Az én szupererőm a lustaság, így az, hogy reggelente felkeljek és elmenjek futni, olyan erőfeszítéseket igényel, amikről azt hittem, hogy teljes mértékben elképzelhetetlenek.
Író: L. J. Wesley
A mű címe: 12 első randi
Kiadás éve: 2019
Kiadta: Mogul
Oldalszám: 176 oldal
Pam vagyok, és ez egyáltalán nem az én történetem.
Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.
Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.
☆☆☆☆☆
Halihó Mindenki, itt Lexa beszél!
Meghoztam életem eddigi leghosszabb könyvértékelését. Amin én is eléggé meglepődtem, de ilyen az azt hiszem, mikor annyira elnyeri a tetszésük egy könyv, hogy nem tudunk leállni az értékelésével.
Nos, azt már mindenki tudja, hogy nekem nagyon tetszett, de ismerjétek meg Ti is, mennyire:
– Sam, nem tudom tovább nézni, hogy a legjobb barátnőm lassan bekattan, és macskás vénasszony lesz belőle.
– Szeretem a cicákat – szipogtam a takaró rejtekében.
– És allergiás vagy rájuk.
– Köszi. Emlékeztess rá nyugodtan, hogy még macskáim se lesznek vénségemre!
Amikor megkaptam a lehetőséget egy cover reveal-ra, gondolni se mertem volna, hogy fél év könyvmentes élet után megkapom a recenziót is az írótól, amit innen is rettentően köszönök neki!
L. J. Wesley írói stílusával volt szerencsém már "találkozni" Brooke című könyvében, ami mai napig méltán foglalja el helyét a kedvenceim között (és már egy újraolvasást is megélt). Egyszerűen annyira laza stílussal írja meg a regényeit, annyira élet szaga van a lapoknak, hogy szinte sajnálom, hogy mindig hamar kiolvasom a könyveit.
– Ugyan, legyünk reálisak! Úgyse egy angol ficsúrral fogod eltölteni az életed hátralevő részét.
– Honnan veszed? Az angol akcentus szexi.
– Az csak az akcentusuk – legyintett Pam.
Imádtam ezt a két csajt! De komolyan. Sam és Pam nagyon összeillenek. Egyszerűen annyira humoros volt az összes párbeszédük. Egész végig, kettejüket olvasva a legjobb barátnőm ugrott be és jómagam :D Valamiért, (már nem pont ezek a párbeszédek) a beszélgetéseikben megláttam Magunkat. A barátságuk pedig nagyon különleges és szép.
– Ne essünk túlzásokba – nevetett rám. – Na, kihisztizted magad? Szeretném tovább bámulni Thor kockáit.
Tudjátok, még az tud megdöbbenteni, ha egy férfi író ennyire jól bele tud bújni a másik nem bőrébe. Én is megpróbálkoztam már az írással, és be kell vallanom, az ellenkező nem baromira nehéz. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit tegyen, vagy mit gondoljon. Mert tegyük fel, ha túl kedves egy pasikarakter - persze nem egy alkalommal, hanem feltűnően sokszor - az már vészvillogó lehet az ember fejébe, hogy nagyon elpuhult, esetleg már a saját ligájában játszhat. Ugyanakkor nem mondanám azt se, hogy a női karakterek ezerrel könnyebbek. Persze, megvannak a sztereotípiák, a nők "tipikus" jellemzőiről. De ha valaki így írja meg az ellenkező nemet, akkor végezetül egy hisztis hercegnőt kap, aki Vattacukor földön kergeti az unikornisát a naplementében.
Bár tény, hogy minden író a saját nemével tud a legkönnyebben azonosulni.
Bár tény, hogy minden író a saját nemével tud a legkönnyebben azonosulni.
– Nem, de remekül meg tudom állapítani, hogy ízlik-e, amit éppen iszok – vonta meg a vállát nevetve.
Visszatérve a könyvre: nagyon tetszettek benne a kis randik, mindegyik valamilyen érzést, legtöbbször nevetést váltott ki belőlem. Cameron még az egyik olyan szereplő, akit kiemelnék: ő egy olyan karakter, akit tipikusnak lehetne mondani, de még sem fogom ezt írni róla. Az ő sztorija az egyik, ami rendesen a szívembe mart. Mindannyiunknak ismerősek a világ, az egyház, a szüleink, vagy pedig éppen a saját magunk elé állított elvárások. Nehéz, ám nem lehetetlen ezeken túljutni, és megpróbálni egy olyan életet élni, amit végre nem más, hanem Mi irányítunk. Az ő személyiségéből ezt a tanulságot következtettem le: ne féljünk önmagunk lenni. Ezzel csak nyerünk hosszútávon, még ha nehéz is lesz az az út, amit végig kell járnunk, hogy boldogak lehessünk. Az újév első olvasásaként eléggé motiváló egy könyv volt, azt kell mondanom. Pláne, hogy megfogadtam, hogy: új év - új Lexa. Ez az éves mottóm.
Cameron lett idő közben a „kötelező” meleg barátom, így hivatalosan is egy rom-kom klisé lettem.
Persze az út megtalálásához nagyban hozzájárult, hogy végig ott volt mellette Sam, aki segített neki. Az ő barátságuk talán annyira különleges, mint Pammel. Ugyanakkor látjuk a kétfajta erős barátságot is: azt, ami évekkel ezelőtt köttetett, és egy olyat ami pedig hónapok alatt erősödött fel úgy, ahogy az előbbi. Persze, a barátságversenyben a srác még mindig nem veri Pamet, de azért megközelíti.
És ha már Samnél tartunk, a könyv haladtával egyre jobban megszerettem a karakterét. Pláne akkor, amikor kitalálta, hogy írni fog. Megszerettem a karakterét és tudtam azonosulni vele. Rengeteg gondolata volt, amire helyeslően bólogattam vagy épp megdöbbentem, mert egyrugóra járt az eszünk. Tud valami ez a L. J. Wesley, annyi szent.
És az tetszett még rettentően, hogy nem egy klisés romantikus sztorit olvashattam. Mondjuk igen, méltán kapta meg a chick lit műfajmegjelölést. A könyv egy humoros kis útmutató volt, minden randizókorú lánynak. Egy útmutató, amely megmutatta az tyúkeszű, nárcisztikus, bunkó... Egyszóval, a borzalmas randipartnereket. Minden kis buktatójukkal együtt Az fix, hogy ezzel a könyvvel már én is felfegyverkezve érzem magam, egy esetleges randimeghívás mellett. És a végén a csattanó... Mindvégig sejtettem, de akkor is újdonságként hatott.
És ha már Samnél tartunk, a könyv haladtával egyre jobban megszerettem a karakterét. Pláne akkor, amikor kitalálta, hogy írni fog. Megszerettem a karakterét és tudtam azonosulni vele. Rengeteg gondolata volt, amire helyeslően bólogattam vagy épp megdöbbentem, mert egyrugóra járt az eszünk. Tud valami ez a L. J. Wesley, annyi szent.
Utálok magamról beszélni, és ez így egy nagyon finom kifejezés. Soha nem tudom, hogy mit kéne mondanom, mire kíváncsiak az emberek, így a teljesen alapinformációkat leszámítva,nem sokra lehet tőlem számítani.
És az tetszett még rettentően, hogy nem egy klisés romantikus sztorit olvashattam. Mondjuk igen, méltán kapta meg a chick lit műfajmegjelölést. A könyv egy humoros kis útmutató volt, minden randizókorú lánynak. Egy útmutató, amely megmutatta az tyúkeszű, nárcisztikus, bunkó... Egyszóval, a borzalmas randipartnereket. Minden kis buktatójukkal együtt Az fix, hogy ezzel a könyvvel már én is felfegyverkezve érzem magam, egy esetleges randimeghívás mellett. És a végén a csattanó... Mindvégig sejtettem, de akkor is újdonságként hatott.
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: Ahogy itt is kiveséztem már egyszer, egyszerű, de nagyszerű. Nagyon tetszik a pop-art stílus.
Fülszöveg: Felkelti az érdeklődést a könyvre. Hiszen egy másik ember szemszögéből ismerjük meg a sztorit, Sam gondolatait, tetteit csak a könyvben ismerhetjük meg.
Cím: Találó. Szintén egyszerű, de nagyszerű.
Cím: Találó. Szintén egyszerű, de nagyszerű.
Tartalom: Csillagos ötös. Volt benne minden: humor, romantika, összetartozás. És még több humor.
Mélypont: Augusztus. Sajnáltam a pasast :c
Tetőpont: Június. Az elejétől tudtam, hova megy ki az egész, de frenetikus volt. Szegény Sam :D
Kedvenc szereplő: Meglepő, de Pam lesz az nekem. Mindig a főszereplő persze a number one, de Pam egy olyan karakterként lett összedobva, hogy le a kalappal. Megérdemli ezt a helyet, úgy érzem,
Legutáltabb karakter: Scott, Mr. Bunkó decemberben. A hideg futkosott a hátamon tőle, már az első paraszt megszólalásától.
Kinek ajánlanám?: A chick lit műfaj kedvelőinek, és mindenkinek, akik szeretik a romantikus-humoros könyveket.
Figyelmeztetés!: Vigyázat! Humor veszély!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése