– Minden itt, Budapesten kezdődött.
Író: Aurora Lewis Turner
A mű címe: A tűzróka
Kiadás éve: 2022
Kiadta: NewLine
Oldalszám: 358 oldal
A léleknek hét szintje van, és minden őrző vonzódik egyhez…
Amaja egy titokzatos tűzeset után a mogorva, flegma, kissé életunt harcos, azaz a Vadász oltalma alá kerül. El kell hagynia Japánt, hogy ő is kivegye részét a világ kezdete óta tartó háborúban; harcoljon a lelketlenekkel, és őrző váljon belőle.
Magyarországra érkezik, ahol a Margitszigeten lévő, titkos Akadémián megismeri ikertestvérét, Alexandert. A két árva nyomozásba kezd, hogy kiderítse, miként haltak meg a szüleik. Ekkor még nem is sejtik, milyen titkok és rejtélyek övezik őket, miközben új barátaiknak is bőven akad rejtegetnivalója.
Vajon kiderül, miért száműzték az ikreket a Föld két külön pontjára, hogy ott nevelkedjenek? Mi köze lehet az Elsőknek, akik maguk is lelketlenek, a testvérekhez és világunk pusztulásához? Vajon Amaja megbékél-e valaha a tűzróka jelenlétével, mely egyszerre perzseli fel az emberek és őrzők életét… És végül meddig tudja távol tartani magát a Vadásztól, aki felébreszti szunnyadó ösztöneit?
Vámpírok, átkok, merényletek, boszorkányok, humor és romantika jellemzi ezt a különleges univerzumot, amely világunk álarca mögött rejtőzik.
☆☆☆☆☆
Őszintén? Elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem az értékeléseket a könyvhöz és felnagyítva láttam azokat a dolgokat, amiket ezekben említettek. Nem, direkt nem hibákat írok, ezt később kifejtem.
Amikor olvasni kezdtem szinte felmordultam, hogy alaptalan mind, elég érdekesen kezdtünk és nagyon bejött ez a menekülős lifestyle.
De az ezt követő pár fejezet után teljesen azt éreztem, hogy egy felextrázott, magyar köntösbe bújt Harry Pottert olvasok, amikor az iskola leírásához, a benne eltöltött élet leírásához értem. Rengeteg momentum és karakter volt, aki J.K.Rowling nagyszerű világát juttatta eszembe: Bianca aki kész Hermione volt, rengeteg tanár köszönt vissza az iskolában. De tudjátok mit?
Nekem tetszett!
Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy úgy érzem - és minden tisztelettel mondva, mint a műfaj egyik legnagyobb rajongója -, kimerítettük már a fantasy témát, nem szabadna senkire sem ujjal mutogatni, hogy: Áhhá! Hát ez X meg Y könyvéből vetted, tuti pLáGIum!44!! ...
Pláne nem akkor, ha az illető ennyire lenyűgöző fantáziával rendelkezik.
– Annyi sok rejtély és legenda vesz körül, hogy magam se tudom, melyik igaz és melyik hamis.
Hiszen persze, aki olvasta a HP világát, neki már erről az egy szóról is, hogy varázslóiskola, az jut eszébe. Vagy pedig oda meg vissza lesz, hogy ismét egy ilyen színtérbe merülhet bele. Na és aki meg nem olvasta?
Azt pedig totál elvarázsolja majd a könyv.
– Ezek szerint léteznek unikornisok, vérfarkasok és zombik is?
Addig is könnyen ment az olvasás, hisz nemhiába szeretem Aurora stílusát, mindig mozivásznat varázsol a fejembe (most sem volt másképpen), a párbeszédei könnyedek és a leírásokat is szeretem olvasni tőle.
Visszatérve arra, hogy az elején meginogtam a sztorival: tudtam, ha egy ALT könyv, az garancia arra, hogy le fog nyűgözni, így el is hessegettem a lidérceim.
Vagy lehet épp egy lelketlen mondta ezt..?
A gyilkosság után pedig ismét felrobbantak a szavai a kezemben.
