A láng gyermekei
Író: Lana V. Asol
A mű címe: A víz városa
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Helma
Oldalszám: 340 oldal (e-könyv)
Tilia emlékek nélkül tér magához, valahol Iradas tartományban, csupán egy tarisznyára való holmival, ami nyomra vezetheti titokzatos múltjával kapcsolatban. Azonban, ha boldogulni akar, új életet kell kezdenie egy különleges helyen, ahol bár a tudomány és a mágia összefonódik, mégis idegen számára. Az események során esélyt kap, hogy felfedezze a benne rejlő lehetőségeket és kalandja során váratlan szövetségesekre lel. Ám a bizalom kényes portéka, ha felelőtlenül bánik vele, könnyen veszélybe sodorhatja. Családi titkok, összeesküvések és szerelmi szálak bontakoznak ki körülötte, miközben megpróbálja megfejteni saját élete rejtélyeit.
Vajon képes lesz-e elég mélyre hatolni a múlt titkaiban, hogy meglelje önmagát?
☆☆☆☆☆
Először is, szeretném megköszönni a lehetőséget az írónőnek, hogy recenzió formájában olvashattam az új regényét!
A történetünk főhőse Tilia, aki emlékek nélkül tér magához. Így kell útnak indulnia, hogy felkutassa régi önmagát és szinte a nulláról kezdje el az életét. Egy dolgot viszont a múltból magával hozott: a növények utáni rajongását és hatalmas tudását.
Mint egy olyan szakmabelinek, aki szokott növényekkel is foglalkozni, nekem nagyon tetszett az ő karaktere, érdekes volt.
– Az én hibám, hogy ilyen lett. Annak, akinek mindene megvan, más az értékrendje, mint annak, akinek mindenért meg kell dolgoznia.
A világ meg... eszméletlen volt! Az írónő az animék és a kalandjátékok világát szerette volna kicsit visszatükrözni. Nekem pedig végig olyan érzésem volt, mint ha a Frieren c. animében jártam volna. Szóval igen, sikerült! ^^ Nagyon megfogott a világ és lenyűgözött a rengeteg színével, karakterével, tájával.
A legendák, az apró mondókák és dalok pedig lelket adtak a történetnek.
A legkedvencebb helyem a fogadó volt, imádtam az összes benne dolgozó karaktert! A totális kedvenc viszont a Bárónő lett. Szerettem a hűvös, de annál melegszívűbb személyiségét. Tilia jó kezekbe került.
Az is nagyon tetszett, hogy az alantas munkák mellett is kiált a lány és ezzel Lana is: megmutatta a kegyetlen emberi lenézést, a megkülönböztetést. Tilia szájába adta azokat a szavakat, amikre én is nagyon büszke voltam. Főleg amikor az irdu helyzetről volt szó.
Csillagos ötös!
Ők úgy sem rá kíváncsiak, csak azt látják, amit látni akarnak.
Két dolgot hagytam kivetnivalónak, ezért vontam le a fél csillagot: néhol azt éreztem, hogy 1-2 jelenet igazán ki lehetett volna bontva, illetve a legfontosabb: egy mellékkarakter gyógyírjának keresése megrekedt. Persze értettem miért, mert fontosabb dolgok következtek be a lány életében és ez háttérbe szorult.
Meg persze... Más is közbejött.
Lana V. Asol stílusa mindig magával szippant. Úgy fogytak el a hosszabb fejezetek nálam, hogy észre se vettem, mikor egyszerre több oldalt ledaráltam. Pedig, tudniillik, én nem szeretem a hosszú fejezeteket.
Egyetlen egy dolgot tudtam a történet közepe óta és erre rá is hibáztam, de még így is nagyon élvezhető volt a történet.
Kivéve... talán az nem tetszett, hogy túl hamar talált egymásra az a bizonyos két szerelmes. Nem, a könyv oldalait nézve nem korán, de azt hiszem én el lettem kapatva a sok slow burn történettel... És emiatt forrott ki ez bennem.
De nem, még ez sem billentette le a csillagszámot, mert a szikra megmaradt és kaptak elég sok akadályt az útjukba. Nem volt sablonos a történetük, végig fent tartotta az érdeklődésem.
Ők csak ismerősnek tűnő ismeretlen arcok. Nem kell mások véleménye szerint alakítani az életét, csak azoknak a véleménye számít, akik törődnek vele. A családjáé, a barátaié.
Alig várom már a folytatásokat, hogy Tilia miképpen fogja felfedezni az utolsó kis mozaik darabkákat az életében. Na meg...
Várom, hogy a Láng gyermekei igazán egyesüljenek. És amikor ez megtörténik az események csak még jobban beindulnak.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: tetszettek az apró kis szimbólumok rajta
Fülszöveg: felkeltette az érdeklődésem
Cím: kikacsintás egy sorozatra
Cím: kikacsintás egy sorozatra
Tartalom: 5/4,5
Mélypont: a rablás
Tetőpont: a zárda melletti erdő
Kedvenc szereplő: Bárónő, Tilia
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: fantasy, kalandregény fanoknak - ez a Ti regényetek lesz!
Figyelmeztetés!: vigyázz, mert a hosszú fejezetek becsapósak, nagyon hamar berántanak
