Író: Sariah Wilson
A mű címe: A Tribute of Fire – A tűz kiválasztottja
Kiadás éve: 2024
Magyar megjelenés: 2026
Kiadta: Dopamin
Oldalszám: 568 oldal
Egy elátkozott nemzet sorsa múlik a hercegnőn.
Kénytelen túljárni a halálos ellenség eszén, és kibírni a halált megvető bátorságot igénylő szertartás próbatételét.
Lia Lokrisz hercegnője. A haldokló sivatagi népet évszázadokkal korábban elátkozta a földistennő – akinek továbbra is hódol Ílion virágzó és ellenséges nemzete. Ílion minden évben áldozatot ajánl fel az istennőnek: két lokriszi szűznek kell részt vennie az életre-halálra szóló üldözésben, amelynek a célja eljutni az istennő templomába.
Ezer év alatt egyetlen szűznek sem sikerült élve kijutnia Ílionból.
Ebben az esztendőben Lia az egyik üldözött.
A harci kiképzésnek hála Liának van némi esélye a túlélésre, ám a vártnál sokkal komolyabb próbatétel elé áll: imádott, de katonailag képzetlen nővére, Quynh élete veszélybe kerül. Ílion kanyargós utcái valóságos útvesztőt képeznek, tele megtévesztő elágazásokkal és zsákutcákkal. És ha a tét nem lenne elég nagy, a vonakodó Liában vonzalom ébred a lehengerlően megnyerő ílioni tengerész, Iaszón iránt. Nem akar megbízni benne, mégis úgy vágyik rá, mint előtte soha senkire.
A rituális próbatétel megkezdődött. Most Lián múlik, hogy megtörje az istennő átkát, helyreállítsa Lokrisz régi dicsőségét, és megváltoztassa minden fiatal nő sorsát.
☆☆☆☆☆
A könyv elején tökre ledöbbentem, hogy ennyire begyorsított a cselekmény: mert történt benne egy olyan dolog, ami a romantikus könyvekben csak a sokadik századik oldal után következik be. Virágnyelven írtam, de szerintem mind tudjuk mire gondolhatok.
Lia karakterét az elején szerettem. De a könyv felétől előbukkant belőle a Diem szindróma (ezt most már csak így hívom, egy korábbi könyvélményem után szabadon): ott voltak az orra előtt a dolgok, le is lettek narrálva, ő meg totál nem akarta összerakni.
Meg az is zavart, hogy sok volt benne a belsőhang, kevesebb a párbeszéd. Olyan helyeken is, ami indokolta volna a jelenet teljes bemutatását.
A másik meg ami folyamatosan kiakasztott... Azok a bizonyos álmok. Egyszerűen sok volt, nagyon random. Lia az istennőnek tett esküjét már abban a pillanatban elvesztette, ahogy lecsukta a szemét.
És ha már az istennő: valóban tetszett a világépítés, nagyon érdekesnek találtam. A szereplők közül Suri lett a kedvencem, őmiatta szeretném majd tovább olvasni a sorozatot.
Ionasz meg... nem tudom hova tenni, nekem közömbös lett. Egyszer nagyon kedveltem, aztán sok lett, majd tipikus book boyfriend. De valahogyan... na igen, Suri mellett miatta is majd olvasom a második részt, kíváncsi vagyok mi lesz a vége kettejüknek, Liával.
Őszintén? A fülszövege alapján nem ezt a történetet vártam, csalódott vagyok. Aki még itt van, és olvassa a posztjaimat remélem azért értékel, mert őszinte vagyok: nem tetszett ez a regény, a csavar a végén nem tudott meglepni. DE! Ez nem azt jelenti, hogy nem egy jó történet, mert azt meg kell hagyni, hogy egészen érdekes.
Sajnos, nekem ez most csak 3 csillag lett.
Side note, magamnak: talán én hiába szeretem a görög mitológiát, ha az nem szeret engem :(
Köszönöm Dopamin kiadó a lehetőséget, hogy ismét olvashattam tőletek!
Keresd a könyvet a kiadó webshopjában:
https://dopaminkonyvkiado.hu/termek/a-tribute-of-fire-a-tuz-kivalasztottja/
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Fülszöveg: megfogott már első olvasásra is - aztán pofára ejtett
Cím: tetszett
Tartalom: 3
Mélypont: nem volt, egy karakter elvesztése az elején nem rendített meg: nem tudtam hozzá ennyi idő alatt kötődni
Tetőpont: a libás jelenet vitt mindent xD
Kedvenc szereplő: Suri
Legutáltabb karakter: a főpapnő
Kinek ajánlanám?: fantasy rajongóknak, akik szeretik a bentlakásos sulik cselekményeit, történéseit
Figyelmeztetés!: -
