Író: Krencz Nóra és Robin O'Wrightly
A mű címe: Menedék
Kiadás éve: 2018
Kiadta: Magánkiadás
Oldalszám: 400 oldal (a moly.hu 468 oldalt számol, de már jeleztem a javítást)
Örök magányra kárhoztatott-e egy újraéledő, csak mert tönkretették az életét, vagy elfogadhatja, ha megtalálja a kiérdemelt boldogság? Akkor is, ha nem onnan érkezik, ahonnan várná? Semmi sem olyan egyszerű, és nem az, aminek látszik!
Két esztendő telt el azóta, hogy Nympha királynő visszakapta szabadságát és hatalmát Moreenben, s éli a nemesség mindennapi, kissé unalmas életét. Legjobb barátnője és bizalmasa, Livly még mindig a segítségére van. A múlt borzalmai sötét árnyékot vetnek a lelkére, s fogadalmat tesz: soha többé nem enged közel magához senkit. A sors azonban nem csupán közbeszól, de ki is csavarja a számításait…Mindeközben, a szomszédos Wertelben egy fiatal varázsló, a mágustanács legígéretesebb tehetsége, Yohan útnak indul Moreen felé. A magányos farkas ki akarja deríteni, hogyan vethet véget a boszorkányok és az újraéledők között dúló évszázados háborúnak. Egy borzasztó mészárlás híre billenti ki nyugalmából, egyúttal a saját szívében tátongó ürességet okozó, személyes tragédiájának forrására is választ keres…
Az írónők, Nóra és Robin, két karakterük szálát fonják össze egyetlen, közös történetbe. Dupla kaland, izgalom és kíváncsiság: ketten együtt vajon mire jutnak majd?
☆☆☆☆☆
Nem lesz egy népszerű bejegyzés, de essünk is neki!
Sok helyen direkt nem írok szereplőneveket, hogy ne legyen spoileres a blogom, csak ott, ahol tényleg indokolt. Próbáltam minél szebben és érthetőbben megfogalmazni a problémáimat a könyvvel kapcsolatban, emiatt késett ez az értékelő ennyit.
Viszont ennek ellenére is WARNING!
MÁSODIK RÉSZ, ha az elsőt nem olvastad, az értékelőmet itt megnézheted.
Ahogy a fülszöveg is írja 2 évvel vagyunk az első rész történései után. Livly és Edvin együtt vannak, kisbabájuk van és Nympha végre ott van, ahol mindig is lennie kellett volna: a palota élén, mint királynő. A bonyodalmakhoz pedig nem is kell sokat várni, itt kezdődnek: útra kell kelnie, hiszen ahogy az első részből megismerhettük, ő egy Követ. Meg kell védenie az övéit, akikre borzalmas sors leselkedik.
Az elején úgy éreztem, hogy Livly talán elvetette a sulykot amikor nagyon traktálta, hogy Nympha vigye tovább a királyi vérvonalát. Aztán ahogy haladtam az szúrt szemet, hogy Nympha nagyon rideg lett Livvel sokszor. Értem én, hogy valaki királynő, de attól még nem kell seggfejnek lenni...
Pont azzal a baráttal ilyen, aki tudja, hogy teljesen lojális hozzá?
És igen, itt kezdte el szúrni a szememet az a bizonyos tüske.
Valahogy a második kötetben jobban kijött a sok furcsaság: egy napjainkban játszódó regény, de nagyon sokszor a középkorra tettem a cselekményt, a szereplőket. Valahogyan az egész légkör régies volt, modern köntösbe zárva. Néha nagyon nehezen képzeltem el a belső képernyőmön, hogy mikor is vagyok. Az első résznél viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen a cselekmény nagyja a palotában és akörül játszódott.
De ezt a furcsaságot el is engedtem, lehet csak rossz passzban olvastam, meg hát fantasy: a furcsaságok teszik ki a műfaj lényét.
No, de lássuk a szereplőket:
Női főszereplőnk Nympha, királyi sarj. Őt már az első részben is megismerhettük. Az elején nagyon megörültem, hogy az ő szemszögéből fogok olvasni, nagyon vártam erre.
A férfi főszereplő Yohan, aki varázsló. Ő és Nympha két ellentétes oldalon áll, de ahogy lenni szokás: az ellentétek vonzzák egymást. A varázslók vadásszák az újraéledőket és már vagy évszázadok óta ölik őket.
Nem lehet megmenteni azt az embert, aki nem hagyja.
A kedvencem viszont Kiel lett, Yohan katonája. Eszembe jutatta a Neveletlen hercegnő 2. c. filmből a kis biztonságiőr gyakornokot. Épp annyira buzgómócsing volt ő is a királynőjével.
Iris megjelenésével új fordulatot vett a regény. Őszintén szólva amíg nem jelent meg csak azt nézegettem, hogy vissza van a fél könyv és... talán kezd ellaposodni. Egy vihar előtti idillben voltunk, ahol persze megmaradt a feszültség, de kezdett lankadni a figyelmem. Ő egy kicsit felrázta az eseményeket, már sokszor jobban volt királynő, mint Nympha.
És ahogy a többi karakter is megjelent, főképpen itt egy másik újraéledőre gondolva... nem gondoltam volna, hogy valaha ÉN ilyet fogok mondani... De a túlzott romantika, egymásratalálás, szerelem kezdett kiakasztani. Mert igen, imádom a romantasyt mint olyant, vagy a "sima" romantikus könyveket, de itt... Túlzásba estünk, úgy érzem.
Mert rendben, vannak egymásba botlások a nagy Ő-vel, szerelem első látásra, de itt kezdett sok lenni.
– Mindenkinek szüksége van gyengédségre.
A nagy csatajelenet pedig... hát. Össze lett csapva egy fejezetben.
Ahol a tényleges csata kb. 2 oldal volt.
És ez azért bosszantó, mert rengeteg kevésbé fontos rész pedig húzva lett, mint a rétestészta.
A következő red flag számomra pedig az volt, amikor elmondják az egyik karakternek, hogy a lélekutazás megölheti a magzatát, de ő belemegy. Hiába van ott mellette valaki, akivel biztonságban érezheti magát, de amíg én szinte a körmömet rágtam és rázogattam volna a karakter vállát, hogy menjél már vissza a testedbe bakker, ő még elment traccspartizni.
Igen, aláírom, teljesen érthető volt amit csinált, de borzasztóan hosszú lett.
Indokolatlanul.
Mert nem egyértelmű, hogy ha ekkora a kockázat minél előbb szeretnéd letudni a dolgodat?
Amilyen nagy elánnal vágtam bele az olvasásába az idei első olvasásként, épp annyira lettem csalódott.
Így a végén kijelenhetem: a második része a könyvnek nekem egy oltári nagy csalódás lett.
De jöjjenek pozitívumok is:
- szép írásmód
- gyönyörű leírások, érdekes világ
- megfelelő szerkesztés
- igényes könyv
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: az első sokkal jobban hozta a történetet, a második részé csak egy montázs a szereplőkről
Fülszöveg: kedvet adott az olvasásra
Cím: a közepén nyer értelmet
Cím: a közepén nyer értelmet
Tartalom: 5/2
Mélypont: -
Tetőpont: Yohan múltja
Kedvenc szereplő: Kiel, Iris
Legutáltabb karakter: -
Kinek ajánlanám?: -
Figyelmeztetés!: -
