Halihó blogolvasók, itt Lexa beszél!
A mai alkalommal az egyik kedvenc íróm könyvét hoztam el nektek, tartsatok velem.
(Nem fogjátok megbánni.)
Rohadt jó, hogy csak úgy vonzom a bolondokat!
Író: Jennifer L. Armentrout
A mű címe: The Return - Visszatérés
Kiadás éve: 2015
Magyar megjelenés: 2018
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 478 oldal
A CSONTOS SEGGŰ VÉN MOIRÁK HALÁLRA RÖHÖGIK MAGUKAT…
Egy éve már, hogy Seth alkut kötött az istenekkel, és nekik adta az életét. Eddig minden tőlük kapott munka durva volt és véres – amivel neki nem is volt semmi gondja. Apollón azonban most valami egészen más feladattal bízza meg. Testőrt kell játszania, és a szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csakhogy olyasvalaki számára, akinek egész életében gondjai voltak a szabályokkal, ezt nem is olyan könnyű betartani.
Josie el sem tudja képzelni, mit akarhat tőle ez az őrült, de nagyon szexi pasi. De nem sok jót ígér, hogy az otthonától távoli, épp csak elkezdett új életét Seth megérkezése a feje tetejére állítja, és egyenesen beledobja őt egy olümposzi méretű turmixgépbe. Josie-nak vagy teljesen elment az esze, vagy tényleg egy egyenesen a görög mitológiából megelevenedett szörnyeteg tör az életére.
Persze könnyen lehet, hogy mindennél nagyobb veszélyeket rejt majd az aranysárga szemű, titokzatos Sethtel való izzóan szenvedélyes kapcsolata.
MERT A TÖRTÉNELEM, ÚGY TŰNIK, MEGINT MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT…
☆☆☆☆☆
– Zavart érzek az erőben – jelentette ki.
Idegesen sóhajtottam, és hunyorítva néztem vissza rá.
– Most komoly, hogy a Csillagok háborúját idézted?
Számomra Jennifer L. Armentrout neve együtt cseng azzal a szóval, hogy minőség. Már megismerkedtem vele egész régen a Luxen, majd a Várok rád sorozatában. Azóta kezdtem imádni a stílusát, azt amiben ír. Egész szabad a nyelvezete, nem a megszokott kimért stílus, hogy mindent virágnyelven ír le. Teljesen hétköznapinak, élő embereknek érzem a szereplőket, olyanoknak, akik talán még szembe is jönnének velem az utcán.
Több probléma van a fejedben, pszicho-fiú, mint Medúzának, márpedig ami az ő fejében van, ahhoz képest egy bolond macskás nyanyáéban is megnyugtató csönd honol.
Hiába, nem egy majdnem ötszáz oldalas könyvvel kellene visszacsöppennem a molyos életbe, az olvasásba, de amikor ráakadt a szemem a könyvére (és kedvet is kaptam az olvasáshoz, ugye), nem tudott érdekelni, hogy milyen hosszú is a könyv. Tőle bármikor szívesen olvasok. Általában az szokott a problémám lenni vele, hogy rövidek a könyvei. Olvasnám még, és még, de az oldalak rekord gyorsasággal fogynak el...
És nem volt másképp ez ennél a könyvnél sem.
– Úgy futsz, mint egy csaj.
Dühösen pillantottam Seth hátára, és fújtattam.
– Mert az vagyok.
– Ettől még nem kell úgy futnod!
Oh, Sethi.
Amikor a könyvről szeretnék írni, csak az ő neve ugrik be. Mitagadás, J.L.A. ért az álompasik kreálásához. Ott volt Daemon, Cameron... na, hát igen. Egyszerre kimértek, titokzatosak, ugyanakkor melegszívűek, és bármit képesek lennének feláldozni azért/azokért, aki(ke)t szeretnek. Ugynakkor (általában) a sztori elején az összes seggfej. Már pardon a kifejezésért.
(De akkor is.) És pont ez, amiatt később a szívünkhöz nőnek.
Jól van, de mivel megígértem már magamnak (meg elég sok mindenkinek, akinek épp eleget csipogtam Sethről már), hogy nem csapok át fangörl üzemmódba, így következzen a NORMÁLIS értékelésem.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy mosolynak ilyen hatalma lehet.
A történet alapfelállásaként megismerünk egy lányt, egy elég nyomasztó múlttal, majd bejön a képbe Seth, és...
Na, ácsi-ácsi. Azt mondtam nem viszem át az értékelést egy zakkant rajongó írásába, de...
Sajnálom. De ez nem fog menni.
Ebben a könyvben nekem egyértelműen ő lett a kedvenc szereplőm. A történet haladtával pedig a döntésem csak egyre sziklaszilárdabbá vált. Egy ilyen hős, egy ennyire összetett, tragikus és depresszív múlttal egy ennyire gondoskodó emberré vált... hát az hihetetlen. Nagyon nagyszerűen találta ki kedves írónőnk az ő háttértörténetét. Apránként adagolta az olvasónak, és a könyv fináléja előtt nem sokkal derült csak ki, ki is az a Seth, akiről mi olvasunk.
– Még soha nem voltam senkinek az egyetlen.
Természetesen a könyv váltott szemszöggel íródott, így illene pár röpke mondatot Josieról is ejenem, aki a női főszereplő volt. Ahogy az előbb is írtam már, a kettejük múltja kissé hasonlít egymásra.
Pocsék gyerekkor, barátok hiánya, kirekesztettség. Egy szóval nem mondom, hogy nem volt nehéz élete, de be kell valljam, most, itt ünnepélyesen:
Josie nem lesz a kedvenc női főszereplőm. Egyszerűen... untam. Fogalmam sincs miért volt ez, de simán félreraktam a könyvet még a történet elején. És erről nem az írónő tehet (vagyis, de, mert ő alkotta meg) hanem Josie. Régen emlékszek rá, hogy egy Luxen részt simán kiolvastam egy nap alatt, akár éjszakába nyúlóan is. Mert ott Katy is nagyon a szívemhez nőt. (Mi könyvmolyok és bloggerek tartsunk össze.)
De Josie... Valahogy nem tértem napirendi pontra felette. Olyan... érdekes volt. Általában a női főszereplőkkel nincs bajom, de az ő esetében akadtak. Olyan, nem is tudom pontosan megfogalmazni, mi volt vele a bajom.
Lehet az, hogy a srác elvette a fényét, és így rá kevesebb rivaldafény vetült.
De az is lehet, hogy velem van a baj, de nekem a karaktere nem adta azt a pluszt, amit elvárnék egy főhőstől. Mindenesetre, megbocsájtok Jennifernek. Seth karaktere lenyűgözőre sikeredett.
– Te ettél valamit?
Nem. De téged felfalnálak. Az istenekre, a gondolataim megint tizennyolcas karikások lettek.
A mellékszereplők közül Deacon-t és Luke karakterét emelném ki. Nagyon szerettem a jeleneteket, amikor megjelentek. Nagyon édesek voltak együtt, és most is, mikor kitaggeltem a címszavakat a bloghoz (a moly segítségével), vettem észre az LMBTQ jelzőt. Iiiigen, egy meleg párról van szó. De egyáltalán, még olyan se történt, ami miatt érezhető lenne a műfaj fuvallata. Csak a szavaikból tudjuk meg, hogy ők egy pár. Róluk még szívesen olvasnék többet.
– Emlékszel arra az évadra, amiben a stulli temetőben harcolnak, mert az a pokol egyik kapuja? – kérdezte, halkan kuncogva. – A stulli temető az igazat megvallva tényleg az Alvilág egyik lejárata. Egy csomószor eltöprengtem már azon, hogy ki írhatja ezeket a részeket.
(J.L.A. és a Supernatural? Maga a mennyország!)
Ahogy kissé kutakodtam, észrevettem, hogy talán a következő könyvében Aiden és Alex sztorija is valamellyest napvilágot lát, hogy ők is a második rész oszlopos tagjai lesznek, és ennek nagyon megörültem. Ők a másik páros, akikről mindenképp tudni szeretnék többet.
Így a végére pedig csak azt kérdezném...
Mire vársz még? Kezdj bele az olvasásba!
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: Hát, igen. Seth....
Fülszöveg: Ha az írónő neve nem is mondana semmit, akkor is belekezdenék a könyvbe.
Cím: A vén moirák, mi? Nos, igen. Ebben a látásmódban elég találó.
Cím: A vén moirák, mi? Nos, igen. Ebben a látásmódban elég találó.
Tartalom: Csillagos hatos.
Mélypont: Kis kitérő a nagyszülők házához.
Tetőpont: Apolló megjelenése Hüperion előtt.
Kedvenc szereplő: Seth. És Seth és... Seth.
Legutáltabb karakter: Nem utálom, de nekem Alexander nem ette be magát a szívembe. Olyan kis kimért egy hapsi és... túlontúl merev.
Kinek ajánlanám?: Minden J.L.A. fannak illetve romantikus, fantasy könyv kedvelőnek. Illetve akiknek tetszett a Percy Jackson könyvek. (Ezt még csak filmben láttam, de bakancslistán van a könyvsorozat.)
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése