Viola Szandra: Testreszabás

Sosem látom magam,

mert, ha tükörbe nézek,

a saját arcom eltakarja az arcomat.

Író: Viola Szandra

A mű címe: Testreszabás

Kiadás éve: 2014

Kiadta: Athenaeum

Oldalszám: 40 oldal

Első ​gondolatra talán azt hihetnénk, hogy költészet és vizualitás távol állnak egymástól. Vagy, hogy testiség és megfoghatatlanság ellentétesek. Véleményem szerint a tánc az a művészeti ág, amely a mélyebb, artikulálatlanabb tartalmakat is képes kifejezni; néha az az érzésem, hogy a test preverbális üzenetei a fogalmi hálóba akadva csak vergődő halak lesznek. A transzcendens tartomány mégis mindkét irányból megközelíthetőnek bizonyul. Weöres Sándor is ezt írta: „olykor a legfizikaibb a legmetafizikaibb.” A test és táncfotók a költészettel egyesülve teremtenek egy új műfajt, a testversképet, ami így, az intencionális és konkrét tartalmak összeadódása révén talán a művészet 4. dimenzióját teremtheti meg. Ez az album erre tesz vakmerő kísérletet, tulajdonképp bungee jumping a művészet elefántcsonttornyának tetejéről. A költészetet feloszthatnánk szerves és szervetlen költészetre, noha a határ nem oly éles, de véleményem szerint valami minél zsigeribb, húsban és vérben lüktetőbb, személyesebb és szívből jövőbb, annál inkább nevezhető szerves költészetnek; ezek azok a költemények, amelyek illenek a forró emberi bőrre, hogy pulzáló ütőerek, és élő szövetek hordozzák magukon a sorokat. A versek magáról az emberről szólnak, hol máshol is lehetne igazabb helyük, mint az emberre írva? 

Mitől lesz szép egy festmény, egy film, egy novella, egy arc, egy vers vagy éppen egy test? Mi a közös e sokféle szépben? Ezt a kötetet például szépnek tartom, tetszik benne az újdonság ereje, az, hogy tulajdonképpen egyedülálló a világon, tetszik pimaszsága, líraisága, erotikája és olykor fájdalmas tanulságai is. Érdekessége e testversfotóknak, hogy nemcsak a szövegek, hanem a fotók is metaforikusak, sokszorosan túlmutatnak önmagukon. Az egész kezdeményezést nagyon egyedinek találom. Szépségkirálynőként pontosan tudom, hogy a szépség önmagában nem elég. Az egyediség az, amitől valaki vagy valami ki tud ragyogni az átlagból. A könyv, amit most Ön a kezében tart igazán különleges, egyedi alkotás: olvasmány és fotóalbum egyszerre, érdemes vele megajándékozni önmagunkat és másokat. 

Kulcsár Edina Miss World Hungary 2014

☆☆☆☆☆

És akkor ha mindenki elolvasta a fülszöveget kérdeznék valamit: 

Tegye fel a kezét, aki azt gondolja, hogy egy szépségkirálynő írta a könyvet! 

Nem is olvastam végig a fülszöveget, totál nem ugrott be név, de én ziher voltam, hogy ezt egy szépségkirálynő írta. A valóságban azonban kaptunk egy költőnőt, aki (szegénységi bizonyítványomra) számomra ismeretlen volt, így nem tudtam hova kössem.

Önmagam metaforája vagyok, 

élvezeti példány, hiánycikk.

Kezdetben biztos voltam benne. hogy a moly.hu értékelések mellett majd jövök én, aki végre feltornázza azt a nyamvadt értékelést ötösre, de nos... tartok tőle, hogy ez nem fog menni.

Voltak benne érdekes versek, a szó legszorosabb értelmében, és számomra borzalmasak. Minden ember ízlése más, és más. Hozzátenném viszont, hogy a líraiságom megreked Kosztolányi-Simon Márton-Varró Dani hármasában (oké a trióhoz még azért Ady, Radnóti és Petőfi is bekacsint). Nem mozgok otthon a kortárs szerzőinkben. Ezért Viola Szandra neve nekem eddig ismeretlen volt.

Anyám siet, 

nem ér rá, mert veszekednie 

kell apámmal.

Tudom, tudom. Akkor kérdeznétek: miért? Miért olvastam el, ha nem tetszett?

A válasz egyszerű: rövid a könyvecske, mindössze negyven oldal, az oldalpárok 60%-án képek vannak, ha nem több. És a képek... volt ami tetszett, volt ami kevésbé. Volt amikor néztem a képet, hogy milyen szép, de aztán amikor elolvastam a hozzá passzoló (?) verset néztem egy nagyot. Nem.

Volt amelyik nagyon nem passzolt a vershez. A versek közül is voltak, amikből egy- egy mondatot szépnek találtam, ezeket látjátok a blogra kigyűjtve.

És még egy dolog, amit viszont kiemelnék: nagyon tetszett az újítás, ahogy összehozták a fotókat, a művészetet a versekkel. Dinamikát adott a soroknak, szinte vibráltak.

Gyermekként jól begyakoroltad

a káromkodás-varázsigéket.

Egy szó, mint száz: nagyon egyszer olvasós könyv.

Végezetül pedig íme a kedvenc versem a kötetben:

Por szeme látja, hogy átfolyik rajta a lét, 

HemPEREG rajta idő, s abba halunk bele, hogy 

nem élhetünk tovább.

Viola Szandra: MÉG

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszetős

Fülszöveg: ahogy fentebb is említettem, teljesen megtévesztő
Cím: szerintem jópofa

Tartalom: hát...