Három lélekkel fogunk találkozni a lapokon, három történetet ismerhetünk meg.
Mindnek egy árnylámpát kell készítenie, egy szómatót, amit a japán hitvilág szerint azelőtt lát az ember, hogy a túlvilágra kerülne. Segítségül hozzá az életük képei lesznek, ezekből kell annyit kiválogatniuk, ahány év megadatott nekik az élők sorában.
Egy segítő fogja átvezetni őket a lámpás elkészítésén, Hiraszaka, akinek olykor nagyobb feladata is lesz: ha egy kép megfakult, vissza kell térniük az időben arra a napra, amikor az emlék elkészült: hiszen így lehet teljes a lámpás. Az emlékek ugyan nem, de a fotográfiák megfakulhatnak, ha valaki időről-időre előveszi őket.
A könyvnek szép nagy margói vannak, azt feltételeztem az elején, hogy hát akkor tök gyorsan kiolvasom. Csalóka volt, mert utána rá kellett jönnöm, hogy az ilyesféle könyvek nem úgy viselkednek nálam mint a romantikusok, vagy a fantasyk: nem tudom gyorsan olvasni, mert a történet igényli, hogy szép lassan haladjak vele.
Meg azért is, mert néha elég nehéz volt olvasni a sorokat: hiszen vissza kellett térnie minden halottnak az általa legszebbnek gondolt emlékbe. Nem is kell mit mondanom, szívszaggató volt.
Az utolsó oldalak különösen tetszettek, helyére kerültek a kirakós darabkái.
Gyönyörű történet!
Nagyon tetszettek benne a japán kifejezések, a kultúra megjelenése, a szokások leírása.
Ezeddig nem sok japán íróhoz volt szerencsém, de innentől már kicsit tudatosabban is fogom őket keresni. Jut is eszembe, van pár új megjelenés amire fáj a fogam...
Hogy kinek ajánlanám? Igazából mindenkinek, mert ez a könyv ismét megmutatja azt, ami a legfontosabb: az élet. <3 Japán fanoknak, különösen azoknak akik keresik az irodalmukat kötelező darab!
Cím: elég misztikus, elsőre nem jöttem rá, miről is lehet szó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése