Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő
Író: Suzanne Selfors
A mű címe: Mentsük meg Júliát!
Kiadás éve: 2008
Magyar megjelenés: 2009
Kiadta: Könyvmolyképző
Oldalszám: 292 oldal
Két Júlia, egyformán kétségbeesve…
Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.
A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.
A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.
A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.
De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?
Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre?
A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?
☆☆☆☆☆
Akkor így vélekedtem róla:
Imádom ha régi, ismert történeteket dolgoznak fel mai szemmel :)
Imádtam ott élni Mimiékkel Veronaban.
Az arconütője ennek az egész sztorinak Benvolio volt. Rokonszenvesnek találtam, de aztán ahogy Mimiből komplett idiótát csinált…
A lényeg a lényeg: Olvassátok!
Magamhoz vettem ezt a könyvet, mivel úgy gondoltam, hogy a korábbi olvasási válságomból talán ezzel fogok tudni kitörni. Jelentem: sikerült! *pezsgődugó hangok*
Ahogy korábban is elmeséltem, ebből a regényből azért többre emlékeztem, mint a Lamentből: megvolt a fő cselekményszál, ugyan az apró részleteket itt is már elfelejtettem, de többre emlékeztem, mint a korábbi újra olvasásoknál. Ezt is jócskán 10 éve olvastam, különleges volt ismét belecsöppenni ebbe a világba. És mivel még nem hagytam nyomot sem a blogon sem más platformon bővebben róla, ma elhoztam az értékelőjét.
De eleget beszéltem - szokás szerint - íme a könyv:
A történet azzal kezdődik, hogy megismerjük Mimi karakterét. A lány egy olyan család leszármazottja, akiknek színházuk van. Bizony, saját színház! A konfliktust pedig az okozza, hogy egy sztárral együtt kell előadniuk a Rómeó és Júliát. Mimi viszont nem rajong ezért az ötletért, és a sztárocskáért sem.
Először is, imádom amikor a könyvek áttörik azt a bizonyos negyedik falat! Úgy éreztem sokszor, mint ha Mimi egyik barátnője lennék, akinek elmeséli ezeket az abszurd kalandokat. A történet végigkísér minket azon, hogy ők ketten átcsöppennek Veronába, a mű cselekményének idejére. Itt aztán minden szereplővel találkozunk: van nekünk Lőrinc barátunk, Capulet és Montague udvaroncok, na meg persze a dráma főszereplői, a barátaikkal együtt.
– Persze. Jólesne egy kávé. Látsz valahol egy Starbucksot?
Még mindig nem fogta fel.
– Troy, 1594-et írunk. Elfelejtetted? Itt nincsen Starbucks. Még abban sem vagyok biztos, hogy a kávét ismerik-e.
– Nagyszerű – panaszkodott. – Egyszerűen nagyszerű.
Volt szereplő akit itt csak jobban megszerettem, meg olyan is, aki eddig imádtam, de itt már bicskanyitogató volt a jelleme. Neveket nem is mondok, mert lehet spoileres lenne még csak említenem is.
Ritka ember az, akinek szívében nem él gyűlölet.
Azt meg szinte el is felejtettem az évek alatt Veronica mennyire nem volt mintaanya. Aztán ahogy ebben a furcsa síkban Lady Capulet vette át a toxicus anya szerepét... sajnáltam Mimit is, meg Júliát is.
Régen Júlia karaktere nem volt annyira a szívem csücske, erre emlékszek. Olyan semleges volt. De az újra olvasásban nagyon megszerettem a karakterét. Rómeót pedig régen szerettem, de most olyan semleges érzéseim voltak vele kapcsolatban.
Hogy az újraolvasás után is azt mondom, hogy ez az egyik kedvenc olvasmányom? Hát még szép!
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Rómeó és Júliát! Meg azoknak is, akik nem, mert itt egy teljesen másik nézőpontban közelíthetitek meg :)
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: mindig nosztalgikus, mindig a színjátszós éveim jutnak eszembe
Fülszöveg: imádnivaló, izgalmas
Cím: tökéletes
Cím: tökéletes
Tartalom: 5/5
Mélypont: Benvolio - nem is írom le mi, aki tudja, az tudja
Tetőpont: Rómeó és Júlia
Kedvenc szereplő: Troy
Legutáltabb karakter: Veronica
Kinek ajánlanám?: akik érdeklődnek Shakespeare művei vagy az "időutazás" után - vagy csak egyszerűen szeretik a romantikus könyveket
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése