen ennyire utálatos kis köcsög. Már pardon, de ez a legőszintébb véleményem róla. Utálatos mindenkivel és ki-ha-nem-én személyisége kikergethetne engem a világból. Régen mindig azt vallottam, az a jó karakter, aki akár negatív úton is képes érzelmeket kicsalni az olvasójából, de ő ezt már irritálóan tette és teljesen rányomta a bélyegét a könyvélményemre.
És amit a végén Kardexről gondolt az feltette nekem a pontot az i-re.

Köszi Anett, a közös olvasást! Mint mindig, most is egy élmény volt :D :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon gyönyörű, élőben szebb, mint a képeken
Fülszöveg: nagyon-nagyon kíváncsi voltam a könyvre, ezért is bátorkodtam kikérni a kiadótól
Cím: tetszett
Tartalom: 5/3,5
Mélypont: Dixy bármelyik jelenete, amiben utáltam
Tetőpont: a könyvek és a történelem keverése
Kedvenc szereplő: Era
Legutáltabb karakter: Dixy
Kinek ajánlanám?: fantasy és HP rajongóknak
Figyelmeztetés!: Harry Potter visszaköszön a lapokon

2025. augusztus 20., szerda

Lana V. Asol: A ​víz városa

A láng gyermekei


Író: Lana V. Asol
A mű címe: A víz városa
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Helma
Oldalszám: 340 oldal (e-könyv)

Tilia emlékek nélkül tér magához, valahol Iradas tartományban, csupán egy tarisznyára való holmival, ami nyomra vezetheti titokzatos múltjával kapcsolatban. Azonban, ha boldogulni akar, új életet kell kezdenie egy különleges helyen, ahol bár a tudomány és a mágia összefonódik, mégis idegen számára. Az események során esélyt kap, hogy felfedezze a benne rejlő lehetőségeket és kalandja során váratlan szövetségesekre lel. Ám a bizalom kényes portéka, ha felelőtlenül bánik vele, könnyen veszélybe sodorhatja. Családi titkok, összeesküvések és szerelmi szálak bontakoznak ki körülötte, miközben megpróbálja megfejteni saját élete rejtélyeit.
Vajon képes lesz-e elég mélyre hatolni a múlt titkaiban, hogy meglelje önmagát?

☆☆☆☆☆

Először is, szeretném megköszönni a lehetőséget az írónőnek, hogy recenzió formájában olvashattam az új regényét!

A történetünk főhőse Tilia, aki emlékek nélkül tér magához. Így kell útnak indulnia, hogy felkutassa régi önmagát és szinte a nulláról kezdje el az életét. Egy dolgot viszont a múltból magával hozott: a növények utáni rajongását és hatalmas tudását. 
Mint egy olyan szakmabelinek, aki szokott növényekkel is foglalkozni, nekem nagyon tetszett az ő karaktere, érdekes volt. 

– Az én hibám, hogy ilyen lett. Annak, akinek mindene megvan, más az értékrendje, mint annak, akinek mindenért meg kell dolgoznia.

A világ meg... eszméletlen volt! Az írónő az animék és a kalandjátékok világát szerette volna kicsit visszatükrözni. Nekem pedig végig olyan érzésem volt, mint ha a Frieren c. animében jártam volna. Szóval igen, sikerült! ^^ Nagyon megfogott a világ és lenyűgözött a rengeteg színével, karakterével, tájával.
A legendák, az apró mondókák és dalok pedig lelket adtak a történetnek.

A legkedvencebb helyem a fogadó volt, imádtam az összes benne dolgozó karaktert! A totális kedvenc viszont a Bárónő lett. Szerettem a hűvös, de annál melegszívűbb személyiségét. Tilia jó kezekbe került.

Az is nagyon tetszett, hogy az alantas munkák mellett is kiált a lány és ezzel Lana is: megmutatta a kegyetlen emberi lenézést, a megkülönböztetést. Tilia szájába adta azokat a szavakat, amikre én is nagyon büszke voltam. Főleg amikor az irdu helyzetről volt szó.
Csillagos ötös!

Ők úgy sem rá kíváncsiak, csak azt látják, amit látni akarnak.

Két dolgot hagytam kivetnivalónak, ezért vontam le a fél csillagot: néhol azt éreztem, hogy 1-2 jelenet igazán ki lehetett volna bontva, illetve a legfontosabb: egy mellékkarakter gyógyírjának keresése megrekedt. Persze értettem miért, mert fontosabb dolgok következtek be a lány életében és ez háttérbe szorult.
Meg persze... Más is közbejött.

Lana V. Asol stílusa mindig magával szippant. Úgy fogytak el a hosszabb fejezetek nálam, hogy észre se vettem, mikor egyszerre több oldalt ledaráltam. Pedig, tudniillik, én nem szeretem a hosszú fejezeteket.

Egyetlen egy dolgot tudtam a történet közepe óta és erre rá is hibáztam, de még így is nagyon élvezhető volt a történet. 
Kivéve... talán az nem tetszett, hogy túl hamar talált egymásra az a bizonyos két szerelmes. Nem, a könyv oldalait nézve nem korán, de azt hiszem én el lettem kapatva a sok slow burn történettel... És emiatt forrott ki ez bennem.
De nem, még ez sem billentette le a csillagszámot, mert a szikra megmaradt és kaptak elég sok akadályt az útjukba. Nem volt sablonos a történetük, végig fent tartotta az érdeklődésem.

Ők csak ismerősnek tűnő ismeretlen arcok. Nem kell mások véleménye szerint alakítani az életét, csak azoknak a véleménye számít, akik törődnek vele. A családjáé, a barátaié.

Alig várom már a folytatásokat, hogy Tilia miképpen fogja felfedezni az utolsó kis mozaik darabkákat az életében. Na meg...
Várom, hogy a Láng gyermekei igazán egyesüljenek. És amikor ez megtörténik az események csak még jobban beindulnak.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszettek az apró kis szimbólumok rajta
Fülszöveg: felkeltette az érdeklődésem
Cím: kikacsintás egy sorozatra
Tartalom: 5/4,5
Mélypont: a rablás
Tetőpont: a zárda melletti erdő 
Kedvenc szereplő: Bárónő, Tilia
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: fantasy, kalandregény fanoknak - ez a Ti regényetek lesz!
Figyelmeztetés!: vigyázz, mert a hosszú fejezetek becsapósak, nagyon hamar berántanak