Imádtam Szent Margit legendáját, a két szobrot, az egész Margit-szigeti akadémiát. Azt, hogy hazai mágiával van dolgom, magyar mágus sulival. Hogy Őrzőkről van szó és a lelketlenekkel vívott háborúkról. Azt, hogy az eredettörténetet ilyen bravúrral dolgozta fel Aurora és ennyire meghökkentően elgondolkodtatóan. Minden kis puzzle darab a helyén volt, minden egyes apró részletre figyelt. Maradtak ugyan még lyukak a történettel kapcsolatban, de ha nem így lenne akkor hamar elveszti bárki az érdeklődését egy könyvvel kapcsolatban, kell az a bizonyos kíváncsiság mindenkinek. Így tesz szépen lassan egy történet a függőjévé.
Szerettem a karaktereket, nem éreztem, hogy a baráti körből valaki kilógna a sorból, furcsán egy kerek egészet képeztek együtt, hiába volt totál más személyiségük. De talán pont ezért igaziak a jó barátságok: hogy képesek legyőzni a közöttük lévő ellentéteket bajtársiasággal. Nagyon jó volt olvasni, amikor Amaja mellé álltak, bármennyire is volt ijesztő a terve.
– A whisky lesz a tiéd?
– Igen, miért? – ráncolta a homlokát.
– Csak, hogy tudjam, melyik italba köpjek bele – válaszolta szemrebbenés nélkül.
A kedvencem nekem Alba lett, szerintem a végére már nagyon kezdtek összeforrni Amajával.
Alexander is szimpatikus volt, a végére kezdtem megszeretni. Ő volt Amaja ikertestvére, a vízróka.
Volt benne egy magyar srác is, ő volt a Szegedről érkezett Huba. Közte és Astrid között már az elejétől forrt a levegő. Imádtam olvasni, ahogy cukkolták egymást.
Egyedül talán Ruby volt az aki kicsit kilógott, de ezt betudtam a megfelelési kényszerének. Remélem a későbbiekben ezt le tudja vetkőzni és ő is 100% csapat taggá válik.
A könyvben sok humoros jelenet volt, az elején főképpen szerettem, amikor Jack azzal cukkolta Amaját, hogy kifigurázta a japánját:
– Itadakimasz – mondta a lány, amire a férfi értetlen pillantása felelt. – Jó étvágyat!
– Neked is, itt a maki-máz, vagy mi volt ez – mondta, mire a lány majdnem félrenyelte a szájában lévő ételt, úgy kuncogott.
Egy szót szeretnék ejteni ismét, amit A lélekdoboznál is megjegyeztem: valami csodálatos, ahogy az írónő legendákat tud teremteni és csűri-csavarja a plot twisteket. Volt amin az utolsó oldalakon koppant az állam. És jelentem, még mindig keresem.
A főszereplő férfikarakterről pedig most mesélek: kaptunk egy arrogáns, nagyképű gyilkológépet, akiről az eleje óta sejthető volt, hogy nincs minden rendben - és így is lett. A Vadász, Hiéna vagy éppen Jack - hívja bárhogyan is magát - különleges helyet kapott a szívemben: sokkal több rejtőzik még a lelke mélyén, mint amit kívülről mutat. Kíváncsi leszek az ő jellemfejlődésére, mikor éri el nála Amaja, hogy megnyíljon.
Alig várom a következő részt, lehet a falat kaparnám, hogyha nem várna a polcomon.
Rengeteg kérdést vetett fel bennem, amit ha jól sejtek a következő rész megválaszol majd nekem :)
Kegyetlen egy függővég, de mindenképpen ajánlom!
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: oda meg vissza vagyok érte, már a megjelenésekor szemeztem vele molyon, majd az évek alatt elfelejtettem
Fülszöveg: tetszett
Cím: 5/5
Cím: 5/5
Tartalom: az erős kezdés után megdöcögött nálam a történet, de összekapta magát pár fejezet után
Mélypont: "Ki is valójában Jack Landon, a Vadász?"
Tetőpont: ugyanaz :D még nem volt olyan könyv, ahol ilyen választ adtam, de itt most igen: ugyanott volt a műben az én tetőpontom is - ott koppant hatalmasat az állam
Kedvenc szereplő: Alba, Huba
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: szerintem a HP fanok örülnének, ha újra egy iskolába köszönne vissza a mágia, ugyanakkor a laikusoknak is tudom ajánlani, akik alapból szeretik a fantasy műfajt
Figyelmeztetés!: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése