090 Csak nyugodtan,
úgyis rosszul fogsz dönteni.
Író: Simon Márton
A mű címe: Polaroidok
Kiadás éve: 2013
Kiadta: Jelenkor, Libri
Oldalszám: 88 oldal
Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
☆☆☆☆☆
Sokáig nem tudtam, mi ez a nagy hype a kötet körül.
Már tudom.
202 A szeretleken nagyjából azt értem,
hogy hiányzol akkor is,
ha itt vagy.
205 Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk.
179 A „<3” etimológiája.
Ha most hű lennék a kötethez, ennyivel le is zárnám az értékelésemet, de nem teszem.
Ez az első verseskötetem az évben, hiába voltam régen oda-meg-vissza a versekért, az idő múlásával valahogy kikoptak az életemből. Na, de akkor nézzük a könyvet.
033 Telihold ragyog
az ablakon át arra,
amiről nem írok.
512 A háttér bizonytalan,
mint egy tenyérbe írt szó.
514 Nappali képek
éjszakai felvételre állítva.
Ahogy a különféle érzelmek kavalkádjába kerülnek az olvasók, úgy szeretik meg lapról-lapra a könyvecskét. Mert mik is azok a Polaroidok?
516 Elképzelni a szomorúságot.
037 Álmatlanul, mint egy csokor virág.
120 Pontosan, mint a felhők.
Ha meg kellene fogalmazni, azt a választ adnám rá, hogy pillanatképek sokasága. Teljes mértékig el tudom képzelni, ahogy a költő a benzinkúton állt és várt a sorára vagy éppen a kávéja elkészülését nézte és eszébe jutott egy frappáns sor és a nála lévő kis jegyzetfüzetébe leírta a szavakat. Csak egy szó, egy egy jó rím, bármi amit később fel tudott használni az alkotásaihoz. Direkt nem néztem utána mi is az igazság. Szerintem a művek értelmezései annyira szubjektív dolgok, amiket nem kell szétcincálni. Főleg nem egy kortárs művet.
349 Milyen jó, hogy nem látni
a korláttól a szakadékot.
446 Interjú. Csend.
– Mit mentene ki egy égő házból?
– A lángokat.
458 Nem fény,
arany árnyék.
Egy kicsit haiku, egy kicsit egysoros versek csokra, egy kicsit slam poetry és egy kicsit... a valóság. Olykor pimaszul, mocskosan, igazi szavakkal mutatja be nekünk magát az életet, a nagybetűs Életet Simon Márton.
064 Az élet szép,
csak te vagy szar.
065 Az élet szar.
Te legalább szép vagy.
133 Sírnivaló, mint a tízéves kori arcod.
220 Nem érek rá,
lélegzem.
Én is pontosan ilyen vagyok. Ha bármi érdekes eszembejut - akár ha az éjszaka közepén is kell kikelnem a kedvesem karjaiból, hogy leírjak egy darab szót, amit jó lenne nem elfelejteni reggelig megtörtént esemény alapján - , ha találok egy jó rímet, egy szép hasonlatot legyen szó arról, hogy buszon vagyok, ebédelek, éppen fürdök azonnal kerítek egy írófelületet. Hiszen ismert a mondás: Akinek rövid az esze, legyen notesze.
101 Hívjon fel, aki tudja mire vágyom.
519 Nem esik,
szökik a víz az égből.
341 Emberkéz alkotta sötétség.
Egy szó, mint száz, ma új kedvencet avattam.
Jöjjön még egy kis kedvcsináló, fogadjátok sok szeretettel a blogbejegyzésbe már el nem fért sorokat: igen, ezek közül nekem mind tetszett, nem tudtam választani melyik ne kerüljön fel a blogra.
157 Kabócák énekelnének most,
ha nem dél lenne a belvárosban.
403 Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.
181 Ami 2 mondatnál hosszabb, az hazugság.
146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.
468 Málnás depresszió.
493 Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.
498 Ha rosszul érted félre,
az egész nem jelent semmit.
451 Megbeszéltük, hogy nem káromkodsz,
mert anya a mennyországban meghallja,
és mit fog szólni hozzá.
447 Attól, hogy a szemem hozzászokik
a sötéthez,
én még nem tudok.
391 Álmodni annyi,
mint jelen lenni valahol,
ami nincs.
164 A minden az kevés.
240 Megpróbálni elhinni.
246 Na jó, de hova lettek a fák?
235 Nem vers,
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat.
326 Egyik bűntudat a másikért. Mint újratelepíteni egy kertet.
488 – Tulajdonképpen akkor ez a világ vége?
– Igen. Ha pedig balra néznek ott láthatják a…
340 A szív egy torpikárium,
a közepén ülve
halas szendvicset eszik egy szipogó gyerek.
483 Ahogy nap nap után
fogyatkozol,
úgy sötétedik.
423 Vérzik az orrod.
Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek
nincs kedve egy térben lenni velük.
524 Hazudjunk valamit.
Ennél bármi jobb.
434 Nagyon akarok hiányozni.
149 A legjobbról nem lehet írni.
+ Végezetül pedig egy dal a könyvben:
365 https://www.youtube.com/watch?v=dtXYiKeVH88
☆☆☆☆☆
Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem:
Borító: Millió meg egy pici bárány egy nyitott üvegajtó mögött. Valamiért tetszik. Talán a színek miatt.
Cím: Nagyon frappáns. Tökéletes választás.
Tartalom: 5/5 csillag
Kinek ajánlanám?: Olyanoknak, akik nem szeretnek olvasni. Mert ezt a könyvet még ők is el fogják olvasni.
Figyelmeztetés!: - , vagyis mégiscsak volna: legyen szabad egy - másfél órád a könyvre. Megéri, higyj nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése