Czap Zsuzsanna: Benned ​kezdődik

Megmutatni, mi van legbelül… az a legnehezebb.

Író: Czap Zsuzsanna

A mű címe: Benned ​kezdődik 

Kiadás éve: 2026

Kiadta: Lumira

Oldalszám: 396 oldal

Karrier, túlhajszoltság, szerelem…

Kőrösy Domokos – akit mindenki DMK-ként ismer – Magyarország egyik legismertebb zenei ikonja: a hangja stadionokat tölt meg, az arca plakátokról néz vissza, mégis egyre nehezebb elviselnie a csendet, amikor a fények kialszanak.

Egy nap különös üzenetet talál: „Amikor már úgy érzed, minden szétesik, hívj fel.” A szám Németh Alizhoz vezet, egy vidéki szobrászhoz. Aliz különös, zárkózott nő: nem keresi a népszerűséget, mégis olyan hírességek járnak hozzá, akik elakadtak az életükben. Hallgatni, figyelni, teret adni – ez az ő veleszületett képessége.

Domokos eleinte idegen ebben a lassú világban, de a közös munka és az őszinte beszélgetések lassan visszahozzák a zenéhez való szenvedélyét, és valami mást is. Kettejük kapcsolata nem viharos vágyakból, hanem bizalomból és közös csendekből épül. De vajon vár rájuk közös jövő, vagy csak a pillanat hevében tűnhet úgy, hogy egymásnak lettek teremtve?

Ez a regény a hazatalálás története.

Arról, hogy a siker nem pótolja az önazonosságot.

Hogy a szeretet és a ragaszkodás miként alakul ki észrevétlenül.

És hogy az otthon ott van, ahol az a valaki, aki mellett végre önmagad lehetsz.

☆☆☆☆☆

Nem tudom elmondani nektek én mennyire vártam ezt a regényt.

De mindig a legmagasabbról lehet a legmélyebbre esni: és ebben a regényben ez a sor elég kétértelmű.

Ismét egy elsőkönyves szerző, Czap Zsuzsanna regényével és munkásságával ismerkedhettem meg a Lumira kör tagjaként, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! #recenzió

A hírnév közel sem sétagalopp: főleg ha az embernek megállás nélkül teljesíteni is kell.

DMK és Aliz kapcsolatát mutatja be a könyv: hogyan lehet kiégni és hogyan képes valaki kézenfogva végigvezetni a lelki gyógyulás ösvényén. Domokos kiégett popsztár, aki menekülni akar. Így jut Alizhoz, aki egy kis buborékban él, elzárva a külvilágtól. A lány szobrászként dolgozik, emellett viszont elég nagy neve van a szakmában: sokan hozzá fordulnak segítségért, ha gyógyulni szeretne a lelkük.

– És… mindig tudod, mit kell mondani?

– Nem mindig – hangzott a válasz ugyanolyan magabiztossággal, mint a telefonbeszélgetésben. – Csak legtöbbször nem számít, hogy tudod-e. Az számít, hogy úgy hangozzon, mintha biztos lennél benne.

Az eleje, úgy mint minden kapcsolatnak nem épp zökkenőmentes. De szép lassan ők is felismerik azt, ami az elejétől mi is látunk: olykor felfordulnak a pólusok és erősen vonzzani kezdi egymást a két ellentét.

– De nem fárasztó állandóan tartani magad? – kérdezte Domokos.

A lány egy pillanatra ránézett. 

– Az sokkal fárasztóbb, ha hagyod, hogy mások rángassanak.

És sajnos, jöjjön a fekete leves:

Gyors olvasónak vallom magam, aki ha leül addig nem is fejezi be a könyvet amíg ki nem olvassa. Nyilván ez időtől is függ, a történettől is, meg persze attól mennyire tudok a történetben lenni, mennyire tudok fókuszálni. Ennél a regénynél az első gondolatom az volt, hogy naná, max. 2 nap munka mellett, nem egy kódex méretű könyv, szép nagy betűkkel, amit nem kell bogarászni.

Meglesz.

– Mindenkinek van valami erőssége – jelentette ki –, a tiéd nyilván nem a háztartás.

Csakhogy, elérkezett egy olyan dolog, egy olyan akadály, amivel nem számoltam. A hibák.

Nem egy, nem kettő. Ezek pedig az elején folyamatosan kizökkentettek a történetből, aminek a sztorija tetszett. De emiatt borzasztóan lassan haladtam és volt amikor (elég sokszor) kétoldalanként becsuktam a könyvet és kizoomoltam a fókuszból. De szerencsémre, az első 100 oldal után megszűnt a probléma és szépen falogattam a lapokat.

Utána már csak az a bibi maradt meg, hogy hirtelen váltottunk nézőpontot, és nehezen jöttem csak rá, éppen kinek is a gondolatait olvasom.

A könyvben nagyon szép gondolatok kerülgették egymást, szép volt olvasni.

Vegyesek az érzelmeim, de sajnos 2 csillag felé nem kúszott a regény.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: egyszerű, valamiért retro benyomást kelt nekem

Fülszöveg: nagyon-nagyon felcsigázott! hasonló könyvet még nem is olvastam, így amit megláttam már nagyon várni kezdtem
Cím: nagyon szép, az egész történet elolvasása után pedig csak még szebb lett

Tartalom: 2/5

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: clear romantika kedvelőknek, akik hazai vizeken olvasnának

Figyelmeztetés!: sok belső monológ

Hiragi Szanaka: Az elveszett emlékek lámpása

Író: Hiragi Szanaka

A mű címe: Az elveszett emlékek lámpása

Kiadás éve: 2019

Magyar megjelenés: 2024

Kiadta: Libri

Oldalszám: 240 oldal

Létezik egy különleges fotóstúdió, ahol előbb-utóbb mindenki megfordul. Ez a hely ugyanis a túlvilág felé vezető út első állomása, ahol egy titokzatos férfi, Hiraszaka fogadja az eltávozottakat. Mindenki, aki ide kerül, egy halom fényképet kap, egyet-egyet élete minden egyes napjáról. Ahhoz, hogy valaki továbbléphessen a túlvilág felé, ki kell választania a legmeghatározóbb, legkedvesebb emlékeit ábrázoló fotókat – minden megélt évből egyet. Előfordul azonban, hogy épp a legfontosabb pillanatokról nem készül kép, vagy a meglévő fotó életlen, esetleg sérült. Ilyenkor az elhunytaknak lehetőségük van Hiraszaka kíséretében visszautazni a múltba, hogy megörökítsék, és egyben újra átéljék azt a jelentőségteljes pillanatot. Van azonban egy szigorú szabály: soha, semmilyen körülmények között nem szabad beavatkozni a múltba…

☆☆☆☆☆

Három lélekkel fogunk találkozni a lapokon, három történetet ismerhetünk meg.
Mindnek egy árnylámpát kell készítenie, egy szómatót, amit a japán hitvilág szerint azelőtt lát az ember, hogy a túlvilágra kerülne. Segítségül hozzá az életük képei lesznek, ezekből kell annyit kiválogatniuk, ahány év megadatott nekik az élők sorában.

Egy segítő fogja átvezetni őket a lámpás elkészítésén, Hiraszaka, akinek olykor nagyobb feladata is lesz: ha egy kép megfakult, vissza kell térniük az időben arra a napra, amikor az emlék elkészült: hiszen így lehet teljes a lámpás. Az emlékek ugyan nem, de a fotográfiák megfakulhatnak, ha valaki időről-időre előveszi őket.

A könyvnek szép nagy margói vannak, azt feltételeztem az elején, hogy hát akkor tök gyorsan kiolvasom. Csalóka volt, mert utána rá kellett jönnöm, hogy az ilyesféle könyvek nem úgy viselkednek nálam mint a romantikusok, vagy a fantasyk: nem tudom gyorsan olvasni, mert a történet igényli, hogy szép lassan haladjak vele.
Meg azért is, mert néha elég nehéz volt olvasni a sorokat: hiszen vissza kellett térnie minden halottnak az általa legszebbnek gondolt emlékbe. Nem is kell mit mondanom, szívszaggató volt.

Az utolsó oldalak különösen tetszettek, helyére kerültek a kirakós darabkái.
Gyönyörű történet!

Nagyon tetszettek benne a japán kifejezések, a kultúra megjelenése, a szokások leírása.
Ezeddig nem sok japán íróhoz volt szerencsém, de innentől már kicsit tudatosabban is fogom őket keresni. Jut is eszembe, van pár új megjelenés amire fáj a fogam...

Hogy kinek ajánlanám? Igazából mindenkinek, mert ez a könyv ismét megmutatja azt, ami a legfontosabb: az élet. <3 Japán fanoknak, különösen azoknak akik keresik az irodalmukat kötelező darab!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ez fogott meg elsőnek, nagyon megtetszett

Fülszöveg: nagyon-nagyon érdekesen hangzott, és nem is hozott csalódást
Cím: elég misztikus, elsőre nem jöttem rá, miről is lehet szó

Tartalom: 5/5

Mélypont: az erkély és a tűz

Tetőpont: amikor a végén minden összeállt

Kedvenc szereplő: Micuru, Hiraszaka

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: japán fanoknak, japán irodalom kedvelőknek

Figyelmeztetés!:  zsepit bekészteni!

Törteli Eszter: Szemtől szemben a halállal

Egy bűnügyi helyszínelő megrázó történetei

Író: Törteli Eszter

A mű címe: Szemtől szemben a halállal

Kiadás éve: 2026

Kiadta: Dopamin

Oldalszám: 368 oldal

Akit a Koponyák királynőjének hívtak

Megcsörren a telefon. Brutálisan kivégeztek egy fiatal nőt. Gyors öltözés, pakolás, és irány a helyszín. Kék villogók mindenhol. Órákon át tartó helyszínelés, majd egy jegyzőkönyv, ami mementóként őrzi egy újabb áldozat tragédiáját.

Öngyilkosságok, emberölések, balesetek elszenvedői és ismeretlen holttestek között éltem a mindennapjaimat. Tizenhat évig voltam rendőr, kezdetben rendkívüli haláleseti nyomozó, majd bűnügyi helyszínelő.

Önként mentem be olyan helyekre, ahonnan mindenki más kimenekült.

Több ezer haláleset ügyén dolgoztam, szembenéztem a legkegyetlenebb gyilkosokkal.

Mindez nem múlik el nyomtalanul.

Törteli Eszter kötete a rendkívüli halálesetek hátborzongató világába enged betekintést. A szerző visszaemlékezik a személyes karriertörténetét keresztező megrázó emberi sorsokra, megrendítő kihallgatásokra és megdöbbentő helyszínekre. Az olvasó nemcsak látni, de érezni fogja, milyen érzés ott állni: szemtől szemben a halállal.

A könyvet nagykorú olvasóknak ajánljuk.

☆☆☆☆☆

Felkavaró. 

Lehengerlő.

Garantáltan veled maradnak a történetei!

Első amit kiemelnék, hogy Törteli Eszter brutál jól ír! Teljesen magához láncolt a stílusa, csak úgy suhantam a szöveg felett. És ennél a könyvnél az sem tántorított vissza, hogy egy memoárról van szó - én pedig azokat nem igen szeretem.

Szerettem Robi, Feri és Zsolt doki karakterét is, üdítőek voltak a történetben! Annyira szép volt, ahogy a történet megmutatta ennek a szakmának az igazán emberi oldalát is, ami mindegyiküket a felszín felett tartotta ebben a cudar melóban. A kedvencem viszont az volt, ahogy Eszter minden halottól elköszönt.

Imádtam a könyv humorát - tudom, morbid dolog talán ezt kiemelni benne, de úgy érzem, ha nem lett volna, nagyon száraz, és sokkal ijesztőbb lett volna olvasni.

Imádtam Eszter kihallgatásait, a kedvencem az volt, amikor elkezdett körmöt reszelni, mert nem akart neki színt vallani egyhamar a gyanúsított. Nagyon szeretek erős nőkről olvasni, akik nem engednek a sztereotípiáknak, és férfiasnak mondott munkakörben is helyt tudnak állni - és még hogy! Le a kalappal!

Ugyan csak csendes megfigyelője vagyok a témának, és az eddigi rendőrségi ismereteim kifutottak a több tucat true crime ügyben, amit podcastekben vagy youtube videókban hallgattam, de meg kell mondanom, hogy az ő szakmaisága kérdést sem hagyhat maga után.

Ittam a szavait! Lenyűgözőek voltak a vallató módszerei, ahogy ezeket bemutatta nekünk.

A bűnesetekről pedig... Nem is tudom, melyik hökkentett meg jobban, melyik volt az első amikor becsuktam a könyvet és kértem magamtól egy kis időt, hogy folytassam. 

Próbálok csak címszavakkal utalni a történetekre, mert szeretném, ha ezt a könyvet Ti is olvasnátok! Lássuk is, mennyire leszek képes virágnyelven fogalmazni:

Az iskolai zaklatós eset volt számomra a legnehezebb. Nem csak akkor Eszter, de az olvasás közben nekem is felvillantak a múlt képei. Nekem is hányingerem lett és ott muszáj volt kicsit mást csinálnom, hogy utána rendes olvasmányként tudjam kezelni a történetet.

De ez csak a hideg zuhany előtti kis sokk volt, mert utána ezerszer durvább sztorik érkeztek.

A nejlonzacskós eset meg... Még mindig képes vagyok megdöbbenni az emberi - hogy is írta Eszter? - egyszerűségen, de ez aztán... Nem is tudom mit írhatnék, de az első félhangos mondatom nyomdafestéket nem tűrne, az tuti.

Összeségében, mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, aki fogékony a rendőrség vagy éppen a bűnügyek kapcsán. Úgy érzem ezzel a történettel csak gazdagabb lettem, köszönöm Eszter és Dopamin kiadó, hogy olvashattam!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: elsőre furcsa volt, de aztán nagyon megtetszett

Fülszöveg: felcsigázott
Cím: nagyon baljóslatú - megfogott

Tartalom: 5/5

Mélypont: Nejlon zacskós eset, Hamburgerező klotyóján a drogos incidens, iskolai zaklatás

Tetőpont: amit kiemelnék a könyvben, az a humor volt

Kedvenc szereplő: Eszter, Feri, Robi és Zsolt doki

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: true crime fanoknak

Figyelmeztetés!: igazán nagykarú olvasóknak ajánlott! megrázó jeleneteket tartalmaz