Lexa vagyok, és ebben a blogbejegyzésben egy olyan könyvet hoztam el nektek, amihez egy nyereményjáték kapcsán kerültem hozzá. Ez a könyv volt az előfeltétele a játéknak, amire én is jelentkeztem. Ki nem szeretné a nyereményjátékokat, főleg ha egy-egy könyvről van szó?
Naugye.
A nyereményjátékot itt érhetitek el, a könyvet pedig a TBA könyvek és az írónő jóvoltából ingyen letölthetitek erről az oldalról. (Igen, a nyereményjátékhoz moly.hu-s profillal kell rendelkezned.)
Innen is szeretnék köszönetet mondani Nekik.
A nyereményjátékot itt érhetitek el, a könyvet pedig a TBA könyvek és az írónő jóvoltából ingyen letölthetitek erről az oldalról. (Igen, a nyereményjátékhoz moly.hu-s profillal kell rendelkezned.)
Innen is szeretnék köszönetet mondani Nekik.
Na vágjunk is bele!
– (…) És tudja-e egy egyszerű fogaskerék, hova megy a vonat?
Író: Sütő Fanni
A mű címe: Csudapest világvége
Kiadás éve: 2020
Kiadta: TBA Könyvek
Oldalszám: 60 oldal
„Novellák és versek a város másik oldaláról. Színes szösszenetek, világok közötti várakozás, verses világvége, alliteráló apokalipszis. Ha nyomaszt a valóság, vessz el kicsit Csudapesten!”
Sütő Fanni tehetségéhez kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek, dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél izgalmasabb dolgokat alkosson.
A Csudapest világvége egy különleges különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel. Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra szintén olyan helyszínekre lelhetünk, amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az urban fantasy zsánere.
Sütő Fanni tehetségéhez kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek, dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél izgalmasabb dolgokat alkosson.
A Csudapest világvége egy különleges különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel. Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra szintén olyan helyszínekre lelhetünk, amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az urban fantasy zsánere.
☆☆☆☆☆
Először is ez a borító valami csodálatos, nagyon tetszenek ezek a vibráló színek. Nem áll messze tőlem a festészet, és ez a fröccsentett budapesti részletek nagyon is megtetszettek.
Szaszkó Gabriella előszava megmosolyogtatott. Egy kicsit, mint ha a jövőt csíptem volna el (persze nem szeretnék ennyire nagyképűsködni): én is a legjobb barátnőmmel egy írós csoportban futottam össze. Mi ugyan nem egymást bétáztuk, hanem komplett sztorikat találtunk ki, majd írtunk meg közösen. Most mindkettőnk írói életében (főleg most az enyémben) ihletválság van, de nagyon reménykedek benne, hogy ezt majd valahogy képes leszek áthidalni. Idestova lassan 4 éve boldogítjuk egymást, és én is meg vagyok győződve róla, ha eljön a nagy napom, ő is méltó helyet fog képviselni a násznépben.
Na, de kissé elkanyarodtam a könyvtől... Nagyon megörültem, amikor az urban fantasy szavakat olvashattam. Ez az a műfaj amire mostanában kacsintgatok, mivel szeretném szélesíteni a berögzött romantikus-fantasy könyvfalásomat. A könyv három nagyobb fejezetre lett osztva, én pedig akkor így fogom kielemezni ezt a kis könyvet:
Anya mindig azt mondja, ha nem találsz valamit, valószínűleg ott van, ahol utoljára hagytad.
Csudapest - Trollbuszok, metrólidércek, magashegyi istenek:
Imádtam Mora történetét a Golyó szívbe című novellában. Már ebben a novellában szembe tűnik az, hogy a szereplők, és a sztori mindegyik helyszíne, az összes kis apró részlet mind-mind a helyén volt. Öröm volt olvasni egy ennyire összetett sztorit.
Tudjátok, hogy van ez. Egy novelláskötetnél (illetve regényeknél is) mindenkiben benne van az a kis drukk, hogy jó legyen a történet. Különösen egy ilyen felépítésű könyvnél nehéz ez a folyamat, hiszen minden novellánál egy új történet veszi kezdetét, egy új világot kell a belső szemünk elé tárnia az írónak/írónőnek. Voltaképp... Novellát írni nehéz.
Mora egy belevaló kiscsaj. Tetszett a finom kis romantikus szál, és a főhősnőhöz illően, nem ment el nyálba egy cseppet sem. Az ő kalandjait szívesen olvastam volna még, ha nem is regény változatban, de novelláskötetben mindenképp. Tetszett a történet műfaja, a kevert világ. Valamint a finom kis humor a sztoriban.
Így tehát, Mora sztorija után (kissé már megnyugtatva magam, hogy nem kell izgulnom, jó lesz a könyv) belevágtam a következő történetbe is, ami az Árnyékjáték címet viseli. Nagyon tetszett, hogy egy korábban feltűnt szereplővel ismét találkozhattunk. Na, de az Árnyékpest valami zseniális lett. Rengetegszer (és nem csak ezzel a novellával, hanem az utánakövetkezőknél is) egy komplett film kezdett el forogni a fejemben. Olyan komplett részletlefestések voltak benne, hogy csak pislogtam, mikor muszáj volt visszatérnem a valóságban, mert szinte éreztem a napsütést és a szellőt a bőrömön. Szóval igen, ez is nagyon tetszett.
A Sorsvonalakban pedig egy kicsit az ezoterikus dolgok kifigurázását éreztem. De annyi szent: nem a horoszkóp fogja megmondani, kibe kell szerelmesnek lenned.
Imádtam Mora történetét a Golyó szívbe című novellában. Már ebben a novellában szembe tűnik az, hogy a szereplők, és a sztori mindegyik helyszíne, az összes kis apró részlet mind-mind a helyén volt. Öröm volt olvasni egy ennyire összetett sztorit.
Tudjátok, hogy van ez. Egy novelláskötetnél (illetve regényeknél is) mindenkiben benne van az a kis drukk, hogy jó legyen a történet. Különösen egy ilyen felépítésű könyvnél nehéz ez a folyamat, hiszen minden novellánál egy új történet veszi kezdetét, egy új világot kell a belső szemünk elé tárnia az írónak/írónőnek. Voltaképp... Novellát írni nehéz.
Mora egy belevaló kiscsaj. Tetszett a finom kis romantikus szál, és a főhősnőhöz illően, nem ment el nyálba egy cseppet sem. Az ő kalandjait szívesen olvastam volna még, ha nem is regény változatban, de novelláskötetben mindenképp. Tetszett a történet műfaja, a kevert világ. Valamint a finom kis humor a sztoriban.
Így tehát, Mora sztorija után (kissé már megnyugtatva magam, hogy nem kell izgulnom, jó lesz a könyv) belevágtam a következő történetbe is, ami az Árnyékjáték címet viseli. Nagyon tetszett, hogy egy korábban feltűnt szereplővel ismét találkozhattunk. Na, de az Árnyékpest valami zseniális lett. Rengetegszer (és nem csak ezzel a novellával, hanem az utánakövetkezőknél is) egy komplett film kezdett el forogni a fejemben. Olyan komplett részletlefestések voltak benne, hogy csak pislogtam, mikor muszáj volt visszatérnem a valóságban, mert szinte éreztem a napsütést és a szellőt a bőrömön. Szóval igen, ez is nagyon tetszett.
A Sorsvonalakban pedig egy kicsit az ezoterikus dolgok kifigurázását éreztem. De annyi szent: nem a horoszkóp fogja megmondani, kibe kell szerelmesnek lenned.
Ez a ház, amikor az éj közeledtével lehunyta zsalugátereit, a reményről álmodott.
Felhővonatok - Másvilági állomások, szoborlányok, reményablakok
Az Északi pályaudvar összetört. A sok vidám történet után ez szíven ütött. Egyszerre hökkentett meg és nyűgözött le a mű, ahogy a végkifejlet felé haladtam vele. Ez volt az egyik kedvenc történetem.
A ciklus következő novellája Máli születésnapja volt. Egészen addig ameddig megszökött, nem is gondoltam arra a bizonyos szoborra, ami a középiskolámnak helyt adó városban található:
Az Északi pályaudvar összetört. A sok vidám történet után ez szíven ütött. Egyszerre hökkentett meg és nyűgözött le a mű, ahogy a végkifejlet felé haladtam vele. Ez volt az egyik kedvenc történetem.
A ciklus következő novellája Máli születésnapja volt. Egészen addig ameddig megszökött, nem is gondoltam arra a bizonyos szoborra, ami a középiskolámnak helyt adó városban található:
Kiskirálylány:
A szobor alkotója, Marton László (1925 - 2008) Tapolcán született.
Én erről - a Tapolcán fellelhető - szoborról beszéltem, ám még két testvére él a világban:
az egyik Budapesten (a képen ez a szobor látható),
a másik pedig Tokióban üldögél a korlátján.
A remény az ostobák ópiuma.
Világvége Diszkó - Apokalipszis, posztapokalipszis, űr-zűrök:
Az első novella (Éden Zoo), meg kell mondanom, összezavart. A főhős kilétét a végén sikerült összemozaikoznom, de azt is úgy, hogy kimondták mi is ő.
A kötetben a következő vers Az utolsó fesztivál a kedvencem lett. Nagyon tetszenek a versátiratok, és ez borzasztóan jó volt. Egy nagyon komoly témát feszeget, amire nem szabadna csak legyintenünk. Sok lúd disznót győz, de ha a ludak össze se fognak, nem fognak győzni.
A nagy csend pedig ugyanúgy hatott érzelmileg rám, mint az Északi pályaudvar. Persze, mindkettő a maga módján. Ez is egy olyan történet volt, amit még olvasnék tovább is. Ismét leforgott a képzeletbeli filmem a képzeletbeli mozitermemben. Sajnos egy elég aktuális, riogató jövőképet láttat itt velünk a kedves író. Reméljük ezek a sztorik, és hasonló társaik csak fikciók maradnak.
A puszta tündére is ismét egy szívbemarkoló történetet mesél el a szerelemről, és a várakozásról. Nagyon szép egy mese volt, ezt is besorolom a kedvenceimhez.
Ismét szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet.
Az írónő fényes jövő előtt áll, az írói stílusa nagyon egyedi és a történetek olvastatják magukat.
Az első novella (Éden Zoo), meg kell mondanom, összezavart. A főhős kilétét a végén sikerült összemozaikoznom, de azt is úgy, hogy kimondták mi is ő.
A kötetben a következő vers Az utolsó fesztivál a kedvencem lett. Nagyon tetszenek a versátiratok, és ez borzasztóan jó volt. Egy nagyon komoly témát feszeget, amire nem szabadna csak legyintenünk. Sok lúd disznót győz, de ha a ludak össze se fognak, nem fognak győzni.
A nagy csend pedig ugyanúgy hatott érzelmileg rám, mint az Északi pályaudvar. Persze, mindkettő a maga módján. Ez is egy olyan történet volt, amit még olvasnék tovább is. Ismét leforgott a képzeletbeli filmem a képzeletbeli mozitermemben. Sajnos egy elég aktuális, riogató jövőképet láttat itt velünk a kedves író. Reméljük ezek a sztorik, és hasonló társaik csak fikciók maradnak.
A puszta tündére is ismét egy szívbemarkoló történetet mesél el a szerelemről, és a várakozásról. Nagyon szép egy mese volt, ezt is besorolom a kedvenceimhez.
Ismét szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet.
Az írónő fényes jövő előtt áll, az írói stílusa nagyon egyedi és a történetek olvastatják magukat.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: Csillagos ötös.
Fülszöveg: Felkeltette az érdeklődésem a könyvre.
Cím: Érdekes. Budapest egy vidékinek maga az álom, de akik Ott élnek, tudják, ismerik a város árnyoldalait is. Akkor is látják a várost, amikor nem minden csudijó benne.
Cím: Érdekes. Budapest egy vidékinek maga az álom, de akik Ott élnek, tudják, ismerik a város árnyoldalait is. Akkor is látják a várost, amikor nem minden csudijó benne.
Tartalom: Különféle életszituációk, fantasztikus dolgok keveredése a mai világgal, gondolatok elültetése az emberek fejébe. Szerintem megkapja tőlem is az X-et. Igen! Olvassátok csak.
Mélypont: Északi pályaudvar és A nagy csend (érzelmi mélypontok)
Tetőpont: Golyó a szívbe, A puszta tündére
Kedvenc szereplő: Mora
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: Szokták mondani és egyre több helyről hallom (ahogy fentebb is említettem), hogy Pest csak a vidékieknek csodahely, az ott élők máshogy élik meg a főváros forgatagát. Elsősorban én nekik ajánlanám ezt a kis kötetet, hogy kicsit kizökkenjenek a szürke hétköznapjaikból, vesszenek el a gondolataikban, és talán kikötnek Árnyékpesten, ahol minden lehetséges. Az olvasásom közben én is elgondolkoztam azokon a helyeken, ahol a történetek játszottak. És azt kell mondanom, kedvet kaptam arra, hogy felfedezzem magamnak Budapest eddig nem látott részeit. Kiváltképp megkeresem a Kiskirálylányt.
Figyelmeztetés!: Vigyázat! Beszippant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése