Író: Neal Shusterman
A mű címe: Unwind – Bontásra ítélve
Kiadás éve: 2007
Magyar megjelenés: 2015
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal
Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?
☆☆☆☆☆
A kérdésre válaszolva, nem tudom. Nem tudom, én túlélném-e.
De azt tudom, hogy megpróbálnék elmenekülni, hisz mit veszthetek?
Hiszen, ha elkapnak, visznek ugyanúgy.
A mai nappal elhoztam nektek a hónapom kedvenc olvasmányát. Hiába nincs még itt a május vége, de már most kitüntetett helyre kerül. Akciódús, gördülékeny, magához láncol - végre egy olyan könyv, amit keresek. A könyv hátoldalán szerepel egy ilyen ajánlás: "Ez a könyv bárkit képes a fotelhez szögezni - The Guardian"
Vigyázz, mert tényleg így van!
Így több nappal az olvasás után is még kavarog a fejem. Az olvasópartnerem, Anna másnap pont kérdezte, de akkor rávágtam, hogy nem, nincs könyvmásnaposság. De most így, ahogy leültem értékelőt írni csak pislogok. Annyi mindent tudnék erről a könyvről mondani, hogy összekuszálódnak a fejemben a gondolatok.
Meg persze, próbálok spoiler mentes maradni, mert ezt a könyvet muszáj lesz elolvasnod!
Ha azt mondom abortusz 18 éves kor alatt, akkor a Te kíváncsiságod is megfogta a könyv, ugye?
Kezdjük is azzal, mennyiféle karaktert vonultat fel:
a könyv három főszereplő szemén keresztül mutatja be a cselekményt, de helyet kapnak apró mellékszereplők is. Túl sok szempont? Szerintem nem, imádtam, hogy ennyiféle megközelítéssel látjuk a nagy egészet!
Connor, Risa és Lev szemszöge a főszál, innen ágazik három, majd kettő részre a történet egésze. Risa rettentő okos és talpraesett, Connor megpróbál a hirtelen haragján túlnőni, Lev meg... ő egy olyan karakter volt, akit az utolsó oldalon kedveltem meg. Az ő szálában találkozunk CyFyvel, akinek a története totál megdöbbentett. Imádtam ezt a fiút!
Az összes kezét meg kell csókolni Soniának, amit véghez vitt. Repült a kedvenc karakterekhez, bár csak keveset szerepelt. A kedvenc jelenetem is hozzá kapcsolódik. Ha eddig gondolkoztál, miért ilyen random az a toll és papír, akkor erre utalok vele ^^
Haydenről meg mindig Mercutio jutott eszembe a Rómeó és Júliából. Egy bohóc volt ez a gyerek! :D
– Kérlek! – mondja Hayden. – Én Svájc vagyok: semleges, amennyire lehetséges, és imádja a csokoládét.
És ez a világ..!
Egyszerre undorító és érdekes. Ezért is láncolt szerintem magához. A végén annyira szürreális volt, hogy, mint egy egészségügyi dolgozó, csak tátott szájjal olvastam. Hihetetlen mennyire fejlett itt az orvoslás! Vagyis... Inkább nem is mondom annak ezt a hentesmunkát, mert valaki megorror rám emiatt.
– Nevelőintézetben nőttél fel, és még mindig hiszel az emberekben?
És amikor már azt hittem, jobban nem tudjuk megcsavarni, megtudjuk egy szereplő valódi nevét. A végén meg azért koppant az állam, mert kiderült ő nem is olyan, mint akinek az egész könyv bemutatta. Túl spoileres lenne megemlítenem Őt, legyen elég annyi, hogy egy igenis fontos, későbbi mellékszereplőről van szó.
A végén azt vettem észre, hogy nem akarom olvasni.
Jó, persze nem a szó szoros értelmében véve: húzni akartam, mire a fináléhoz érek.
És ilyen nagyon rég volt velem!
Nem akartam elengedni a világot, annyira kerek volt, minden kis kirakósnak volt értelme.
Egy kicsit az
Endgame jutott eszembe, már amiatt, hogy mennyire sok odafigyelést kapott a könyv. Különösen a vége miatt.
Bajban vagyok, nem tudom szeretném-e folytatni a sorozatot. Mert igen, valóban imádtam, de úgy érzem, ebben a kötetben kaptunk egy kerek lezárást. Felvetett kérdéseket, van amit én is szeretnék tudni.
De az azért elképesztő, hogy 92%-os olvasottsággal elkaszálták...
Sejtem, hogy akkor még nem ennyi volt, amikor a kasza mellett döntött a KMK. Ment is rá a kiadási javaslat molyon. Mert ha elhozzák a folytatást magyarul, szerintem én is olvasni fogom.
Ha olvastad és tetszett, sokak nevében is megköszönném, ha rányomnál erre a kis gombra Te is! ^>^
Köszönöm Anna a közös olvasást!
Várom a következőt! ^>^
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: imádom amikor a könyvből merít, ottani szimbólumot hoz vissza a borító
Fülszöveg: elég hátborzongató, nem hagytuk ott a KMK raktárvásáron
Cím: tetszik
Tartalom: csillagos hatos
Mélypont: Roland
Tetőpont: a levelek, Elvis Mullard
Kedvenc szereplő: Risa, Conor, Hayden, CyFy, Sonia
Legutáltabb karakter: Roland (najó, a végére nem volt már annyira utált...)
Kinek ajánlanám?: akiket nem tántorít el a téma morbidsága, azoknak akiket le fog nyűgözni az egészségügy fejlettsége
Figyelmeztetés!: kaszát kapott sorozat
