– Mi az a lélek?
– Nagyon nehéz megmondani. Azt mondják, olyan, mint az ékszerdoboz – nyújtotta ki a kezét a kislány, hogy Zima ujjai közé helyezze a dobozkát. – Benne van minden fontos dolog, ami csak kellhet, és állítólag nagyon törékeny.
– Miféle fontos dolog?
– Amiket már korábban mondtam neked: a szeretet, az öröm, de ugyanúgy a szomorúság, a félelem és minden más is. Ez az ékszerdoboz veled együtt változik, emlékekkel telik meg, és azt hiszem, a lélek is ilyen.
Író: Aurora Lewis Turner
A mű címe: A lélekdoboz
Kiadás éve: 2024
Kiadta: NewLine
Oldalszám: 374 oldal
Nincs levegő.
Nincs fény.
Nincsenek érzések…
Csak halál és háború uralja a földeket, amióta ellopták és elfordították A Világ Kerekét. A Kerék eltűnt, egyedül Xí, egy nyolcéves kislány tudja, merre lehet. Hépíng, a Vörös Birodalom császára tolvajokból, gyilkosokból verbuvál köré csapatot azzal a céllal, hogy megkeressék és visszafordítsák a szerkezetet. Ha sikerrel járnak, megmentik a háború sújtotta világot. Ehhez viszont az aranyló Lepel mögé kell merészkedniük, amely gyilkos fenevadként zabálja fel a földeket és rajta az életet.
A csapat feje, Léto Blackhart kapitány kénytelen szembenézni a Vadon különös lényeivel, a Kék és a Sárga Birodalom csatáival, valamint a Lepel veszélyeivel. De közben a saját lelke is kockára kerül, ugyanis egy érzéketlen, hadifogoly nokturna, Zima is csatlakozik hozzájuk az ellenséges táborból.
Zima azt a feladatot kapja, hogy a küldetés sikere érdekében védje meg Xít és Blackhartot, akár az élete árán is. Vajon a kapitánnyal lehetnek ellenségekből szövetségesek?
Blackhart mennyire tudja titokban tartani sötét természetét, s mennyire tudja magát távol tartani a gyönyörű nokturnától? Célt ér-e a küldetés, mielőtt örökre bezárulna a Lepel?
A Lélekdoboz az énünk legsötétebb és legmélyebb bugyrairól, az emberségről, a szabad akaratról és az önfeláldozásról szól.
☆☆☆☆☆
Meg voltam győződve az első pár oldal után, hogy nem ez lesz az én könyvem. Aztán belegondoltam abba, mit alkotott írónőnk a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságokkal és megembereltem magam, hogy márpedig, ha törik, ha szakad nekem ezt tovább kell olvasnom.
És milyen jól tettem!
Sziasztok! A mai nap Aurora Lewis Turner legújabb regényét hoztam el nektek.
Ebben a kötetben egy távolkeleti világba csöppenünk, valamikor a középkor és az újkor határára, ahol három ellentétes ország csatározik egymással, a hatalomért.
Itt verbuválják össze a mi kis csapatunkat, akiket egészen a Lepel mögé kísérhetünk el. A feladatuk, hogy a Világ Kerekét visszafordítsák eredeti pozíciójába, ezzel megmentve a világukat a biztos pusztulástól. Útközben nem kevés erőszak és halál lesz a társunk, de az igazán kitartóak szeretettel és szerelemmel is találkoznak majd.
De minden bizonnyal ezt a fülszövegből már mindenki ismeri, így íme, hogyan vélekedek én az olvasottról. Lapozzunk is bele!
Elsőnek amit szeretnék megemlíteni, hogy majd eldobtam az eszem, amikor jobban megnéztem a borítót. Sokszor előfordul nálam, hogy egy könyvnél mostanában csak rápislantok a borítóra majd el is kezdem fogyasztani a sorokat. Pláne, ha olyan könyv, amit már régóta vártam.
Ez most itt is így történt, csak a Köszönetnyilvánítás elolvasása után néztem rá ismét.
Az hagyján, hogy már maga a borító is megmutatja a könyvben a leges-legfontosabb tárgyat, de hogy minden szín is passzoljon... elég csak a baba kékségére néznem, az arany háttérre és a dobozon lévő pisztolyra na meg kristályokra. Rég találkoztam egy ennyire jól összekomponált borítóval.
És akkor maga a cím is az, hogy Lélekdoboz...
Már csak emiatt is csillagos ötöst adnék.
De még vissza van maga a történet.
Nagyon szépen bemutatja Blackhart kapitány (sejtelmeim szerint nem véletlenül lett ez a vezetékneve) szemein keresztül a gyász feldolgozását. Milyen az amikor elveszted a szeretted, milyen az amikor bosszúra adod a fejed és milyen az amikor a megtorlás és az önmarcangolás mocsarába süllyedsz. Rengeteg fantasy regény (a legnagyobb örömömre egyre több) dolgozza fel ezt a fontos témakört. Szeretem amikor nem csak a rózsaszínben járok a fantasy világba, szeretem ha "igazinak" érezhetem a szereplőket. Ehhez pedig a karakterek árnyoldala is hozzátartozik: Blackhart függő lesz, akinek csak ez a pillanatnyi mámor ad feloldozást.
A férfit egy olyan csapat élére állítják ahol nem csak egy, hanem kapásból kettő olyan lényt is kell vezetnie, akit mélységesen megvet. És talán emiatt lesz a regény végére az, akiért az olvasó már az első lapoktól drukkol.
– Az emberfia úgyis meghülyül, ha szerelmes.
A későbbiekben kiderülnek az ok és okozatok, nagyon szépen adagolja nekünk a történet. Zima a női főszereplő egy ilyen nokturna, akit harcra és gyilkolásra terveztek. Nem érez, nincsenek érzelmei.
Ők ketten tökéletes párost alkotnak már a könyv elején is, de aki már elég romatikus regényt olvasott az azért sejtheti, hogy mi is fog történni kettejük között.
A többiekről is azért szót ejtve, az ikrek olyankor megnevetettek, de a prímet nálam a kislány vitte.
A kedvenc szereplőm a mindig vidám Xí lett, aki bárkit mosolyra tudott fakasztani a táborban. Azért a múltja engem is megérintett, borzalmas volt olvasni. Szabályosan megkönnyebbült a lelkem az utolsó fejezetet olvasva.
Imádtam, hogy ennyiféle karakterrel találkoztam. Persze akadtak olyanok is, akiket az első megszólalásuk óta utáltam, de ettől is szép a regény: ha érzelmeket tud kihozni az olvasójából.
És ha már Zimáról beszéltem, aki ügye egy nokturna, akit a Kékek fejlesztettek ki. Van akit harcra (ilyen ő is) és van akit meg gyógyításra (ilyen Medárd, csak róla nem meséltem még, ő egy kicsit olyan npc volt nekem). A természetellenes kék hajukról lehet felismerni őket.
Imádom amikor az írók általuk kitalált lényekkel színesítik a történeteiket.
Egy szó, mint száz, én nagyon ajánlom minden romantasy kedvelőnek, nem fogtok csalódni benne!
Ha neked is felkeltette az érdeklődésedet, az alábbi honlapon megvásárolhatod:
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: ahogy fentebb említettem már, észbontó lett!
Fülszöveg: csillagos hatos
Cím: a mű közben nyer értelmet
Cím: a mű közben nyer értelmet
Tartalom: 5/5
Mélypont: Zima és az elixír
Tetőpont: a csodagombák
Kedvenc szereplő: Xí
Legutáltabb karakter: Byron, hát naná, hogy ő
Kinek ajánlanám?: akik szeretik az ellenségeskedő nagyhatalmakat, akik odavannak a középkorért és akik szeretik a különleges lényeket
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése