Kerekes Ivett Kriszta: Sosevolt

Író: Kerekes Ivett Kriszta

A mű címe: Sosevolt

Kiadás éve: 2024

Kiadta: Helma

Oldalszám: 308 oldal

Életében egyszer mindenki hibázhat. Talán így van, talán nem; Alina mégis mindig azt kívánta: bár visszamehetne, hogy kijavítsa a fiatalkori ostobaságát, amivel nem csak a saját, hanem sokak életét tönkretette.

Holott őt a jószándék vezette.

Jószándékból akarta egyesíteni az emberekkel az addig titokban létező másik társadalmat, nem azért, hogy gyűlöletet szítson a különböző felek között.

Mégis úgy látszik, hogy azt a tévedést már semmi nem hozza helyre, az események megállíthatatlanul magukkal sodorják a nő életét, a családját, a közösséget, és az országuk békéjét.

Olyan kérlelhetetlenül, hogy azon már csak egy csoda segíthetne. Azonban csodát már régóta nem látott senki sem…

☆☆☆☆☆

Az írónő olvasókat keresett a megjelent regényéhez bloggerek személyében, így jutott el hozzám is a regénye. Ezúton is szeretném megköszönni a bizalmad! 

Vágjunk is bele :)

Kezdetben nem nagyon kötötte le a figyelmemet a regény.

Elindultunk és a sokadik fejezetig is kapkodtam a fejemet, hogy most mi is történik itt pontosan. Furcsa volt, ahogy egyszer közeli, egyszer távoli nézőpontba kerültünk. Egyszer az egyik lány fejében voltunk, másszor a másikéban, aztán egy vámpíréban... és mindezt egy fejezeten belül.

Lehet én vagyok már az öreg, de volt amit kétszer is vissza kellett olvasnom, mert nem értettem, miért olvasok B szereplőről, amikor a bekezdés még A fejében zajlott.

Ez a viaskodás (önmagammal) hamar kikészített és elvette az olvasás élményét.

Tetszett, ahogy az egész fantasy világot magyar köntösbe hozta el. Kissé ugyan szokatlan volt a sok ízig-vérig magyar névvel találkozni, de felüdülés volt. Tetszettek a varázslények és ahogy a mágiával bűvöltek a lapokon.

A történet maga lassan indult be, de valahol a 60. oldal körül már magához láncolt és csak nagyon indokolt esetbe raktam el a tabletem, amin olvastam. Egyre jobban fordulta az oldalam a kíváncsiság Alina múltja miatt. És mindaz miatt, ami a változásra kényszerítette.

A fülszöveg elolvasása óta szinte erre a pillanatra vártam.

Alina karaktere csupa rejtély volt a könyv elején. Az olvasó hamar tudta őt azonosítani a múlt egyik fő alakjával, de azóta teljesen megváltozott. Kiveszett a szeméből a tűz és próbált teljesen normális életet élni. Sose fogom megérteni, hogy miért jó magadba zárni a fájdalmad, amikor tudod, hogy valaki melletted áll és segítene. Ez unszimpatikus volt. Valamint ahogy megtudtam mi történt csak pislogtam, mert értelmetlennek gondoltam a szenvedését.

Gabriella karaktere az elején még fura volt nekem. 16 éves, de már úgy viselkedik, mint minimum egy egyetemista. Aztán lehet én vagyok a prűd és már az én korosztályomban is ilyenek voltak a többiek 16 évesen, azaz 10-11. környékén. Akaratlanul egy naplóregény igen koravén karaktere jutott eszembe, de gyorsan elhessegettem és inkább koncentráltam Ellire.

Tetszett, ahogy kiállt a barátjai miatt.

– Kiérdemeltem, hogy az emelt matekra járjak – közölte aggasztó higgadtsággal.

– Nyomorult vámpír, egy karót érdemeltél ki! – dörrent volna a pofon.

A regény egész nyelvezete nagyon művészi, tetszett. Az elején a szememnek még szokatlan volt a teremtmény és a leány szó, majd szép lassan hozzászoktam. Illetve megtudva Lina múltját rájöttem, hogy ez a legjobb szó rá. Nagyra értékelem, hogy az írónő figyelt arra, hogy minél választékosabban írjon, nem láttam benne egy szóismétlést sem.

A politikai helyzet is vérpezsdítő volt, szerettem amikor az elnyomás minden mozzanatát szépen kibontotta Ivett. Kicsit viszont hiányoltam az igazi megtorlást, amit csak a végén lévő csata hozott el, valamelyest.

Sok mellékszereplő kapott helyet, nekem a kedvencem a tündér volt, Melissandra. Továbbá Dávid is helyet kapott a szívembe, mint kedvenc karakter. Nem hagyta, hogy az előítéletek meggátolják a szív akaratát.

– Miért nem azt látjuk, ami érdekel?

– Miért látunk bármit?

Tetszett a végén a fordulat és külön az, hogy egy számomra kedves szereplő visszatért a halálból. Vegyes érzelmekkel kapcsoltam ki a tabletem. Ez a vívódás bennem pedig most csak 3 csillagra futotta.

Személyes véleményem, hogy a líraiság egy viktoriánus regényben szuperül megállná a helyét.

Érdekel még milyen történeteket mesél el nekünk Ivett, követni fogom a munkásságát.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem tetszett

Fülszöveg: kedvet adott, hogy jelentkezzek, hogy elolvassam
Cím: érdekes, sötét utalás a történetre

Tartalom: 5/3

Mélypont: Dániel

Tetőpont: a barátok megjelenése a könyv végén

Kedvenc szereplő: Melissandra, Dávid

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: fantasy szerelmeseknek, akik szeretik a magyar köntösben látni a varázslatot

Figyelmeztetés!: -

Monos Anett: Szenvedélyes ​hadviselés (Gyűlöllek szeretni 1.)

 –  Veled számítana. – suttogtam a félhomályba. –  Csak veled számítana.

Író: Monos Anett

A mű címe: Szenvedélyes hadviselés

Kiadás éve: 2024

Kiadta: Skarlát

Oldalszám: 564 oldal

Besztercy Bálint bokszedző, az egyéjszakás, fájdalommentes kapcsolatok híve. És jól érzi magát a bőrében. Egészen addig, amíg egyik napról a másikra a nyakába nem szakad az edzőterem vezetése, és veszélybe nem kerül a megélhetése. Ezért kényszerű döntést hoz: felad egy hirdetést, hogy lakótársat keres. Ám a lány, aki a hirdetésre jelentkezik, összekuszálja Bálint életét. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Petrás Adri egy bántalmazó kapcsolatból menekül Budapest túlfelére, egy olcsó albérlet és a biztonság reményében. A nyolcadik kerületben azonban egykori ellenségével, Bálinttal találja szemben magát. Ismét a táncba menekül, hátha megnyugvásra talál. Pont, ahogy nyolc évvel ezelőtt.

Két ellenség.

Egy közös lakás.

Régen osztálytársak.

Most lakótársak.

Fojtó múlt.

Vágytól terhes jelen.

Mi történik, ha két szenvedélyes, makacs, tűzről pattant ember egy légtérbe kerül? 

Garantált az apokalipszis.

☆☆☆☆☆

Monos Anett neve nem volt számomra teljesen ismeretlen. Találkoztam vele szerkesztőként már a Lámpások éjszakájában, majd ugyanitt íróként is (Elfeledettek és a Világok találkozása c. novella), de a Jégvirágokban is lenyűgözött már a Tűzforró és Jéghideg c. novellájával.

Már mind a kettőben szerettem az írásait, ahogyan a szavakkal bánik és szinte lélegeznek a papírról, így amikor megláttam, hogy ingyenesen elérhető a debütáló regénye, már csaptam is le rá.

A regényt egyébként az alábbi linken Ti is ingyenesen letölthetitek:

https://skarlatkiado.net/konyveink/

Köszönjük a lehetőséget Skarlát kiadó!

Imádtam az Adri és Bálint közötti dinamikát! Imádtam ahogy veszekedni (majd flörtölni) kezdtek, nem egyszer volt amikor hangosan felnevettem. A múltjukat tekintve sokszor összefacsarodott a szívem, mert akarva-akaratlanul eszembe jutottak a saját gimis élményeim. Sose fogom megérteni miért, de a gyerekek igenis gonoszak. A másik lelkébe tipornak csak azért, mert az övékből hiányzik valami.

Ha csak a múltjukból készült volna a regény, tuti lepontozom. Gyűlölök szenvedő, marcangoló karakterekről olvasni, mert a másik oldalon ilyenkor én is szenvedek miattuk. Épp emiatt az ilyen regényeket jó ívben el is kerülöm, van elég rossz emlékem, amiben elmerülhetek, köszönöm szépen.

#túlérzékenyatémávalkapcsolatban

Jó ember vagy, akivel rossz dolgok történtek, és ahogy mondtad, nem tudtad kezelni. Megértem, én is borzalmas vagyok ebben.

Na de visszakanyarodva az értékelésre, bemutatom a két főszereplőnk, akiknek a fejébe egy-egy fejezet erejéig belemászhatunk, hiszen egy váltott szemszögben íródott regénnyel van dolgunk.

Mind a ketten hibát-hibára halmoztak a múltban és úgy érzik, el tudták végre temetni a történéseket mélyen magukban, de a sors fintora ismét egymás útjába sodorja őket. Tudom-tudom, ez eddig csak a fülszöveg, nyugi, nem csak arról lesz szó, ígérem :p 

Egy harcos nem lehet gyenge, márpedig te harcos vagy, baszki!

Bálint boxszol, épp ott, ahol a gimi alatt megtanulta megvédeni magát. Egy edzőtermet öntenek a nyakába, hogy egyedül vezetgesse, amíg a tulaj családi ügyekben elutazik.

Eközben Adri akinek az az álma, hogy táncos legyen, éppen menekül egy bántalmazó kapcsolatból és belebotlik Bálint lakáshirdetésébe. 

A kalamajka elkezdődik, majd dönt a pénz és a biztonság nyelve és összeköltöznek. Amúgy tökre imádtam, hogy kaptunk kis alaprajzot a lakásról! Tök jó volt látni :D

Olyan természetes a tánc az életemben, mint a lélegzés, de megrémültem, ha arra gondoltam, hogy más előtt kéne megmutatnom magam. A lelkem egy darabját teszem a mozdulatokba, amit az emberek aztán megkritizálnak, kielemeznek.

A kettejük közt terhes szálak húzódnak, de olyanok, mint két mágnes: egyszer taszítják, egyszer meg vonzzák egymást. Rengeteg részükön felnevettem, de olykor majdnem elsírtam magam. Főleg, amikor a múlt visszaköszönt és egymás bántották a szavaikkal. 

Nagyon érdekes volt a múlt részleteit olvasni, ott is bőven volt elgondolkodtató és végtelenül szomorú rész is. Néha Bálint, néha Adri fejét üvöltöttem majdnem le, hogy mekkora egy suttyó rohadék volt a másikkal. Mert igen, azok voltak. 

Mind a ketten.

Akárhányszor széttörnek, te képes leszel újra és újra összerakni magad, mert a mi fajtánk ezt csinálja, hallod? Nem számít, hányszor ütnek ki minket, csak az számít, hányszor állunk talpra és szállunk vissza a ringbe.

A régi énjeiket nem bírtam volna.

Ha egy gimibe járok velük, mind a kettőt nagyívben kikerülöm, csak célpont ne legyek...

És pont a jelen történései miatt volt ez frusztráló: mert már értettem mit miért tettek. Mi hajtotta őket, mit kellett átszenvedniük, hogy ma mosollyal az arcukon tudják élni az életüket.

– Hova tűnt belőled a zen buddhista, aki azt mondta, hogy ne álljak bele feleslegesen a vitákba?

– Nem szoktam megfogadni a saját tanácsaimat .

Nagyon bírtam Toma karakterét. Imádom az ilyen igazi legjobb barát support karaktereket, akik tűzön-vízen át kiállnak a másik mellett. Szerelmes lettem a barátságukba, nem mostanában olvastam ennyire jól megírtat!

– Most végre láthatom az összes tetoválását. Tudtad, hogy az oldalán lévő kígyó becsúszik a…

– Oké, elég volt, mert idehányok!

Toma megvonta a vállát.

– Szeretjük egymás kígyóját.

A másik kedvenc szereplőm Dominik lett, Bálint kis tanítványa. Hát mennyire imádtam ezt a kölyköt! Tök jó párbeszédeik voltak Bálinttal, imádtam a pimaszságát. A harmadik kedvencem Vivi lett: gyönyörű volt a kapcsolatuk a főszereplő sráccal, szeretek ilyen igazi családi kapcsokról olvasni. 

Az ő egyik jelenete lett a kedvencem, a mese Lucyról. Imádtam, ahogy kiállt egy olyan ember mellett akit korábban meg is vetett. Most megismertük az ő lágy oldalát is, nem a belevaló, kitetovált lány mögé bújt. Megláttuk micsoda támaszt is jelentett ő Bálintnak oly sok éven keresztül.

És ha már család... Bálint anyja valóban nem egy mintaanya volt. De látszott, hogy próbál tenni ellene.

Szemben Krisztiánnal, akitől viszketett a tenyerem ha szóba került. Adri apukája nagyon feldühített.

Karola meg Rómeó karakterét meg i-mád-tam! Cukiságfaktor kimaxolva!

– Néha a felnőtteknek sok a problémájuk, és eszükbe sem jut, hogy a dicséret mennyire fontos

Kerekesit meg legszívesebben néha belefojtottam volna egy pohár vízbe. De tényleg! Adri nem értem miért állt ki mindig mellette (oké, olvastam a regényt, igazából értem én, de mekkora egy felfújt...hólyag volt). Nála csak Petit utáltam jobban. Nagyon megérdemelte amit kapott a végén.

Sunyi, számító, kabzsi. Tökéletes red flag.

Oké, kissé felfújtam, mert nagyon #teamBálint voltam, és már a gimis visszaemlékezéseknél is, de... DE! én megértem Kerekesi Csaba karakterét. Az Adrival kettejük közt húzódó barátság talán még szebb és mélyebb is volt, mint ami Bálint és Toma között húzódott. Jelenleg ezért sem írom a Legutáltabb karakter kategóriámba, mivel úgy érzem, ha megértjük ő miért ilyen, értelmet nyer minden múltbeli és jelenbeli tette is.

Sokkal rosszabb elveszíteni valakit, akit már a magadénak tudtál, mint elveszíteni úgy, hogy nem tudod, mit veszítettél.

És érkezzen egy olyan karakter, akit a könyv elején, ha valaki azt mondja megszeretek, körbe röhögök. Ő nem volt más, mint Lenke néni. Megdöbbentett, teljes mértékig és a végén szinte én is majdnem elsírtam magam Adrival. Őt is megszerettem, a fene vigye el!

Hogy is mondják: dont't judge a book, because of the cover.

Totálisan egyetértek.

– Tudni kell nevetni a szaron is, kisanyám. Máshogy nincs értelme az életnek.

Csak azért nem csillagos ötös, mert a vége teljesen sokkba rakott és hitetlenkedve figyeltem, hogy nincs új fejezet. Kérünk még! De komolyan, MINÉL ELŐBB!!! <3

Úgy érzem, Monos Anett személyében új kedvenc (magyar) írót avattam.

Várom már, mikkel fog a közeljövőben előrukkolni :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: gyönyörű, nagyon-nagyon tetszik ez az új borító trend, ami ilyen "rajzolt"

Fülszöveg: azonnal reppentem a könyvre is, nagyon felcsigázott
Cím: figyelemfelkeltő, annyira új hangzású, hogy mindenképpen meg kell nézni miről szól a könyv

Tartalom: 5/5 (egyefene: 5/5*)

Mélypont: az összes Petis jelenet

Tetőpont: Lucy

Kedvenc szereplő: Dominik, Toma, Vivi, Lenke néni, Rómeó, Karola

Legutáltabb karakter: Peti, hát naná... de Kolos is az lett

Kinek ajánlanám?: ha egy enemies to lovers sztorit olvasnál, kis erotikával fűszerezve, magyar körülmények között

Figyelmeztetés!: -

Jeanne DuPrau: Szikraváros (Szikraváros 1.)

– Fontos dolog volt – mondogatta –, az, ami elveszett.

– De ha nem emlékszel, hogy mi volt az – erősködött Lina –, akkor honnan fogod tudni, hogy megtaláltad?

Író: Jeanne DuPrau

A mű címe: Szikraváros

Kiadás éve: 2003

Magyar megjelenés: 2008

Kiadta: M&C

Oldalszám: 272 oldal

A csillogó Szikraváros már generációk óta virágkorát éli, ragyogó fényeinek köszönhetően lakói elégedettek és boldogok. Ám a földalatti város hatalmas generátora a meghibásodás határán áll, az utcákat és tereket megvilágító nagy lámpák mindenki megrökönyödésére vibrálni kezdenek. Két tinédzser vállalja magára a feladatot, hogy az idővel versenyre kelve szétnézzen Szikravárosban különböző nyomok utána kutatva, melyek tán segítenek megérteni a város létezésének misztériumát, és kimenekíteni a tisztes polgárokat, mielőtt az összes fény kihunyna.

☆☆☆☆☆

Azt már az elején megjegyeztem a páromnak, hogy ha tiniként olvastam volna, ahogy ő akkor, tuti letehetetlen könyv lett volna a számomra is. Most, így felnőtt fejjel olvasva ugyan nem faltam az oldalakat, de tudom, hogy ha 12-14 évesként kapom a kezeim közé le nem teszem.

Most viszont nagyon hamar elkalandozott a figyelmem, volt amikor félreraktam a könyvet, hogy "csak megnézem az értesítéseimet".

Ahhaaa. Hát totál így történt, csak pitty-putty megnéztem az instát, a messengert meg a molyt röpke 2-3 óra alatt. Sokszor erőszakkal kellett rávennem magam, hogy olvassam tovább. Mert tudjátok, nem volt egy rossz könyv! Ha csillagot vonok le, az emiatt fog történni, hogy már nem kötött le úgy, ahogy szerintem a 12-14 éveseket lekötné.

Bár az ingerküszöb egyre feljebb és feljebbre tolódott az elmúlt években, hallottam már olyat, hogy 12-14 éves lányoknak a Haunting Adeline a kedvenc könyvük, meg a Tüskék és rózsák udvara. Noshátizéke... Érdekes, annyi szent.

A történet elején kissé még furcsa volt, hogy nem rendszeresen követte egymást a két gyermek szemszöge. Aztán pár fejezet után már alig vártam, hogy összefussanak a részeik és együtt kezdjenek el nyomozni a szebb jövő érdekében.

De hát mit tehetnék én? Nem varazsolhatok elő tizenöt doboz kukoricakonzervet csak úgy a levegőből!

Voltak benne humoros részek, ugyanakkor pedig elég megdöbbentően mély gondolatok, amiket nem feltétlenül kerestem volna egy ifjúsági könyvben. Talán volt egy varázsa is annak, hogy ennyi évesen olvastam. Mintpéldául:

Mindenkiben rejtőzik valamennyi a sötétből.

Vagy éppen:

Az a legnagyobb gond a dühvel, hogy képes eluralkodni a szíveden. És akkor már nem te leszel a magad ura. Hanem a düh.

A könyvből készült egy filmadaptáció is, amit nemsokára megnézek, utána pedig ide, a bejegyzésbe elhozom róla a gondolataimat.

Olvassatok addig is valami jót! :)

Az ember néha akkor botlik valamiféle hasznos tudnivalóba, amikor csak úgy találomra választ a polcokról.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem annyira nem tetszett, viszont az eleje óta vártam azt a jelenetet, amit megmutat

Fülszöveg: nem kimondottan olvastam el, inkább a párom javaslatára vettem a kezembe
Cím: érdekes, és teljesen passzol

Tartalom: csak fél csillagot vonok le,  mert mire az értékelőhöz értem, rá kellett ismét jönnöm, hogy a gyerek-Lexa szerette volna ezt a könyvet

Mélypont: Lina és a polgármester

Tetőpont: a barlang felfedezése

Kedvenc szereplő: Doon, Clary

Legutáltabb karakter: a polgármester

Kinek ajánlanám?: bátran add az ifjabb korosztály kezében, nagyon izgalmas lesz nekik! ha pedig felnőtt fejjel olvasod, akkor sem fogsz a történetben csalódni

Figyelmeztetés!:  -

Lévai-Kiss Attila: Tűzvirág

Író: Lévai-Kiss Attila

A mű címe: Tűzvirág

Kiadás éve: 2024

Kiadta: Schubert Grafikai Stúdió

Oldalszám: 188 oldal

A XX. század hajnalán titokzatos halálesetek nyugtalanítják Láposfalva, a kis ormánsági település lakosságát. A csendőrség tehetetlen. A különleges ügyek csendőrkülönítményétől egy fiatal nyomozót rendelnek az ügy felgöngyölítésére. A szülőfalujába visszatérő Bonyár János főhadnagy elhivatott a modern nyomozati módszerek iránt. Megrögzött tagadója a babonáknak, a nyomozás során szerzett tapasztaltai azonban megingatják a tudományba vetett hitét, s mindent felborítanak, amit eddig a valóságról gondolt. Titokzatos betegség szedi sorra áldozatait vagy egy sorozatgyilkos? Lehet, hogy a halálesetek okozója a nagyszülei meséiben szereplő tüzesember?

☆☆☆☆☆

A könyv oly módon került hozzám, hogy az írója nyereményjátékot indított, ahol azok akik elolvassák az első 4 fejezetet és megválaszolnak egy kérdést, a kapott megfejtéssel letölthetik az eBook változatot.

Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!

Aki régóta követi a munkásságomat, megjegyeztem már, hogy szeretek gyilkossági, rejtélyes videókat, történeteket hallgatni. Persze olvasni nem szoktam őket, valahogy ijesztőbb, mert ilyenkor tényleg bele tudom magam élni, hogy mit akar az író megmutatni nekem. Itt viszont úgy éreztem, mindenképp kivételt teszek, mivel az a pár kedvcsináló fejezet tényleg meghozta a kedvemet.

– Arra céloz a doktor úr, hogy precízen időzített gyilkosság történt?

– Nem célzok én semmire fiam – mondta balsejtelmű hangon a doktor. – A maguk tisztje, hogy kiderítsék. Én csak egy öreg orvos vagyok. De túl öreg ahhoz, hogy higgyek a véletlenekben. – mondta, aztán kiment a verandára, és pöfékelni kezdett.

Az írója annyira kimérten és szépen írta le a sorokat, hogy sokszor ámultam-meg bámultam, mivel simán hihetné bárki is, hogy egy régi korban írt könyvet tart a kezében. 

A leírások szemet kápráztatóak voltak, gyönyörű hasonlatokkal él és a szereplői is érdekesek, egytől-egyig. Külön pluszpont, amiért meghagyta eredetiben a parasztok hangjait. Nagyon tetszett, ugyan csak lassan tudtam velük haladni, nehéz volt kiolvasni a sorokat, de ugyanakkor jót szórakoztam magamba, ahogy elképzeltem, hogyan hangozhatna ez, ha hangoskönyv volna.

Nem mondom, voltak részek, amikor futkosott rajtam a hideg (és az sem volt előnyömre, hogy többnyire este jutott időm az olvasásra). A csendőrséggel utoljára gimiben találkoztam, ott is csak hamar megemlítve egy töriórán. Bennem negatív képként rögzült, viszont a könyv átbillentette ezt rajtam.

Az egész baranyai, pécsi utalások tetszettek :D Pécsiként naná, hogy jobban magaménak éreztem a sztorit, hiszen itt történik minden, a szomszédban.

Az elején szoknom kellett a karaktereket, de sikerült a közepére megjegyeznem ki-kicsoda.

Sajnos találkoztam egypár szerkesztési hibával is a könyvben, az elején elhessegettem, viszont amikor a 3. vagy 4. ilyennel találkoztam kicsit csúnyán néztem. Sokszor nem tudtam, hogy ki mondja adott mondatot, mert egybefolyt a gondolatjel - vagy éppen hiányzott és két párbeszéd egy  bekezdés alatt futott.

De ennek ellenére is végig haladtam a könyvvel.

A végén pedig... Tudtam, hogy az szedi sorban az áldozatokat, akire a könyv első oldala óta gondoltam. Naívan elhessegettem, hogy áh, tuti nem ad az író egy ekkora segítséget, tuti nem úgy lesz, ahogy gondolom, de... de. Így lett.

Kicsit csalódott vagyok, mert nagyobb nyomozásra számítottam.

Figyelni fogom majd az Író munkásságát, mert úgy érzem, ígéretes történeteket fog még majd elhozni nekünk :) Köszönöm, hogy olvashattalak!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: elég egyszerű, de talán ezt csak a mai ingergazdag világ miatt mondom

Fülszöveg: tetszett, emiatt indultam el a nyereményjátékán
Cím: értelmet nyer már az elején is, és sejthető, hogy a későbbiekben is fontos szerepe lesz

Tartalom: tetszett, érdekes volt, szerettem a történelmi kitekintéseket, ugyanakkor két csillagot le kell vonnom, mivel néha eluntatott a túl hosszú leírás, valamint a múltbeli kitekintés - volt értelme, hiszen így sok ok-okozati dolgot megtudtunk, de szerintem nélkülük is élvezhető maradt volna a regény. A másik csillagot pedig a gyilkos kiléte miatt vonom le, nagyon egyértelmű volt a számomra.

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Duga Jóska

Legutáltabb karakter: Csömör Kázmér

Kinek ajánlanám?: aki alapvetően szereti a csendőrséget, és aki szeret a XX. század elejéről olvasni

Figyelmeztetés!: -

Aurora Lewis Turner: A ​hét pecsét (Az ikerlángbűbáj 3.) + A SOROZAT ÉRTÉKELÉSE

Nem baj az, ha néha kimutatod az érzéseidet. Nem leszel gyenge tőle.

Író: Aurora Lewis Turner

A mű címe: A hét pecsét

Kiadás éve: 2023

Kiadta:  NewLine

Oldalszám: 390 oldal

Káin, az Elsők legfőbb fegyvere, az őrzők leghalálosabb ellensége visszatér, hogy felnyissa a hét pecsétet, és elhozza a világ pusztulását.

Amaja a poklot is megjárja, hogy ezt megakadályozza, és megmentse szerelmét. A halál és újjászületés körforgásába beleszólni viszont nehéz, nagy árat követel.

Mágikus utazás kezdődik a Gellért-hegytől fél Európán és Mexikón át egészen Japánig.

Vajon az ikerlángbűbáj megoldást kínálhat egy rogyadozó világ minden bajára? Ki marad életben a katasztrófák során? S vajon ők járnak jobban, vagy az utolsó nagy háború hősi halottai?

A pecsétek nyílnak. Világunk összedőlni látszik…

☆☆☆☆☆

Őszintén? Alig jutok szavakhoz. Na kérem, így kell lezárni egy triológiát, a ... *Jack stílusú káromkodás, de én olyant nem mondok, mert jó kislány vagyok*

– Egyszerűen hinnem kell benne – ismerte el Amaja. – Hit nélkül nincsen remény.

Atya ég... Ebben a kötetben aztán minden benne volt: harc, gyilkosság, mészárlás, világvége, kaland, erotika és feltámadás. De ennyire nem akarok belemenni, mert még a végén lespoilerezem Nektek a kötetet....komolyan nem jutok szóhoz. Azt hittem a második kötet vége lesokkolt annyira, hogy már nincs min meglepődnöm, aztán... AZTÁN jön ez a befejező kötet és minden 30. oldalnál vagy az állam keresgéltem a padlón, vagy pedig vinnyogva a sarokba menekültem volna, másszor meg benyúltam volna a vörösség legyezőjéért... 

- Mert előtted csak árnyék voltam a sötétben, te adtál nekem fényt.

A történet kezdetén Amaja, Alexander és Alba a nyarat Bogdán tanárnőnél tölti. Amaja a padlón van, de a másik két fiatalt sem zárta valami jól a második kötetet. Sokat mosolyogtam, ahogy az általuk alkotott Érzelmi Roncsok Egyesülete lassan, de biztosan kezdte feldolgozni a traumáit.

De Amaja... Amaja nem volt erre képes, nem tudta elterelni a figyelmét és őszintén, én totál megértem őt emiatt. És amiatt is, ami ez után történt...

A történések folyamatosan pörögtek, rohamtempóban követték egymást az események és bennem az érzelmek is így kavarogtak. Mikor már azt hittem minden rendben lesz, jött egy újabb csavar, ami megmutatta, hogy lehet még rosszabb is. Szegény karakterek, az írójuk aztán nem kímélte őket!

Viszont, ahogy lenni szokás, a happy end nem maradt el.

Ebben a kötetben sem hiánykodtunk humorban és annál több spicy jelenetet is kaptunk.

Tetszett Erik karaktere, és az ahogy mellette Bia teljesen kivirult. Tetszettek továbbá Farrow tanár úr részei is: már az első könyv óta érdekelt a személyisége, és itt a zárókötetben teljesedett ki a legjobban.

Lett új kedvenc szereplőm is, Zaliki szerepében. Imádtam azt a nőt! Tényleg olyan volt, aminek Amaja is mondta: Jack nő változatban.

Ugyanakkor Pilar is maradt kedvenc karakter és legnagyobb bánatomra sajnos nem szerettem meg a zárórészre sem Rubyt, így kapásból ment a Legutáltabb karakterhez... Sajnálom, én próbáltam szeretni, de nagyon idegesített. Az sem javított, hogy #teamAlba voltam a kezdetektől.

  - Gyertek, csatlakozzatok nyulacskáim az őrület teapartijához!

Kedves Aurora! 

Újfent megköszönném, hogy elhoztad a mágiát Budapestre! 

És azt is, hogy a második kötet után ugyan tört jobban ripityára a szívem de az utolsó fejezetben begyógyítgattad. <3

Köszönök mindent!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: a leges legvégén jöttem rá, hogy nem Amaja és Jack van a képen hanem... hanem Azok a bizonyos börtönök

Fülszöveg: ismét csak a blog készítésekor olvastam, azonnal faltam a történetet
Cím: az elején már értelmet nyer

Tartalom: 5/5

Mélypont: Búcsú c. fejezet

Tetőpont: az elfelejtett nevek <3

Kedvenc szereplő: Zaliki, Pilar

Legutáltabb karakter: Ruby, Éva

Kinek ajánlanám?: főképpen azoknak, akik olvasták a 2. részt

Figyelmeztetés!:-

☆☆☆☆☆ 

☆SOROZATÉRTÉKELŐ☆

1128 oldal

51 fejezet

7 barát

3 kötet

1 ikerpár

Legjobb borító: 2.

Legkedvencebb rész: 2.

Mélypont: Káin újjászületése

Tetőpont: 1. feltámadás

Kedvenc szereplők: Pilar, Zaliki, Jack

Legutáltabb karakterek: Ruby, Éva

Kedvenc jelenet: Pilar sminklemosása, best :D

A kedvenc kötetem messzemenőleg a 2. rész lett, nekem az tetszett a legjobban. De talán így is volt rendjén: az első beindította a fantáziám, második részre már letehetetlen volt, így a harmadik kötetet már faltam is, ahogy kinyitottam. 

Tetszettek az Ady idézetek és az egész ady-kultusz ami megjelent a könyvben <3 a végén szabályosan vigyorogtam, amikor kiderültek bizonyos dolgok ;)

Illetve méltó lezárást kaptunk, nem maradtak bennem kérdőjelek a szereplőkkel vagy a világgal kapcsolatban. Persze jó lenne olvasni még őket, de ez így van rendjén.

Rossz, hogy el kellett köszönnöm a világtól, de hát semmi jó sem tarthat örökké.

Mindig ámulok-meg-bámulok Aurora fantáziáján és amikor azt várom, hogy ennél már nem lehet jobban csavarni rajta ő még is megteszi a lehetetlent. 

Summa-summárom: új kedvenc triológiát avattam, azt kell mondanom.

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam a sorozatodat!

Aurora Lewis Turner: A ​megtörhetetlen átok (Az ikerlángbűbáj 2.)

 – De ha össze is törik a szíved, a fájdalom megerősít.

Író: Aurora Lewis Turner

A mű címe: A megtörhetetlen átok

Kiadás éve: 2022

Kiadta:  NewLine

Oldalszám: 380 oldal

Amaja egyik ellensége oltalma alatt tölti a nyarat, távol ikertestvérétől, de túl közel a Vadászhoz. Jack lelke és a világ sorsa múlik most azon, hogy tartani tudja-e a távolságot.

Alexander életveszélybe kerül, ezért Amaja versenyt fut az idővel és meg sem áll az Urálhegységig.

Az Akadémiára visszatérve rejtélyes halálesetek történnek. Amaja is gyanúba keveredik, ezért kérdéses, hogy barátaival való kapcsolata kiállja-e az idő próbáját.

Vajon kihez köthető a gyilkosságsorozat? Lelketlenek játszották ki az Akadémia védelmirendszerét, vagy ismét árulóval van dolguk? Vajon a barátság elég erős kötelék, és a vágyat felül tudja írni a kötelességtudat?

Ikerláng, különleges lények, mágia, vérfagyasztó halálesetek és a régmúlt boszorkányai ütik fel fejüket ebben a nem mindennapi világban, ahol a döntéseken életek múlnak. 

A homok pereg. Az idő lejár.

☆☆☆☆☆

A történetet és a nyarat magát Amaja egy nagyon komoly ütemű kiképzéssel indítja, mivel Jack gyengének gondolja őt a lelketlenekkel való harcra. És jól is teszi, tényleg szüksége van erre a lánynak.

Itt olyan barátság kötődik, amire sose gondoltam volna: tipikusan ez a "pont ő?" kategória. Nevet nem említve, kettejük barátsága nekem nagyon tetszett és már az első beszélgetésük nyomán tudtam, hogy hasonló kapcsolatot olvasok, mint ami Amaja és Alba között született.

Imádom az ilyen típusú barátságokat, kicsit az enemys-to-lover szelét érzem ilyenkor, csak romantikus háttér nélkül.

– Gondolod, a gyilkos akart így kicsinálni?

– Nem. Ilonka néni volt a patikából – […].

Visszatérve a suliba - ahogy a fülszöveg is említi - gyilkosságsorozat veszi kezdetét. És persze, a kis vörösünk lesz az egyes számú (és egyetlen) gyanúsított. Nem az lesz a legborzalmasabb, hogy ki kell harcolnia az igazát az igazságszolgáltatás előtt hanem a barátai bizalma is meginog vele kapcsolatban. Épp ezért nyűgözött le Jack bravúrja a könyv vége felé 🔴🟢

És ezt azért volt szívet-tépő olvasni, mert éppen ő volt az, aki bevédte a barátait korábban a Három P-vel szembe:

– […] Nem ismeritek őket. Egyszerűen rájuk néztetek, és mivel nincsen se drága autójuk, se drága ruhájuk, se drága ékszereik, úgy gondoltátok, értéktelenek. Pedig az ő barátságuk a legértékesebb dolog, amit életembe kaptam.

Óh Jack... Szerintem nem csak Amaja szíve szakadt meg a könyv alatt jópárszor, de az enyém is. Ahogy az első résznél is említettem, fájt olvasni, hogy maga előtt tartja azt az álarcot és nem engedi ki az érzelmeit. Borzalmas volt a szenvedését figyelemmel kísérni. 

Az a karkötős dolog meg genyóság volt, de sok poénos részt is eredményezett.

A végén azért felnevettem amikor kiderült a turpissága.

Amaja úgy volt vele, hogy ez is egy felfogás, de sajnos a szív nem mindig viselkedik így. Az ész kevésszer tudja felülírni a szív akaratát.

A szereplők egytől egyig imádnivalók voltak ismét, viszont az elején Ruby és Bia nekem nagyon ellenszenves lett. A végefelére sikerült visszanyerniük az én bizalmamat is, szegény Amajával gonoszok voltak. Főleg úgy, hogy olvastam, a vörösség miképp védte be őket a könyv elején... annyira nem volt fair, amit vele csináltak... Valahol itt kezdett el Ruby ellenszenves lenni nálam.

Már az első részben is kissé furcsa volt, na itt aztán végképp.

Kíváncsi leszek a folytatásban megváltozik-e, mert ha ezt a stílust viszi tovább még a Legutáltabb karakter státuszt is megkaphatja tőlem.

– Látjátok? Olyan, mint a hathetes nátha, lehetetlen megszabadulni tőle – húzta el a száját a piercinges lány, amitől a többiek felnevettek.

Összeségében azonnal repültem rá a zárókötetre, ahogy ezt letettem.

És hogy az hogy tetszett?

Nemsokára olvashatod is :)

– A világ legrosszabb dolga elveszíteni azt, akit szeretünk.

Újfent szeretném megköszönni Írónőnknek, hogy olvashattam! <3

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: még mindig imádom, amikor a borítóban kulcsfontosságú részek vannak elrejtve, 5/5

Fülszöveg: igazándiból... akkor olvastam el, amikor megírtam a blogbejegyzésem :D de visszaolvasva nagyon kis figyelemfelkeltő
Cím: sejthető volt miért ez lesz a porondon

Tartalom: 5/5 de hát a vége... muszáj volt az a harmadik kötet utána egyből, el se tudom képzelni, mi lett volna velem, ha eredeti megjelenési időben olvasom...

Mélypont: a barátok elfordulása

Tetőpont: Pilar sminklemosása :D (a kedvenc jelenetem a könyvben)

Kedvenc szereplő: Pilar

Legutáltabb karakter: az Elsők

Kinek ajánlanám?: mindenkinek akik az első részt elolvasták (de talán ezt mondanom sem kell)

Figyelmeztetés!: - VEDD, VIDD, OLVASD!

Aurora Lewis Turner: A ​tűzróka (Az ikerlángbűbáj 1.)

– Minden itt, Budapesten kezdődött.

Író: Aurora Lewis Turner

A mű címe: A tűzróka

Kiadás éve: 2022

Kiadta: NewLine

Oldalszám: 358 oldal

A ​léleknek hét szintje van, és minden őrző vonzódik egyhez…

Amaja egy titokzatos tűzeset után a mogorva, flegma, kissé életunt harcos, azaz a Vadász oltalma alá kerül. El kell hagynia Japánt, hogy ő is kivegye részét a világ kezdete óta tartó háborúban; harcoljon a lelketlenekkel, és őrző váljon belőle.

Magyarországra érkezik, ahol a Margitszigeten lévő, titkos Akadémián megismeri ikertestvérét, Alexandert. A két árva nyomozásba kezd, hogy kiderítse, miként haltak meg a szüleik. Ekkor még nem is sejtik, milyen titkok és rejtélyek övezik őket, miközben új barátaiknak is bőven akad rejtegetnivalója.

Vajon kiderül, miért száműzték az ikreket a Föld két külön pontjára, hogy ott nevelkedjenek? Mi köze lehet az Elsőknek, akik maguk is lelketlenek, a testvérekhez és világunk pusztulásához? Vajon Amaja megbékél-e valaha a tűzróka jelenlétével, mely egyszerre perzseli fel az emberek és őrzők életét… És végül meddig tudja távol tartani magát a Vadásztól, aki felébreszti szunnyadó ösztöneit?

Vámpírok, átkok, merényletek, boszorkányok, humor és romantika jellemzi ezt a különleges univerzumot, amely világunk álarca mögött rejtőzik.

☆☆☆☆☆

Őszintén? Elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem az értékeléseket a könyvhöz és felnagyítva láttam azokat a dolgokat, amiket ezekben említettek. Nem, direkt nem hibákat írok, ezt később kifejtem.

Amikor olvasni kezdtem szinte felmordultam, hogy alaptalan mind, elég érdekesen kezdtünk és nagyon bejött ez a menekülős lifestyle.

De az ezt követő pár fejezet után teljesen azt éreztem, hogy egy felextrázott, magyar köntösbe bújt Harry Pottert olvasok, amikor az iskola leírásához, a benne eltöltött élet leírásához értem. Rengeteg momentum és karakter volt, aki J.K.Rowling nagyszerű világát juttatta eszembe: Bianca aki kész Hermione volt, rengeteg tanár köszönt vissza az iskolában. De tudjátok mit?

Nekem tetszett!

Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy úgy érzem - és minden tisztelettel mondva, mint a műfaj egyik legnagyobb rajongója -, kimerítettük már a fantasy témát, nem szabadna senkire sem ujjal mutogatni, hogy: Áhhá! Hát ez X meg Y könyvéből vetted, tuti pLáGIum!44!! ... 

Pláne nem akkor, ha az illető ennyire lenyűgöző fantáziával rendelkezik. 

– Annyi sok rejtély és legenda vesz körül, hogy magam se tudom, melyik igaz és melyik hamis.

Hiszen persze, aki olvasta a HP világát, neki már erről az egy szóról is, hogy varázslóiskola, az jut eszébe. Vagy pedig oda meg vissza lesz, hogy ismét egy ilyen színtérbe merülhet bele. Na és aki meg nem olvasta? 

Azt pedig totál elvarázsolja majd a könyv.

– Ezek szerint léteznek unikornisok, vérfarkasok és zombik is?

Addig is könnyen ment az olvasás, hisz nemhiába szeretem Aurora stílusát, mindig mozivásznat varázsol a fejembe (most sem volt másképpen), a párbeszédei könnyedek és a leírásokat is szeretem olvasni tőle. 

Visszatérve arra, hogy az elején meginogtam a sztorival: tudtam, ha egy ALT könyv, az garancia arra, hogy le fog nyűgözni, így el is hessegettem a lidérceim.

Vagy lehet épp egy lelketlen mondta ezt..?

A gyilkosság után pedig ismét felrobbantak a szavai a kezemben.

Imádtam Szent Margit legendáját, a két szobrot, az egész Margit-szigeti akadémiát. Azt, hogy hazai mágiával van dolgom, magyar mágus sulival. Hogy Őrzőkről van szó és a  lelketlenekkel vívott háborúkról. Azt, hogy az eredettörténetet ilyen bravúrral dolgozta fel Aurora és ennyire meghökkentően elgondolkodtatóan. Minden kis puzzle darab a helyén volt, minden egyes apró részletre figyelt. Maradtak ugyan még lyukak a történettel kapcsolatban, de ha nem így lenne akkor hamar elveszti bárki az érdeklődését egy könyvvel kapcsolatban, kell az a bizonyos kíváncsiság mindenkinek. Így tesz szépen lassan egy történet a függőjévé.

Szerettem a karaktereket, nem éreztem, hogy a baráti körből valaki kilógna a sorból, furcsán egy kerek egészet képeztek együtt, hiába volt totál más személyiségük. De talán pont ezért igaziak a jó barátságok: hogy képesek legyőzni a közöttük lévő ellentéteket bajtársiasággal. Nagyon jó volt olvasni, amikor Amaja mellé álltak, bármennyire is volt ijesztő a terve.

– A whisky lesz a tiéd?

– Igen, miért? – ráncolta a homlokát.

– Csak, hogy tudjam, melyik italba köpjek bele – válaszolta szemrebbenés nélkül.

A kedvencem nekem Alba lett, szerintem a végére már nagyon kezdtek összeforrni Amajával.

Alexander is szimpatikus volt, a végére kezdtem megszeretni. Ő volt Amaja ikertestvére, a vízróka.

Volt benne egy magyar srác is, ő volt a Szegedről érkezett Huba. Közte és Astrid között már az elejétől forrt a levegő. Imádtam olvasni, ahogy cukkolták egymást.

Egyedül talán Ruby volt az aki kicsit kilógott, de ezt betudtam a megfelelési kényszerének. Remélem a későbbiekben ezt le tudja vetkőzni és ő is 100% csapat taggá válik.

A könyvben sok humoros jelenet volt, az elején főképpen szerettem, amikor Jack azzal cukkolta Amaját, hogy kifigurázta a japánját:

– Itadakimasz – mondta a lány, amire a férfi értetlen pillantása felelt. – Jó étvágyat!

– Neked is, itt a maki-máz, vagy mi volt ez – mondta, mire a lány majdnem félrenyelte a szájában lévő ételt, úgy kuncogott.

Egy szót szeretnék ejteni ismét, amit A lélekdoboznál is megjegyeztem: valami csodálatos, ahogy az írónő legendákat tud teremteni és csűri-csavarja a plot twisteket. Volt amin az utolsó oldalakon koppant az állam. És jelentem, még mindig keresem.

A főszereplő férfikarakterről pedig most mesélek: kaptunk egy arrogáns, nagyképű gyilkológépet, akiről az eleje óta sejthető volt, hogy nincs minden rendben - és így is lett. A Vadász, Hiéna vagy éppen Jack - hívja bárhogyan is magát - különleges helyet kapott a szívemben: sokkal több rejtőzik még a lelke mélyén, mint amit kívülről mutat. Kíváncsi leszek az ő jellemfejlődésére, mikor éri el nála Amaja, hogy megnyíljon.

Alig várom a következő részt, lehet a falat kaparnám, hogyha nem várna a polcomon.

Rengeteg kérdést vetett fel bennem, amit ha jól sejtek a következő rész megválaszol majd nekem :)

Kegyetlen egy függővég, de mindenképpen ajánlom!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: oda meg vissza vagyok érte, már a megjelenésekor szemeztem vele molyon, majd az évek alatt elfelejtettem

Fülszöveg: tetszett
Cím: 5/5

Tartalom: az erős kezdés után megdöcögött nálam a történet, de összekapta magát pár fejezet után

Mélypont: "Ki is valójában Jack Landon, a Vadász?"

Tetőpont: ugyanaz :D még nem volt olyan könyv, ahol ilyen választ adtam, de itt most igen: ugyanott volt a műben az én tetőpontom is - ott koppant hatalmasat az állam

Kedvenc szereplő: Alba, Huba

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: szerintem a HP fanok örülnének, ha újra egy iskolába köszönne vissza a mágia, ugyanakkor a laikusoknak is tudom ajánlani, akik alapból szeretik a fantasy műfajt

Figyelmeztetés!: -