Courtney Summers: Sadie

Író: Courtney Summers

A mű címe: Sadie

Kiadás éve: 2018

Magyar megjelenés: 2022

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 384 oldal

Sadie-nek ​nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.Ha tetszett a 13 okom volt, neked való. 

Ha még megrázóbbat is elbírsz, mindenképp vidd magaddal!

☆☆☆☆☆

FIGYELEM!
EZ A REGÉNY NEM A 14+ OLVASÓK KEZÉBE VALÓ!

Ebben a regényben olyan dolgokkal szembesültem, amik még engem is megviselnek, felnőttként. Pedig aztán szemrebbenés nélkül végig hallgatom az eltűnési, olykor a bűnügyi eseteket. Mondjuk a horrorfilmek már más tészta, hiába tudom, hogy nem igaz amit látok még is, a sok jumpscare engem kicsinál. Ennél a könyvnél viszont... nehéz volt a fikciónál maradnom fejben.

De még is... itt valahol az agyam hátsó zugában tudom, hogy ez akár igaz is lehetne.

Tényleg egy igazán beteg világban élünk.

 Erőszakra nem szabadna erőszakkal válaszolni, de szerintem néha az erőszak az egyetlen megoldás.

Mostanában nagyon ráfüggtem a podcastekre, szóval kérdés sem volt, amikor a KMK vásárban megláttam ezt a könyvet, hogy jöjjön velem. Már korábban is szemeztem vele, az igaz, főleg a vásár előtti hetekben, így madarat lehetett velem fogatni, amikor ráleltem.

Na és igen, megint egy krimi. Szép lassan úgy érzem lassan a krimit is mondhatom a kedvenc zsánerek közé, pedig ezt sosem gondoltam volna. Nagyon élvezek nyomozást olvasni, én is tanakodhatok ilyenkor a szereplőkkel, hogy most mi legyen, merre induljunk tovább a nyomok ismeretében.

Sose láttam még olyan könyvet, ahol egy "normális" fejezet és egy rádióbeszélgetés váltogatja egymást. De nekem nagyon tetszett! 

McCray podcast részei lettek a kedvenceim. Talán amiatt is, mert újdonság volt számomra így olvasni.

Valamint, az elején azt hittem, hogy inkább a nyomozáson lesz a hangsúly, a rádiós fogja vezetni a könyvet, felgöngyölíteni az esetet. Szóval meglepett, amikor Sadie részeivel találkoztam.

Bár nem elhanyagolható, hogy ez az én hibám volt, ha szemfülesebben olvasom a fülszöveget, akkor feltűnhetett volna a váltott szemszög.

Hogy képes az ember megbocsátani annak, akinek az lett volna a dolga, hogy megvédelmezze? Néha magam sem tudom, mit hiányolok jobban: azt a rengeteg mindent, amit elvesztettem, vagy azt, amim talán soha nem is volt.

Mint említettem bookstán is, ahogy végig követhettétek az olvasási menetem, valamiért nyomasztott a történet. Nem tudom, hogy ennek van-e köze az időjáráshoz, a jelenlegi húzós napjaimhoz, de azt tudom, hogy ezeket a sztorikat jobb szeretem csak hallgatni. Valahogyan... Valahogyan jobban megviselt, hogy olvastam egy ilyet.

Nincs rá jobb szó, felzaklatott a regény.

Ha figyelmesebb vagyok, talán észrevettem volna az intő címkéket hozzá molyon.

Talán... talán akkor nem is veszem meg és olvasom el.

Igen, ez egy totál komfortzónán kívüli olvasás volt. És tudjátok mit?

Valahogy még is tetszett! Már ha egy ilyen történetre lehet ezt mondani...

Mindig elfelejtem, hogy a félelem legyőzhető dolog, ezért mindig újra és újra meg kell tanulnom, bár ez még mindig jobb, mintha egyáltalán soha nem tanulná meg az ember.

Nagyon sokszor nem tudtam eldönteni, mit is reagáljak. Sokszor majdnem sírtam, de ugyanakkor elundorodtam és ha lehetne, kihúztam volna Sadiet a lapok közül, hogy megráncigáljam.

Mert aláírom, nagyon felnőttesen kezdte el az akadályokat, lenyűgözött mennyire furfangosan  göngyölítette fel magának annak a hollétét, akit keresett a könyv eleje óta.

De ugyanakkor volt nagyon sok... egyszerűen csak buta meglátása.

Nem, valóban nem tudom - hála a jó égnek -, hogy mennyire riadt, kétségbeesett és bosszúszomjas lehetett ilyen történések után, de azt tudom, hogy kinti szemmel sokkal jobb meglátásai is lehettek volna.

Viszont, amit Montgomeryben vitt véghez, Javi által, az brilliáns volt!

Hiányoltam a végén a megfelelő lezárást.

Mert igen, nagyon is sejthető a komor vég.

Ezért, és amiatt, hogy nagyon nehezen tudtam vele haladni - mert nem én voltam a célközönsége - 5/4 csillagot adok.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: az egyszerűségével megfogott

Fülszöveg: tetszett, bár kicsit csalódtam benne - hozzátéve ismét, hogy a saját hibámból
Cím: egyszerű és nagyszerű

Tartalom: 5/5

Mélypont: porban a címkék

Tetőpont: Javi és a Montgomery eset

Kedvenc szereplő: McCray, May Beth, Javi

Legutáltabb karakter: Darren

Kinek ajánlanám?: akik szeretik a bűntényi eseteket, a nyomozás, a krimit

Figyelmeztetés!: tüzetesen vizsgáld meg, milyen témákkal foglalkozik a könyv mielőtt olvasod, ne ess az én hibámba!