Szabó Illés: A tarot regénye

– De mi a Kő..?

Író: Szabó Illés

A mű címe: A tarot regénye

Kiadás éve: 2002

Kiadta: Ulpius-ház

Oldalszám: 240 oldal

A tarot több, mint játék. A tarot misztérium és filozófia. A huszonkét lapban ott az egész emberi élet, a vágyak, az álmok, a jövő…
Az emberek évszázadok óta fordulnak a tarothoz, ha valamiért bizonytalanok, és a talányos figurák mindig választ adnak a feltett kérdésekre. A kártyákon felbukkanó alakok nemcsak figurák, hanem élethelyzetek, szerepek is egyben. Valamennyi lapnak történése van, olyan helyzetek, amelyek beleragadnak az ember tudatába, vagy inkább a tudatalattijában szólítják meg a lappangó titkokat. A festett lapok évszázadok óta formálják a sorsot, hol itt, hol ott bukkanva fel életünkben. Szabó Illés olvasmányos regényének hőse a tarot misztikus tájain kóborol. Ahogy végigjárja az egyes stációkat, a tarot újabb és újabb rejtett értelmezései tárulnak fel az olvasó előtt.

A kötet nem hiányozhat a tarottal foglalkozó ember könyvespolcáról sem, de azok is élvezettel forgathatják, akik csupán szórakozni akarnak.

☆☆☆☆☆

A tarot kártyák.

A könyv rövidsége miatt tettem le a voksot az olvasásra. Pár nap alatt ki akartam végezni, kényelmesen nagy betűs könyv, alig 240 oldal.
Tartalmilag úgy tűnhet, mint ha egy gyerekkönyv lenne, de olyan elgondolkodtató tartalommal bír, ami bárkit egy hoszabb-rövidebb átgondolásra meg tud állítani. A címkék közt ott az önismeret is, és miután valaki elolvassa a könyvet, rá fog jönni, hogy ez pontosan helyt áll.

Úgy látszik, mindenki csak a számára kijelölt úton haladhat, gondoltam.

A könyv a Tarot kártyákra épül rá. A főszereplő kisfiú egy ásatásról hozza el a Követ, ami varázslatos módon magába szippantja és itt kezdődik el a kaland. A 22 Tarot kártya közül 15(?) kártyával találkozhatunk, ezeknek a szereplői elevenednek meg. A főszereplőnk a Bolonddal találkozik elsőként, ő lesz az, aki kíséri az útján.

A könyvben voltak humoros részek. Egy alakot viszont kiemelnék: a Bolond. Bármi is történt, ő csak úszott szemben az árral, nem érdekelte mit gondolnak róla, ő csak egyvalakinek akart megfelelni: méghozzá saját magának. Ezért nem is véletlenül a Bolond vált a kedvenc szereplőmmé, ahogy a Keréknél mondja magáról: 

– (…) Hát persze, hogy gyűlöl [itt a Remetére gondol], amikor én semmit sem csinálok, mégis boldog vagyok!

Tanulság: mindenki bújjon a Bolond bőrébe, akár csak egy napra is.
És legyünk boldogak.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:

Borító:Meg kell mondanom nektek az őszintét... Nem tetszik. 

Tisztában vagyok vele, hogy egy régi, pontosabban 2002es borító ,de szerintem szebb borítót érdemelne. Értem én, hogy a tarot lapokat akarják megeleveníteni, de a regény cím+szerzőnél az a lovas a …pentagrammával? nem tudom kötni, kit is akar ábrázolni. Illetve elég „pixelesek” a kártyalapok.

Fülszöveg: Abból a szempontból megfogott, hogy azt ígéri a fülszöveg, hogy életre kelnek a kártyalapok. Se több, se kevesebb.Nekem pedig már ez elindította a fantáziám.
Cím: Egyszerű, lényegretörő.

Tartalom: Tetszett. Tetszett, hogy a főszereplő kisfiút mindig magukhoz akarták édesgetni a Lapok, de ez nem ment.

Mélypont: A Halál

Tetőpont: A Torony

Kedvenc szereplő: A Bolond

Legutáltabb karakter: A Főpap.

Kinek ajánlanám?:Gyerekeknek azért, mert egy érdekes mese. felnőtteknek azért, mert jó kis könyv annak, aki magába akar nézni. Elgondolkodtat.

Figyelmeztetés!:-