Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség

– Most ettől boldog vagy? Azt hiszed, ha ítélkezel a világ felett, akkor bűntetlenné válsz?

Író: Rosamund Hodge

A mű címe: Kegyetlen szépség

Kiadás éve: 2014

Magyar megjelenés: 2016

Kiadta: Menő Könyvek

Oldalszám: 422 oldal

Leonidas ​lányát nyolc éven át képezték arra, hogy megölje a zsarnokot, megmentve ezzel a Királyságot, bár feláldozva saját életét.

De egy dologra nem készítették fel: arra, hogy mit tegyen, ha végzetes szerelembe esne.

Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével.

☆☆☆☆☆

Történetünk főhőse Nüx, akit a sors arra kárhoztatott, hogy az országát rettegésben tartó démonhoz menjen hozzá feleségül. A történet alatt Nüx jelleme jobban kibontakozik, és sikerül feldolgoznia a saját traumáit, sikerül választ adnia magának arra a kérdésre, hogy ki is az a Nüx Triskelion. Mi a célja, mi az ő saját sorsa. Nem akarok klisékkel élni, de ebben a könyvben talán az olvasó előtt is megmutatkozik az, ami talán az egyik legfontosabb tényező az életben: mindenki a saját sorsának a kovácsa. Történjen bármi is, sosem szabad feladni. 

– Mert ugye mindig hinned kell testetlen hangoknak az erdőben – motyogtam (…) 

A mű amellett, hogy sokszor engem is elgondolkoztatott, sokszor megnevettetett vagy könnyeket csalt a szemembe. Az írónő a komoly téma mellett képes volt megtalálni azt a finom egyensúlyt a humorral, ami a könyvet könnyen olvashatóvá tette és nem engedte, hogy az olvasót a komolyabb egzisztenciális probléma kizökkentse a regény további olvasásából.

Az egyik kedvenc regényműfajom a retelling (a szót - vagyis, hogy egyáltalán van neve ennek a műféleségnek - én is csak az értékelés előtti napokban tanultam meg, jelentése: újramesélés). Ahogy a fülszöveg is előrevetíti, ez a történet a Szépség és a Szörnyeteg fantasy köntösbe bújt változata, egy jó nagy adag ókori görög mintával megszórva.

Elérte, hogy mi is megszeressük a szörnyet, együtt gondolkozzunk el a szépséggel, hogy mitévők is legyünk Vele kapcsolatban. Alapjáraton, nem vagyok annyira oda a "régi" sztorikért, amik nem a mai világban játszódnak, viszont azt kell mondjam, hogy ez egy olyan könyv, aminek a második részét el fogom olvasni angolul ha törik, ha szakad. Teljesen a hatása alá kerültem. 

Végül is a démonok nem a könyvtárban laktak.

Vagy mégis?

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: nekem nagyon tetszett, mind a színek, mind pedig a sejtelmessége miatt. Egyszerre egy kétszínű rózsa és egy lépcső. Ahogyan pedig jobban a spirál közepébe nézek egy cipzár is eszembe jut. Valaminek a körforgását mutatja nekem, egy olyan lépcsőnek a képét, aminek a vége kifürkészhetetlen. És a kétszínű rózsa? Ahogy a szereplő is rájön, semmi sem fekete és fehér.

Fülszöveg: a lényeget foglalja össze, kicsit előrevetíti a főhősnőnk kegyetlen sorsát
Cím: teljesen leírta Nüx karakterét: egyszerre volt szép és ugyanolyan bosszúszomjas 

Tartalom: összesen három alkalommal volt a könyv a kezembe, mire észrevettem, hogy elfogytak a lapok - könnyen lehetett olvasni a nagyobb betűméret miatt

Mélypont: ...most spoiler lenne, ha elmondanám 

Tetőpont: a happy end 

Kedvenc szereplő: amilyen mérhetetlenül gonosz is volt, nekem Ignifex volt az 

Legutáltabb karakter: Asztraia. Kétszínűnek gondoltam

Kinek ajánlanám?: aki otthon van az ókori mitológiákban, akik szeretik a retelling meséket, és akik szeretik a fantasykat természetesen 

Figyelmeztetés!: -