Teleki Anna: Aris Belle Lustrin - A szörnykirály pecsétje

*idézet helye*
(ami nincs mert kitörölték az összes kigyűjtöttem)

Író: Anna Teleki

A mű címe: Aris Belle Lustrin - A szörnykirály pecsétje

Kiadás éve: 2016

Kiadta: Publio

Oldalszám: 120 oldal

Belle szerelmei sorra halnak meg abban a pillanatban, hogy az elfogadás jeleként megcsókolják a lány szívén éktelenkedő sebet. Miért? Ezt az átkot már gyermekkora óta viseli. Azonban most fény derül titkaira. Belle jövőjét mégis sötét árnyak fedik el. A reménye egyedül egy zafír szempárban marad fenn…

☆☆☆☆☆

Először is, csak megköszönném annak, aki a többtíz idézetem egy az egyben kitörölte a molyos könyvadatlapon. Ez vezetett oda is, hogy ez a kisebb értékelés, kritika meglássa a napvilágot a blogomon is. Mert ahogyan ma hazacaplattam az utcánkon,  a majdnem két éve történt incidens mikor eszembe jutott ismét (igen, az hogy megsemmisítették a kemény munkám) felháborított.
A könyvet még 2018 októberében volt szerencsém elolvasni, de ahogy frissítgettem a moly-os profilom, megláttam ezt a hosszabbacska értékelést, és úgy gondoltam - már régebb óta tervben volt -itt is meg szeretném osztani mindenkivel, akihez eljutnak a szavaim.
Tehát most következzék a friss, olvasás utáni értékelésem, kicsit megbétázva (spoiler alert):

A sok negatív kommentelés ellenére belefogtam a könyvbe. Először is, a cím nem tetszik… Lehetett volna találóbb is, mint például az alcím. Mert na, az találó. De értem én, a végén derül ki, miért is ez a cím a könyv címe, de… Most na. Aki csak a címet látja jókat néz, hogy ez meg mi a szösz…

Nem szeretek kritizálni. Tudom milyen baromi elszánt az, aki könyvet ad ki. Meg nos, hol vagyok én azon a szinten, hogy más könyvet parodizáljam.

Ezaz, sehol. Majd ha kiadok egy könyvet, nyugodtan jöhet a sav, de ameddig nem tartok itt, addig csendes szemlélő szoktam lenni a rossz könyveknél.

A 'rossz' is eléggé objektív, ugye. Ha már a rossz dolgoknál tartok: rossz szokásom, hogy makacs vagyok és nem hallgatok másokra.

Most kellett volna.

Nem szeretek kritikákat megfogalmazni (nem is tudok).

És igen, el kellett volna egy nyelvi lektor (nem vagyok sznob irodalmár és hasonló, de itt ez megerőszakolja a szemem), de ha emiatt félbehagytam volna a könyvet, ugye nem érkezhetett volna meg ez a szupi értékelés.

Ugye.

((Megjegyzés: tettem félre már könyvet azért, mert ideges lettem a helyesírási hibákra, a nyelvtanra, a space hiányokra, a gondolatjelek hiányaira. Vagy csak úgy, a betűtípusra. Csak mondom…))

Borító alapján én is vámpírsztorit vártam. Hacsak, nem arra akar utalni, hogy mit tettek a lidércek régen az emberekkel... A történet mesélősen indult, majd mikor a főszereplőnk levázolta a világot azt gondoltam, na ez tök izgi lesz. (És elkezdtem imádkozni, nehogy elszúrja…)

Aztán jöttek a buktatók: látogatóba ment NYC-be. Ezután gondolt egyet és inkább elment egy előadásra, mikor a kirándulás célja a rokonlátogatás volt.

Namármost.

Az elején kiderül, hogy nincs térerő, vagy csak alig-alig, aztán pedig mondja is, hogy hát, nem is működik az órája. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha nekem mondjuk az utolsó százalékokat rúgja a telóm, gyors bejelentkezek mindenkinek, hogy ekkor-meg-ekkor leszek legközelebb elérhető. Pláne nem úgy csatangolok el, hogy időhöz vagyok kötve, és várnak.

És nem hagyok idegeskedni valót másnak azzal, hogy elmegyek az előadásra (ami nem lesz), furának titulálok egy emberkét, aki figyelmeztet egy rémhistóriára (oké. De magamból kiindulva és ott fordultam volna meg száznyolcvannal és adios), bemegyek a cirkuszba (amikor nincs ott senki), és felmászok 100 méter magasra, mert légtáncizni van kedvem (…no comment).

Demost… Oké, itt se hagytam abba, ráérünk arra még. ((A végén. Mert ezt muszáj volt, már a szaftos kis irományom végett is.))

Aztán, meglepett mikor Belle beszélgetett a Hanggal. Ez kimondottan tetszett. De az a Közöd? felszólalás annyira tinis, hogy hangosan felröhögtem a buszon. Vizuális típus vagyok.

És ha hisznek majd a paranormális dolgokban a jövőben, mint halálkiváltó ok, akkor… Nos. Mai értelemmel nézve, (a fülszöveg is adja, nem spoilerezek) Belle simán dutyiba kerülne. DE mivel hisznek a lidércálmok mibenlétében, így megúszta a fruska.

A könyv végén pedig egy meseregény kezd magába vonzani. Igaz, nagyon modern módon, de én borzasztóan rajongok értük. A végére megszerettem a világot is. Mondjuk. De az utolsó oldalakon volt olyan, ami nagyon nem tetszett…

Tanulság? Nem kell mindig letenni egy könyvet, ha az elején nem jön be.

Azokra a fiókfüzetekre emlékeztet, amikkel én próbálkoztam. Ahol a nyelvtanok nem a legjobbak, a szereplők furán fejezik ki maguk, egészen költőien, vagy régimódian és a leírások is rövidek. Meg olykor túl vannak spilázva a mondatok:

A tikkasztó meleg, mi be volt a fehér sátor alá szorulva.

De szerintem, ha ezt elolvastad kedves Író, megérne egy második kiadást sokkal jobban átrágva még ezeket - amiket én is, de előttem többen is megjegyeztek. Mert JÓ lett volna a könyv. Én látom benne az eredetiséget, a sztori ott van. De tényleg, egy lektorért kiált a könyv.

Mindenkinek-jár-egy-második-esély alapon működök, még fogok olvasni Teleki Annától.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Ahogy írtam is, azt hittem egy vámpírsztori kerekedik ki belőle. Nagyon eltájol bárkit az igazi sztoritól.

Fülszöveg: Kedvet adott, hogy elolvassam (bár így visszagondolva, lehet hiba volt.)
Cím: A mű végén nyer csak értelmet

Tartalom: - (ez a nem-kívánok-válaszolni jele) (Najó, az enyhe feminizmus tetszett a könyvben.)
Mélypont: -

Tetőpont:  -

Kedvenc szereplő: - 

Legutáltabb karakter: - 

Kinek ajánlanám?: - 

Figyelmeztetés!: -