Namina Forna: The ​Gilded Ones – Aranyló vér (Halhatatlanok 1.)

Író: Namina Forna

A mű címe: The ​Gilded Ones – Aranyló vér

Kiadás éve: 2021

Magyar megjelenés: x2021

Kiadta: Maxim

Oldalszám: 400 oldal

A tizenhat éves Deka félve várja a Próbát, ami el fogja dönteni, hogy befogadja-e a falu népe, hisz természetfeletti megérzései máris kiemelik a társai közül. Deka azért imádkozik, hogy vörös legyen a vére, de mivel az arannyá változik, sajnos tisztátalannak bizonyul. Ez azt jelenti, hogy a halálnál is rosszabb sors vár rá. Ekkor azonban megjelenik egy titokzatos hölgy, aki kiutat kínál neki: beállhat az alakik közé, a császár kizárólag lányokból álló seregébe. Az alakik mind ritka képességekkel megvert, csaknem halhatatlan lények, egyedül ők tudják elhárítani az országra rontó Halálsikolyok támadásait. Deka annyira vágyik az elfogadásra, hogy belemegy a veszedelmes ajánlatba, és otthagyja a szülőfaluját, az egyetlen közösséget, amit ismer. Miközben élete legnagyobb harcára készül, azzal kell szembesülnie, hogy a főváros magas falai között számos titok lakozik. Minden és mindenki másnak bizonyul, mint aminek látszik. Még maga Deka is.

☆☆☆☆☆

Bigott emberek, a lányoknak arany vére van, harc a feminizmusért?

Igen, ha ezek felcsillogtatták a szemed, akkor jó helyen jársz, mert azt hiszem, megtaláltam a könyvedet :)

Őszintén szólva, nekem nem igazán jött be. Lassan haladtam vele, de a végére tényleg belelendültünk. És pont a vége mentette meg ezt a könyvet attól, hogy nagyon lecsillagozzam.

A történetről röviden: A főszereplőnknek, Dekanak kiderül, hogy démon eredetű a vére, és arany folyik az ereiben. Miután jól megkínozzák elviszik egy kiképzőtáborba, ahol hasonló lányokkal képzi ki őket a császár, hogy a Halálsikolyokkal szemben az ő oldalán harcoljanak.

A barátságok tetszettek és az a bizonyos romantikus kapcsolat is a végére nagyon szépen kezdett kialakulni. Korábban nagyon random volt, nem volt igazi kémia a két karakter között. A világ tetszett, a vallástól néha viszketett a tenyerem. Rettentően bosszantott, hogy annyi rossz után is Deka még képes volt ehhez nyúlni. Aztán rájöttem... mihez is nyúlhatott volna? Hisz semmije sem maradt...

Viszont a szerkesztés, az elavult régies szavak használata nekem nem tetszett. Értettem, hogy próbálta a könyv egy kicsit megfogni ezt a régies légkört, de amikor a narrációban is olyan szavak szerepeltek, hogy: pisla, lőre - úgy éreztem, hogy ha ezt a korcsoportnak megfelelően én is tinikoromban olvasom lehet furcsán néztem volna, lehet abba is hagytam volna az olvasást. 

Nem tartottam egyáltalán se indokoltnak.

Sajnos viszont ismertek, a negatív dolgokat is elmondom: a könyvnek nem érkezik már fordítása, az eredeti nyelven viszont olvasható az egész triológia. Akiket megszólított ez az értékelésem, azt mondanám mindenképpen vágjanak bele! Én is kacérkodok még a gondolattal, hogy folytatni fogom. Mert ezek a borítók... gyönyörűek.

Na meg persze, a sztori sem volt olyan rossz :p

a külföldi borítók

az első rész speciális kiadása - imádom!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszett, de mikor megláttam az eredetit... na az aztán gyönyörű

Fülszöveg: izgalmas könyvnek ígérkezett
Cím: izgin hangzott

Tartalom: 5/4

Mélypont: az a bizonyos árulás (ami később kiderült, hogy csel volt)

Tetőpont: vörös halálsikoly

Kedvenc szereplő: Britta, Ixa

Legutáltabb karakter: császár

Kinek ajánlanám?: akik érdeklődnek az afrofuturizmus iránt és szeretnek ebben a témában olvasni

Figyelmeztetés!:  régies szavak itt-ott

Suzanne Selfors: Mentsük ​meg Júliát!

 Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő

Író: Suzanne Selfors

A mű címe: Mentsük ​meg Júliát!

Kiadás éve: 2008

Magyar megjelenés: 2009

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 292 oldal

Két ​Júlia, egyformán kétségbeesve…

Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.

A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.

A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.

A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.

De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?

Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre?

A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?

☆☆☆☆☆

Félve bár, de ismét egy olyan könyvhöz nyúltam, ami egy régi nagy kedvencem volt.

Akkor így vélekedtem róla:

Imádom ha régi, ismert történeteket dolgoznak fel mai szemmel :)

Imádtam ott élni Mimiékkel Veronaban. 

Az arconütője ennek az egész sztorinak Benvolio volt. Rokonszenvesnek találtam, de aztán ahogy Mimiből komplett idiótát csinált… 

A lényeg a lényeg: Olvassátok!

Magamhoz vettem ezt a könyvet, mivel úgy gondoltam, hogy a korábbi olvasási válságomból talán ezzel fogok tudni kitörni. Jelentem: sikerült! *pezsgődugó hangok*

Ahogy korábban is elmeséltem, ebből a regényből azért többre emlékeztem, mint a Lamentből: megvolt a fő cselekményszál, ugyan az apró részleteket itt is már elfelejtettem, de többre emlékeztem, mint a korábbi újra olvasásoknál. Ezt is jócskán 10 éve olvastam, különleges volt ismét belecsöppenni ebbe a világba. És mivel még nem hagytam nyomot sem a blogon sem más platformon bővebben róla, ma elhoztam az értékelőjét.

De eleget beszéltem - szokás szerint - íme a könyv:

A történet azzal kezdődik, hogy megismerjük Mimi karakterét. A lány egy olyan család leszármazottja, akiknek színházuk van. Bizony, saját színház! A konfliktust pedig az okozza, hogy egy sztárral együtt kell előadniuk a Rómeó és Júliát. Mimi viszont nem rajong ezért az ötletért, és a sztárocskáért sem.

Először is, imádom amikor a könyvek áttörik azt a bizonyos negyedik falat! Úgy éreztem sokszor, mint ha Mimi egyik barátnője lennék, akinek elmeséli ezeket az abszurd kalandokat. A történet végigkísér minket azon, hogy ők ketten átcsöppennek Veronába, a mű cselekményének idejére. Itt aztán minden szereplővel találkozunk: van nekünk Lőrinc barátunk, Capulet és Montague udvaroncok, na meg persze a dráma főszereplői, a barátaikkal együtt.

– Persze. Jólesne egy kávé. Látsz valahol egy Starbucksot?

Még mindig nem fogta fel.

– Troy, 1594-et írunk. Elfelejtetted? Itt nincsen Starbucks. Még abban sem vagyok biztos, hogy a kávét ismerik-e.

– Nagyszerű – panaszkodott. – Egyszerűen nagyszerű.

Volt szereplő akit itt csak jobban megszerettem, meg olyan is, aki eddig imádtam, de itt már bicskanyitogató volt a jelleme. Neveket nem is mondok, mert lehet spoileres lenne még csak említenem is.

Ritka ember az, akinek szívében nem él gyűlölet.

Azt meg szinte el is felejtettem az évek alatt Veronica mennyire nem volt mintaanya. Aztán ahogy ebben a furcsa síkban Lady Capulet vette át a toxicus anya szerepét... sajnáltam Mimit is, meg Júliát is. 

Régen Júlia karaktere nem volt annyira a szívem csücske, erre emlékszek. Olyan semleges volt. De az újra olvasásban nagyon megszerettem a karakterét. Rómeót pedig régen szerettem, de most olyan semleges érzéseim voltak vele kapcsolatban.

Hogy az újraolvasás után is azt mondom, hogy ez az egyik kedvenc olvasmányom? Hát még szép!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a Rómeó és Júliát! Meg azoknak is, akik nem, mert itt egy teljesen másik nézőpontban közelíthetitek meg :)

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: mindig nosztalgikus, mindig a színjátszós éveim jutnak eszembe

Fülszöveg: imádnivaló, izgalmas
Cím: tökéletes

Tartalom: 5/5

Mélypont: Benvolio - nem is írom le mi, aki tudja, az tudja

Tetőpont: Rómeó és Júlia

Kedvenc szereplő: Troy

Legutáltabb karakter: Veronica

Kinek ajánlanám?: akik érdeklődnek Shakespeare művei vagy az "időutazás" után - vagy csak egyszerűen szeretik a romantikus könyveket

Figyelmeztetés!:  -

Rachel Bateman: Someone Else's Summer – Valaki más nyara

A varázslat nem az erdőben, a kertben vagy bárhol máshol volt, hanem a nővéremben. Ő pedig nem volt velem.

Író: Rachel Bateman

A mű címe: Someone Else's Summer – Valaki más nyara

Kiadás éve: 2017

Magyar megjelenés: 2021

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 320 oldal

Anna mindig is bálványozta a nővérét, Stormot, így miután a lány egy tragikus autóbalesetben meghal a középiskolai ballagása éjszakáján, a család összeomlik, Anna pedig teljesen elveszettnek érzi magát. Aztán a lány megtalálja Storm nyári bakancslistáját, és úgy dönt, azzal tiszteleg a nővére emléke előtt, hogy ez lesz élete legjobb nyara – melynek részeként hatalmas autós körutazásra indul az álmoskás iowai városból az óceánpartra.

Anna mindent ki szeretne pipálni Storm listájáról a nővére legjobb barátjával, Cameronnal – a szomszéd sráccal –, aki talán tudta, hogy Storm álomnyara végül majd ahhoz vezet, hogy Anna megismerje önmagát.

Tarts vele az útján!

Az utadon…

☆☆☆☆☆

Hol is kezdjem...

Több percig ültem efölött a kérdés fölött és csak bámultam a bejegyzésemet. Hát tényleg nem tudom, hol is kellene elkezdenem. De talán itt: ezt a könyvet nagyon akartam szeretni, de sajnos nem így lett.

A fülszöveg alapján egy izgalmas történetre számítottam, viszont a sztori lassan indult be. Pár fejezet kellett, hogy a megemlékezés után Anna megtalálja azt a bizonyos listát, és útnak induljon azzal a bizonyos szomszéd sráccal, Cameronnal.

Nagyon bántott, hogy a közöttük lévő kapcsolat túl gyorsan fordult át a barátságból szerelemmé. Nem értettem, felszínes volt. Talán az igazi érzelmeket hiányoltam belőle.

Spoileres lenne nagyon, ha most leírnék valamit, de akik olvasták tudni fogják mire gondolok: hogyan lehetsz már szerelmes, ha épp nemrég vesztetted el azt, aki közel állt hozzád?

– Nem hiszem, hogy a szerelmet idővonalra lehet tenni. Amikor megtörténik, olyan, mintha soha nem is lett volna másképp. Az idő meggörbül. Hirtelen rádöbbentem, hogy mindig is szerettelek.

Ez a könyv most sajnos nem tetszett. 

Furák voltak az érzelmek bemutatásai, az 5 csillagból csak hármat kap tőlem, mivelhogy a párbeszédek miatt gyorsan lehetett haladni vele.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszett

Fülszöveg: amint elolvastam egy jó kis sztorit vártam tőle
Cím: tetszett

Tartalom: 5/3

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: aki egy nyári olvasmányra vágyik

Figyelmeztetés!: -

Zoltán Tamás: Szerethetetlen

Aki szerethetetlen, annak nem lehet fogalma a szeretetről.

Író: Zoltán Tamás

A mű címe: Szerethetetlen

Kiadás éve: 2025

Kiadta: Dopamin

Oldalszám: 300 oldal

„Anyának ​nem volt ideje szeretni. Nagymama nem mert. Te pedig csak így voltál képes…”

Helga január elsején egy kórházban ébred. Pár nappal később hazatér fényűző otthonába, ahol kilencvenkét pár tűsarkú és több száz köbméternyi nyomasztó emlék várja. A párja nem élte túl a balesetet. A lány magára zárja az ajtót, hagyja, hogy egyre mélyebbre sodorják a gondolatai. Pánikrohamai miatt a terasz küszöbét is képtelen átlépni. Harminchat évesen szembesülnie kell azzal, hogy senkinek sem hiányzik. A csendet megtörő, a semmiből felbukkanó kérdések pedig azt a kevés dolgot is megkérdőjelezik benne, amiben addig biztos volt. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy minden régi és új traumával képes megküzdeni…

Zoltán Tamás regényében toxikus szülők örökítik tovább mérgező mintázataikat, amelyekben mi is könnyen magunkra ismerhetünk. Két generáció súlyos hibáinak lenyomata ez, egy olyan önismereti utazás, ami magával húzza az olvasót.A szerző újságírást, majd pszichológiát tanult. Szerkesztőként és szellemíróként már több könyvön dolgozott, a Szerethetetlen az első saját regénye. Meggyőződése, hogy Kaffka Margit egyedül is legyőzne egy xenomorfot…

☆☆☆☆☆

Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy a Dopamin kiadó kiválasztott engem is azok közé, akik recenziós példányban kikérhették Zoltán Tamás debütáló regényét. 

Innen is nagyon hálás vagyok, nagyon szépen köszönöm!

Kedves Tamás, neked is köszönöm a dedikálást, rettentően jól esett! Mivel nem használod a moly platformját, így ezt a bejegyzést személyesen fogom továbbítani feléd. Fogadd kérlek építő kritikaként, elöljáróban el is mondanám, hogy az első könyved nekem 4 csillag lett az ötből.

Na, de mondom is miért érzek így:

Fogalmam sincs, hogy működött nagymama hitrendszere. Minden vasárnap a templomban ült, naponta százszor mormolta magában a Miatyánkot, közben pedig rettenetesen babonás volt.

A könyv elég durván indított. És gondolkoztam is rajt, hogy abbahagyom.

Már nem amiatt, mint azt elsőre gondolnátok: az író stílusa tetszett, gyönyörűen fogalmazott és már a könyv elején erős mondatokkal nyitottunk. Viszont aki régebb óta követi a bejegyzéseimet, ismer: nagyon kicsi az ingerküszöböm, ha mentális/verbális/fizikai erőszakról van szó. Van egy tűrési határom nekem is, de mivel nagyon könnyen képes vagyok a szereplő bőrébe bújni, így nagyon rosszul viselem, ha őt fájdalom éri.

És Helgát már a könyv elején az érte.

A fülszöveg olvasása után én másra készültem: adott Helga, akinek meghal a párja. Azt gondoltam, majd az ő saját szülei lesznek a ridegek vele, és egyedül hagyják a gyászban. De nem így lett!

Megkaptuk a pasas egész pereputtyát, akik undorító mód kezelték szegény nőt.

Arról már nem is beszélek, hogy viselkedett vele a saját nagyanyja. Rendesen viszketett tőle a tenyerem. Viszont, itt meg kell említenem, én imádom azokat a regényeket, ahol a szereplők képesek reakciót kiváltani belőlem, innen érzem őket csak igazán valódinak.

Csak én maradtam neki, de engem nem mert szeretni, nehogy én is meghaljak.

A második olyan, amikor a szemöldökömet ráncoltam, akkor volt, amikor Helga belemerült a TEMU-zásba. Igen. Mind máshogy dolgozzuk fel a gyászt, és én most sem Helgát sem mást nem szeretnék megbántani a következő megjegyzésemmel: szerintem az, hogy a nőkkel mindig kéz a kézben jár a vásárlás, az kissé szexista. De ezt annak fogtam fel, hogy az író itt a női sztereotípiákra épített.

A cipő dolgot csak azért nem írom ide, mert mint később kiderül, az nem csak Helga szenvedélye volt.

Szó szerint.

De hogy ebben a részben ne csak savazzam a könyvet: megdöbbentően hiteles volt az író nőábrázolása. Kevés férfi által írt női karaktert tudtam szeretni, de Helgát már az első pár oldaltól megkedveltem. Nem is tudom megfogalmazni, miért érzem így, de így van.

 Biztos mérges volt rám emiatt az Isten. Nem szeretett. El is intézte, hogy más se szeressen.

Az összes olyan jelenet amiben Gabi és később Peti szerepelt imádtam! Így hát ők ketten, nem is kérdés, a kedvenc szereplőim lettek. Áronnal sem volt semmi bajom, ő is szimpatikus lett, csak mivel keveset láttunk belőle, így nem került a kedvenceim közé.
Viszont itt Petinél meg is említeném: én rettentően szeretem azokat a könyveket, ahol a szereplők nem szokványos munkakörökben dolgoznak. Helga egy lakberendező, így az ő szenvedélyével belátást kapunk egy kicsit ebbe a világba is.

Összesítve, a könyv közepe nekem kissé lassabban olvasósra sikeredett, az eleje és a vége pörgött, legalábbis az én véleményem szerint. A közepén rengeteg visszaemlékezés volt, emellett Helga önostorozása nem pörgette fel a lapokat.

Nagyon örültem, hogy olvashattam ezt a kötetet, a jövőben kíváncsi szemekkel nézem majd az író útját.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon szép, szimbólikus

Fülszöveg: érdekesen hangzott, de nem teljesen azt kaptam, amit vártam
Cím: egyszerű, de nagyszerű

Tartalom: 5/4 csillag

Mélypont: a ráckevei ház

Tetőpont: az összes olyan jelenet, amikor Gabi ott volt Helgának

Kedvenc szereplő: Peti, Gabi

Legutáltabb karakter: Vera, Viktória, Iván - az egész pereputty

Kinek ajánlanám?: realista olvasóknak, akiket nem riasztanak vissza a bántó kapcsolatok traumái

Figyelmeztetés!: ha velem egyetemben nehezen bírod ezt a témát, nem biztos, hogy a te könyved lesz

Kate George: Fejtsd meg az álmom

– Mert a valóságos emberek sokszor gázak, és ha a könyvben egy szereplő flúgos, legalább tudom, hogy csak kitalált személy.

Író: Kate George

A mű címe: Fejtsd meg az álmom

Kiadás éve: 2024

Kiadta: Könyv Guru

Oldalszám: 364 oldal

Őrültség lenne… Hatalmas őrültség lenne Maya Fletcher részéről részt venni Nikolas Foster bosszúhadjáratában. Kamukapcsolat az egyetem sztárfocistájával, hogy lekoptathassák az egyik exét? Azzal a sztárfocistával, aki három éve minden hónapban bepofátlankodik Maya álmaiba? Azzal a sráccal, aki makacs, levakarhatatlan és mindig eléri, amit akar? Jó jegyek, csapatkapitányság, csajok és hírnév. Baromira nagy őrültség lenne…Mayát szétfeszíti a kíváncsiság és lassan már bosszantja, hogy nem tud rájönni a rejtélyes álmok okára. Hiába készít feljegyzéseket róluk, nem tudja megfejteni őket. Talán miközben segít Nikolasnak, rájöhet az okokra úgy, hogy a srác ne szerezzen tudomást az álmokról. Rájöhet, hogy miért akkor a legnyugodtabb, amikor vele álmodik.Az álmok összekötik Mayát és Nikolast, vagy közéjük állnak? Megerősítik a kapcsolatukat vagy szétzúzzák őket? És mit reagálhat erre egy zaklató, eltökélt exbarátnő?

☆☆☆☆☆

Nem is tudom hol kezdjem, de talán itt: 5/5 ⭐ 

Hogy miért? Hozok öt érvet:

1. gyönyörűen bemutatott testvéri és baráti kapcsolatok

2. álkapcsolat, avagy egy jó kis slow burn sose árt

3. lelki, spiro dolgok megjelenése, álmok fontossága

4. magához láncoló történetvezetés

5. KÖNYVMOLY FŐSZEREPLŐ

– Említetted már neki a számtalan könyves pasidat? – vihogott Adam. – Garrett Graham, Rhysand, Azriel, Dean Di Laurentis, Hades, Mr. Darcy, Hunter Davenport, Cardan, Maxin és…

Maya és Nikolas történetét neked találták ki, ha szeretnél megismerkedni egy könyvmoly lánnyal, aki megmagyarázhatatlan oknál fogva évek óta az egyetem sztárfocistájával álmodik.

Azzal a sráccal, aki megkéri, hogy legyen az álbarátnője.

IMÁDTAM EZT A KÖNYVET!

Nem csak amiatt, mert megkaptam az egyik kedvenc trope-omat, hanem mert olyan szépen bánt az írónő a szavakkal, hogy csak lepkéztem, mikor több óra múlva felnéztem a könyvből és már haza is értem. És bezony, az az út 4 és fél óráig tartott...

Durva, mi?

– Tudod, Maya, a lelke minden embernek szép, és ez az, ami igazán számít. Néha eltévedünk, elfelejtjük, hogy kik is vagyunk, miért vagyunk itt, hogy a szeretet tényleg mindennél fontosabb, főleg nehéz helyzetekben. Ez emberi dolog, sok mindenkivel előfordul, de tovább kell tudni lépni.

A többi szereplőt is imádtam, Maya tesóit én is elfogadnám. Nem is tudom ki lett a kedvencem.

Talán Percy, de Adam Mr. Darcyhoz kapcsolt fanatikusságán nagyon sokat mosolyogtam.

Voltak részek amiken felnevettem, vagyis csak majdnem, mert kicsit hülyének néztek volna a buszon.

A Family Guy-os résznél hangosan nevettem,  még szerencse hogy akkor csak az itthoni falak hallottak - meg a párom, de ő már hozzászokott ezekhez:

– El akar csábítani. Tökre olyan, mint John Herbert, a pedofil öreg a Family Guyból, csak éppen nő – fejtettem ki a véleményem.

(ezt a részt neki is felolvastam, és ő is nevetett rajta)

Imádtam, hogy Maya múzeumban dolgozik, szeretek erről a szakmáról olvasni. 

Mindig én voltam az a suliban, aki teli vigyorral fogadta a hírt, hogy már megint múzeumba megyünk.

Harry meg Emma egyszerűen imádnivaló volt! Most csak azért nem írok ide le valamit, hogy miben reménykedtem, mert spoileres lenne, de Kate szerintem jókat mosolygott a kis nyomozásaimon, miközben folyamat informáltam.

Nagyon kíváncsi lennék egy folytatásra, ami Emma szemszögéből íródna. Ugyanakkor Harry karakterét is nagyon megszerettem, az ő sorsa is ugyanúgy érdekelne <3

– Szóval melletted ült… – tette-vette a barátnőm, majd kérdőn nézett rám. – Maya, mégis miket fecsegtél?

– Mindent – nyögtem ki fájdalmasan.

– Mármint mindent?

– Mármint mindent.

Emma szeme egyre nagyobbra tágult.

– Mindent mindent?

– Minden mindent.

Nikolas meg... Atyagatya.

A 11-es szám nekem is fontos, de mostantól már ő is eszembe fog jutni, ha meglátom. 

Főleg egy mezen.

A Buckhingam palota meg... rég olvastam ennyire forró jelenetet, igencsak kiugrott a hőmérséklet ott a lapokon, az tuti.

Egy valamit bánok: nem számoltam össze Maya hány könyvet is olvasott a regény alatt. De rengeteget összeírtam már magamnak is, amiket az "ajánlására" én is szeretnék elolvasni. 

Nagyon szerettem, hogy nem csak könyvespolca van a főszereplőnek és a nyakában a szeretek olvasni címke, de az írónő meg is mutatta nekünk mennyire könyvmoly a karakter. 

Különösen tetszett a sok könyves utalás, amikor azzal nyugtatta például magát, hogy nem könyvben van, nem történhet semmi meseszerűen.

– Nem! Nincs kedvem. Várnak otthon a könyveim – hárítottam el azonnal.

– Baszki! A könyveket választotta, tesó! – kacarászott Sam.

Köszönöm Kate, hogy olvashattalak! <3

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nagyon szerettem a stílusát

Fülszöveg: kedvet adott, ahogy megláttam
Cím: misztikus, tetszett

Tartalom: 5/5 és még rengeteg csillag mellé

Mélypont: a mosolyszünet, miután az ex felbukkant

Tetőpont: a csók

Kedvenc szereplő: Maya, Emma, Harry

Legutáltabb karakter: ki más is lehetne, mint Nikolas ex barátnője, egyszerűen a falra másztam tőle

Kinek ajánlanám?: aki szereti a misztikát, az álmokat, szereti a sportrománcokat és a könyvmoly karaktereket

Figyelmeztetés!: képes egyhuzamban odaszegezni a kanapére/ágyra/székbe/nyugágyba

Serena Valentino: A ​végzet lángja (Gonosztevők 10.)

A sötétség urának története

Író: Serena Valentino

A mű címe: A ​végzet lángja

Kiadás éve: 2023

Magyar megjelenés: 2025

Kiadta: Manó Könyvek

Oldalszám: 192 oldal

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.

Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.

Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

☆☆☆☆☆

#reklám

Egy könyv arról, hogy Hádész miért lett ilyen gonosz?

Végzetes hiba lenne kihagyni ezt a könyvet, nemdebár?

Pár hete kitettem instasztoriba egy szavazást arról, hogy nektek melyik a kedvenc Disney mesétek. Nos nekem a dobogót közösen osztja meg Az eszeveszett birodalom és a Herkules! 

Utóbbit vagy kétszer láttam azóta, hogy elkezdtem ezt a könyvet olvasni, tényleg hatalmas fanja vagyok és annyira jól esett ebbe a világba picit visszakerülni!

Kezdetben találkozunk Hádésszal, akiről megtudjuk miért is utálja ennyire Zeuszt. Aztán érkeztek mellékszereplők még akiket nehezen tudtam az elején megjegyezni. 

Majd a pofon: mert hiába hitegettem magam, ez bizony egy olyan sorozat része, amit bár lehet olvasni egymagában, de nem érdemes. 

VISZONT a történet szálát nagyon hamar fel tudtam venni, nem éreztem a tudásom hiányát a korábbi kötetek nemolvasása miatt. Ez a 192 oldal pedig hamar elpörgött a kezeim között.

Hádésszal együtt nem csak az Olimpusz és az Alvilág rejtekeibe utazunk, hanem ellátogatunk többet között Tündérhonba is, ahol megannyi új szereplővel találkozhatunk. És itt volt az, amiben csalódtam: (úgy gondolom elmondom inkább, mintsem valaki más is csalódjon): a történet egésze NEM Hádészról szól. Más szereplőkkel is megismerkedünk és bár a főszereplőnk az Alvilág Ura marad, nem csak a Herkules alapján vett történéseket meséli el a könyv.

Maga Hádész hozta azt a karaktert, akit a Disney megkreált neki: a sok szóvicc, a szarkasztikus humor teszi számomra az egyik kedvenc főgonoszommá. Hiszen ő is hozzájárult a személyiségemhez, amikor páréves koromban még videókazettán néztem a meséjét.

Egy szó, mint száz, Hádész fanoknak kötelező olvasmány! Sokszor a könyv olvasása közben lelki szemeim előtt megjelent az alakja - na meg a szinkronhangja - és így azt hiszem még maradandóbb élményt nyújtott a könyv, mint azt az elején gondoltam.

Köszönöm Prológus, hogy részese lehettem a tournénak! 

Holnap (06.16.) pedig @prologus_ érkezik Nektek egy ajánlóval.

A könyvet keresd a @menokonyvek oldalán vagy a https://bit.ly/vegzetlangja linken!

@prologus @menokonyvek #bookstagramtour #SerenaValentino #menokonyvek #DisneyVillains #prológus #prologustours

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: iiimádom az ilyen "kétarcú" borítókat

Fülszöveg: Herkules fanként azonnal megfogta a szemem
Cím: igazán misztikus

Tartalom: 4/5

Mélypont: -

Tetőpont: az utószó

Kedvenc szereplő: Pflanze

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: minden Herkules fannak

Figyelmeztetés!:  -

Eva Kavian: Nem ​akartam vele élni

Író: Eva Kavian

A mű címe: Nem akartam vele élni

Kiadás éve: 2009

Magyar megjelenés: 2014

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 138 oldal

A tizenhét éves Sylviának elege van abból, hogy minden második héten az elvált apjánál lakjon, aki sosincs ott, amikor szüksége lenne rá, és csak gyerekpesztrának használja. Ezért telefonon bejelenti neki, hogy nem akar többé vele élni. Abban a pillanatban, amikor apja beleegyezik, az apja balesetben meghal.

Egy távollévő apa nem egyenlő a halott apával. Sylvia a gyászmunka során ismeri meg idealista apját annak minden erényével és hibájával, s alakít ki posztumusz kapcsolatot az elhunyttal egy könyv alapján, mely az ázsiai halottkultuszról szól. Ez megváltoztatja az életét, sőt valamilyen értelmet is ad neki, hiszen rá hárul a temetés megszervezése és a húgaival magára maradt édesanyjának a támogatása is, miközben bánatát élete első szerelmi élménye enyhíti.

☆☆☆☆☆

Az  első 15 oldal után félre akartam rakni ezt a könyvet. Valahogy annyira furán mutatta be a főszereplő karaktert, hogy az már fájt. De lassan rá kellett ébrednem, hogy csak sokkba került, azért gondolt annyi morbid dolgot. Készüljetek, mert most egy gyászfeldolgozó könyvet vesztek a kezetekbe!

Na, de kezdjük is az elején:

A molyos értékelések alapján lehet nem vettem volna meg. Mint emlékeztek, az első mindig ez a platform, ami alapján eldöntöm, jön-e velem haza adott mű, vagy sem. Ennél az utóbbi rendelésnél impulzív voltam, pedig ha figyelek a jelekre... 

Mint egy olyan lány, akinek bár nem halott az apja, az ő szemében viszont teljesen annak tűnik - gondoltam, kell ez a könyvecske, nekem is el kell olvasnom. A cselekményt a fülszöveg elénk teríti: egy lány napjait követhetjük nyomon egészen egy éven át, aki utolsóként beszélt az apjával. 

Sokáig azt hiszi, hogy az apja miatta nincs már többé.

A szerkezete kissé furi volt, nem egy szokványos könyvbelsőt kapunk: rengeteg apró bekezdés pihent a lapokon. Ezt azzal összevetve, hogy milyen rövid a könyv gyorsan lehet olvasni. Én is csak háromszor álltam neki, majd vettem észre, hogy már kiolvastam.

És a végére: vörös pöttyös? Ez komoly?

Szerintem nagyon nem való ebbe a kategóriába. Mert oké, hogy tizenéves a főszereplőnk, de a téma mélysége miatt nem gondolnám, hogy a fiatal olvasók kezébe kell, hogy kerüljön. Jobban éreztem ezt inkább arany pöttyös könyvnek. Simán el tudom képzelni, hogy a kategória félrecímkézése miatt sokan mondanak le egy időre (és remélem nem örökre) az olvasásról.

Szerintem ehhez a könyvhöz kell egy lelkiállapot, anélkül pedig borzalmasan fog hatni. 

Így nekem ez most csak a két csillagot érte el.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nem tetszik, jó ideje ez az első "dont judge a book bc the cover" könyvem - najó, a liliom tetszik az alján

Fülszöveg: olvasásra buzdított
Cím: az a mondat, ami minden baj kezdetét elindította

Tartalom: 5/2

Mélypont: bumm

Tetőpont: a sas megjelenése

Kedvenc szereplő: -

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: mindenkinek, aki épp olyan élethelyzetben van, hogy jobban át tudja érezni - szerintem nektek nagyobbat fog ütni

Figyelmeztetés!:  NEM OLYAN VÖRÖS PÖTTYÖS AMIT KERESEL - készülj fel, nem szokványos

Bálint Ágnes: Megint Mazsola (Mazsola 2.)

Író: Bálint Ágnes

A mű címe: Megint Mazsola

Kiadás éve: 2006

Kiadta: Holnap

Oldalszám: 68 oldal

A nagy sikerű Mazsola után ismét olvashatják a gyerekek Mazsola újabb kalandjait.

A Bálint Ágnes által megálmodott és Bródy Vera bábtervező által létrehozott bájos malacka, a tévémese sorozat halhatatlan hőse és Manócska – no meg kis barátai, Fülöpke, Menyus, Rezsőke – kedves történeteivel találkozhatnak kis olvasóink, valamint a régi mesék iránt nosztalgiát érző szülők és nagyszülők is.

☆☆☆☆☆

Ez volt az egyik olyan mese, ami miatt dugdosni kellett előlem a videó kazettákat, mivel éhhalálig képes voltam nézni őket. Avagy - ismerjétek meg az első kedvenc mesémet, ami nem más, mint a Mazsola és Tádé!

Egyik évben a Liliomkertben voltunk (ha nem ismernétek, ez egy piac Káptalantótiban, ahol rengeteg művész és őstermelő szokta elhozni a portékáikat), és ott a párom megajándékozott ezzel a kötettel. Ma pedig gyereknap alkalmából a kezembe vettem ezt a könyvet, mert úgy éreztem, én Velük vagyok ismét gyerek. A csengőhangomat a telefonon átállítottam a főcím zenéjére. Mert bármikor meghallottam az évek alatt én is dudorászni kezdtem. Aztán beállítottam az ébresztőm hangjának is... a legjobb döntésem volt.

A szereplők a jól ismert bábjáték hangjain szólaltak meg a fejemben.

Annyira nosztalgikus volt!

Ez a kötet a második része a sorozatnak, de mivel kívülről és belülről is ismerem a cselekményt, ez nem riasztott vissza. Mivel különböző történeteket mesél el ebben a kedves kis világban, bátran ajánlom mindenkinek! 

A történetek egytől-egyik tanulságosak, imádtam, hogy Mazsola mindegyikben okos kismalac lesz!

Ti szeretitek a barátfülét? 

Mert hogy én a könyvet olvasva rájöttem milyen rég ettem, és megkívántam.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: amint megláttam a piacon felcsillant rá a szemem

Fülszöveg: el sem olvastam, jött velem
Cím: a címet nem is figyeltem, a borító teljesen elvitte a figyelmem

Tartalom: 5/5

Kedvenc szereplő: Manócska

Kedvenc mese: Sövényen innen, sövényen túl

Kinek ajánlanám?: MINDENKINEK! Najó, akkor mindenkinek AKI gyerek/szeretne ismét gyerek lenni/nosztalgiázni szeretne

Figyelmeztetés!:  -

Neal Shusterman: Unwind ​– Bontásra ítélve (Unwind disztológia 1.)

Te vajon túlélnéd?

Író: Neal Shusterman

A mű címe: Unwind ​– Bontásra ítélve

Kiadás éve: 2007

Magyar megjelenés: 2015

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 384 oldal

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?

Szép új világ?

Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.

Te vajon túlélnéd?

☆☆☆☆☆

A kérdésre válaszolva, nem tudom. Nem tudom, én túlélném-e.

De azt tudom, hogy megpróbálnék elmenekülni, hisz mit veszthetek? 

Hiszen, ha elkapnak, visznek ugyanúgy.

A mai nappal elhoztam nektek a hónapom kedvenc olvasmányát. Hiába nincs még itt a május vége, de már most kitüntetett helyre kerül. Akciódús, gördülékeny, magához láncol - végre egy olyan könyv, amit keresek. A könyv hátoldalán szerepel egy ilyen ajánlás: "Ez a könyv bárkit képes a fotelhez szögezni - The Guardian"

Vigyázz, mert tényleg így van!

Így több nappal az olvasás után is még kavarog a fejem. Az olvasópartnerem, Anna másnap pont kérdezte, de akkor rávágtam, hogy nem, nincs könyvmásnaposság. De most így, ahogy leültem értékelőt írni csak pislogok. Annyi mindent tudnék erről a könyvről mondani, hogy összekuszálódnak a fejemben a gondolatok.

Meg persze, próbálok spoiler mentes maradni, mert ezt a könyvet muszáj lesz elolvasnod!

Ha azt mondom abortusz 18 éves kor alatt, akkor a Te kíváncsiságod is megfogta a könyv, ugye?

Kezdjük is azzal, mennyiféle karaktert vonultat fel:

a könyv három főszereplő szemén keresztül mutatja be a cselekményt, de helyet kapnak apró mellékszereplők is. Túl sok szempont? Szerintem nem, imádtam, hogy ennyiféle megközelítéssel látjuk a nagy egészet!

Connor, Risa és Lev szemszöge a főszál, innen ágazik három, majd kettő részre a történet egésze. Risa rettentő okos és talpraesett, Connor megpróbál a hirtelen haragján túlnőni, Lev meg... ő egy olyan karakter volt, akit az utolsó oldalon kedveltem meg. Az ő szálában találkozunk CyFyvel, akinek a története totál megdöbbentett. Imádtam ezt a fiút!

Az összes kezét meg kell csókolni Soniának, amit véghez vitt. Repült a kedvenc karakterekhez, bár csak keveset szerepelt. A kedvenc jelenetem is hozzá kapcsolódik. Ha eddig gondolkoztál, miért ilyen random az a toll és papír, akkor erre utalok vele ^^

Haydenről meg mindig Mercutio jutott eszembe a Rómeó és Júliából. Egy bohóc volt ez a gyerek! :D

– Kérlek! – mondja Hayden. – Én Svájc vagyok: semleges, amennyire lehetséges, és imádja a csokoládét.

És ez a világ..!

Egyszerre undorító és érdekes. Ezért is láncolt szerintem magához. A végén annyira szürreális volt, hogy, mint egy egészségügyi dolgozó, csak tátott szájjal olvastam. Hihetetlen mennyire fejlett itt az orvoslás! Vagyis... Inkább nem is mondom annak ezt a hentesmunkát, mert valaki megorror rám emiatt.

– Nevelőintézetben nőttél fel, és még mindig hiszel az emberekben?

És amikor már azt hittem, jobban nem tudjuk megcsavarni, megtudjuk egy szereplő valódi nevét. A végén meg azért koppant az állam, mert kiderült ő nem is olyan, mint akinek az egész könyv bemutatta. Túl spoileres lenne megemlítenem Őt, legyen elég annyi, hogy egy igenis fontos, későbbi mellékszereplőről van szó.

A végén azt vettem észre, hogy nem akarom olvasni.

Jó, persze nem a szó szoros értelmében véve: húzni akartam, mire a fináléhoz érek. 

És ilyen nagyon rég volt velem!

Nem akartam elengedni a világot, annyira kerek volt, minden kis kirakósnak volt értelme.

Egy kicsit az Endgame jutott eszembe, már amiatt, hogy mennyire sok odafigyelést kapott a könyv. Különösen a vége miatt.

Bajban vagyok, nem tudom szeretném-e folytatni a sorozatot. Mert igen, valóban imádtam, de úgy érzem, ebben a kötetben kaptunk egy kerek lezárást. Felvetett kérdéseket, van amit én is szeretnék tudni.

De az azért elképesztő, hogy 92%-os olvasottsággal elkaszálták...

Sejtem, hogy akkor még nem ennyi volt, amikor a kasza mellett döntött a KMK. Ment is rá a kiadási javaslat molyon. Mert ha elhozzák a folytatást magyarul, szerintem én is olvasni fogom.

Ha olvastad és tetszett, sokak nevében is megköszönném, ha rányomnál erre a kis gombra Te is! ^>^

Köszönöm Anna a közös olvasást! 

Várom a következőt! ^>^

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: imádom amikor a könyvből merít, ottani szimbólumot hoz vissza a borító

Fülszöveg: elég hátborzongató, nem hagytuk ott a KMK raktárvásáron
Cím: tetszik

Tartalom: csillagos hatos

Mélypont: Roland

Tetőpont: a levelek, Elvis Mullard

Kedvenc szereplő: Risa, Conor, Hayden, CyFy, Sonia

Legutáltabb karakter: Roland (najó, a végére nem volt már annyira utált...)

Kinek ajánlanám?: akiket nem tántorít el a téma morbidsága, azoknak akiket le fog nyűgözni az egészségügy fejlettsége

Figyelmeztetés!: kaszát kapott sorozat

Maggie Stiefvater: Lament - A Látó szerelme (Tündérdallam 1.)

Hát ​nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?

Író: Maggie Stiefvater

A mű címe: Lament - A Látó szerelme

Kiadás éve: 2008

Magyar megjelenés: 2013

Kiadta: Könyvmolyképző

Oldalszám: 350 oldal

Hát ​nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?

A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket.

Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is.

Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

☆☆☆☆☆

Mivel idén nagy serényen azon vagyok, hogy a saját könyveim olvasatlanságát csökkentsem egy régi kedvencemhez nyúltam. A könyvet először valamikor 2015-ben olvastam, még jóval a molyságom előtt, így pontosabb dátumot nem tudok mondani. Talán csak annyit, hogy valamikor március és április között, mert az elsők között volt, amit magammal hoztam egy új könyvtárból. Azóta pedig be is szereztem a duológia részeit.

A történetről röviden: gyilkos tündérek kelnek a nyomodba, mert tehetséges zenész vagy. Vagy legalábbis, nagyvonalakban ez a fő cselekmény. Deidre történetét olvashatjuk, aki beleszeret egy tündérbe. Beleshetünk a tündérek kegyetlenül gyönyörű rejtett világába. Itt aztán nincsenek cuki tündérkék! Mindegyikük csalafinta és csak magának akar jót.

Annyi biztos, ha feltűnően sok négylevelű lóherét látsz egy helyen, MENEKÜLJ!

Az emlékeim ebben a jócskán 10 évben megkoptak, így teljesen új szemmel láthattam a regényt. A fő cselekményre emlékeztem, a fontosabb szereplőkre, de ennél többre bizony nem. Csak azt tudtam, hogy szerettem. Amikor pedig megtudtam, hogy az egyik szereplő fuvolázik, csak jobban közelebb került hozzám. Hiszen ez idő tájt én is ezen a hangszeren zenéltem.

Delia karakterét és a testvérek rivalizálását úgy olvastam volna tovább. Emiatt volt egy jócska hiányérzetem. Tudni akartam, pontosan mi is történt, de homályosan azért megmutatta nekünk az író.

A kedvencem egyértelműen James lett! Már a könyv eleje óta vártam a második részt, ami bizony, az ő szemszögével íródott. A humoros pasik nálam mindig a top egyben vannak.

Az újraolvasásról pedig csak pár szót: én olyan vagyok, aki nem szeret újraolvasni. Viszont ebben az esetben is mennyire jól tettem, hogy ehhez folyamodtam! Egy teljesen újszerű élményt adott nekem.

Konkrét sokkba kerültem a könyv végére, mert rohadtul nem így emlékeztem rá.

Dee nagy döntése a végén pedig teljesen rendjén volt, én is így döntöttem volna, bármennyire fájna is.

Milyen mázli, hogy nekem a párom a legjobb barátom is, hehe.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: tetszett, de  a második rész borítója a kedvencem

Fülszöveg: tetszett
Cím: Te tudod mit jelent az a szó, hogy Lament? Be kell valljam, most néztem nemrég utána: siralmat, jajjgatást jelent. Roppant találó, mert a központi eleme a könyvnek egy ének, egy siralom.

Tartalom: 5/4

Mélypont: a baleset, a nagyi - egyikre se emlékeztem, így szerintem mélyebbre ütött mindkettő

Tetőpont: a könnycsepp sorsa

Kedvenc szereplő: James

Legutáltabb karakter: Delia

Kinek ajánlanám?: tiniknek elsősorban, akik most ismerkednek a fantasyval

Figyelmeztetés!:  -

Bea Fitzgerald: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Író: Bea Fitzgerald

A mű címe: Girl, ​Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

Kiadás éve: 2023

Magyar megjelenés: 2024

Kiadta: Menő Könyvek

Oldalszám: 488 oldal

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.

Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.

Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.

Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.

Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…

Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

☆☆☆☆☆

Ismét egy gyönyörű borítós könyv, ami nem nyerte el a tetszésem.

Gyerekkorom óta vonz a görög mitológia, mitöbb, ez volt az ami miatt megszerettem anno a történelmet a suliban. Ezért fájt nekem szerintem annyira, hogy a regény egy fontos részlettől elrugaszkodott.

Ebben a történetben Koré elszigetelve él Szicília szigetén (elszigetelve, haha), ahonnan majd csak egy előre eldöntetett házassággal tud elmenekülni. Vagy mégsem?

Hát vagy mégsem, mert a lány totál nem így képzelte el a nagy szabadságot.

Anyja és Zeusz férjhez akarják adni, és ameddig ők ezügyben járnak el, a majdani Perszephoné leszökik az Alvilágba, egyenest Hádész karjaiba, hogy menedéket, xéniát kérjen.

Ezzel kényszerítve a férfit, hogy házigazda legyen, menedéket adjon neki.

A könyv eleje óta vártam már, hogy mikor érkezik el az a pont, hogy ő többé már nem lesz Koré, hanem felveszi az új nevét. Merthogy... semmi más nem kötött le ebben a regényben. Olvastam, olvastam, de nem rágtam a körmöm a történések miatt.

Érdekes volt az Alvilág, bár néha nem tudtam úgy elképzelni, ahogy kellett volna. A fejemben nem feketeség volt, hanem inkább szürkeség, mint ha mindig szürkület uralkodott volna, pedig: nem volt Nap, maximum csak fáklyák és lámpások világíthatták a területet.

A vége olyan semmilyen lett, nem éreztem igazi befejezésnek. Persze megkaptuk a mitológiai keretet: Perszephoné fél évet a felszínen, fél évet kedvesénél tölt az alvilágban. Viszont én itt vártam a nagy tetőpontot, hogy jól mondja meg a drága szüleinek, hogy egész életében úgy kezelték csak, mint valami árút, amit idővel továbbadhatnak.

Demeter karaktere nagyon nem tetszett. Nem utáltam, de nem tetszett.

Maradjunk annyiban, nem volt egy mintaanya.

Zeuszt pedig egyenesen gyűlöltem.

Apropó Zeusz. Hádész tudtommal a testvére. A regény viszont a közöttük húzódó kapcsolatot azzal magyarázta meg az elején, hogy (fun fact: épp kinyitottam ott a könyvet, ahol ez a rész van xD):

"És ez azt jelenti, hogy Hádész az apja trónjának másolatán csücsül."

Az apja alatt nem Koréra utalt a narrátor, mert hogy E/1-ben, az ő szemszögében vagyunk. Error 400 a fejemben. Tehát Hádész Zeusz FIA? Értem, hogy nem kell teljesen komolyan venni ezeket az adaptációkat. DE valamiért ezt nem tudtam hovatenni. Nem szeretem, ha valaki ennyire elferdíti a dolgokat, mikor valami a mitológiából merített...

A másik meg, amikor épp Árészról volt szó és a lány megjegyezte, hogy uh, hát ő a féltestvére.

Ember... a könyv alapján Hádész is az, és akkor ez meg tök oké?

Sokan értékelték Hádészt karaktergyilkosságként. Nekem mondjuk ez tetszett, de valóban más vártam. Itt szerintem azért ilyen amilyen, mert az írónő szeretett volna valami újat alkotni, hiszen annyi adaptáció van már a piacon belőlük. Én még nem olvastam korábban Róluk, de mindenképpen még szeretnék, mert nagyon sok jót hallottam már erről a párosról.

Nekem nem nyerte el ez a könyv a tetszésem. 

Olvastam, de végül óriási hiányérzetem lett.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: gyönyörű + a könyvbelső valami elképesztően szép

Fülszöveg: kedvet adott az olvasáshoz
Cím: nagyon tetszik, a főszereplő fejlődését mutatja meg

Tartalom: 5/3

Mélypont: -

Tetőpont: -

Kedvenc szereplő: Sztüx

Legutáltabb karakter: Zeusz

Kinek ajánlanám?: szerintem érdemes a Hádész x Perszephoné fanoknak megnézni egy másik nézőpontból kedvenceik történetét

Figyelmeztetés!: -

B. Lotterfeld: Armageddon ​Reality Show

avagy 

Az ember, aki egyedül mentette meg a világot

Író: B. Lotterfeld

A mű címe: Armageddon ​Reality Show

Kiadás éve: 2013

Kiadta: Konkrét Könyvek

Oldalszám: 366 oldal

Richard ​Love, a londoni producer szörnyű reggelre ébredt: lemezbemutatóra készül, mindent megtervezett, kiszámolt, egyeztetett, többszörösen túlbiztosított. Semmi sem állhat a terv útjába, legfeljebb a világvége, ami viszont épp a koncert napján következik be. Először csak mesebeli lények özönlik el a Földet, majd seregeik élén megjelenik Jézus és az Antikrisztus is. A BBC élőben közvetíti, ahogy a végső meccsre készülődnek, így az Armageddon biztosan előbb jön el, mint az aranylemez. Richardnak nincs több esélye a kitörésre, így elhatározza, hogy lengyel üzlettársával és egy bolond tündérrel az oldalán megmenti a világot.

☆☆☆☆☆

Képzeld el, hogy jön a vég, minden lény alászáll, Krisztus meg az Antikrisztus pár nap múlva csatázik, téged meg egy tündér rávesz, hogy az időben ugrálva szerezzetek magatok mellé embereket, hogy megakadályozzák veletek a világvégét.

Na, ugye? Nem kezdődik rosszul ez a könyv.

Maradj velem, hogy megtudd hogyan folytatódik.

Először is ami szemet szúrt az ez a gyönyörű borító! Nagyon tetszik, nagyon megfogott.

Igazán figyelemfelkeltő, amiatt is érkezett haza velem egyszer még, valamikor 2021-ben.

Mivel tudjátok, hogy van egy kis mini book buying banom az évre, a következő választásom erre a könyvre esett. Próbálok a kihívásomban olyan könyveket előrébb venni, amik brutál régóta várnak már rám, hogy elolvassam őket.

A múltbéli részek tetszettek, de úgy, ahogy többen is megjegyezték a könyv véleményeinél, a haláltáboros kitekintés elég durva volt. Ezt azért gondoltam fontosnak leírni, mert egy az, hogy nem nagy spoiler, hogy ez is szerepelni fog, a másik pedig, hogy nem akarok senkit traumatizálni a könyvvel, ha az értékelésemre még is a kezébe venné.

A humorral nem szűkölködött a könyv, sokszor felnevettem rajta.

Viszont ahogy a humor is, valami más is hiányozni kezdett a végére. Nem tudom megmondani, mi volt a baj, de kezdett ellaposodni a sztori. Ahogy visszaérkeztek az egyik múltbeli helyszínről és elérkeztünk a fordulóponthoz, valahogyan a sztori is ugrálni kezdett az időben. Először nem értettem, mi mikor is van, hol is vagyunk, most mi után mi következik.

Richard személyiségét is kezdtem megutálni. Az elején nagyon megszerettem és a múlt tragikus epizódjai miatt a kedvencekhez is kerülhetett volna, de nem így lett. Egy roppant nárcisztikus diktatórikus személyiséggé nőtte ki magát. Janeket szabályosan sajnáltam a könyv felétől.

Ja és így a végére: hát én totál meglepődtem, hogy látom rajta a magyar szerző címkét.

Minden elismerésem az írónak!

Egy percig sem éreztem, hogy kicsi hazánk egy lakója áll a könyv mögött, teljesen úgy éreztem, mint ha egy idegen nyelvű könyv fordítása lenne. Nem tudom miért volt ez az érzésem, de remélem bóknak fogja venni az író (mert annak szántam). Valahogyan talán ez az angol légkör volt az, ami ezt elhitette velem.

Nagyon szeretni akartam ezt a regényt is.

Szívfájdalmamra, csak a 3,5 csillagot érte el a könyv, a vége nem tetszett.

Voltaképpen... mi is történt benne a végén? Nagyon sok kérdőjel maradt bennem.

Ha esetleg neked megvolt ez az 'aha!' érzés, mindenképp írd meg nekem!

Előre is köszönöm! ^>^

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: GYÖ-NYÖ-RŰ, imádom!

Fülszöveg: izgalmas
Cím: ez volt a másik, ami megfogott

Tartalom: 5/3,5

Mélypont: a tábor

Tetőpont: Armageddon Reality Show

Kedvenc szereplő: Amnézia, Janek

Legutáltabb karakter: Richard

Kinek ajánlanám?: akik szeretik az elborult könyveket, például amikben Krisztus és az Antikrisztus száll csatába egymással, és hőseink időutaznak történelmi személyekért az időben

Figyelmeztetés: szenzitív személyeknek, akik nagyon vallásosak, nem ajánlom

Aurora Lewis Turner: A neonkatona és a demérc

A szentek szeretik bonyolítani a valóság szálait.

Író: Aurora Lewis Turner

A mű címe: A neonkatona és a demérc

Kiadás éve: 2025

Kiadta: NewLine

Oldalszám: 464 oldal

Kevélység

Fösvénység

Bujaság

Irigység 

​Torkosság

Harag

Jóra való restség…

… és egy neonkatona

Mit tennél, ha össze kéne fognod egy bujaság-demérccel, hogy felderítsd az évszázad bűntényét? És ha a rohadék folyamatosan kísértene téged, felébresztve benned az alvó szörnyeteget? Ellenállnál? Vagy hagynád magad elcsábulni?

Tátrai Magdaléna vagyok, nappal alsós tanár, éjjel demércek rémálma. Kettős életemet egy haláleset szakítja meg, melynek kétségtelenül egy ilyen pokolfajzat az elkövetője. Az egyezmény értelmében a gyilkosság újbóli háborút jelent a neonkatonák és demércek között.

Feljebbvalóimtól hét napot kapok, hogy kiderítsem, ki áll a rémséges tett mögött. Ehhez pedig le kell ereszkednem a bujaság-demércek alvilágába, hogy megismerjem annak urát, életem megrontóját, Konrádot.

Egy kierőszakolt alku miatt kénytelen vagyok összefogni vele ahelyett, hogy megölném. Ez a szokatlan szövetség elvezet egy több mint száz éves, döglött ügyhöz, melyben személyesen is érintett vagyok.

Miközben a kettőnkben élő szörnyeteg egymásra acsarog, egy szépséges rózsa veszélybe kerül…

Felnőtteknek ajánljuk!

☆☆☆☆☆

Ezt a könyvet az első száz oldalig faltam.

Aztán, amikor már azt hittem volna, hogy újabb csavar nem érkezhet, érkezett: egy szexi széjtör képében.

Na, de ne szaladjak ennyire előre, ugye?

Mi az a neonkatona? 

Mi is az a széjtör?

És mi a fene is az a demérc?

Ismét nem kellett csalódni Aurorában, megint olyan lényeket hozott el kicsiny hazánkba, hogy csak szájtátva olvastam. Mivel maga a történet Budapesten játszódik, a fantasy ismét magyar köntösben van.

Már maga a világ miatt is megérdemli ez a könyv az 5 csillagot, de ne aggódjatok, bemutatom a többi érdemét is:

Egy fiatal nő a főszereplőnk, Magdaléna, aki nappal általános iskolás tanár, éjszaka pedig összekoccantja a neonkristályait és Lénává, azaz egy neonkatonává válik.

Nagyon szeretem amikor az érzelmeket megszemélyesítik és emberi alakot öltenek. Így volt ez a könyvben pár demérccel is, akik képesek voltak emberré változni: őket hívják széjtöröknek. 

Egyébként amikor a demércekről volt szó, mindig a Pokémonban lévő kis füstként gomolygó lény - Gastly - jutott eszembe :D A fejemben nagyon kis cukik voltak, de a neonkatonáknak meggyűlt velük a baja. De voltak itt azért fontosabb bábúk is a sakktáblán.

A könyvben a gyilkossági kezdet és az, hogy kaptunk egy Tivadart, eszembe juttatta a Bűvöletet, viszont itt merőben eltért a cselekmény. Tetszettek a halottházas részek, a nyomozás aspektusai. Aztán ahogy elérkeztünk a Vörös kalickába... na igen, tetőfokára hágott a hangulat.

Hiába mást súgott a fülszöveg, itt tényleg azt gondoltam, más lesz a love interest.

A kedvencem a palotai jelenet volt, amikor Darkon kivetítette magát. 

Hát az egészen zseniális volt!

Sokszor észrevettem magamon, hogy amikor beáll az idill kezd laposodni a figyelmem a regényeknél. Elkapattam magam, sokszor olvasok romantikus regényt, ahol meg ugye a végén van a tetőpont. 

A történet elején nagyon pörögtek nálam az oldalak, aztán valamikor a közepén, amikor olybá tűnt, hogy valami megoldódott, azt éreztem belassultunk. De a majdnem 20 oldal spicy jelenet után minden visszazökkent és robogtunk tovább a történetben. 

És igen, emiatt mindenképpen csak felnőtteknek ajánlott az olvasás!

A szereplőkről is szeretnék beszélni, akik a legjobban megérdemlik:

Magdaléna, a mi kis neonkatonánk. Az ő karaktere egy jellemfejlődésen ment keresztül és a magánéletében is rengeteg fordulatot kísért végig a könyv. Az elején nagyon belevaló volt, de a történet végefelé kezdte elhagyni a lendület. Épp ezért volt hatalmas, hogy a végén megtáltosodott.

Konrád karaktere meg... imádom a pimasz csávókat, szerettem olvasni, ahogy egymás agyát húzták Magdával. De a vége... a vége miatt napokig nem tudtam elkészíteni a bejegyzésemet sem, mert nehezen szedtem össze a gondolataimat. 

– A háborúkban számos jó katonát, barátot veszítettem. Téged is értek károk, de az igazi harcos akkor is küzd, ha reménytelen a helyzet. Nem a győzelmeink határoznak meg minkez, hanem a bukásaink.

A többi főbűnről pedig félő, hogy spoiler nélkül nem lennék képes mesélni. Legyen elég annyi, hogy ha szereted a Seven Deadly Sins c. animét (vagy tudod, most miről beszéltem) imádni fogod őket!

Szerettem ahogy párhuzamot vont a könyv: a rossz nem mindig gonosz, és fordítva.

És ez a rengeteg kitalált lény..!

A legkedvencebbem viszont Lucas lett!

Imádtam azt a pókot! :D

Egy szó, mint száz:

Aurora ismét hatalmasat alakított. Amikor azt hinné az ember, hogy már képtelenség újabbnál-újabb lényeket kitalálni, Ő megmutatja nekünk, hogy a képzeletének nincs határa. Olvasd el ezt a könyvet, ha... Nincs, ha! Olvasd! Nem fogod megbánni.

Köszönöm Aurora, hogy ismét gondoltál Rám! <3

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: elsőre kicsit furi volt, hiszen merőben eltért a korábbi borítódizájnoktól, de ahogy ismét minden értelmet kapott a borítón, megszerettem

Fülszöveg: egyből lecsaptam rá, amint esélyt kaptam rá 
Cím: kb. a könyv 100. oldala után jöttem rá minek is az utalása van benne elrejtve, és úgy elkezdtem fangörlölni, hogy még Au-ra is ráírtam, hogy jól gondolom-e xD

Tartalom: 5/5

Mélypont: a vége

Tetőpont: az audencia a palotában

Kedvenc szereplő: LUCAS, Konrád, Superbia

Legutáltabb karakter: Zsé, Gula, Aliza

Kinek ajánlanám?: dark romance fanoknak, akik szeretek magyarországi köntösben olvasni a mágiáról

Figyelmeztetés!: zsepi lehet kelleni fog