Keresel valamit?

2024. november 30., szombat

Sárközi Erika Nilla: Carpe ​noctem – Ragadd meg az éjt!

Senki sem érezhet helyettünk. Senki sem beszélhet helyettünk. Senki sem élhet helyettünk… A saját történetünket mi írjuk, és most kell tollat ragadni.


Író: Sárközi Erika Nilla
A mű címe: Carpe noctem - Ragadd meg az éjt!
Kiadás éve: 2024
Kiadta:  Skarlát Kiadó
Oldalszám: 330 oldal

Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.
Veszély és varázsla.
Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik.

☆☆☆☆☆

Először is szeretném megköszönni, a Skarlát kiadónak, hogy olvashattam a regényüket!
Ezt pedig Ti is megtehetitek, mivel az alábbi linken INGYENESEN Ti is megszerezhetitek :)
És ha rám hallgattak, már kattintotok is, mert egy brutál jó könyvről fogok most beszélni!

No, de lássuk is, amiért itt összegyűltünk:

Azt se tudom hol kezdjem, de tényleg.
Talán ott, hogy Sárközi Erika Nilla nem lehet ismeretlen az olvasóknak, így nekem sem. Korábban már megjelentek novellái antológiákban, én kimondottan a Jégvirágokban találkoztam Vele, a Tábor haladó újrakezdőknek c. novellában.
Kezdődik a Csillagpárbaj.

Ha nem mondom el vagy még százszor, akkor egyszer sem ebben a bejegyzésben, de én IMÁDTAM EZT A KÖNYVET!
Hát te jó ég, de mit kaptunk! Alapból imádom a horoszkópos, misztikus témát hát még ha egy ilyen sztori van alá rittyentve.
Bámulatos, de tényleg.

Az alapkoncepció is izgi: 12 csillagjegy, amit 12 fő család képvisel az USA-ban. Ők viszik tovább a hagyományokat, minden családnak van egy képessége, ami a 10 évente megrendezésre kerülő párbajon a tetőfokára hág. Minden évtizedben a család fiataljait, 1-1 épphogy felnőttet elhívnak egy versenygésre, hogy kiderüljön, ki a legjobb közülük. 

Nagyon király karaktereket kaptunk, egytől-egyig érdekesek voltak, nem is tudok közömböset említeni. Persze, volt akivel nem szimpatizáltam, de én mindig azt mondom, hogy jobb ha utálom a karaktert, mint hogy nulla érzelmet váltson ki belőlem. Ez az ismérve szerintem egy jó regénynek.
Nekem az egyik kedvencem naná, hogy Itta lett, aki Nyilas. Éreztem vele rokonszenvet, bár való igaz, nem rajta volt a reflektorfény, de ezt teljesen megértem ^-^ Kicsit magamra ismertem benne.
És Pip? Na őt is imádtam! Imádtam a szavajárását.

– Amit tettél, hogy megmutattad neki, milyen szeretni. És szeretni pokoli nehéz, lelkem.

Na, de Rion... Vagy inkább RION, a Skorpió, csupa nagy betűkkel. Na ez a pasi... kedvenc könyvpasit avattam, annyi szent! Imádtam a karakterét, meg azt is, hogy Nilla ennyire jól árnyalta őt.
A főszereplőnk viszont nem ő volt, hanem Asra (és már észrevettem, hogy sokszor nem említem meg a főszereplőket kellő módon, ezért mindenkitől bocsi). Ő egy Vízöntő, az ő szemén keresztül láthatjuk a cselekményeket. Eltökélt, céltudatos és törődő személyisége van.
És persze akaratos, ha már egy Vízöntőről van szó.
Tetszett, hogy higgadt próbált maradni, ha a párbaj nem is kímélte őt. Az utolsó húzása egyszerűen lenyűgözött. 
Imádtam, ahogy ez a két karakter évődött egymással. 

– Ilyen gyorsan végeznél velem, bébi? – suttogja a hátam mögül.
A tarkómon felizzanak a hajszálak, és majdnem elejtem a csillagot, amit épp a helyére készülök csúsztatni.
– Ne hívj így – szűröm a fogaim közül. – Vagy elrontom a farkadat.

Egyébként meglepett, hogy vége lett a próbának, de még voltak oldalak. Persze az úriember miatt lett egy elvarratlan szál, amit szépen, illendően be is kellett foltozni.

Összeségében, wáó, meg WÁÁÁÓ!
5/5
Semmi kétségem.

És Nilla, megvan a kövi rajongód. Imádom az írói stílusod! ^-^

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon egyedi
Fülszöveg: alig vártam, hogy megjelenjen a könyv, annyira felkeltette a kíváncsiságom!
Cím: tetszik, szeretem amikor használjuk a latint
Tartalom: 5/5*
Mélypont: az injekciós tű
Tetőpont: Cran és Sirri, best moment of the booooook
Kedvenc szereplő: Pip, Noir, RION, Itta
Legutáltabb karakter: az Ikrek voltak még a könyv elején, aztán végül valahogy megszerettem őket is. Asra anyukája volt még érdekes, de ő is lekerült erről a listáról végül
Kinek ajánlanám?: horoszkóp fanatikusoknak KÖ-TE-LE-ZŐ
Figyelmeztetés!: -

Courtney Summers: Sadie

Író: Courtney Summers
A mű címe: Sadie
Kiadás éve: 2018
Magyar megjelenés: 2022
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal

Sadie-nek ​nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.Ha tetszett a 13 okom volt, neked való. 

Ha még megrázóbbat is elbírsz, mindenképp vidd magaddal!

☆☆☆☆☆

FIGYELEM!
EZ A REGÉNY NEM A 14+ OLVASÓK KEZÉBE VALÓ!

Ebben a regényben olyan dolgokkal szembesültem, amik még engem is megviselnek, felnőttként. Pedig aztán szemrebbenés nélkül végig hallgatom az eltűnési, olykor a bűnügyi eseteket. Mondjuk a horrorfilmek már más tészta, hiába tudom, hogy nem igaz amit látok még is, a sok jumpscare engem kicsinál. Ennél a könyvnél viszont... nehéz volt a fikciónál maradnom fejben.
De még is... itt valahol az agyam hátsó zugában tudom, hogy ez akár igaz is lehetne.
Tényleg egy igazán beteg világban élünk.

 Erőszakra nem szabadna erőszakkal válaszolni, de szerintem néha az erőszak az egyetlen megoldás.

Mostanában nagyon ráfüggtem a podcastekre, szóval kérdés sem volt, amikor a KMK vásárban megláttam ezt a könyvet, hogy jöjjön velem. Már korábban is szemeztem vele, az igaz, főleg a vásár előtti hetekben, így madarat lehetett velem fogatni, amikor ráleltem.

Na és igen, megint egy krimi. Szép lassan úgy érzem lassan a krimit is mondhatom a kedvenc zsánerek közé, pedig ezt sosem gondoltam volna. Nagyon élvezek nyomozást olvasni, én is tanakodhatok ilyenkor a szereplőkkel, hogy most mi legyen, merre induljunk tovább a nyomok ismeretében.

Sose láttam még olyan könyvet, ahol egy "normális" fejezet és egy rádióbeszélgetés váltogatja egymást. De nekem nagyon tetszett! 
McCray podcast részei lettek a kedvenceim. Talán amiatt is, mert újdonság volt számomra így olvasni.
Valamint, az elején azt hittem, hogy inkább a nyomozáson lesz a hangsúly, a rádiós fogja vezetni a könyvet, felgöngyölíteni az esetet. Szóval meglepett, amikor Sadie részeivel találkoztam.
Bár nem elhanyagolható, hogy ez az én hibám volt, ha szemfülesebben olvasom a fülszöveget, akkor feltűnhetett volna a váltott szemszög.

Hogy képes az ember megbocsátani annak, akinek az lett volna a dolga, hogy megvédelmezze? Néha magam sem tudom, mit hiányolok jobban: azt a rengeteg mindent, amit elvesztettem, vagy azt, amim talán soha nem is volt.

Mint említettem bookstán is, ahogy végig követhettétek az olvasási menetem, valamiért nyomasztott a történet. Nem tudom, hogy ennek van-e köze az időjáráshoz, a jelenlegi húzós napjaimhoz, de azt tudom, hogy ezeket a sztorikat jobb szeretem csak hallgatni. Valahogyan... Valahogyan jobban megviselt, hogy olvastam egy ilyet.

