Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei (Orisha legendája 1.)

A kötelesség fontosabb mint te. 

A királyság fontosabb, mint a király.

Író: Tomi Adeyemi

A mű címe: Vér és csont gyermekei

Kiadás éve: 2018

Magyar megjelenés: 2018

Kiadta: Maxim

Oldalszám:  510 oldal

Megölték ​az anyámat. Elvették a mágiánkat. El akartak temetni bennünket. Itt az ideje a felkelésnek. Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől. 

A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát. Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

☆☆☆☆☆

Először nagyon megijedtem a könyvtől, majd ahogy a benne szereplő asé én is úgy éreztem, hogy szép lassan belém ivódik. Sok idő ugyan eltelt, amíg el tudtam olvasni, de nem burkulózhatok mindig az időhiánnyal. Kedvenc mondásom (amivel falra kergetem már a barátaimat): Arra van időd amire szeretnéd. Tehát tényleg nagyon-nagyon-nagyon lassan indult be a sztori, kellett idő amíg az új kultúrát megszokom, ami a könyv lapjain fogadott. Ez pedig olyan 50 oldal után indult be, amikor a kis csapatunk: Amari, Tzain és Zélie összekovácsolódtak. 

Megbotlik, és kislányosan vihog. Elfojtom a nevetésemet, hogy segítsek neki. Közben a mézes pálmabor illata csapja meg az orrom. 

– Egek, Zél, te részeg vagy? 

– Bár az lennék! Akárki főzte is, nem tudta, mit csinál.

A hármuk karaktere nagyon tetszett, tényleg el tudtam hinni, hogy nem csak három random karakter, akik szemben állnak a birodalommal, hanem ténylegesen három jóbarát, akik közös célért küzdenek. Aztán bejött a képbe a fekete bárány, Inan. Az ő karakterénél inogtam meg, hogy vagy nagyon szeretem, vagy nagyon utálom. A végére megleltem az arany középutat, bármennyire is ingott ki az inga egyik avagy másik irányba. 

[…] nem szabad elfelejtenetek, hogy a világ nem volt mindig ilyen. Volt idő, amikor mindenki ugyanazon az oldalon állt.

A másik érdekes kedvencem Roën volt. Na az ő karakterénél tényleg nem tudtam, hogy nagyon tenyérbe mászik, vagy pedig csak szimplán nagyon laza, ki-he-nem-én típusú srác. Szöges ellentéte volt Inannek.

Mintha nem lenne képes öt másodpercnél tovább komolyan viselkedni.

Úgy illik, hogy egy fantasy könyvnél a mágiáról is elmondom a véleményem.

Nagyon új, de nagyon izgalmas! Imádtam, ahogy nem csak létezik a mágia, hanem egész történelme van. Az ahogy Ég Anyával elmeséli Lekan a sztorit a mágiájukról nem mondok nagyot, ha kijelentem, hogy az volt a mágiával kapcsolatos kedvenc részem.

A mágia előtt hangyák vagyunk.

Egy szó, mint száz: tetszett a könyv és alig várom, hogy elkezdjem a második részét is :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon-nagyon tetszett, zsákbacicában jött, de a pakkból ez szúrt szemet legelőbb

Fülszöveg: kedvet ad olvasni
Cím: a végefelé kap értelmet, szeretem az ilyen címeket

Tartalom: 4/5, amiatt mert nem az eleje óta kötött le

Mélypont: -

Tetőpont: Amari szembenéz az apjával az erődben

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: annak, aki falja az afroamerikai kultúrát, aki szeret belemélyedni különféle vallásokba

Figyelmeztetés!:-