Tomi Adeyemi: Erény és bosszú gyermekei (Orisha legendája 2.)

Ez a háború velem ér véget.

Író: Tomi Adeyemi

A mű címe: Erény és bosszú gyermekei

Kiadás éve: 2019

Magyar megjelenés: 2020

Kiadta: Maxim

Oldalszám: 400 oldal

Vérre menő versenyfutás után Zélie-nek és Amarinak végre sikerült visszahozniuk Orisa földjére a mágiát. Csakhogy a szertartás a vártnál félelmesebb erőket szabadított fel, és nemcsak a mágusok képességeit adta vissza, de a mágus-ősöktől származó nemesség varázsló örökségét is feltámasztotta. Zélie most egy olyan országban küzd a mágusok egyesítéséért, ahol az ellenség ugyanolyan hatalmas, mint ők. Mikor a királyi udvar a hadsereggel szövetkezik Orisa uralmáért, Zélie harcba száll, hogy támogassa Amari trónigényét, és megvédje az új mágusokat a zsarnokság dühétől. A polgárháború fenyegetésétől pattanásig feszült helyzetben Zélie rájön, hogy vagy módot talál az ország egyesítésére, vagy végig kell néznie Orisa széthullását.

☆☆☆☆☆

Nem tudom illik-e ilyet mondani, de a második rész az elsőnél is jobban untatott. 

Viszont a várva várt belerázódás a sztoriba elmaradt, így pedig még a könyv felétől se jött el hozzám a nagy AHA élmény, és a könyvet szabályosan utáltam olvasni.

– Mi felségek vagyunk. – Lenézően horkant. – Mi szenvedünk, hogy mindenki más mosolyoghasson.

De hogy így mindent is lezúdítottam, lássuk mik voltak a problémák:

A csapat (Tzain+Amari+Zélie) lassan úgy éreztem, szétcincálódik. Már nem éreztem azt a lendületet, mint az első résznél, és ahogy egyre jobban telt az idő eltávolodtak egymástól. Inan (akit én nagyon bírtam) kiesett konkrétan, a végén volt csak egy kis interakció a csapattal, az ő szemszögei elég passzívak voltak.

Roën karakterét, akit sokan utálnak én megszerettem. Az elején én is #TeamInan voltam, de a könyv végére megváltozott ez bennem. A vége felé a balesetnél (többet nem írok, mert nagyon spoileres lenne már) végképp megszerettem.

Még egyszer nem tudom összevarrni széttépett szívemet

Viszont, azért azt mindenképp előjáróban elmondanám, hogy annyira nem volt borzalmas, mint az a könyv, amit-nem-nevezek-nevén... A sztori maga izgalmas volt, csak valahogy a szereplőknél laposodott el a könyv lelke. 

Igen, csalódott vagyok.

Többet vártam a könyvtől, de a függővég kissé felvidított.

Várom a folytatást :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszett, bár sokéig azt hittem Amari, majd utána esett le, hogy ezek Zélie "tetkói" :D

Fülszöveg: szépen megfogalmazza, miről is lesz szó
Cím: az előző cím nekem jobban tetszett

Tartalom: 3/5. Szerettem volna szeretni, de ez nem jött össze.

Mélypont: Inan vs Zélie

Tetőpont: bálnavadászat és a Zïtsōl jelentése <3

Kedvenc szereplő: Roën

Legutáltabb karakter: Nehanda

Kinek ajánlanám?: -

Figyelmeztetés!: -