Nincs rá jobb szó, felzaklatott a regény.
Ha figyelmesebb vagyok, talán észrevettem volna az intő címkéket hozzá molyon.
Talán... talán akkor nem is veszem meg és olvasom el.
Igen, ez egy totál komfortzónán kívüli olvasás volt. És tudjátok mit?
Valahogy még is tetszett! Már ha egy ilyen történetre lehet ezt mondani...

Mindig elfelejtem, hogy a félelem legyőzhető dolog, ezért mindig újra és újra meg kell tanulnom, bár ez még mindig jobb, mintha egyáltalán soha nem tanulná meg az ember.

Nagyon sokszor nem tudtam eldönteni, mit is reagáljak. Sokszor majdnem sírtam, de ugyanakkor elundorodtam és ha lehetne, kihúztam volna Sadiet a lapok közül, hogy megráncigáljam.
Mert aláírom, nagyon felnőttesen kezdte el az akadályokat, lenyűgözött mennyire furfangosan  göngyölítette fel magának annak a hollétét, akit keresett a könyv eleje óta.
De ugyanakkor volt nagyon sok... egyszerűen csak buta meglátása.
Nem, valóban nem tudom - hála a jó égnek -, hogy mennyire riadt, kétségbeesett és bosszúszomjas lehetett ilyen történések után, de azt tudom, hogy kinti szemmel sokkal jobb meglátásai is lehettek volna.
Viszont, amit Montgomeryben vitt véghez, Javi által, az brilliáns volt!

Hiányoltam a végén a megfelelő lezárást.
Mert igen, nagyon is sejthető a komor vég.
Ezért, és amiatt, hogy nagyon nehezen tudtam vele haladni - mert nem én voltam a célközönsége - 5/4 csillagot adok.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: az egyszerűségével megfogott
Fülszöveg: tetszett, bár kicsit csalódtam benne - hozzátéve ismét, hogy a saját hibámból
Cím: egyszerű és nagyszerű
Tartalom: 5/5
Mélypont: porban a címkék
Tetőpont: Javi és a Montgomery eset
Kedvenc szereplő: McCray, May Beth, Javi
Legutáltabb karakter: Darren
Kinek ajánlanám?: akik szeretik a bűntényi eseteket, a nyomozás, a krimit
Figyelmeztetés!: tüzetesen vizsgáld meg, milyen témákkal foglalkozik a könyv mielőtt olvasod, ne ess az én hibámba!

2024. november 21., csütörtök

Amie Kaufman és Ryan Graudin: The ​World Between Blinks – A pislantások közötti világ (A pislantások közötti világ 1.)

Volt már olyan, hogy kettőt pislantottatok gyors egymásutánban, és a kettő között, egyetlen villanás erejéig, mintha láttatok volna valamit?


Író: Amie Kaufman és Ryan Graudin
A mű címe: A pislantások közötti világ
Kiadás éve: 2021
Magyar megjelenés: 2022
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 280 oldal

Hova ​kerül mindaz, ami eltűnik ebből a világból? A fél pár zoknik, az elsüllyedt városok, a kihalt őshüllők?

Marisol és Jake vonzza a kalandokat. Ezt néhai nagymamájuknak köszönhetik, a legendás utazónak és kincsvadásznak. Amikor Nana halála után a kiterjedt család még egyszer összegyűlik a nagymama tengerparti otthonában, a két unokatestvér belevág egy rendkívüli utazásba. Egy térkép alapján, amit a házban találnak, titokban kihajóznak egy közeli világítótoronyhoz – és egy másik világban találják magukat.

A Pislantások közötti világ varázslatos hely, itt lyukad ki minden, ami a mi világunkban elveszik. Jake és Marisol lépten-nyomon olyan emberekbe és tárgyakba botlik, akikről és amikről a történészek nem tudják, hova tűntek. Mint például Amelia Earhart pilóta vagy az elsüllyedt Atlantisz. De a férfi, aki a hazatérésük kulcsa lehetne, nem akarja, hogy megtalálják őt, és ha a gyerekek nem kerítik kézre gyorsan, örökre az elveszettek világában ragadhatnak.

Vessz el te is e csodás világban!

☆☆☆☆☆

Hát még egy ilyen hosszú cím se volt eddig a blogomon.

A mai nap egy szintén underhyped sztorit hoztam el Nektek, amit hiába az egyik legnagyobb kiadó vett a gondozásaiba, és hiába bámulatos a története, a moly jelenlegi állása szerint 27 csillagozást ért meg... velem együtt. Mivel tudjátok már, hogy célnak tűztem ki ezeknek a könyveknek a bemutatását, nem hagyhattam ki ezt sem.
A könyv egy KMK zsákbamacskaként kacsintott rám a pécsi raktárvásárkor, és már akkor is nagyon megörültem neki. Szeretem a hasonló történeteket.
Tőlem szokatlan az ilyen kései poszt, de nem bírtam várni, kicsit könyv-aznaposságom van :D

Néha ragaszkodsz dolgokhoz.
Néha elveszíted őket.
És néha, nagy ritkán, el kell ereszteni valamit csak azért, hogy újra meglelhesd.

A történet két unokatestvérrel indít, akik a halott nagyanyjuk házában találkoznak. A házat a család idősebbik része el akarja adni, de mind a két gyermek ódzkodik ettől. Különösen Marisol, aki a fejébe veszi, hogy egy kincs megtalálásával megoldhatnak minden problémát.
A másik unokatestvér Jake, aki kevésbé tűzrőlpattant, mint a lányzó, inkább kezdett beletörődni a sorsukba, de amikor Mari elhatározásra jut ő is csatlakozik hozzá.
Kalandra indulnak, hogy kincset találjanak, de átkerülnek a Pislantások közötti világba (PKV), ahol kezdetét veszi az utazásuk. Céljuk most már az, hogy hazataláljanak ebből a furcsa világból, mielőtt minden emlékük elpereg.

Nem mindenki megbízható a világunkban. Jobban kell vigyázni itt az emberekkel, mint a dinoszauruszokkal.

A világot Kurátorok vigyázzák, ők azok akik az elején felkarolják a gyerekeket, akik kelepcébe kerülnek egy csel miatt. Az ő  feladatuk az, hogy úgynevett kategorizálást hajtsanak végbe. Leírják mikor, milyen néven és pontosan mi érkezett hozzájuk az Ismeretlenen keresztül. 
A regényben akadtak humoros részek is, de nem volt komolytalan a könyv. A végefelé igenis szép gondolatokkal volt megtűzdelve. 
Mint például az emlékek és az erények fontossága, gyászfeldolgozás.

– Így írják, hogy szósz?
– Ne csináld, nem ismered a rövidítést? Ez azt jelenti, save our souls, vagyis mentsétek meg a lelkeinket.
– Kinek a lelkét? A felhőkét?

Tetszett, hogy a könyvben megjelentek elveszett dolgok/helyek/emberek. Már én is törtem a fejem, hogy de jó lenne egy ilyen könyv, tuti az első olvasók között lennék, szóval még egy pluszpont. Azt is imádom, amikor a könyv játszik az olvasójával! Néhányszor amikor feltűnt egy bizonyos épület/tárgy/személy, a történet mielőtt elmondta volna mit/kit látunk egy gyors leírást adott, így a szemfülesek kitalálhatták kikről/mikről is van szó.

A bánat mogyoróvaja egészíti ki az öröm csokiját.

Az is tetszett, hogy különféle mágikus tárgyak segítik a gyerekeket a kalandozásokban, ezek közül párat én is elfogadnék:
- a buborka, ami segítségével a  víz alatt lehet lélegezni, beszélni
- a lencse, amit monokliként a szem elé emelve láttatja a kategorizált dolgokat írásosan.

Sokáig Christopher karakterét akartam a Legutáltabb karakternek, de valami elkezdett bennem motozni Kityezs városában. Talán minden csíntevése mögött valami magasztosabb szerepel?...
És ahogy tovább olvastam, beigazolódott a gyanúm: ő egyáltalán sem negatív karakter.
Mélységesen elszomorított, mikor megtudtam mit miért akar végbe vinni.

Egy szó, mint száz, engem nagyon kikapcsolt a regény és ismét egy kedvencet avattam.
Furcsa volt, mert ezt már az első oldalak után éreztem, hogy nagyon-nagyot fog menni nálam.
Nagyon édes történet, a gyerekek felnőttes gondolkozásmódjával, mindenkinek ajánlom!

