Aki szerethetetlen, annak nem lehet fogalma a szeretetről.
Író: Zoltán Tamás
A mű címe: Szerethetetlen
Kiadás éve: 2025
Kiadta: Dopamin
Oldalszám: 300 oldal
„Anyának nem volt ideje szeretni. Nagymama nem mert. Te pedig csak így voltál képes…”
Helga január elsején egy kórházban ébred. Pár nappal később hazatér fényűző otthonába, ahol kilencvenkét pár tűsarkú és több száz köbméternyi nyomasztó emlék várja. A párja nem élte túl a balesetet. A lány magára zárja az ajtót, hagyja, hogy egyre mélyebbre sodorják a gondolatai. Pánikrohamai miatt a terasz küszöbét is képtelen átlépni. Harminchat évesen szembesülnie kell azzal, hogy senkinek sem hiányzik. A csendet megtörő, a semmiből felbukkanó kérdések pedig azt a kevés dolgot is megkérdőjelezik benne, amiben addig biztos volt. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy minden régi és új traumával képes megküzdeni…
Zoltán Tamás regényében toxikus szülők örökítik tovább mérgező mintázataikat, amelyekben mi is könnyen magunkra ismerhetünk. Két generáció súlyos hibáinak lenyomata ez, egy olyan önismereti utazás, ami magával húzza az olvasót.A szerző újságírást, majd pszichológiát tanult. Szerkesztőként és szellemíróként már több könyvön dolgozott, a Szerethetetlen az első saját regénye. Meggyőződése, hogy Kaffka Margit egyedül is legyőzne egy xenomorfot…
☆☆☆☆☆
Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy a Dopamin kiadó kiválasztott engem is azok közé, akik recenziós példányban kikérhették Zoltán Tamás debütáló regényét.
Innen is nagyon hálás vagyok, nagyon szépen köszönöm!
Kedves Tamás, neked is köszönöm a dedikálást, rettentően jól esett! Mivel nem használod a moly platformját, így ezt a bejegyzést személyesen fogom továbbítani feléd. Fogadd kérlek építő kritikaként, elöljáróban el is mondanám, hogy az első könyved nekem 4 csillag lett az ötből.
Na, de mondom is miért érzek így:
Fogalmam sincs, hogy működött nagymama hitrendszere. Minden vasárnap a templomban ült, naponta százszor mormolta magában a Miatyánkot, közben pedig rettenetesen babonás volt.
Már nem amiatt, mint azt elsőre gondolnátok: az író stílusa tetszett, gyönyörűen fogalmazott és már a könyv elején erős mondatokkal nyitottunk. Viszont aki régebb óta követi a bejegyzéseimet, ismer: nagyon kicsi az ingerküszöböm, ha mentális/verbális/fizikai erőszakról van szó. Van egy tűrési határom nekem is, de mivel nagyon könnyen képes vagyok a szereplő bőrébe bújni, így nagyon rosszul viselem, ha őt fájdalom éri.
És Helgát már a könyv elején az érte.
A fülszöveg olvasása után én másra készültem: adott Helga, akinek meghal a párja. Azt gondoltam, majd az ő saját szülei lesznek a ridegek vele, és egyedül hagyják a gyászban. De nem így lett!
Megkaptuk a pasas egész pereputtyát, akik undorító mód kezelték szegény nőt.
Arról már nem is beszélek, hogy viselkedett vele a saját nagyanyja. Rendesen viszketett tőle a tenyerem. Viszont, itt meg kell említenem, én imádom azokat a regényeket, ahol a szereplők képesek reakciót kiváltani belőlem, innen érzem őket csak igazán valódinak.
Csak én maradtam neki, de engem nem mert szeretni, nehogy én is meghaljak.
A második olyan, amikor a szemöldökömet ráncoltam, akkor volt, amikor Helga belemerült a TEMU-zásba. Igen. Mind máshogy dolgozzuk fel a gyászt, és én most sem Helgát sem mást nem szeretnék megbántani a következő megjegyzésemmel: szerintem az, hogy a nőkkel mindig kéz a kézben jár a vásárlás, az kissé szexista. De ezt annak fogtam fel, hogy az író itt a női sztereotípiákra épített.
A cipő dolgot csak azért nem írom ide, mert mint később kiderül, az nem csak Helga szenvedélye volt.
Szó szerint.
De hogy ebben a részben ne csak savazzam a könyvet: megdöbbentően hiteles volt az író nőábrázolása. Kevés férfi által írt női karaktert tudtam szeretni, de Helgát már az első pár oldaltól megkedveltem. Nem is tudom megfogalmazni, miért érzem így, de így van.
Biztos mérges volt rám emiatt az Isten. Nem szeretett. El is intézte, hogy más se szeressen.
Az összes olyan jelenet amiben Gabi és később Peti szerepelt imádtam! Így hát ők ketten, nem is kérdés, a kedvenc szereplőim lettek. Áronnal sem volt semmi bajom, ő is szimpatikus lett, csak mivel keveset láttunk belőle, így nem került a kedvenceim közé.
Viszont itt Petinél meg is említeném: én rettentően szeretem azokat a könyveket, ahol a szereplők nem szokványos munkakörökben dolgoznak. Helga egy lakberendező, így az ő szenvedélyével belátást kapunk egy kicsit ebbe a világba is.
Összesítve, a könyv közepe nekem kissé lassabban olvasósra sikeredett, az eleje és a vége pörgött, legalábbis az én véleményem szerint. A közepén rengeteg visszaemlékezés volt, emellett Helga önostorozása nem pörgette fel a lapokat.
Nagyon örültem, hogy olvashattam ezt a kötetet, a jövőben kíváncsi szemekkel nézem majd az író útját.
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: nagyon szép, szimbólikus
Fülszöveg: érdekesen hangzott, de nem teljesen azt kaptam, amit vártam
Cím: egyszerű, de nagyszerű
Cím: egyszerű, de nagyszerű
Tartalom: 5/4 csillag
Mélypont: a ráckevei ház
Tetőpont: az összes olyan jelenet, amikor Gabi ott volt Helgának
Kedvenc szereplő: Peti, Gabi
Legutáltabb karakter: Vera, Viktória, Iván - az egész pereputty
Kinek ajánlanám?: realista olvasóknak, akiket nem riasztanak vissza a bántó kapcsolatok traumái
Figyelmeztetés!: ha velem egyetemben nehezen bírod ezt a témát, nem biztos, hogy a te könyved lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése