Molière: A ​fösvény

Író: Molière

A mű címe: A ​fösvény

Kiadás éve: 1668

Oldalszám: 76 oldal

Moliere saját osztálya egyik torz jellemkinövését, a pénzimádást teszi nevetség tárgyává. A címszereplő, Harpagon cselekedeteinek egyetlen mozgató rugója a pénz. A szerelem, a család vagy az élet bármely más mozzanata csak abból a szempontból érdekli, hogy gyarapítja-e vagyonát. A riasztóan torz szenvedély őt magát boldogtalanná, a tőle függők életét pedig terhessé, elviselhetetlenné teszi. Pénze, gazdagsága nem a jólét, a gondtalanság forrása, hanem a rettegésé, a gyanakvásé. A tragikomikum akkor hág tetőfokára, amikor fösvénysége lelepleződik, és hitvány tervei összeomlanak. Végsősoron ez a színmű a pénzt legfőbb értékké tevő polgárság bírálata. Harpagon alakja nemcsak a fukarság koroktól független szimbóluma, hanem a pénzgyűjtő polgár, a tőkés felismerhető őse is, az arany által kormányzott világ tipikus alakja.

☆☆☆☆☆

Bánom, hogy gimiben nem figyeltem fel a munkásságára, mert most felnőtt fejjel nagyon jót derültem ezen a történeten. Elképesztő volt olvasni mennyire zsugori tud lenni egy ember, mennyire veri a fogához a garast (milyen szép a magyar nyelv, hogy ilyen sorokkal képesek vagyunk kifejezni személyiségeket, de nem?). 

Harpagon karaktere egyszerűen borzalmas. Már annyira borzalmas, hogy hihetetlen és ezzel együtt nagyon remek! Olyan, mintha a 7 főbűn egyike szökkent volna a történetbe, a Fösvénység képében.

A gyerekei  elől is dugdossa a vagyonát és még meg is szólja őket, ha úgy érzi, csak szórják a pénzt.

A dráma viszont nem csak ezen alapul, hanem bizony a szerelmen is. Mind a kettő gyermek szabadon akar szerelmet választani, de apjuknak más a terve velük. Az ő kínlódásaikat kísérjük nyomon és a meglepően vicces helyzeteiket, amikbe belekeverednek.

Rég olvastam drámát, de azt hiszem, idén ismét nekikezdek majd.

Olvassátok csak, ígérem mindenkinek fog tetszeni!

A MEK holnapján pedig ingyenes is elérhető! #nemreklám

Fun Fact: azért kezdtem bele a könyvbe, mert azt hittem, hogy a hamarosan itthon is debütáló Molière musical ez alapján szolgál. Nem így van, hanem a drámaíró életét fogja bemutatni. Mindenesetre nagyon élveztem a művet, nem bánom, hogy elolvastam.

☆☆☆☆☆

Ismerd meg az írót! - Bara.V.A.

☆☆☆☆☆

Egy éve már egy újabb íróval sikerült megismerkednem, aki kis hazánkban alkot. Tudjátok, szeretek interjúkat készíteni - és frappáns kis kérdéseket kitalálni, és ezt a szenvedélyemet szeretném majd a jövőben is még megcsillogtatni.
Bara írta a Lehullott virágok c. könyvet, amit ugyan egy éve olvastam, de elég tisztán emlékszek rá: nekem nagy kedvencem lett.

Főszereplője egy fiatal srác, Misa, akivel karöltve éljük át a szerelem hullámvölgyeit.
A könyv nem egy tipikus romantikus regény: itt eleve tudod, hogy szakítani fognak a hősszerelmesek.
Épp emiatt olyan keserédes az egész.

Az interjú überjólett, nem is fecsérelem a szavakat: gyertek, ismerjétek meg Bara.V. A. munkásságát!

☆☆☆☆☆

Talán kezdjük is azzal, amivel megismertelek: a családod, barátaid hogy fogadták azt, hogy egy éve megjelent az első regényed?

A családom és a barátaim csak viszonylag későn tudták meg. Gyerekkoromban mégbüszkén mutogattam nekik minden történetemet, de felnőttként az írás inkább egycsendes, privát hobbivá vált. Sokáig magamban tartottam, végül a nyomtatott könyvmegjelenése (amit ide kattintva meg is tudsz rendelni) előtt úgy döntöttem, ideje „színtvallani”. Eléggé meglepődtek, főleg azon, hogy manapság már ilyen könnyen megvalósítható a könyvkiadás, és hogy én végigcsináltam ezt a folyamatot.

Mióta foglalkozol írással?

Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon régóta. Hét évesen írtam az első „könyvemet”, ami egy eltévedt kiscicáról szólt, és bár nem volt túl hosszú, mégis egy kerek kis történet lett. Azóta voltak hosszabb szünetek, amikor az élet más irányba vitt, de valahogy mindig visszataláltam a történetmeséléshez. Úgy tűnik, számomra ez az a szenvedély, amitől nem lehet megszabadulni.

Az írás mellett egy másik kreatív hobbinak is élsz. Mesélsz a Könyvpillangóról, és arról, hogy született meg a fejedben?

A kézműveskedés is ugyanannyi ideje része az életemnek, mint az írás. Több ehhez kapcsolódó projektem valósult már meg a múltban. Nagyon szeretek rajzolni és mintákat tervezni, ráadásul az írás kapcsán rengeteget mozgok könyvmoly-közegben. A gondolataimban ezúttal találkozott a két művészeti ág, amiből megszületett a Könyvpillangó. Jelenleg könyvrajongóknak tervezett pólók, vászontáskák és könyvtokok készülnek cuki vagy humoros mintákkal, feliratokkal. Még nagyon az elején tart ez a vállalkozás, ebben az évben szeretném kiépíteni hozzá a webshopomat.

Írni sokszor magányos folyamat. A környezetedben vannak olyan emberek, akik noszogatnak, hogy minél előbb újabbnál-újabb köteteket hozz el nekünk? 

A közelmúltig inkább az ellenkezője volt jellemző: a környezetem jobban örült volna, ha az írás helyett valami „hasznosabbal” foglalkozom, főleg mert anyagilag elég nehéz időszakon megyünk keresztül. Emiatt sokszor lelkiismeret-furdalásom volt, amikor ismét az írással töltöttem az időt. Most viszont változóban van a helyzet: a férjuram elkezdte olvasni a könyvemet, büszke rám, és egyre többet kérdez a terveimről. Ahogy őt ismerem, hamarosan lelkesebb lesz, mint én! Ez hatalmas megkönnyebbülés.

"A valósággal való egyezés csupán csak a véletlen műve" - megjelentek karakterek a hétköznapjaidból is a lapokon? Továbbá, vannak fontos helyszínek, életesemények a regényeidben amikkel te is rezonálsz?

Egy az egyben nem, de azért persze csipegetek a valóságból. Mások szóhasználatát különösen szeretem „kölcsön venni”. Szóval egy társaságban elejtett vicces vagy különleges szófordulat könnyen lehet, hogy visszaköszön valamelyik történetemben. A helyszínek egy érdekes kérdés, mert azt mindig pontosan tudtam, hogy melyik létező helynek a hangulatát szeretném átadni, de a leírása sosem pont olyan, mint a valóságban. Rengeteget sétálok és nagyon sok helyen éltem már, így az én fejemben is sokszor összemosódnak helyszínek, csak a hangulat az, ami élesen megmarad.

"Ha nagy leszek..." - Kik inspiráltak az írói szakmára, vannak kedvenc írók/költők?

 

A mai napig szeretem a mesekönyveket, és eleinte a kedvenceimet próbáltam utánozni. Azok az szerzők tudnak nagyon inspirálni, akik képes átadni a természetközeli hangulatot, ezért nem emelek ki konkrét írókat.

Végezetül pedig és nem utolsó sorban: mesélsz nekünk kicsit az új kötetedről? 

A második könyvem jelenleg még a „magányos” írói munkaszakaszban jár, de már nem sokáig. A történet középiskolásokról szól majd: a barátságaikról, kétségeikről, első nagy döntéseikről és azokról az érzésekről, amelyek ebben az életkorban hajlamosak sok mindent felnagyítani. Hangulatában valószínűleg hasonló lesz az első könyvemhez. Abban bízok, hogy akik számára a Lehullott virágok pozitív élményeket adott, majd ettől a regénytől is megkaphatják.

☆☆☆☆☆

Búcsúzóul pedig, lessetek rá az írónő munkásságára:

Bara weboldala

Bara instagram oldala

Könyvpillangó weboldala

Könyvpillangó instagram oldala

Ross Welford: When ​We Got Lost in Dreamland

I've got to tell you about a bad dream.

Író: Ross Welford

A mű címe: When we got lost in Dreamland

Kiadás éve: 2021

Kiadta: HarperCollins

Oldalszám: 416 oldal

When 12 year-old Malky and his younger brother Seb become the owners of a „Dreaminator”, they are thrust into worlds beyond their wildest imagination.

From tree-top flights and Spanish galleons, to thrilling battles and sporting greatness – it seems like nothing is out of reach when you can share a dream with someone else.

But… impossible dreams come with incredible risks, and when Seb won't wake up and is taken to hospital in a coma, Malky is forced to leave reality behind and undertake a final, terrifying journey to the stone-age to wake his brother…

☆☆☆☆☆

Szóval egyébként én így rájöttem, hogy angolul olvasni nem is olyan ijesztő, mint elsőnek hangzott 👀

You know when you're dreaming, and it all seems real?

Az újévi könyves fogadalmaim egyike az volt, hogy minden hónapban szeretnék legalább egy angol könyvet elolvasni, ezzel fejleszteni magam ezen a nyelven. A könyv Prágából érkezett haza velem még nyáron, majd a kezdeti lendületem 23 oldalig vitt. Ezután eltettem, most pedig elővettem és - meglepően hamar - ki is olvastam.

Először persze meg voltam szeppenve, hogy nem-e vágtam ezzel nagy fába a fejszémet, de hamar világossá vált számomra, hogy nagyon alábecsültem a szókincsemet.

Jó, meg persze az is beletartozik, hogy kissé nagyobb betűkkel lett írva a könyv és viszonylag könnyű volt a nyelvezete - hiszen egy ifjúsági könyvről beszélhetünk.

Na, de ideje szót ejtenem a regényről is, hiszen ezért olvastok :):

A 12 éves Malky és az öccse Seb tulajdonosai lesznek egy Dreaminator nevezetű tárgynak, amivel képesek lesznek az álmokba járni. Azonban az álmoknak - illetve az abban tett rizikós dolgoknak - ára van: Seb egy ilyen álom után nem ébred fel, kómába esik.

Malky pedig mindent képes megtenni azért, hogy az öccse felébredjen.

Can you divorce your little brother?

A könyv humoros volt, sok részen én is elmosolyodtam vagy felnevettem. A kistesó-nagytesó dolgokat teljesen átéreztem, mivel nekem egy húgom van és totál a mi hajdani jeleneteinket láttam megelevenedni. Azzal a különbséggel, hogy régen én néha inkább Sebre hasonlítottam.

'You'll know when you get there. Sometimes the greatest journeys have no map.'

A könyv végére kicsit megtört a lendületem. Bár kevés oldal volt vissza és érdekelt, mi lesz a könyv megoldása, a nyelvi akadály visszafogott: aztán ilyenkor megnéztem mennyi oldalt is olvastam már el és megrázva magamat tovább folytattam. Ez motivált, hogy ha már annyi lecsusszant, a maradék is menni fog.

Magamat is megleptem, hogy majdhogynem 2 hét alatt ki is olvastam. És hogy tetszett-e?

Azt kell mondjam, igen. Bár voltak részek amiket nem 100% értettem, de akkor a szövegkörnyezet segített. Tartalmilag viszont nagyon kedves kis történet, és az biztos, hogy maradandó lesz, mint az első igazi angol könyvem.

Ha téged is vonz az álmok világa, amit saját magad irányíthatsz, akkor megtaláltam a Te könyvedet is!

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ezért szúrtam ki, imádom!

Fülszöveg: nagyon megtetszett, szeretem az álomjárással kapcsolatos regényeket
Cím: érdekes

Tartalom: 5/5

Mélypont: -

Tetőpont: Uri megjelenése

Kedvenc szereplő: Tenzi

Legutáltabb karakter: -

Kinek ajánlanám?: akik szeretnek az álmok világába kalandozni

Figyelmeztetés!: -

A. L. Turner: Runaway Wolf - A szökött farkas

Író: A. L. Turner

A mű címe: Runaway Wolf - A szökött farkas

Kiadás éve: 2026

Kiadta: NewLine

Oldalszám: 468 oldal

Nadie menekül… egyenesen egy hamburgi rockfesztivál backstage-éig, és Conrad Coleman, a Runaway Wolf zenekar basszusgitárosának karjai közé.Csatlakozik a bandához, és hamar megköttetik a fogadás: ha a turné ideje alatt sikerül elkerülnie Conrad ágyát, magukkal viszik őt Los Angelesbe — és szabad lesz.

A lány hamar rájön, hogy nehezebb dolga akad, mint hitte. Három maffiaklán emberei és az Interpol egyik nagyhírű nyomozója is a sarkában van — és Conrad sem csupán egy viking külsejű, tetovált félisten, hanem egy sötét múltú, veszélyesen vonzó férfi, akinek képtelenség ellenállni.

Kennedy nyomozó egy gyilkos után lohol… egészen egy hamburgi szállodai szobáig, ahol három befolyásos nőt végeztek ki, akik egy-egy maffiaklánhoz köthetők. Kennedy tudja: a mészárlás idején volt még valaki a szobában. De vajon ő a gyilkos — vagy ártatlan?

Megkezdődik a hajsza, amely egész Európán át vezet. A nyomozás során Kennedy csak egy hackerre, egy újságíróra és egy olyan emberre számíthat a múltjából, aki mindent tud a maffiáról. De vajon mindegyikükben megbízhat? Talán épp onnan érkezik a segítség, ahonnan a legkevésbé várná.

A Runaway Wolf modern noir hangulatú romantikus krimi és maffiaregény: történet szabadságról és túlélésről, szenvedélyről és erkölcsi határhelyzetekről — ahol nem minden fekete vagy fehér, és a legveszélyesebb döntés néha a szerelem.

☆☆☆☆☆

A könyv olvasása elején már magamban leszögeztem: oké, hogy lassú víz partot mos, de aztán lemossa az egész kicseszett partszakaszt. Mit is mondhatnék? 

Aurora megint hatalmasat alakított! 

Bár az elején be kell vallanom nektek, azt éreztem, mint A lélekdoboznál: megijedtem, hogy talán nem fog tetszeni, hogy lehet nem leszek a célközönség része - hiszen korábban nem olvastam maffiáról könyvet. De ahogy elérkezett a második fejezet úgy beszippantott, hogy csak na! 

Az utolsó napi maradék 374 oldal ledarálása magáért beszél 🫣

– Telefont!

– Mit akarsz vele? – […].

– Megnézni valamit – […].

[…] A nő hátrarántotta a karját, kezében a telefonnal, hogy lendületet nyerjen, és olyan távolra dobta, amilyen távolra csak bírta.

– Te teljesen megőrültél? – […] – Azt mondtad, meg akarsz nézni rajta valamit.

– Igen. Hogy milyen gyorsan tud repülni – […].

Az egész nyomozás felpezsdítette a történetet és más nézőpontra rakta a fejembe.

Brutálisan nyitott Kennedy nyomozó szála!

Arról meg nem is beszélve, hogy ahogy a két szereplő nézőpontja haladt csak egyre magasabbak lettek a tétek és egyre több értelmet nyert a cím, ahogy a kis mozaik darabkák a helyükre kerültek.

– És nem hiányzik?

– Nincs nap, hogy ne gondolnék rá. De a szeretet bonyolult dolog.

A történet egy lány, Nadie jelenetével indít. Azzal a lánnyal, aki becsempészi magát a Runaway Wolf fiú rockbanda backstage-jébe. És innen indul el a sztori: fogadást köt az egyik gitárossal: ha képes egy hétig, amíg a fiúk európai touron vannak önmegtartóztatni, és nem a férfi karjaiba bonyolódni, elviszik magukkal az USA-ba, Los Angelesbe.

De Nadie miért akar oda menni?

Miért látunk egy nyomozós szálat párhuzamosan az ő napjaival?

Ki is Nadie valójában?

– Hogy szerethetnek úgy valakit, hogy nem is ismerik?

Ezekeről annyira szívesen beszélnék, de azt szeretném, ha ti is megismernétek a könyvet.

Legyen hát csak ennyi elég:

Aurora olyan kutatómunkát végzett amin rendesem tátva maradt a szám, vagy a csodálkozástól vagy épp a döbbenettől. Három nagy maffia csap össze a lapok között: a szerb, az orosz és az olasz. A módszereikről is olvashatunk, főleg egy mellékkarakter képbe kerülésekor, akinek hatalmas tudása van az alvilágról.

Ezen kívül pedig egy fontos üzenetet tartogat a számunkra a regény: egy nő sosem gyenge, képes megállni a helyét a férfiak álltal uralt világban. Nem szabad, hogy a sztereotípiák befolyásoljanak, és mindenki a maga sorsának a kovácsa.

Egy másik fontos dolgot is boncolgat a könyv, méghozzá a nők bántalmazásával kapcsolatban. Már csak emiatt is nagyon megéri elolvasni! 

A vége miatt majdnem eltőrt a mécsesem, de olyan befejezést kaptam, amit reméltem is.

Side jegyzet magamnak: legközelebb ha Aurora kiadja a bevásárló listáját még azt is el fogom olvasni. Kedvenc! Ismét egy kedvenc!

Köszönöm Aurora, hogy ismét előolvashattalak! 

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: amikor először láttam teljesen letablózott, imádtam első pillantástól!

Fülszöveg: nagyon-nagyon felcsigázott
Cím: egyből elkezdett a szürkeállományom dolgozni, hogy mi mindenre utalhat

Tartalom: 5/5

Mélypont: Conrad és a stég

Tetőpont: a színpad

Kedvenc szereplő: Nadie, Kennedy, Medvegyev

Legutáltabb karakter: nem merem leírni, mert elég nagy spoiler lenne: legyen elég annyi, az elején elég pozitív képben jelenik meg

Kinek ajánlanám?: maffia románc kedvelők és krimisek, imádni fogjátok!

Figyelmeztetés!: csak akkor olvasd, ha bírod a durva részleteket