 A szeretet többet ér, mint a tárgyak amik emlékeztetnek rá

Hazájában már megjelent a mű második része, amit én is örömmel fogok olvasni!
És drukkolok, hogy ne elkaszált sorozat legyen *összefűzi az ujjait*
Bár akkor meg angolul kell megszereznem, ez tutkó.

– Mind jó emlék – mondta lassan Jake. – És mind rossz is. Egyszerre. Talán egyik-másik bámulatos, néhány meg rémes, de így áll össze a tűző nap és az árnyék. A rossznak köszönhetően ismerjük fel a jót, ha találkozunk vele.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: imádnivaló! imádom az ehhez fogható részletes borítókat
Fülszöveg: ultra kíváncsivá tett
Cím: érdekes, újdonságot ígér
Tartalom: 5/5
Mélypont: Hazel és a tükörképek
Tetőpont: C.C.
Kedvenc szereplő: Marisol, Jake, Sydney
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: a főszereplők tinik, így bátran ajándékozd iskoláskorú gyermekeknek, nekik nagyon tetszeni fog, de Te is olvasd el bátran!
Figyelmeztetés!:  "gyermekkönyv iskolásoknak" a besorolás, de ez ne riasszon el, komoly témákat feszeget

2024. november 16., szombat

Kerekes Ivett Kriszta: Sosevolt


Író: Kerekes Ivett Kriszta
A mű címe: Sosevolt
Kiadás éve: 2024
Kiadta: Helma
Oldalszám: 308 oldal

Életében egyszer mindenki hibázhat. Talán így van, talán nem; Alina mégis mindig azt kívánta: bár visszamehetne, hogy kijavítsa a fiatalkori ostobaságát, amivel nem csak a saját, hanem sokak életét tönkretette.
Holott őt a jószándék vezette.
Jószándékból akarta egyesíteni az emberekkel az addig titokban létező másik társadalmat, nem azért, hogy gyűlöletet szítson a különböző felek között.
Mégis úgy látszik, hogy azt a tévedést már semmi nem hozza helyre, az események megállíthatatlanul magukkal sodorják a nő életét, a családját, a közösséget, és az országuk békéjét.
Olyan kérlelhetetlenül, hogy azon már csak egy csoda segíthetne. Azonban csodát már régóta nem látott senki sem…

☆☆☆☆☆

Az írónő olvasókat keresett a megjelent regényéhez bloggerek személyében, így jutott el hozzám is a regénye. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmad! 
Vágjunk is bele :)

Kezdetben nem nagyon kötötte le a figyelmemet a regény.
Elindultunk és a sokadik fejezetig is kapkodtam a fejemet, hogy most mi is történik itt pontosan. Furcsa volt, ahogy egyszer közeli, egyszer távoli nézőpontba kerültünk. Egyszer az egyik lány fejében voltunk, másszor a másikéban, aztán egy vámpíréban... és mindezt egy fejezeten belül.
Lehet én vagyok már az öreg, de volt amit kétszer is vissza kellett olvasnom, mert nem értettem, miért olvasok B szereplőről, amikor a bekezdés még A fejében zajlott.
Ez a viaskodás (önmagammal) hamar kikészített és elvette az olvasás élményét.

Tetszett, ahogy az egész fantasy világot magyar köntösbe hozta el. Kissé ugyan szokatlan volt a sok ízig-vérig magyar névvel találkozni, de felüdülés volt. Tetszettek a varázslények és ahogy a mágiával bűvöltek a lapokon.

A történet maga lassan indult be, de valahol a 60. oldal körül már magához láncolt és csak nagyon indokolt esetbe raktam el a tabletem, amin olvastam. Egyre jobban fordulta az oldalam a kíváncsiság Alina múltja miatt. És mindaz miatt, ami a változásra kényszerítette.
A fülszöveg elolvasása óta szinte erre a pillanatra vártam.

Alina karaktere csupa rejtély volt a könyv elején. Az olvasó hamar tudta őt azonosítani a múlt egyik fő alakjával, de azóta teljesen megváltozott. Kiveszett a szeméből a tűz és próbált teljesen normális életet élni. Sose fogom megérteni, hogy miért jó magadba zárni a fájdalmad, amikor tudod, hogy valaki melletted áll és segítene. Ez unszimpatikus volt. Valamint ahogy megtudtam mi történt csak pislogtam, mert értelmetlennek gondoltam a szenvedését.

Gabriella karaktere az elején még fura volt nekem. 16 éves, de már úgy viselkedik, mint minimum egy egyetemista. Aztán lehet én vagyok a prűd és már az én korosztályomban is ilyenek voltak a többiek 16 évesen, azaz 10-11. környékén. Akaratlanul egy naplóregény igen koravén karaktere jutott eszembe, de gyorsan elhessegettem és inkább koncentráltam Ellire.
Tetszett, ahogy kiállt a barátjai miatt.

– Kiérdemeltem, hogy az emelt matekra járjak – közölte aggasztó higgadtsággal.
– Nyomorult vámpír, egy karót érdemeltél ki! – dörrent volna a pofon.

A regény egész nyelvezete nagyon művészi, tetszett. Az elején a szememnek még szokatlan volt a teremtmény és a leány szó, majd szép lassan hozzászoktam. Illetve megtudva Lina múltját rájöttem, hogy ez a legjobb szó rá. Nagyra értékelem, hogy az írónő figyelt arra, hogy minél választékosabban írjon, nem láttam benne egy szóismétlést sem.
A politikai helyzet is vérpezsdítő volt, szerettem amikor az elnyomás minden mozzanatát szépen kibontotta Ivett. Kicsit viszont hiányoltam az igazi megtorlást, amit csak a végén lévő csata hozott el, valamelyest.

Sok mellékszereplő kapott helyet, nekem a kedvencem a tündér volt, Melissandra. Továbbá Dávid is helyet kapott a szívembe, mint kedvenc karakter. Nem hagyta, hogy az előítéletek meggátolják a szív akaratát.

– Miért nem azt látjuk, ami érdekel?
– Miért látunk bármit?

Tetszett a végén a fordulat és külön az, hogy egy számomra kedves szereplő visszatért a halálból. Vegyes érzelmekkel kapcsoltam ki a tabletem. Ez a vívódás bennem pedig most csak 3 csillagra futotta.
Személyes véleményem, hogy a líraiság egy viktoriánus regényben szuperül megállná a helyét.
Érdekel még milyen történeteket mesél el nekünk Ivett, követni fogom a munkásságát.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem tetszett
Fülszöveg: kedvet adott, hogy jelentkezzek, hogy elolvassam
Cím: érdekes, sötét utalás a történetre
Tartalom: 5/3
Mélypont: Dániel
Tetőpont: a barátok megjelenése a könyv végén
Kedvenc szereplő: Melissandra, Dávid
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: fantasy szerelmeseknek, akik szeretik a magyar köntösben látni a varázslatot
Figyelmeztetés!: -

2024. november 14., csütörtök

Monos Anett: Szenvedélyes ​hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 –  Veled számítana. – suttogtam a félhomályba. –  Csak veled számítana.


Író: Monos Anett
A mű címe: Szenvedélyes hadviselés
Kiadás éve: 2024
Kiadta: Skarlát
Oldalszám: 564 oldal

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.
Egy közös lakás.
Régen osztálytársak.
Most lakótársak.
Fojtó múlt.
Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? 
Garantált az apokalipszis.

☆☆☆☆☆

Monos Anett neve nem volt számomra teljesen ismeretlen. Találkoztam vele szerkesztőként már a Lámpások éjszakájában, majd ugyanitt íróként is (Elfeledettek és a Világok találkozása c. novella), de a Jégvirágokban is lenyűgözött már a Tűzforró és Jéghideg c. novellájával.
Már mind a kettőben szerettem az írásait, ahogyan a szavakkal bánik és szinte lélegeznek a papírról, így amikor megláttam, hogy ingyenesen elérhető a debütáló regénye, már csaptam is le rá.

A regényt egyébként az alábbi linken Ti is ingyenesen letölthetitek:
Köszönjük a lehetőséget Skarlát kiadó!

Imádtam az Adri és Bálint közötti dinamikát! Imádtam ahogy veszekedni (majd flörtölni) kezdtek, nem egyszer volt amikor hangosan felnevettem. A múltjukat tekintve sokszor összefacsarodott a szívem, mert akarva-akaratlanul eszembe jutottak a saját gimis élményeim. Sose fogom megérteni miért, de a gyerekek igenis gonoszak. A másik lelkébe tipornak csak azért, mert az övékből hiányzik valami.
Ha csak a múltjukból készült volna a regény, tuti lepontozom. Gyűlölök szenvedő, marcangoló karakterekről olvasni, mert a másik oldalon ilyenkor én is szenvedek miattuk. Épp emiatt az ilyen regényeket jó ívben el is kerülöm, van elég rossz emlékem, amiben elmerülhetek, köszönöm szépen.
#túlérzékenyatémávalkapcsolatban

Jó ember vagy, akivel rossz dolgok történtek, és ahogy mondtad, nem tudtad kezelni. Megértem, én is borzalmas vagyok ebben.

Na de visszakanyarodva az értékelésre, bemutatom a két főszereplőnk, akiknek a fejébe egy-egy fejezet erejéig belemászhatunk, hiszen egy váltott szemszögben íródott regénnyel van dolgunk.
Mind a ketten hibát-hibára halmoztak a múltban és úgy érzik, el tudták végre temetni a történéseket mélyen magukban, de a sors fintora ismét egymás útjába sodorja őket. Tudom-tudom, ez eddig csak a fülszöveg, nyugi, nem csak arról lesz szó, ígérem :p 

Egy harcos nem lehet gyenge, márpedig te harcos vagy, baszki!

Bálint boxszol, épp ott, ahol a gimi alatt megtanulta megvédeni magát. Egy edzőtermet öntenek a nyakába, hogy egyedül vezetgesse, amíg a tulaj családi ügyekben elutazik.
Eközben Adri akinek az az álma, hogy táncos legyen, éppen menekül egy bántalmazó kapcsolatból és belebotlik Bálint lakáshirdetésébe. 
A kalamajka elkezdődik, majd dönt a pénz és a biztonság nyelve és összeköltöznek. Amúgy tökre imádtam, hogy kaptunk kis alaprajzot a lakásról! Tök jó volt látni :D

Olyan természetes a tánc az életemben, mint a lélegzés, de megrémültem, ha arra gondoltam, hogy más előtt kéne megmutatnom magam. A lelkem egy darabját teszem a mozdulatokba, amit az emberek aztán megkritizálnak, kielemeznek.

A kettejük közt terhes szálak húzódnak, de olyanok, mint két mágnes: egyszer taszítják, egyszer meg vonzzák egymást. Rengeteg részükön felnevettem, de olykor majdnem elsírtam magam. Főleg, amikor a múlt visszaköszönt és egymás bántották a szavaikkal. 
Nagyon érdekes volt a múlt részleteit olvasni, ott is bőven volt elgondolkodtató és végtelenül szomorú rész is. Néha Bálint, néha Adri fejét üvöltöttem majdnem le, hogy mekkora egy suttyó rohadék volt a másikkal. Mert igen, azok voltak. 
Mind a ketten.

Akárhányszor széttörnek, te képes leszel újra és újra összerakni magad, mert a mi fajtánk ezt csinálja, hallod? Nem számít, hányszor ütnek ki minket, csak az számít, hányszor állunk talpra és szállunk vissza a ringbe.

A régi énjeiket nem bírtam volna.
Ha egy gimibe járok velük, mind a kettőt nagyívben kikerülöm, csak célpont ne legyek...
És pont a jelen történései miatt volt ez frusztráló: mert már értettem mit miért tettek. Mi hajtotta őket, mit kellett átszenvedniük, hogy ma mosollyal az arcukon tudják élni az életüket.

– Hova tűnt belőled a zen buddhista, aki azt mondta, hogy ne álljak bele feleslegesen a vitákba?
– Nem szoktam megfogadni a saját tanácsaimat .

Nagyon bírtam Toma karakterét. Imádom az ilyen igazi legjobb barát support karaktereket, akik tűzön-vízen át kiállnak a másik mellett. Szerelmes lettem a barátságukba, nem mostanában olvastam ennyire jól megírtat!

