Christine Lynn Herman: Az ​elemésztő homály (Az elemésztő homály 1.)

 Azt hiszem, sosem kerülhetjük el a végzetet.

Író: Christine Lynn Herman

A mű címe: Az elemésztő homály

Kiadás éve: 2019

Magyar megjelenés: 2019 

Kiadta:  Maxim

Oldalszám:  384 oldal

Nővére ​halála után a tizenhét éves Violet Saunders kénytelen akarata ellenére a New York állambeli Négy Ösvénybe költözni. Habár Violet még újonnan érkező idegen a városban, hamarosan rádöbben, hogy az édesanyja korántsem az: mindketten a város egyik nagy tiszteletben álló családjának sarjai. Négy Ösvényben pedig kőcsengő függ minden ajtó fölött, és veszély leselkedik az erdő mélyén.

Justin Hawthorne családja generációk óta őrködik Négy Ösvény biztonsága fölött, megvédelmezve a lakókat a Homálytól, egy élettelen dimenziótól, amelynek börtönében egy kegyetlen szörnyeteg él. Miután kiderül, hogy Justin nem örökölte a családja különleges képességeit, anyja minden áron titokban akarja tartani a megalázó igazságot. Justin azonban képtelen lemondani a megígért jövőjéről és a városról, amelynek védelmére megesküdött.

Harper Carlisle elveszítette a kezét egy balesetben, és napokig a Homály csapdájában ragadt. A tragédia után hajdani barátja, Justin Hawthorne lelketlenül cserben hagyta, ezért Harper megesküdött, hogy bosszút áll rajta. Elégedetlenség fortyog Négy Ösvény felszíne alatt, és Harper megragadja az alkalmat, hogy megdöntse a Hawthorne család hatalmát, és megváltoztassa a saját jövőjét – de hogy mindez milyen következményekkel jár, még nem is sejti. A Homály napról napra egyre erősödik, sorra szedi az áldozatait. Amikor Violet véletlenül szabadjára engedi a szörnyeteget, mindhármuknak össze kell fogniuk a többi alapítóval együtt, hogy feltárják a családjuk képességei mögött rejlő sötét titkokat… mielőtt a Homály mindnyájukat elemészti.

☆☆☆☆☆

Az első gondolataim azok voltak a könyvvel, hogy túl sok. Értem én, hogy 2023 van és minden, nem is vagyok homofób, de amikor kiderült, hogy egyik főszereplőnk bi-, a volt barátnői meg indulnak ketten a gimi szerelmespárja címéért egy kicsit sok volt. Ez mindössze a 30. oldalig történt, és már kezdtem elkönyvelni, hogy nem lesz éppen kedvenc lapozgatnivalóm, de nem így lett.

És örülök, hogy tovább olvastam.

Az egyetlen általuk ismert módon fognak tehát megbirkózni a helyzettel: egyedül.

Körübelül itt, a 30. oldal tájékán elkezdtek felpörögni az események. Ahogy egyre jobban beleásta magát az olvasó az alapító családok körülötti rejtélyekbe egyre izgibbé vált a hangulat. A sok gyilkosság, az összeesküvéselméletek csak még jobban a laphoz szegezték a szemeimet.

– Senki fölött sem ítélkezhetsz a családja bűnei alapján – […].

Egyre jobban magába szippantottak a történések. Megint egyre több ember lett bi... amit már kezdtem megszokni. Kisváros, egy ekkora, mázsás titokkal, vannak akik sose hagyják el, nem meglepő. Nade, a fordulópontot az értékelésem kapcsán Augusta karaktere hozta. 

Mert én mélységesen meggyűlöltem... az elején. És egyszerre lenyűgözött az író stílusa, ahogy elérte,  hogy megutáljam. Már pedig, ahol a karakter akár negatív akár pozitív érzelmet tud nálam kiváltani akkor azt a könyvet nem fogom lepontozni a sáros földig. Sőt...

May-t egy pontig nagyon utáltam, aztán olyat tett, amivel megnőtt  szemembe, így őt nem írtam az utált karakterekhez.

– Naná, hogy itt is van egy hátborzongató padlás! – mondfa Violet Oroheusnak, miközben a fölötte lévő plafonba ágyazott keskeny, szögletes követ nézte. – Mert a családunk nem tudja simán csak a szekrényben vagy ilyesmiben tárolni a titkait, mint a normális emberek

Érdekes volt ilyen feloszlásban olvasni egy könyvet, nem is emlékszek, hogy olvastam-e volna hasonlót. Nem a nagyobb részekre mondom, hanem hogy fejezeten belül másik szemszög volt.

Már várom a folytatását, mindenképp beszerzem, izgin lett vége.

☆☆☆☆☆

Legutoljára következzék a fő szempontok szerinti értékelésem: 

Borító: ismét sokkal jobban tetszik a magyar

Fülszöveg: mindent leír, nem árul zsákbamacskát
Cím: állandóan "Az emésztő homály"-ként utaltam a könyvre, de a vége felé sikeredett megtanulnom az igazi címét :D

Tartalom: nagyon-nagyon tetszettek a kis illusztrációk benne, 5/4,5 (sose csillagoztam még felekkel, de most kicsit leveszek, mert voltak agymenő részek benne, meg az eleje lassan indult be)

Mélypont: -

Tetőpont: Harper és a Tó

Kedvenc szereplő: Isaac

Legutáltabb karakter: Augusta

Kinek ajánlanám?:  akik szeretik a borzongató fantasykat, ez szerintem a ti könyvetek lesz

Figyelmeztetés!:  -