Hamupipőke a kiborgok között
Író: Marissa Meyer
A mű címe: Cinder
Kiadás éve: 2012
Magyar megjelenés: 2012
Kiadta: Alexandra, majd később KMK gondozásában
Oldalszám: 448 oldal
Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.
☆☆☆☆☆
Ez a könyv rengeteg újítást hozott nekem, nagyon sok témát elevenített meg bennem, bár az olvasási élménye nem kúszott feljebb három csillagnál.
Na, kezdjük is az elején:
Ha már a nátha ledöntött a lábamról, meg kell azt jegyeznem - bár nem egy friss olvasásélményről fogok ma beszélni - hogy egy COVID után egészen más szemmel néztem erre a regényre. És szerintem ezzel sokan így lennének. Ezzel talán még nem is spoilereztem, mivel a regény azzal kezd, hogy egy súlyos betegség tizedeli a birodalmat. Ebben a világban él Cinder, aki félig kiborg.
Az első fejezeteknél a piacos kommandózáskor nekem a Szörny Rt. az a jelenete jutott eszembe, amikor szegény szörnyikét egy rátapadt zokni miatt leteperik, majd sterilizálják. Jót is derülhettem volna rajt, de nagyon hamar egy komor világgal találkoztam, és el is ment tőle a kedvem.
A droidok és a különféle vivmányok teljes egészében a társadalom legalján vannak, és az emberek természetesnek tartják, hogy szolgálnak nekik.
Valahogyan ha egy adaptációról van szó, nehezen tudok elvonatkoztatni az alapmű történéseitől - pedig tudom, hogy épp ez lenne az egyik lényeg - az agyam keresi folyamatosan a párhuzamokat. Ez a könyv a Hamupipőke eseményeit dolgozza fel. Viszont, nem éreztem azt, hogy tényleg, igazán alapul vehette, inkább csak a hasonlóságok miatt húztuk rá ezt a szoknyát az abroncsra.
De ennek ellenére sem volt kivetnivalóm, tetszettek a történések, a fejemben meg mozaikoztam, hogy na most minek is kellene történnie. Nem emiatt vonogattam le a csillagokat. Ugyan számomra ez a retelling nem jött be, de alapból meg szeretem az újrameséléseket.
A nemtetszésem annak volt köszönhető, hogy nem pörgött a cselekmény, untatott. Ugyan a végére, az utolsó fejezetekben izgalmas fordulatot vett a regény, de egészen kiszámítható volt. Szeretem, ha dolgozik a szürkeállományom, de itt sajnos nem edzhettem meg.
Egyedül ez a space fantasy dolog hangzott jól. Sosem olvastam még ilyen címke alatt. Meg kell mondjam, a sci-fi műfaja, messze áll tőlem, viszont ez az űrfantázia dolog egészen izgalmasan hangzott. Még nem tudom, fogom-e folytatni a sorozatot.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: nekem a régi borítós van meg és imádom! sokkal jobban tetszik, mint az újabb
Fülszöveg: többet vártam a regénytől
Cím: a továbbiakban is úgy láttam a főszereplők nevei lesznek a kötetek címei, és amúgy nekem ez tökre tetszik
Cím: a továbbiakban is úgy láttam a főszereplők nevei lesznek a kötetek címei, és amúgy nekem ez tökre tetszik
Tartalom: 5/3
Mélypont: Iko chipje
Tetőpont: amikor felfedődik Cinder igazi valója
Kedvenc szereplő: Iko
Legutáltabb karakter: Adri
Kinek ajánlanám?: mindenkinek, aki szereti a sci-fi és a fantasy szerelemgyerekét
Figyelmeztetés!: -
