Dawn Rae Miller: Larkstorm ​– Pacsirta (Fogékonyak 1.)

Amíg képes vagy a szerelemre, nem lehetsz gonosz.

Író: Dawn Rae Miller

A mű címe: Larkstorm – Pacsirta

Kiadás éve: 2011

Magyar megjelenés: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 366 oldal

Alauda a születésétől fogva tudta, ki lesz a párja. De mi van, ha a fiú az Állam ellensége?A pusztító Hosszú Tél során a világ lakosságának a fele odaveszik, az Állam utána még éveken át csatározik a Fogékonyaknak nevezett különleges képességgel született emberi lényekkel.

A tizenhét éves Alauda Greene, az Állam alapítóinak egyik utolsó leszármazottja, tudja a dolgát: keményen tanulni és mintapolgárrá válni, hogy ősei nyomdokába léphessen. Az életét a születése pillanatától elrendezték, és alig várja, hogy leérettségizzen és megkezdhesse közös életét Beckkel, a fiúval, akit szeret, amióta az eszét tudja.

Ám Beck eltűnik, miután megvádolják, hogy Fogékony, és hogy merényletet tervez Alauda ellen. A lány meggyőződve, hogy az Állam tévedett, összetört szívvel a fiú keresésére indul, mert tisztázni akarja őt.

Amit kiderít, az veszélyesebb és félelmetesebb, mint maguk a Fogékonyak.

Meg kell ölnie a fiút, akit szeret, ha nem akarja, hogy ő végezzen vele.

☆☆☆☆☆

Amikor gyönyörű borító, de a története nem fog meg.

Nem szeretnék előre rohanni, de ez a könyvélmény nálam csak a 3 csillagot érte el.

De ezt is sokszor csak két csillagra értékeltem, így a legvégén döntöttem a három mellett.

Hogy miért, tarts velem és máris elmesélem:

Az elejétől kezdve idegesített a főszereplőnk, Alauda.

(Akinek csak sokadjára tudtam kimondani a nevét, mindig 'Aluda'-ként szólítottam.)

A hisztijét szabályosan utáltam, de nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy az írónő milyen brilliánsan mutatta be azt, hogy hogyan kezd el hinni abban, ami ellen az állam gyerekkora óta uszította.

Viszont az egész könyvet körbelengi ez az aura, és valahogyan nem szimpatizáltam vele.

Valahogyan egy sorozatindítóhoz képest gyengébbnek éreztem, mint a többieket.

A 100. oldal környékén teljesen nyilvánvaló volt, mi történik: viszont ez eléggé spoiler gyanús, szóval nem fogom kifejteni. Legyen elég annyi, hogy rájöttem az egyik fordulatra, amikor főhősnőnk rájön, hogy senki sem az, akinek gondolja magát.

Talán még ő sem.

De ez valahol az első pár fejezet alapján is felsejlett, de akkor még nem figyeltem a jelekre.

Viszont meglepettségemre utána olyan dolgok kezdtek el kiderülni, ami jobban felpiszkálta az érdeklődésemet: egy olyan sötét titok kezdett el kibontakozni, ami hajtott afelé, hogy tovább haladjak.

Én pedig imádom az ilyenféle titkokat.

Maga az alapfelállás, hogy vannak fehér és fekete boszorkányok, tetszett.

Amikor elkezdtek belemenni a családfákba, már az ük-ük szülőknél elvesztem.

A történet maga olvastatta magát, fent tartotta az érdeklődésem, emiatt is lett végül 3 csillag, a 2 helyett.

A sorozatnak további részei nem jelennek meg magyar nyelven.

Még nem tudom, hogy fogom-e tovább folytatni a sorozatot angolul.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: megvételekor is beleszerettem, majd amikor észrevettem, hogy megjelenik rajta a hó is... szerelmes lettem belé, de komolyan

Fülszöveg: másféle sztorira számítottam, ezért kicsit csalódott vagyok (egy jó kis enemies to loversre - emiatt vettem meg a könyvet)
Cím: kissé furi, persze angolul is Larknak nevezik Alaudát, de magyarul kissé fura

Tartalom: 5/3

Mélypont: a végén az utolsó villámcsapás

Tetőpont: Beck csele

Kedvenc szereplő: Beck

Legutáltabb karakter: Mrs. Channing

Kinek ajánlanám?: -

Figyelmeztetés!:  elkaszált sorozat, további részei angolul elérhetőek

Ellyne: Egy szív darabjai

Vajon magamba néztem volna, ha nem bántanak meg ilyen csúnyán?

Talán okkal történik minden.

Szeretnék hinni benne.

Író: Ellyne

A mű címe: Egy szív darabjai

Kiadás éve: 2021

Kiadta: PublishDrive

Oldalszám: 36 oldal

Amikor összetör a szív…

Amikor fáj, csak a mélyére kell ásni.

Vajon mennyi idő, mikor végre kapsz levegőt?

Ellie Johnson naplójában nyomon követhetjük, hogyan gyógyul be a repedés azon az érzékeny szíven. Egy híd, egy bizonyos szakasz, mely felvázolja az utat két kapcsolódás között.

Ezt az utat Ellie járja be.

Megmutatja, hogyan engedj el, és hogyan fogadj be újra.

☆☆☆☆☆

Ugye ha azt mondom, hogy a szakítás fáj, mindenki egyetért velem?

Épp annyira, mint amennyire nehéz volt megírnom ezt az értékelőt, így ha kissé csapongani fogok, az itt csak a jónak a jele: imádtam ezt a kisregényt!

És félő nem fogom tudni elégszer kihangsúlyozni, hogy mennyire megszerettem ezt a könyvet, de egy próbát teszek, de kezdjük is az elején:

Lehetőséget kaptam az írónőtől, hogy részese lehessek a ESzD BookTourjának, így fogadjátok szeretettel tőlem ezt az értékelőt, megérkezett a második állomás!

A hangulata visszarepített a tinikorom hajnalára, eszembejutatta a sok szerelmi csalódást majd újbóli útkeresést. Mára már egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, de ahogy mondani szokás: a szíven ejtett sebek nehezen gyógyulnak be.

Az elején féltem attól, hogy mit fog előcsalni belőlem Ellyne, de bíztam benne.

Meglepő mód a régmúlt emlékei nem háborgattak, mert a kötet elolvasása után csak egyvalamit éreztem: hogy mindent képesek vagyunk elengedni, csak idő kell hozzá. És az élet mindig és mindig ezt mutatja meg nekünk.

És azt is, mennyire jó naplózni. 

Annak idején is én használtam, naponta több oldalakat írtam.

Sose olvastam vissza, egyszer beletekintettem, de inkább csak kitéptem a lapokat. Terveztem rituálisan elégetni őket, de sose volt erőm hozzá. Hisz ez is én voltam. 

Egyszer ha bátorságom lesz hozzá visszaolvasom majd.

Szokásosan a poszt elején eleget lelkiztem, de most lássuk a lényeget:

Ez könyvecske bemutatja nekünk egy lány, Ellie Johnson felépülését a szakítás után.

Kéz a kézben járhattuk végig vele a szakítás minden aspektusát, így én is azt éreztem, hogy ott vagyok vele, együtt sírunk és együtt nevetünk. Aztán a végére már nem tudtam, ki támogat kit, mert olyan mély sebeket nyitott fel bennem is, hogy csodálkoztam rajt.

Megmutatta a története azt, hogy mennyire tudunk valakihez ragaszkodni, aki meg sem érdemli.

A végén pedig a Bónusz fejezetet olvasva nem lehetett levakarni rólam a vigyort.

Nem vagyok egy újraolvasó típus, de szerintem ezt a kis naplót még jópárszor elő fogom venni. Sajnos, nem sajnos, nem mondok újat azzal, hogy én is olyan vagyok, aki szeret a múlton rágódni. 

Mi lett volna, ha..?

Mi van akkor, ha..?

Most elég sok ki nem mondott kérdésemre választ kaphattam, mert a mű nem csak egy szimpla olvasmány volt, hanem amolyan emlékeztető: hogyan gyógyíts be egy törött szívet.

Hogyan lépj túl azon, amin azt hiszed sosem tudsz már.

Hogyan szeress újra, ha félsz tőle.

Végezetül pedig, engedjétek meg, hogy pár szóban bemutassam Ellyne munkásságát:

23 magyar nyelvű és 8 darab angolul megjelent könyvvel büszkélkedhet. Ebből számtalan sikere ered, angol regényeiről a New York Times írói is nyilatkoztak már, többször vezette regénye az Amazon listákat. Egyszerűen elképesztő, amiket elért. Főleg, ha abba belegondolok, hogy egy korosztály vagyunk. Szívből gratulálok a sikereidhez!

A Tour holnap (02.17.) @hena_konyvespolca instagram oldalán folytatódik, lessetek be hozzá mindenképp!

Ha pedig felkeltettem az érdeklődéseteket, Ellyne író-olvasó találkozóján (ami 2025.04.12.-én lesz, Budapesten) beszerezhetitek az új borítós Egy szív darabjai fizikai példányát.

Érdemes figyelni az írónő oldalát, ahol további információkat leshettek meg.

Talákozunk majd? :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: gyönyörű, jobban tetszik mint az eredeti

Fülszöveg: kíváncsivá tett
Cím: nagyon szép

Tartalom: 5/5

Mélypont: -

Tetőpont: az erkélyes jelenet

Kedvenc szereplő: Ayden

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: mindenkinek, aki átélt már szívfájdalmat, szakítást

Figyelmeztetés!: a kisregény mindenkiből előcsalhat emlékeket, készülj rájuk!

Orosz Krisztián: Sodródás (Sodródó lelkek trilógia 1.)

 Reménysugarak voltunk, és most hullócsillagokká váltunk…

Író: Orosz Krisztián

A mű címe: Sodródás

Kiadás éve: 2023

Kiadta: Marsbook

Oldalszám: 196 oldal

Lehetséges-e ​egy elveszített múltat, vagy egy sohasem létezett jövőt visszakapni a lehetőségekkel teli jelenben? Vajon a halál és az élet határai elmosódhatnak-e a modern technológia segítségével? Mit találunk az űrben a látóhatáron túl? Vajon képesek lehetünk-e a szeszélyes univerzum szabályai szerint játszani? Képesek vagyunk-e megváltozni, vagy pontosan ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk?

Négy főszereplő, négy egyedi életút, amelyek mégiscsak szoros összefüggésekkel keresztezik egymást. Az űr sötét mélységeiben a megválaszolandó kérdésekre keresik a megnyugvást jelentő válaszokat, de vajon akkor is szeretnék-e tudni őket, ha a megoldás keserédes és fakó árnyalatban tetszeleg?

Egy igencsak egyedi útra invitállak téged, kedves olvasó, amiben a kozmosz végtelensége, a múlt lélekölő tragédiái és a megtépázott, szívbe maró, múlhatatlan szerelem egyedisége mind-mind megjelenik, tökéletes harmóniát alkotva. A sodródás téged is vár. Feni rád a fogát, hogy megkaparintson a lelked húrjainál fogva. Ki tudja hol kötsz ki végül, ha engedsz hívó szavának…

„Csupán az a tragédia, amit annak tekintünk,

Rajtunk múlik, mekkora hatalma van felettünk.”

☆☆☆☆☆

Ez az olvasás ismét egy komfortzónából kilépés volt, teljes mértékig. 

Mert ugyan, hiába olvastam már sci-fi műfajban, mindig kissé ódzkodtam tőle, mert nem az én zsánerem. Aztán amikor szembejött velem Orosz Krisztián nyereményjátéka, ahol a Sodródás c. könyve volt a porondon, úgy döntöttem megpróbálom.

Ha összejön, tovább kísérletezgetek a műfajjal.

És így is lett, lehetőséget kaptam rá.

Az író a Tanulságok Tárházában már megmutatta nekem mire képes, és úgy voltam vele, próbát teszek ezzel a könyvével. Utólag csak még biztosabb lettem, hogy nagyon jól döntöttem, mert a történet hiába nem nyerte el lehengerlő tetszésemet, maga az írás letisztult volt és olyan, amit pont szeretek.

Az eleje nekem döcögősen indult. Féltem, hogy nagyon elmegyünk valamiféle Csillagok háborúja irányba a sci-fi fronton, de nem így lett: miközben főhősünk egy felrobbant űrhajóban élethalál harcot vív, addig páhuzamosan a földi történéseket is nyomon követhetjük, hírek formájában. Tehát itt nem csak egy sci-fi művet kaptam, hanem egy erős disztópiát is.

De ahogy az a fejezet a kezdetén elvarázsolt és annyira csalódtam, hogy innentől alig kapott pár mondatot a Föld akkori helyzete. Persze, nem is várhattam el, hiszen nem sima disztópiát olvasok, hanem főképp egy sci-fi zsánert, ott pedig nyilván az űrben történteken van jobban a hangsúly.

Aztán a kezdeti lendület és az örömöm alábbhagyott: én pedig rájöttem, hogy a sci-fi műfaja mint olyan, nem nekem lett kitalálva. Először is kissé száraznak éreztem a sok tudományos leírást, de tudom, hogy ez a műfaj sajátja. És azt is, hogy emiatt a műfaj rajongói imádni fogják.

Viszont amikor oldalakon át csak a leírás ment és semmi párbeszéd az én szemem és agyam belefáradt.

Ezért haladtam lassabban ezzel az olvasással, pedig aki ismer tudja, hogy milyen gyorsan tudok olvasni. De egyszerűen nehezebb napok után inkább mélyedtem bele egy fantasybe, ezt a könyvet pedig kissé jegeltem. 

Nem akarok spoileres lenni, így direkt nem beszélek a szereplőkről hosszabban. 

A könyv minden fejezetben más szereplő fejében van, őket E/1 olvashatjuk. Az elején kissé szokatlan volt, ennyi mindenkit megjegyeznem, de lassan belejöttem. A tetőpont valahol a könyv felénél indult, ahol feltámasztottak egy olyan szereplőt, akik sokak életében kulcsszerepet töltött be.

Az ő sorsát kicsit furcsának éreztem, legfőképpen az érzelmi konfliktusok miatt volt érdekes.

Az hogy mi volt a továbbiakban, pedig maradjon meg nekem, még a végén lelövök minden poént :P

Viszont egy valamit még elmondanék: az utolsó fejezet aztán igazán... na emiatt úgy érzem, hogy a folytatást is majd lehet elolvasnám. Csak amiatt, hogy megtudjam, mi lett a szereplőink sorsa.

Így a végén pedig csak annyit mondanék, hogy sajnálom, hogy nem jó ember olvasta a művet. Emiatt pedig mérges is vagyok, mert nem szeretném, ha az én véleményem befolyásolna másokat.

Az én értékelésem így csak a 3 csillagot érte el, de újfent megjegyezném: sci-fi rajongóknak ez a történet csillagos hatos lenne. 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: az első fejezet után értelmet nyer, nagyon királyul néz ki!

Fülszöveg: felkeltette a kíváncsiságom
Cím: később nyer értelmet

Tartalom: 3/5 én nagyon akartam szeretni ezt a történetet, de nagyon nem sikerült :c

Mélypont: feltámadás

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: Hanna

Kinek ajánlanám?: sci-fi rajongóknak

Figyelmeztetés!: ha te sem szereted, ha nincs sok párbeszéd, akkor nem ajánlom a könyvet

Sara Pennypacker: Úton ​hazafelé (Pax 2.)

Sosem féltem attól, hogy a kisgazdám bántana. Miután megszerettem, gyakran féltem, hogy baja esik, vagy elvész.

Lehet embert szeretni?

Igen.

És ettől félsz?

Igen, miután megszeretsz valakit, félni kezdesz – erősítette meg Pax. – Mint a rókák.

Író: Sara Pennypacker

A mű címe: Úton ​hazafelé

Kiadás éve: 2021

Magyar megjelenés: 2023

Kiadta:  Könyvmolyképző

Oldalszám: 240 oldal

„Miután megszeretsz valakit, félni kezdesz”, de mégis megéri.

Peter és rókája, Pax már rég nem találkoztak. A korábban elválaszthatatlan társak mostanra merőben másfajta életet élnek.

Paxnak és társának, Borzasnak kicsinyei születtek, akiket óvniuk kell a világ veszedelmeitől. Eközben Peter, a háború következtében árván maradt fiú, akit mardos a bűntudat és a magány, hátrahagyja fogadott otthonát és Volát, hogy csatlakozzon a Vízi Harcosokhoz – ahhoz a csapathoz, akik eltökélten dolgoznak azon, hogy meggyógyítsák a földet a háború okozta sebektől.

Amikor Pax egyik kicsinye súlyosan megbetegszik, a róka az egyetlen emberi lényhez fordul, akiről biztosan tudja, bízhat benne. És nem számít, Peter mennyire igyekszik megkeményíteni a szívét, a szeretet mindig utat tör magának. Így a fiú és a róka is azon kapják magukat, hogy újfent útra kelnek: haza, a gyógyulás és ismételten egymás felé.

☆☆☆☆☆

Tehát elérkeztünk a duológia zárókötetéhez.

Kicsit szomorú is lettem a végén, hogy nem kapok több Pax és Peter kalandot, de úgy érzem, igazán szívmelengető lezárást kaptunk.

AMENNYIBEN NEM OLVASTAD AZ ELSŐ RÉSZT, ÁLLJ MEG ITT KÉRLEK.

IDE kattintva elolvashatod az első részt ajánlóját.

Figyeltem, hogy ne legyek spoileres, de nem mindent lehetett kiszűrni :)

Azért futott, mert ha megállt volna, a szíve darabokra hullott volna szét.

Ez a kötet is elvarázsolt, különösen Pax és a rókalány részei. Egyszerűen a cukiságfaktort kiverte, szinte a szemem előtt volt minden mozdulatuk. Meglehet, hogy azért, mert az első kötet elolvasása után jobban belemerültem a rókák világába.

Peter szemszöge elég borúsan indul: találkozunk a gyásszal és már az első percektől fogva tisztán látszódik, hogy az egyre nagyobb fiú nem tudta feldolgozni mindezt. Voltaképp emiatt indul el végül otthonról, mert fél a kötődéstől. Hátrahagyva ezzel Volát és a nagyapját, hogy egyedül boldoguljon a jövőben.

Az emlékek olyan alattomosak. Folyton a felszín alatt rejtőznek, készen arra, hogy útonálló haramiaként szíven szúrják az óvatlan embert egy tőrrel.

Pax szemszöge igazán vidáman indul, és ez a kettősség valahogyan elkíséri a könyvet. Amíg egyikőjük boldog, a másik barát szomorú lesz. Pax és szerelme Borzas családot alapítanak és születik három kicsinyük. A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor a rókacsalád feje elindul új otthon keresni és meglepettségére a kis csemetéje hozzászegődik.

Együtt vándorolnak, egészen a régi víztározóig, ahol pedig elkezdődnek a problémák.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Amíg az első részben a háború sötét fellegei árnyékolták be a cselekményt, ebben a részben a környezetszennyezés és a környezetvédelem kapott helyet. Szerettem a mellékkaraktereket is, Jade és Samuel is a szívemhez nőtt. Volát pedig csak jobban megszerettem.

Imádtam a Vízi Harcosokról olvasni. Ők voltak azok, akik a háború után a beszennyezett területeket felszabadították, felégették a folyó környéki részeket, hogy utána új, egészséges élet sarkadjon. A folyók vízszennyezettségét ismét élettanira formálták, visszanemesítettek halakat.

Ahol más elvett, ők adtak.

A Pax egy olyan sorozat volt, ahol az ember és a természet gyönyörűszép módon kapcsolódott. Amíg az ember az elsőben rombolt, a másodikban alkotott. 

Ezt is 5/5 csillagra értékeltem.

Alig várom, hogy a párom is olvassa és kibeszéljem vele.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ahogy az elsőnek, itt is lenyűgözött, szeretem ezt a stílust

Fülszöveg: igazából, amint megláttam a második részt, kérdés sem volt és jött velem
Cím: egyszerre kétértelmű, nagyon szép

Tartalom: a benne lévő illusztrációk újfent elvarázsoltak

Mélypont: "Azért futott, mert ha megállt volna, a szíve darabokra hullott volna szét."

Tetőpont: a puska eltemetése

Kedvenc szereplő: Pax, Jade

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: mindazoknak, akik olvasták az első részt és még gondolkoznak ezen: olvassátok! nem bánjátok meg :)

Figyelmeztetés!: -

Bodnár Alexandra, Monos Anett és M. Z. Chapelle szerkesztésével: Sssh!

Szerkesztők: Bodnár Alexandra, Monos Anett, M. Z. Chapelle

Írók: Sárközi Erika, Szilágyi Heléna, M. Z. Chapelle, Pataki Krisztina, Pataki Eszter, Monos Anett, Lekli Medárd, Estell Ivy, HoRa, Czipó Petra, Alex L. Hooper

Illusztrálta: Nagy Renáta, Szilágyi Heléna

A mű címe: Sssh!

Kiadás éve: 2021

Kiadta: C&H Projects

Oldalszám: 342 oldal

Mindenkinek van, mégsem beszélünk róla. 

Görcsösen kapaszkodunk belé, féltve őrizzük. 

Néha egészen apró, olykor viszont mázsás súlyként 

nehezedik a vállunkra.

A lapokon szárnyat bont a sokszínű szerelem. 

Tizenhárom novella kalauzol izgalmas világokba, 

különböző sorsokat, életutakat mutatva be.

Az ecset mérgező fullánkká változik a festő kezében, 

aki bánatát pasztellzöld életfestékbe mártja. 

Vibráló feszültség tölti meg a kocsit, 

de a vizsgájára siető lány a megfelelő autóba szállt be? 

Érzelmeik pokolian perzselik a harcost és királyát: vajon Lucifer 

meddig képes leplezni emésztő vágyát?

Szenvedély.

Elfojtott vágyak.

Elsuttogott ígéretek.

Mindenkinek van titka. Mi a tiéd?

☆☆☆☆☆

Mindenkinek ismerős lehet Monos Anett és Sárközi Erika Nilla neve már az oldalamról.

Nem csak azért, mert önálló regényük is megjelent már a Skarlát Kiadó gondozásában, de már számtalan antológiában is szerepeltek. A mai bejegyzésem rendhagyó, mivel a napokig féltve őrzött csomagomban a kiadó felajánlásával érkezett el hozzám a kötet.

Először is, szeretném megköszönni a kötetet a Skarlát Kiadónak!

Nagyon szépnek találom, hogy minden novella előtt más írók gondolatait olvashattam. Szép gesztus volt, ahogy ezzel összefogtak és felkonferálták egymást. Úgy érzem, sokszor hiányzik ez még itthon. Valahogyan úgy, ahogy a KMK borítókon a külföldi könyveknél más ismertebb írók gondolatait lehet olvasni. Mert szerintem, ha egy nagyobb név kap a szárnyai alá egy picike, ám annál tehetségesebb írót sokkal nagyobb figyelmet kapna. 

Mint ahogy mindig is, most is novellák szerint értékeltem a műveket, főképpen az adott benyomásaimat mutatom meg Nektek, mi fogott meg a legjobban adott írásokban.

Tartsatok velem!

Pataki Eszter – Pataki Krisztina: Hóvarázs

Novella arról, hogy talán előbb kérdezz, minthogy cselekedj :P

Nagyon jó kis novella volt, ha nem olvastam volna Balázs részeit, tuti én is megrémültem volna olvasóként Emma mellett. Szuper volt! 

Már olvastam írásukat a Jégvirágokban, (Adria, te csodás) és itt sem csalódtam a könnyed hangvételben.

– Hát igen, magadat gond nélkül becsaphatod, de ha más teszi veled ugyanezt, az már fáj.

Lekli Medárd: A Szakember

Nekem ez a novella kicsit kesze meg kusza is volt, meg egyszerre érdekelt mi lesz a végkimenetel.

Teljesen izgatott voltam, hogy megtudjam a két szerelmes titkát és tudtam előre, hogy hatalmasat fog szólni. Csak aztán... voltaképpen nem is kaptunk egyenes választ, ami meg frusztrált, szóval gyorsan mentem is a következő novellára, mert idegesített a tudatlanság.

A férfiakról csak álmodozni szabad, vagy elcsábítani őket: a szívedet sosem kaphatják meg, mert összetörik.

Szilágyi Heléna: A Határvidék Úrnője

Heléna neve szintén nem ismeretlen már az oldalamról.

Ebben a novellájában őszintén szólva sokáig nem találtam meg a hullámhosszt, de a végére meg pont annyira elcsíptem, hogy a világ, amit alkotott nekünk megérne még pár oldalt. 

Nagyon erős főhősnőt kaptunk.

A női báj is csak addig hátrány, amíg meg nem tanul bánni vele az illető. Ha sokáig csiszolgatja az ember lánya, fegyverré válik, és fájdalmasabb sebet ejthet vele, mint a kardjával.

M. Z. Chapelle: Tükörlelkek

És igen, hölgyeim és uraim, ez volt az a novella, ami után instant írtam a szerzőjének, pedig ilyet igazán ritkán szoktam csak. Ez a novella aztán... nehéz spoiler nélkül mesélnem róla.

Van benne egy fiú, aki keresi még a jövőjét.

Meg egy tükör.

Meg egy másik fiú a tükör túloldalán...

A végén nagyon drukkoltam, hogy az legyen ami, de a csavar igazán meglepett.

Ez a novella volt a kötet éke, egyszerűen imádtam!

A te dolgod, hogy rájöjj, mi az, amiben különleges vagy.

Alex L. Hooper: A béklyók mögött

Csalóka volt a grafika, nem egy ilyen korban, stílusban zajló novellára gondoltam egyből. De tetszett, bár nem vagyok egy nagy démon-fan, király volt!

Hazudik. Nem tudom megmagyarázni, honnan, de tudom.

HoRa: Fecske

Bár az eleje óta tudtam a titkot, a végén ugyanúgy drukkoltam Kiliánnak és Fecskének.

Érdekes világba kapunk ízelítőt, ahol varázserővel bíró szubolgok uralják a világot, üveggolyóik adta varázserejükkel.

Ők a nemesség és szükség is van arra, hogy összefogjanak: kettő ilyen lény képes arra, hogy évente áldozatot mutatva életben tartsák a földet.

Fecskének biztosan nem lehetne megmondani, mihez kezdjen az életével. Annyira erős és bátor. Határozott és elszánt. Még sosem találkoztam hozzáfoghatóval… Meg kell őt ismernem.

Shadow: A zenében szikkadó, szétfolyt életfesték

Megmondom őszintén az elején nagyon kusza volt ez is. Nem értettem, mi történik. Nagyon tetszettek a felkonferáló érdekességek a színekről. Aztán valahogy a vége felé elkezdtem sejteni valamit. És mikor az tényleg bizonyossá vált... Ez a titok szívbemarkoló volt.

Imádtam, ahogy itt is meg a Tükörlelkekben is tért hódított a művészet. 

Imádom az ilyen novellákat olvasni.

Sokkal szívbemarkolóbb, mikor ami eleven, ragyogó és pompás, hirtelenjében elveszti briliáns vibrálását, önmaga árnyékává válik.

Sárközi Erika Nilla: Tavaszi zápor fűszere a földnek

Nilla ismét egy könnyedd szerelmi történetet hozott, ahol a titok igazán megindító volt.

Nagyon szerettem olvasni.

– Nem elég akarni valamit, hajlandóság is kell, hogy megszerezd.

Czipó Petra: Szerelmünk örök lángja

Petra nagyon hamar feszültséget keltett a novellájában. Érdekes volt a józan ész és a szív döntéseit, állandó marcangolását olvasni. Igazán aranyos történet lett a végére.

Nem vagyok a műfaj nagy kedvelője, de még én is szívesen olvastam volna tovább.

Monos Anett: Játsszuk el

Anett írásait imádom, teljesen elfogult lettem vele szembe. Ebben a novellájában is hozta a szokásosat, szerettem olvasni. Mindig is vonzott a színház, szóval ez csak a plusz benne.

A titok egy részét a novella eleje óta sejtettem, de a másodikat, főképp Dalma titkát... hát majd elolvadtam!

Milyen játékot játszol?

Estell Ivy: A két kehely próbája

Gyönyörű, hatalmas fantáziával megáldott történet. Imádtam, imádok próbákról olvasni.

Misztikus volt ez a javából, érdekes volt.

Alex L. Hooper: OdOn

Elsőre azt hittem, talán valamilyen poker romance lesz, de nem, becsapott a cím.

Nagyon tetszett benne az a bizonyos titok, spoiler mentesen itt is csak annyit jegyeznék meg, mint a Szerelmünk örök lángja novellánál: nem vagyok nagy fanja a zsánernek, de ezt is tovább olvasnám.

M. Z. Chapelle: A lány, aki kívánni sem mert

A második novellája az írónőnek már több kérdést felvetett bennem.

Ez a novella volt az, aminek a végén csak néztem a lapokat és másodszor is el kellett olvasnom az utolsó részét, hogy igazán megértsem. 

Egyébként nagyon szép gesztusnak gondolom, hogy a fiú-fiú novella után érkezett egy lány-lány is tőle.

(És egyébként, nem is keresem őket, tehát nem lehetek biztos ebben, de: alig találkoztam leszbikus novellákkal. Szerintem talán ő lehetett az első, nagyon max. a második - bár nem jut eszembe korábbi.)

– Mindig annak nehezebb, aki marad – mondta halkan. – És ő maradt.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon szépnek találom

Fülszöveg: teljesen felkeltette az érdeklődésem
Cím: nagyon tetszett, egyszerű és nagyszerű

Tartalom: 5/5 nagyon magas minőségben lettek beválogatva az írások, tetszettek

Kedvenc illusztráció: Fecske; A zenében szikkadó, szétfolyt életfesték; OdOn

Kedvenc novellák:  TÜKÖRLELKEK, Játsszuk el, Fecske

Kinek ajánlanám?: mindenképpen csak 18+ emberkéknek, és akik szeretnek titkokat felderíteni

Figyelmeztetés!: -