– Most végre láthatom az összes tetoválását. Tudtad, hogy az oldalán lévő kígyó becsúszik a…
– Oké, elég volt, mert idehányok!
Toma megvonta a vállát.
– Szeretjük egymás kígyóját.

A másik kedvenc szereplőm Dominik lett, Bálint kis tanítványa. Hát mennyire imádtam ezt a kölyköt! Tök jó párbeszédeik voltak Bálinttal, imádtam a pimaszságát. A harmadik kedvencem Vivi lett: gyönyörű volt a kapcsolatuk a főszereplő sráccal, szeretek ilyen igazi családi kapcsokról olvasni. 
Az ő egyik jelenete lett a kedvencem, a mese Lucyról. Imádtam, ahogy kiállt egy olyan ember mellett akit korábban meg is vetett. Most megismertük az ő lágy oldalát is, nem a belevaló, kitetovált lány mögé bújt. Megláttuk micsoda támaszt is jelentett ő Bálintnak oly sok éven keresztül.

És ha már család... Bálint anyja valóban nem egy mintaanya volt. De látszott, hogy próbál tenni ellene.
Szemben Krisztiánnal, akitől viszketett a tenyerem ha szóba került. Adri apukája nagyon feldühített.
Karola meg Rómeó karakterét meg i-mád-tam! Cukiságfaktor kimaxolva!

– Néha a felnőtteknek sok a problémájuk, és eszükbe sem jut, hogy a dicséret mennyire fontos

Kerekesit meg legszívesebben néha belefojtottam volna egy pohár vízbe. De tényleg! Adri nem értem miért állt ki mindig mellette (oké, olvastam a regényt, igazából értem én, de mekkora egy felfújt...hólyag volt). Nála csak Petit utáltam jobban. Nagyon megérdemelte amit kapott a végén.
Sunyi, számító, kabzsi. Tökéletes red flag.

Oké, kissé felfújtam, mert nagyon #teamBálint voltam, és már a gimis visszaemlékezéseknél is, de... DE! én megértem Kerekesi Csaba karakterét. Az Adrival kettejük közt húzódó barátság talán még szebb és mélyebb is volt, mint ami Bálint és Toma között húzódott. Jelenleg ezért sem írom a Legutáltabb karakter kategóriámba, mivel úgy érzem, ha megértjük ő miért ilyen, értelmet nyer minden múltbeli és jelenbeli tette is.

Sokkal rosszabb elveszíteni valakit, akit már a magadénak tudtál, mint elveszíteni úgy, hogy nem tudod, mit veszítettél.

És érkezzen egy olyan karakter, akit a könyv elején, ha valaki azt mondja megszeretek, körbe röhögök. Ő nem volt más, mint Lenke néni. Megdöbbentett, teljes mértékig és a végén szinte én is majdnem elsírtam magam Adrival. Őt is megszerettem, a fene vigye el!
Hogy is mondják: dont't judge a book, because of the cover.
Totálisan egyetértek.

– Tudni kell nevetni a szaron is, kisanyám. Máshogy nincs értelme az életnek.

Csak azért nem csillagos ötös, mert a vége teljesen sokkba rakott és hitetlenkedve figyeltem, hogy nincs új fejezet. Kérünk még! De komolyan, MINÉL ELŐBB!!! <3

Úgy érzem, Monos Anett személyében új kedvenc (magyar) írót avattam.
Várom már, mikkel fog a közeljövőben előrukkolni :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: gyönyörű, nagyon-nagyon tetszik ez az új borító trend, ami ilyen "rajzolt"
Fülszöveg: azonnal reppentem a könyvre is, nagyon felcsigázott
Cím: figyelemfelkeltő, annyira új hangzású, hogy mindenképpen meg kell nézni miről szól a könyv
Tartalom: 5/5 (egyefene: 5/5*)
Mélypont: az összes Petis jelenet
Tetőpont: Lucy
Kedvenc szereplő: Dominik, Toma, Vivi, Lenke néni, Rómeó, Karola
Legutáltabb karakter: Peti, hát naná... de Kolos is az lett
Kinek ajánlanám?: ha egy enemies to lovers sztorit olvasnál, kis erotikával fűszerezve, magyar körülmények között
Figyelmeztetés!: -