Viszlát 2025, hello 2026! - avagy a szokásos, óév búcsúztató Lexa módra

   ★★★★★

Üdvözlet földlakók, itt Lexa beszél!

Őszintén mondva Nektek, eddig talán ez volt a legborzalmasabb, legnehezebb évem. Egy olyan embert vesztettem el márciusban, aki az apám helyett az apám volt. Ez a gyász pedig kihatott az egész későbbi évemre is.

Voltak természetesen jó pillanatok, gazdálkodtam szép emlékekkel is, az instám szárnyalni kezdett, megkerestek (vagy épp én őket) írók a könyveik recenziózásával kapcsolatban. És persze, itt voltatok Ti is, jelenleg bookstán 1649-en követtek engem a kis könyves utamon.

Rengeteg új barátot és ismerőst szereztem, amiért nem lehetek elég hálás, úgy érzem.

Köszönöm! ♥️

Mindeközben volt egy nagy költözésünk, Pécsről Budapestre.

Remélem az új város új lehetőségeket fog elhozni a számomra, hiszen így több könyves eseményre tudok majd eljutni. Ezzel pedig minél több könyvet tudok bemutatni, Nektek ♥️

Lássuk mikkel is büszkélkedhetek így az év végére:

★★★★★

az alsó két polcon az idén elolvasott, nálam levő fizikai könyvpéldányokat láthatjátok

sokuknak már találtam új gazdát, illetve voltak ekönyvek is közöttük

Ismételten a moly.hu statisztikái voltak a segítségemre:

Az idei évre tervezett 100 olvasás nem jött össze. 

Ezt október elején lecsökkentettem 88 könyvre, hiszen a moly ezt a számot hozta ki, hogy ha így haladok, ennyi lesz meg. Hát... a költözés miatt igen megcsappantak az olvasással töltött óráim, így - gondolom emiatt - nem jött össze.

Ennek ellenére 64 olvasásom volt ebben az évben.

2 könyv olvasása még jelenleg is folyamatban van.

És ebből 50 (fizikai) könyv volt saját példányom - igen, ezen a számon azért kicsit ledöbbentem. Idén elkezdtem a saját szórakoztatásomra egy mini kihívást, ahol 20 saját könyv elolvasása után szerezhetek csak be új polclakókat. A kezdeményezéshez többen is csatlakoztak, ami nagyon jól esett :) Szerintem emiatt sikeredett ennyi sajátot kivégezni.

Ezekből az olvasásokból 37 könyv kapott helyet a blogomon - sok a draft még, ami várat magára, igyekszem hozni őket.

Összesen 18.719 oldalt olvastam (amivel teljesítettem a kitűzött 10.000 oldalt, juhuu!)

Jövőre talán még a 20.000 is meglehet, de ezzel nem merek kacérkodni, marad a 10.

10 könyvet hagytam félbe - idén megfogadtam, hogy ha valami nagyon nem, hát azt nem kell erőltetnem. Ezekből még 3 könyvet mindenképpen folytatni fogok a jövő évben.

532 oldal volt a leghosszabb, 16 oldal volt a legrövidebb könyvem.

Idén 59 könyvet szereztem be/kaptam/nyertem, és ebből 23 könyvet el is olvastam (+ 2 folyamatban).

☆☆☆☆☆

HÁLÁVAL TARTOZOM

azoknak az íróknak és kiadóknak, akik recenziós lehetőséget biztosítottak a számomra:

Lana V. Asol - A folyó túloldalán, A víz városa

Bara V. A. - Lehullott virágok

Skarlát kiadó - Sssh!

Ellyne - Egy szív darabjai, A mágikus könyvesbolt, Sunflower Bookstore, Carol of the Bells

Aurora Lewis Turner- A neonkatona és a demérc, Bűvölet és apró mocskos szertartások

Prológus booktour (Menő könyvek)- A végzet lángja

Kate George - Fejtsd meg az álmom

Kiadom a könyvem előolvasók (moly zóna) - Baukó Tamás: Én, a város

Dopamin - Zoltán Tamás: Szerethetetlen

Eleven kiadó - Aux Eliza: A könyvek városa

Lumira kiadó - Sajni Patel: Fények között Dubajban

és bár olvasási folyamatban van, de még mindenképpen szerettem volna a listához adni:

Györe József - Fekete-sivatag

☆☆☆☆☆

 Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

Kívánom, hogy minden álmotok és célotok teljesüljön az Újévben! ♥️

 ♥️♥️♥️

Szóval pezsgőket és a zenét bekészíteni, 

viszlát 2025, hello 2026!

★★★★★

Továbbra is elérhető vagyok az alábbi platformokon:

Instagram: lexaolvas

Tiktok: lexaolvas

moly: Alessana

Addig is, maradok a Ti Lexátok, 

Jó olvasást és jó bulizást!

Ellyne: Carol ​of the Bells

Green Falls Szörnyek

Író: Ellyne

A mű címe: Carol of the Bells

Kiadás éve: 2025

Kiadta: PublishDrive

Oldalszám: 104 oldal

Green Falls hegyei között minden évben kísért egy sötét, mágikus alak.

Gwen Roberts természetesen pont ekkor marad hoppon, és kénytelen egyedül tölteni néhány napot a világ végén álló faházban. Csakhogy az álmai egyre furcsábbak.

És egyre valóságosabbak.

A városlakók mendemondákat suttognak a világ legfinomabb kávéja fölött. A csendet régi karácsonyi dalok törik meg, bakancsos léptek dübörögnek az erdőben, csengőszó kíséretében. Ráadásul ott van a hármas faház gyanús lakója is – a mogorva férfi, aki szemmel láthatóan nincs elragadtatva Gwen jelenlététől. Főleg akkor nem, amikor egy rossz reggelen forró, koffeines löttyel önti le.

De mi van, ha a sötét alak, aki álom és valóság határán kísért, nem csak egy legenda?Mi van, ha a Mikulás-ruhába bújt rém nagyon is létezik?

Egy dolog biztos: a fazon arra végképp nem számít, hogy egy éjszaka nem ő fog riogatni – hanem őt kapják el.

E történet dala legyen a: Carol of the Bells

Egy paródikus elemekkel megspékelt sötét karácsonyi könyv, amely kizárólag csak 18 éven felülieknek szól!

☆☆☆☆☆

Te mernél egyedül maradni egy faházban, fent a hegyekben?

Ellyne ebben a kisregényében karácsony közeledtével Green Falls lankái közé kalauzol minket, ahol egy fantasztikus, dark legyintésű történettel találkozunk. És fontos a kötet elején szereplő figyelmeztetést megfogadni: ne vedd komolyan! Ha hátra dőlsz és kikapcsolsz, hidd el, imádni fogod!

Pont, mint én 🤭

– Végül is – forgatom meg a kezemben a könyvet –, valamikor el kell kezdeni kilépni a komfortzónából.

A történet ott kezdődik, ahol főhősnőnk Gwen azzal az akadállyal szembesül, hogy a két fősre tervezett pizsipartira a hegyen már csak egyedül megy: mivel barátnője egy váratlan lehetőség miatt visszamondta. Te ilyenkor mit tennél?

Én tuti lemondanám, mert paráznék egyedül lenni. Havazik is, hideg is van, télen hamar sötétedik... De Gwen nem, ő aztán nem hátrál meg és belevág a pihenésbe. 

Ami... nem éppen mindenkinek fog tetszeni.

Annyira jó volt Fall Haven karaktereivel is találkozni! Elárulok egy titkot Nektek: lassan én is folytatni fogom a sorozatot, az írónő álltal, amit már nagyon várok! ^^

Ami a könyv után is bennem maradt: alig várom, hogy Nathan sztorijával is megismerkedhessünk.

És remélem, hogy a többi átkozottal is majd hamarosan találkozhatunk 🤭

Köszönöm Ellyne, hogy megint lehetőséget adtál, hogy olvashassalak!

A sokadik köteted után pedig azt kell mondanom, hogy üdvözöllek a kedvenc íróim között, mert mostantól oda tartozol! ❤️

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: Ellyne borítói mindig tetszenek, most se volt másképp

Fülszöveg: megvett
Cím: érdekelt hol kap szerepet a dalszöveg

Tartalom: 5/5

Mélypont: -

Tetőpont: a randi

Kedvenc szereplő: Maggie, Nathan

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: akik szeretik a szabadszájú karaktereket, és egy rövid, felnőtteknek szóló karácsonyi csemegére vágynak

Figyelmeztetés!: nem épp szende kislányoknak való 

Sajni Patel: Fények ​között Dubajban

  A megbocsátásban van fény, a haragtartásban csak sötétség.

Író: Sajni Patel

A mű címe: Fények között Dubajban

Kiadás éve: 2023

Magyar megjelenés: 2025

Kiadta: Lumira

Oldalszám: 318 oldal

Nikki és Yash régen elválaszthatatlanok voltak.

A barátságukat egy ideje beárnyékolták különböző félreértések, viták, sértődések. Aztán miután a hősnő kamerája eltörött, a szilánkok – átvitt értelmben – a kapcsolatukban is megmaradtak.

Amikor családjaik közös útra indulnak Dubajba a dívalira, azaz a Fények Ünnepére, egyikük sem sejti, hogy ez az út sokkal több lesz egy egyszerű vakációnál. Vagy mégis? A város ragyogása, a tűzijáték és az ünnep fényei alatt régi sebek nyílnak fel… de talán a megbocsátás és az újrakezdés is lehetségessé válik.

A Fények között Dubajban egy igazi gasztrokulturális utazás, humorral átszőtt, érzelmes, mégis könnyed történet barátságról, családról, tiniszerelemről és arról, hogyan találhatjuk meg újra önmagunkat – és egymást – a világ legfényesebb városában.

☆☆☆☆☆

Amikor a Lumira kiadó az ARC programjához embereket toborzott, tudtam, hogy itt a helyem! Romantikus könyvek, fiatal felnőttekről? Idevele!

Az első megjelenésük pedig ez a regény, amit most görcső alá vehettem én is, ezúton is nagyon szépen köszönöm a csapatnak!

– Ideje túltenni magatokat a veszekedéseken. A dívali a fény ünnepe, a megbocsátás időszaka, amikor hagyjuk, hogy a belső fényünk ragyogjon.

A könyv elején megismerkedünk két tinivel, Nikkivel és Yashhel akik egy fényképezőgép miatt kapnak össze. Aztán szép lassan kiderül - ahogy a fülszöveg is írja - nem csak a gép szilánkjai az egyetlenek, amik közöttük hevernek. Megtudjuk, hogy régebben nagyon jó barátok voltak, de ez tavasszal elromlott, és egész nyáron se beszéltek. A családjaik azon vannak, hogy a két fiatalt ismét összeboronálják... de mint minden jó romantikus könyvnél nem lövöm le azzal a poént, ha azt mondom: ez jobban is sikerül, mint tervezték ;)

A szívem hevesen vert, és nem értettem miért. Talán azért, mert nekem is hiányzik? De hogyan hiányozhat valakinek az, akire haragszik?

A két család egy ötnapos ünnep miatt Dubajban utazik, ahol rokonlátogatással egybekötve ülik meg a vallási hagyományaikat. Nikki-nek és Yash-nek meg kell tanulnia elásni a csatabárdot, na meg persze összedolgozni: a szüleik csak úgy engedik el őket, ha együtt fedezik fel Dubaj fényeit.

A könyv központi témája épp emiatt a megbocsátás, az elengedés. A képesség arra, hogy meglásd az igazán fontos értékeket és embereket körülötted.

De a hagyományról is szót ejtve: a dívali a fény ünnepe náluk, ahol szépen öltöznek fel, jókat esznek és csodás díszeket, lámpásokat aggatnak a házaikra. Hogy közelebb hozzam a kultúránk közötti különbséget, képzeljetek el egy női Mikulást, aki házról-házra járva nem ajándékokat osztogat, hanem ott ahol lámpást talál áldást a benne lakókra. Az ünnep október és novemberben zajlik, az újhold idején.

Bár a könyv a karácsonyhoz hasonlítja, de akkor még inkább az amcsi féle, télapós karácsonyhoz van köze.

Ezeket az infókat mind levadásztam nektek a netről. A könyv elején nagyon szerettem az író kis lábjegyzeteit a különböző idegen szavakhoz, de ezek a könyv vége felé megritkultak, majd teljesen eltűntek.

Az életet nem lehet úgy élni, hogy közben abból indulsz ki: mások majd kitalálják, mit érzel.

Személyes véleményem az, hogy bár magamnak is féltem bevallani, de kezdek kinőni a fiatal felnőtteknek szóló könyvekből :( Mert habár jó volt nosztálgiázni egyik másik jeleneten, sajnos sokszor untatott is a huza-vona és ösztökélni kellett magamat, hogy tovább olvassam.

Mivel sajnos a nagy csavart már az elején lelőttem magamnak és nem ért váratlanul, amikor ez okozta a legnagyobb konfliktust később - nem is merem leírni, mert igen nagy spoiler lenne. És feleslegesnek éreztem a melodrámát, ami kísérte.

De azt tudom, ha ezt 14+ éves fejjel olvasom biztosan lenyűgözött volna. A mostani olvasottságommal viszont sajnos nem érte el a kellő hatást.

Mindezek ellenére kellemes olvasmány volt, a végén nagyon sokat mosolyogtam. A Garfield és Nermal jeleneteken pedig jókat nevettem. 

A regény nem is éppen túl hosszú: ezzel biztosan megfogható egy éppen alakulófélben lévő könyvmoly figyelme.

Keresd a könyvet a Lumira kiadónál!

https://www.lumira.hu/Sajni-Patel-Fenyek-kozott-Dubajban

A könyvet hagyományos és élfestett éllel is megrendelhetitek.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: a külföldi sokkal, de sokkal lenyűgözőbb, a magyarnál ha nem olvasnám el a fülszöveget, nem biztos, hogy megragadná a figyelmem - és az is fájó pont volt, hogy Nikkin nem olyan ruha van, mint ami a borítón van ábrázolva

Fülszöveg: ígéretesen hangzott
Cím: teszik-tetszik

Tartalom: 5/3,5 - nem szoktam a fordításba belekötni, de volt pár szó ami furcsán hatott, vagy éppen párbeszéd ami idegen volt a karaktertől + a könyv tanulsága sokadik alkalom után nekem már nagyon szájbarágós volt

Mélypont: nem igazán vonzott be, mert már az elején rájöttem

Tetőpont: ami minden romantikus könyv tetőpontja is 

Kedvenc szereplő: Lilly

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: 14+ lányoknak, fiatal felnőtteknek, azoknak akik szívesen olvasnának indiai hagyományokról

Figyelmeztetés!: -

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák 1.)

Hamupipőke a kiborgok között

Író: Marissa Meyer

A mű címe: Cinder

Kiadás éve: 2012

Magyar megjelenés: 2012

Kiadta: Alexandra, majd később KMK gondozásában

Oldalszám: 448 oldal

Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

☆☆☆☆☆

Ez a könyv rengeteg újítást hozott nekem, nagyon sok témát elevenített meg bennem, bár az olvasási élménye nem kúszott feljebb három csillagnál.

Na, kezdjük is az elején:

Ha már a nátha ledöntött a lábamról, meg kell azt jegyeznem - bár nem egy friss olvasásélményről fogok ma beszélni - hogy egy COVID után egészen más szemmel néztem erre a regényre. És szerintem ezzel sokan így lennének. Ezzel talán még nem is spoilereztem, mivel a regény azzal kezd, hogy egy súlyos betegség tizedeli a birodalmat. Ebben a világban él Cinder, aki félig kiborg. 

Az első fejezeteknél a piacos kommandózáskor nekem a Szörny Rt. az a jelenete jutott eszembe, amikor szegény szörnyikét egy rátapadt zokni miatt leteperik, majd sterilizálják. Jót is derülhettem volna rajt, de nagyon hamar egy komor világgal találkoztam, és el is ment tőle a kedvem.

A droidok és a különféle vivmányok teljes egészében a társadalom legalján vannak, és az emberek természetesnek tartják, hogy szolgálnak nekik.

Valahogyan ha egy adaptációról van szó, nehezen tudok elvonatkoztatni az alapmű történéseitől - pedig tudom, hogy épp ez lenne az egyik lényeg - az agyam keresi folyamatosan a párhuzamokat. Ez a könyv a Hamupipőke eseményeit dolgozza fel. Viszont, nem éreztem azt, hogy tényleg, igazán alapul vehette, inkább csak a hasonlóságok miatt húztuk rá ezt a szoknyát az abroncsra.

De ennek ellenére sem volt kivetnivalóm, tetszettek a történések, a fejemben meg mozaikoztam, hogy na most minek is kellene történnie. Nem emiatt vonogattam le a csillagokat. Ugyan számomra ez a retelling nem jött be, de alapból meg szeretem az újrameséléseket.

A nemtetszésem annak volt köszönhető, hogy nem pörgött a cselekmény, untatott. Ugyan a végére, az utolsó fejezetekben izgalmas fordulatot vett a regény, de egészen kiszámítható volt. Szeretem, ha dolgozik a szürkeállományom, de itt sajnos nem edzhettem meg. 

Egyedül ez a space fantasy dolog hangzott jól. Sosem olvastam még ilyen címke alatt. Meg kell mondjam, a sci-fi műfaja, messze áll tőlem, viszont ez az űrfantázia dolog egészen izgalmasan hangzott. Még nem tudom, fogom-e folytatni a sorozatot.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem a régi borítós van meg és imádom! sokkal jobban tetszik, mint az újabb

Fülszöveg: többet vártam a regénytől
Cím: a továbbiakban is úgy láttam a főszereplők nevei lesznek a kötetek címei, és amúgy nekem ez tökre tetszik

Tartalom: 5/3

Mélypont: Iko chipje

Tetőpont: amikor felfedődik Cinder igazi valója

Kedvenc szereplő: Iko

Legutáltabb karakter: Adri

Kinek ajánlanám?: mindenkinek, aki szereti a sci-fi és a fantasy szerelemgyerekét

Figyelmeztetés!:  -