A Város csontja kő, húsa vas és acél, vére az emberek, a munkások tömege.
Író: A. M. Aranth
A mű címe: A Liliom kora
Kiadás éve: 2015
Kiadta: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 140 oldal
A Város otthon, béke, biztonság.
Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.
☆☆☆☆☆
Először is, azon kezdtem el morfondírozni, hogy honnan is ismerős nekem az íróúr neve, aztán rájöttem, hogy egy korábbi (fél)olvasásom már volt tőle, de ezt valamilyen oknál fogva abbahagytam. Ez a Cleadur - Dobszó a ködben című könyve volt, amit eléggé korán kezdtem el olvasni, korai kis molyéveimben és akkor valamiért nem tetszett. Azóta már változott az ízlésem, mindenesetre ez a kisregény kedvet adott, hogy majd azt is újra a kezem ügyébe vegyem.
Valakinek szembe kell szállnia a sötétséggel.
Ez a könyv az első oldalaktól elvarázsolt a hiiiiihetetlen (így szépen, elnyújtva) világával, a tuti kis gőzpárás steampunk légkörével. A műfajba már korábban is belekóstoltam, így nem volt idegen.
A két főszereplőnk Lily és Vincent karaktere tetszett, bár nekem a prímet Vincent vitte el. Szegény Gregor, aki még külön fejezeteket is kapott egyáltalán nem fogott meg.
Fuzon karakterét már kezdtem megsajnálni, hogy ő lesz itt a pótkerék, aztán szépen fordult a kocka.
– Az érzelmek veszélyes dolgok nyomozó, különösen az olyan szakmák gyakorlói esetében, mint az öné vagy enyém.
Ami nem tetszett, hogy az időben elég rendesen ugrálgattunk. Egy idő után megszoktam, de a kevésbé kitartó olvasókat lehet megzavarhatta. Hogy volt egy esemény, ami csak egy adott fejezet után következett be az időrendben. Ugyanakkor tetszett, hogy nem a jó öreg múltba merengés epizódjaiba nyerhettünk bepillantást, hanem kvázi a jövőbe.
A Mérnökök megalkotása zseniális, nagyon menőn néznek ki a félig ember, félig robot lények.
– Lesznek szívesek megnézni a kínálatomat, ezen a kis táblán. Látnak ezen olyat, hogy „Tények visszatérő vendégeimről”? Nem? Akkor sajnálom, nem segíthetek.
Sajnálom, hogy nem lesz folytatása, már épp kezdtem megkedvelni a side szereplőket is.
De az epilógus egyszerre megértetett velem mindent, összeálltak a kis kirakósok.
Egyszerűen imádtam!
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: nagyra értékelem az egyedi borítóterveket és erről is ez rí le, nagyon tetszik!
Fülszöveg: kedvet adott, hogy olvassam, beindította a kis fogaskerekeket
Cím: meglepően érzelmes gesztus van mögötte
Cím: meglepően érzelmes gesztus van mögötte
Tartalom: 5/4 voltak részek ahol nem jött egyről a kettőre, hogy a kezembe vegyem és folytassam
Mélypont: -
Tetőpont: az álom
Kedvenc szereplő: Vincent
Legutáltabb karakter: a Főkurátor
Kinek ajánlanám?: steampunk kedvelőknek alap és azoknak akik csak egy kis könnyed fantasyt keresnek
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése