Sara Pennypacker: Pax (Pax 1.)

– […] Talán egymagad vagy… De magányos sosem leszel többé.

Író: Sarah Pennypacker

A mű címe: Pax

Kiadás éve: 2016

Magyar megjelenés: 2017

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 248 oldal

„‒ Külön, mégis együtt. Elválaszthatatlanul. Szóval… néhány napja biztosan tudtam, hogy Pax evett. Éreztem. Múlt éjjel megláttam a holdat, és tudtam, Pax is épp azt nézi, ugyanakkor. Gondolod, ha érzem, hogy Pax él, úgy is van? 

‒ Igen.” 

Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. 

Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. 

Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. 

Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.

☆☆☆☆☆

A könyvvel a kalandjaim akkor kezdődtek el, amikor elhatároztam, hogy meglepem vele a páromat.  Tudni illik, ő bolondul a rókákért, így amikor szemet bökött nekem a rókás borító, na meg, hogy ez bizony egy rókás könyv, kérdés sem volt, hogy jön velem.

Aztán egy hónap sem telt, kiolvasta a a karácsonyi ajándékát és azt mondta nekem is mindenképp neki kell kezdenem. Ez fél éve történt, de végezetül én is itt vagyok, elolvastam ezt a picike kis csodát. Mert hogy megérte?

Teljes mértékig.

Először is kezdeném Peter vonalával. A könyv elején egy végzetesnek tűnő hibát követnek el édesapjával, de a kisfiúban a lelkiismerete hangosabbá kezd el vállni, mint a józan esze és elindul megkeresni a hátrahagyott barátját. Közben találkozik Volaval, aki az én kedvenc karakterem lett.

És ha már Vola:

az ő karaktere a kezdetektől belopta magát a szívembe, ő meg az ő három feltétele, amikkel igazából segített Peternek is, hogy megerősödjön és utat találjon. Nagyon szerettem a bölcseleteit. És az ő szála az, ami a könnyed ifjúsági regény felé viharfelhőket fúj: Vola megjelenésével párhuzamosan belecsöppen a regény a második világháborúba. Vola is ott volt, harcolt is, de ennek súlyos következménye lett. Az ő szemével meglátjuk azt (amit mi már tudunk az edukációnknak hála), hogy a háborúnak nincs győztese, nincs jó oldal, nincsen örömujjongás egyik oldalt sem.

Csak halál van, mindenütt.

Szívmelengető volt olvasni Pax minden egyes kis részét. Mert mondjon bárki bármit is, igenis a rókák nagyon okos kis teremtmények. Nagyon érdekes volt megélni, hogy a kisrókát hogyan fogadja be a társaság, hiszen emberszagú volt.

Hamisak ők is, mint akikkel én találkoztam?

És bizony jól láttátok: hazájában megjelent az írónő 2. kötete, így hivatalosan is sorozatról lehet beszélni. Én rettentően megörültem ennek és már alig várom!

Valamint, gyönyörűen harmonizál a második rész borítója az elsőhöz!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: eszméletlen szép, imádom

Fülszöveg: róka és róka, naná hogy elolvasandó
Cím: egyszerű és nagyszerű

Tartalom: 5/5

Mélypont: a játékkatona elhajítása

Tetőpont: Pax ösztönei, ahogy feltámadnak

Kedvenc szereplő: Vola

Legutáltabb karakter: Peter apját mondtam volna, de később ahogyan a rókával bánik az picit megmelengette a szívem, így nem maradt senki ide

Kinek ajánlanám?: fiatalnak, felnőttnek... mindenkinek!

Figyelmeztetés!: -