Aurora Lewis Turner: A neonkatona és a demérc

A szentek szeretik bonyolítani a valóság szálait.

Író: Aurora Lewis Turner

A mű címe: A neonkatona és a demérc

Kiadás éve: 2025

Kiadta: NewLine

Oldalszám: 464 oldal

Kevélység

Fösvénység

Bujaság

Irigység 

​Torkosság

Harag

Jóra való restség…

… és egy neonkatona

Mit tennél, ha össze kéne fognod egy bujaság-demérccel, hogy felderítsd az évszázad bűntényét? És ha a rohadék folyamatosan kísértene téged, felébresztve benned az alvó szörnyeteget? Ellenállnál? Vagy hagynád magad elcsábulni?

Tátrai Magdaléna vagyok, nappal alsós tanár, éjjel demércek rémálma. Kettős életemet egy haláleset szakítja meg, melynek kétségtelenül egy ilyen pokolfajzat az elkövetője. Az egyezmény értelmében a gyilkosság újbóli háborút jelent a neonkatonák és demércek között.

Feljebbvalóimtól hét napot kapok, hogy kiderítsem, ki áll a rémséges tett mögött. Ehhez pedig le kell ereszkednem a bujaság-demércek alvilágába, hogy megismerjem annak urát, életem megrontóját, Konrádot.

Egy kierőszakolt alku miatt kénytelen vagyok összefogni vele ahelyett, hogy megölném. Ez a szokatlan szövetség elvezet egy több mint száz éves, döglött ügyhöz, melyben személyesen is érintett vagyok.

Miközben a kettőnkben élő szörnyeteg egymásra acsarog, egy szépséges rózsa veszélybe kerül…

Felnőtteknek ajánljuk!

☆☆☆☆☆

Ezt a könyvet az első száz oldalig faltam.

Aztán, amikor már azt hittem volna, hogy újabb csavar nem érkezhet, érkezett: egy szexi széjtör képében.

Na, de ne szaladjak ennyire előre, ugye?

Mi az a neonkatona? 

Mi is az a széjtör?

És mi a fene is az a demérc?

Ismét nem kellett csalódni Aurorában, megint olyan lényeket hozott el kicsiny hazánkba, hogy csak szájtátva olvastam. Mivel maga a történet Budapesten játszódik, a fantasy ismét magyar köntösben van.

Már maga a világ miatt is megérdemli ez a könyv az 5 csillagot, de ne aggódjatok, bemutatom a többi érdemét is:

Egy fiatal nő a főszereplőnk, Magdaléna, aki nappal általános iskolás tanár, éjszaka pedig összekoccantja a neonkristályait és Lénává, azaz egy neonkatonává válik.

Nagyon szeretem amikor az érzelmeket megszemélyesítik és emberi alakot öltenek. Így volt ez a könyvben pár demérccel is, akik képesek voltak emberré változni: őket hívják széjtöröknek. 

Egyébként amikor a demércekről volt szó, mindig a Pokémonban lévő kis füstként gomolygó lény - Gastly - jutott eszembe :D A fejemben nagyon kis cukik voltak, de a neonkatonáknak meggyűlt velük a baja. De voltak itt azért fontosabb bábúk is a sakktáblán.

A könyvben a gyilkossági kezdet és az, hogy kaptunk egy Tivadart, eszembe juttatta a Bűvöletet, viszont itt merőben eltért a cselekmény. Tetszettek a halottházas részek, a nyomozás aspektusai. Aztán ahogy elérkeztünk a Vörös kalickába... na igen, tetőfokára hágott a hangulat.

Hiába mást súgott a fülszöveg, itt tényleg azt gondoltam, más lesz a love interest.

A kedvencem a palotai jelenet volt, amikor Darkon kivetítette magát. 

Hát az egészen zseniális volt!

Sokszor észrevettem magamon, hogy amikor beáll az idill kezd laposodni a figyelmem a regényeknél. Elkapattam magam, sokszor olvasok romantikus regényt, ahol meg ugye a végén van a tetőpont. 

A történet elején nagyon pörögtek nálam az oldalak, aztán valamikor a közepén, amikor olybá tűnt, hogy valami megoldódott, azt éreztem belassultunk. De a majdnem 20 oldal spicy jelenet után minden visszazökkent és robogtunk tovább a történetben. 

És igen, emiatt mindenképpen csak felnőtteknek ajánlott az olvasás!

A szereplőkről is szeretnék beszélni, akik a legjobban megérdemlik:

Magdaléna, a mi kis neonkatonánk. Az ő karaktere egy jellemfejlődésen ment keresztül és a magánéletében is rengeteg fordulatot kísért végig a könyv. Az elején nagyon belevaló volt, de a történet végefelé kezdte elhagyni a lendület. Épp ezért volt hatalmas, hogy a végén megtáltosodott.

Konrád karaktere meg... imádom a pimasz csávókat, szerettem olvasni, ahogy egymás agyát húzták Magdával. De a vége... a vége miatt napokig nem tudtam elkészíteni a bejegyzésemet sem, mert nehezen szedtem össze a gondolataimat. 

– A háborúkban számos jó katonát, barátot veszítettem. Téged is értek károk, de az igazi harcos akkor is küzd, ha reménytelen a helyzet. Nem a győzelmeink határoznak meg minkez, hanem a bukásaink.

A többi főbűnről pedig félő, hogy spoiler nélkül nem lennék képes mesélni. Legyen elég annyi, hogy ha szereted a Seven Deadly Sins c. animét (vagy tudod, most miről beszéltem) imádni fogod őket!

Szerettem ahogy párhuzamot vont a könyv: a rossz nem mindig gonosz, és fordítva.

És ez a rengeteg kitalált lény..!

A legkedvencebbem viszont Lucas lett!

Imádtam azt a pókot! :D

Egy szó, mint száz:

Aurora ismét hatalmasat alakított. Amikor azt hinné az ember, hogy már képtelenség újabbnál-újabb lényeket kitalálni, Ő megmutatja nekünk, hogy a képzeletének nincs határa. Olvasd el ezt a könyvet, ha... Nincs, ha! Olvasd! Nem fogod megbánni.

Köszönöm Aurora, hogy ismét gondoltál Rám! <3

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: elsőre kicsit furi volt, hiszen merőben eltért a korábbi borítódizájnoktól, de ahogy ismét minden értelmet kapott a borítón, megszerettem

Fülszöveg: egyből lecsaptam rá, amint esélyt kaptam rá 
Cím: kb. a könyv 100. oldala után jöttem rá minek is az utalása van benne elrejtve, és úgy elkezdtem fangörlölni, hogy még Au-ra is ráírtam, hogy jól gondolom-e xD

Tartalom: 5/5

Mélypont: a vége

Tetőpont: az audencia a palotában

Kedvenc szereplő: LUCAS, Konrád, Superbia

Legutáltabb karakter: Zsé, Gula, Aliza

Kinek ajánlanám?: dark romance fanoknak, akik szeretek magyarországi köntösben olvasni a mágiáról

Figyelmeztetés!: zsepi lehet kelleni fog